Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-05-10 / 10. szám
Jelenetek a balettből Mezey Béla (elvételei Hidas Frigyes Fotó: Szipál Egy balettet látni kell. Zenéjét szakszerűen elemezni, taktusokra bontva ismertetni, persze lehet, vagy lehet a zenei élményt hangulati hatásokkal, költői képekkel érzékeltetni. Itt azonban olyan zenéről lesz szó, amely képeket — konkrét, létező, közismert, világhírű képeket — alakít át zenei élménnyé. Vajon hogyan született a Csontváry élete s képei ihlette balett, A cédrus zenéje? — Soha nem gondoltam arra, hogy zenét írok Csontváryról — mondja Hidas Frigyes —, de aztán tavaly egy szép tavaszi napon felhívott Seregi László az Operaházból. Ma is pontosan emlékszem, amint azt mondta: „Találkoznunk kellene... volna egy kis munka.” Találkoztunk és kiderült, hogy a „kis munka” — egész estét betöltő balett Csomtváryról. Azaz: a művészről, a művészetről, a küzdésről, a magányról, a feloldódásról, és a szenvedésről. A téma óriási. De Hidas Frigyes meghökkentő egyszerűséggel beszél róla. — Higgye el, a zeneszerzés is épp olyan mesterség, mint a többi. Nekem csak az a dolgom, hogy az öt vonalra hangjegyeket pötyögtessek, azok aztán már szólnak magútól. A nyugtalanságait az ember lehetőleg intézze el önmagával — önmagában. Ne telepedjen rá nyomasztó rémként a környezetére. Eszembe jut, milyen hamis vagy igazi kép él bennünk nagy művészekről, az őket gyötrő feszültségről, mely kieliul a zenéig Hidas Frigyes A cédrus-ról csapódott környezetükre is. Egyesek egészen „mintaszerűen” szenvedtek, mint például Wagner. S a nagy önmarcangolók közt egyik legnagyobb éppen Csontváry volt. Megközelíthetők-e vajon lelke mélységei-szakadékai, Hidas derűjével? De Hidas Frigyes már arról beszél, Seregi hogyan hallgatta a műveit — szimfóniákat, concertinókat, a Fúvósötösét, az Oboaversenyét — egy álló napon át s végül azt mondta: „Csináld meg a balettzenét”, majd megjelent egy teleírt paksamétával, a balett hét jelenetével. És ő, a zeneszerző magára maradt a paksamétával, meg a Csontváry albummal. Nézte ezeket a téboly és szépség, gyötrelem és mámor szintéziséből kibontakozó, semmihez nem hasonlítható csodákat. Nézte és figyelt befelé, önmagába, leste, hogy dallam fakadjon a képekből. A Taormina szólalt meg először, s olyan hanghatás dobbant fel belőle, amelyet hirtelenében összetévesztett a saját szívdobogásával. Furcsa, ókori, az idő mélyéből neszező szívdobogás volt ez, amely lassan fölerősödik és az egész teret betölti. Aztán már jött, a többi. Az első kép: az indulás egy szecessziós hangulatú, vesztébe rohanó világból a nagy kaland felé. Kacér keringő-dallam lengi át. Aztán a Siratófal, a Sétalovaglás, A magányos cédrus. — Egy év alatt elkészültünk. De közben voltak aggályaim. Bár a zene tánchoz készült, mégsem tánczene. Nincs ritmus alatta, nem is lehet, mert akkor elvész a töprengő jellege. Tudja, kimondhatatlanul izgalmas volt az egész. Először is, hogy olyan zseniális partnerrel dolgozhattam együtt, mint Seregi. És az Operaház szólótáncosai és balettkara — döbbenetes élmény. Csak a munkában élnek. Huszonnégy órát kínlódnak, szenvednek, gyötrődnek, gyakorolnak egy perc boldogságért, egyetlen táncmozdulatért. Ezt mondja: szenvednek, gyötrődnek — és e pillanatban valami új, gyöngéd árnyalat jelenik meg a tekintetében. S ekkor megértem, hogy lelke mélyrétegeiben, a derűs mosolya mögött — hogyan találkozhatott Csontváryval. — Nem tudom, sikere lesz-e ennek a furcsa műnek — folytatja tűnődve. — Nem tudom, érződik-e, hogy zenémben történelmünk egy darabja is benne van, a fasizmustól a felszabadulásig. Csak azt tudom, hogy a Siratófal zenébe belekomponáltam a héber, az ógörög, a gregorián, a magyar siratódallamokat ; nem egy vallás, egy nép, hanem az egész emberiség szenvedését... mint ahogyan az utolsó kép dallamai az egész emberiség örömét, békéjét harsogják. És ha a Siratófal zenénél a nézők közül csak egyetlen egynek összeszorul a torka, vagy az utolsó kép — A cédrust ünneplő körtánc — felszabadult boldogság-zenéjétől csak egyetlen egy ember megkönnyebbülten felsóhajt — akkor tudni fogom: megérte. ____ . Soos Magda SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HUSZKA JENŐ Szegeden, 1875. április 24-én született Huszka Jenő, a magyar operettmuzsika immár klasszikussá vált úttörője, — a Bob herceg, az Aranyvirág, a Gül baba, a Lili bárónő, a Mária főhadnagy világhírű zeneszerzője —, és röviddel nyolcvanötödik születésnapja előtt, 1960. február 7-án hunyt el. Egykori budai, Fő utcai otthonában, ma emlékszoba őrzi sikeres életpályájának dokumentumait. Felesége, Arányi Mária írónő, és gyermekei nagy gonddal és szeretettel bővítik, gazdagítják az itt látható anyagot. . Fiatal korában Huszka jogot tanult, később ő szervezte meg Európában először a szerzői jogvédelmet, s mint a magyar művésztársadalom köztiszteletben álló egyénisége, a Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete elnöki tisztét töltötte be. Csak kevesen tudják, hogy Huszka Jenő alapította a Vakok Intézetében a híres Homérosz énekkart. Egy ideig Párizsban, Lamoureux zenekarában hegedült, de a honvágy hazahozta. A nagy közönségsikert, később világsikert a Népszínházban 1902-ben bemutatott Bob herceg című operettje hozta meg számára, s ezt követték a többiek. Elragadóan gáláns alakjáról, derűs, optimista életszemléletéről legendák keringenek. Nem csüggedt akkor sem, amidőn a második világháborúban egy bombatalálat elpusztította kottáit, Huszka Jenőről készült egyik utolsó fénykép kéziratait. A felszabadulás után ismerősöktől, idegenektől kapta vissza egy részét. — S már idős fejjel új műveket is komponált: a Szép Juhásznét és a Szabadság, szerelem című történelmi daljátékot. Nagy gondban csak akkor volt, amikor egyik televízió műsorára készült: nem tudta eldönteni, milyen színű nyakkendőt öltsön, melyik látszik legjobban a képernyőn. Szerzői estjein már elővételben elfogytak a jegyek, és a közönség, öregek, fiatalok állva tapsoltak, ha megjelent a színpadon. Műveit, az észak-amerikai Egyesült Államokban, Kanadában magyar társulatok ma is nagy sikerrel játsszák, zenéje gyakran felcsendül a Német Szövetségi Köztársaság rádióinak műsorán. A Gül babából itthon készült film, a Gábor diák, bejárta a fél világot. Dalait, úgy hiszük, mindig voltak és bizonnyal mindig lesznek akik éneklik, hiszen már unokáink is dúdolják ... „Londonban van, hej, számos utca ...” meg ezt: „... Kis cigaret-ta valódi finom...” S vajon lehet-e feledtetni a „Darumadár fenn az égen hazafelé szálldogál...” egyetlen taktusát is? (hernádi) BESZÉLGETÉS BlRÓ ÁKOSSAL Bíró Ákos festőművész néhány éven belül már negyedszer látogatott haza Magyarországra. Ezúttal közös gondjainkról is elbeszélgettünk: a világbékéről és a környezetvédelemről. De saját életútjáról és munkásságáról is szívesen beszélt. Hosszú s nehéz volt az út mai provence-i otthonáig. 1935-ben ifjú festőművészként utazott Párizsba három hétre s végképp ottragadt. Csupán a háború kellős közepén jött haza kis időre: Hegyalja úti műteremlakásában üldözötteket bújtatott, a padláson kézigránátokat rejtegetett, s részt vett az egyik ellenálló csoport akcióiban. — Ma sem tudom, hogyan maradtam életben — jegyzi meg fejcsóválva. Negyvenhétben ment vissza Franciaországba. Akaraterő és szívósság kellett ahhoz, hogy a háború utáni nehéz időkben megéljen valahogy. Kávéházi gyorsrajzolásra adta a fejét: a legváltozatosabb karaktereket ismerhette meg. Aztán fokozatosan kivívta művészi rangját is, sorra jöttek a portrémegrendelések. Lefestette az UNESCO elnökének családját, egy iráni herceget, gazdag franciákat, meg gazdag amerikaiakat. Az ötvenes évek közepén átment Kanadába. S akkor döbbent rá először az emberi, művészi értékek olyanfajta osztályozására, amelyből későbbi életfilozófiája kialakult. Biró Ákos embereket, könyveket nevez meg, akik s amelyek hatottak rá: Mesmer, a XV111. századi svájci származású orvos, a magnetizmus hirdetője. Biró Ákos — provence-i otthonában Claude Frossard felvétele Gandhi, Lanza del Vasto, a filozófus-költő, Martin Luther King, Féja Géza, Veres Péter és Erdei Ferenc. E nevek jelzik sokirányú érdeklődését. Biró Ákos szállított anyagot Németh László Gandhidrámájához, néhány évvel ezelőtt pedig Erdei Ferenc asztalára rakott le egy halom könyvet a környezetvédelemről: ez is izgatja. — Törekszem az emberek közti megértésre s ezzel szó* rosan összefügg, hogy óvjuk a természetet. Mert ha a természeten követünk el erőszakot, és szennyezzük a levegőt, az óceánokat, ez visszahat az egész emberiségre. Biró Ákos képeit kiállították Montrealban, Párizsban, Brüsszelben, Zürichben s még sokfelé a világon. Most Mouginsben dolgozik, s a hegyekre, meg a tengerre nyíló ablakú kis parasztház szobájában születnek a békés provence-i tájat idéző képei, s a világ békéjéről szőtt gondolatai. S. M.
