Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-05-10 / 10. szám
PÁRBESZÉD HÁGÁBAN A közelmúltban magyar—holland kerekasztal konferencia volt Hágában, s delegációnk azt tapasztalta, hogy a szakemberek körén kívül a közvélemény nem sokat tud hazánkról, de a többi kisebb közép- és kelet-európai országról sem. Holland partnereink érdekes magyarázatot adtak erre. Mint mondták, a fiatalabb generációt nem nagyon érdeklik az európai kérdések, inkább a közvetlen környezetük foglalkoztatja őket. Vagyis, hogy mi történik a szűkebb közösségen belül, a családban, a rokonságban, a közvetlen szomszédoknál. A lakóhely egészének, a községnek, a városnak az ügyeivel már nem sokat törődnek. A világproblémák közül fantáziájukat elsősorban a harmadik világ helyzete izgatja, úgy vélik, e térségekben lehet legtöbb tennivalójuk. Feltétlenül elgondolkodtató tény: a nemzettel, s ezen túlmenően az Európával való törődés hiánya. Holland vitapartnereinket is mélységesen aggasztotta az ifjú nemzedéknek ez a felfogása, hiszen a ma és a közvetlen jövő kérdései európai ország számára elsősorban kontinensünkön jelentkeznek. Ezzel összefüggésben sok kérdés hangzott el a magyar fiatalokról, s mi a XI. kongresszust követően reális képet adhattunk annak a három nemzedéknek a gondolkodásmódjáról, amely jelen volt s hangját hallatta a kongresz- _ szusi teremben és amely kifejezte a lakosság, a magyar nép azonos nemzedékeinek érzéseit, gondolatait, örömeit és gondjait. Delegációnk vezetője, Bognár József akadémikus, a Magyarok Világszövetségének elnöke vitaindító felszólalásában három kérdésre irányította a figyelmet: a) az SOMLYÓ GYÖRGY Csak a béke Ne is mondjátok, tudom én, hogy csupa kis háború a szerelem, a hivatal, az utca, a gyár, hogy a család csöpp egére is naponta nehézbombázók raja száll, felkel reggel az ember, s magányába beássa magát, úgy várja a múló percek körülötte becsapódó sorozatát, tudom én, hogy akaratod és akaratom s a tizediké s a tízezrediké, ha összecsap, úgy robban, akár az atom, s kiszámíthatatlan erőket idéz föl, tudom én, hogy az emberi természet messze még a leszereléstől, attól, hogy az ember fegyver nélkül álljon meg egymás előtt reggeltől estig és estétől reggelig, s fedezék nélkül, menedék nélkül, csel nélkül, álcázatlanul eressze a senki földjére álmait, szavait, tetteit, tudom én, ó tudom, hogy még a meztelenül egymáshoz simuló testeken is olykor láthatatlan páncél csikorog, hogy mami kész a csók puha húsai közt a fog, hogy értelmes, szép, szelíd szavaidon mint gázol át hirtelen sírva-röhögve a lélek ős-szömye, a HY, tudom én gyilkos és öngyilkos fegyvereidet, szerelem s szeretet, tudom, hogy az indulatok egy percre se kötnek fegyverszünetet, tudom én, hogy a magányos, örömtelen öregek bombaként szorongatják szűkülő ereikben a vérrögöket, hogy, ha mis fegyverük már nem maradt, ezzel küzdjenek az egyedüllét szörnyei ellen, tudom én, tudom én s mindent még, jaj, a lélekben s a testben, ne is mondjátok, tudom én mind az emberi nyomort, mit a béke, e vágyva-vágyott, legszebb emberi szó is rejt puha négy betűjébe, tudom azt is, ó tudom én, hogy még a leggyönyörűbb is, művészet, tudomány hány temetetlen holtat hagy minden győztes csatája után, hogy még az űrrakéták tüneményes röptének is megvan az árnya e földtekén, s hogy békében is ölhet az érdek, a téboly, a vakhit, az ország, a hatalom és a dicsőség, tudom én, hogy az értelmet, e bőralatti, kényesen lüktető, finom artériát, nemcsak a modern erőszak kifinomult gyilka, de az ösztönök durva pattintott kőbaltája is mily könnyedén üti át, ne is mondjátok, tudom én, de azért mégis mindezek ellen csak a béke a vért, csak a béke, a hosszú, a megszakítatlan, a béke, amely nem puszta szünet a harc-sorozatban, a béke, a hosszú, a nemcsak ránk, a fiakra, unokákra szabott, a béke, amely puha húsa mögött nem rejt kemény csonthéjba zárt egyre növekvő robbanó atomot, a béke, amely nem összecsapódó függöny a háború lázas próbái előtt, a béke, amely nem rombolni sűríti, de szétrobbantja a bárgyú erőt, a béke, a hosszú, amely oly hosszú, mint egy hosszú nyári nap, mikor háborítatlanul teheted legkedvesebb dolgaidat, mintha egy örökkévalóság lenne minden percre kimérve, mindennek ellenére, amit tudtok s tudok én is, csak a béke, csak a béke fékezheti meg a békében is tomboló indulatot, mindazt, ami önnön bensejében is ott vicsorog, csak a béke a jó pásztor, az okosan terelő, az ősi juhász, a szilaj csikós, aki minden vad mént megzaboláz, csak a béke a rettenthetetlen, villám-szemű idomár, aki előtt értelmes alakot ölteni kényszerül az idők mélyéből üvöltve gomolygó mindenféle homály, csak a béke, a béke szelídítheti meg bennünk a rengeteg irdatlan őskori, bozontos, uszonyos, ormányos, cézár-fejű, pápa-sörényű, pénz-pikkelyű, ágyú-agyarú, föld-agyú fenevadat, mit~ü háború ránkvaditott az évezredek alatt. európai biztonsági rendszer várható hatása a nemzetközi politikára; b) a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok problémái; c) hogyan látjuk Magyarország helyzetét a XI. pártkongresszus után. A vita első napján holland barátaink is az általános kérdéseket állították a középpontba, különösen érdekelte őket a bécsi csapat- és fegyvercsökkentési tárgyalásokkal összefüggő magyar álláspont, valamint a genfi harmadik kosár, a személyek és eszmék szabad cseréje, a humanitárius kérdések. Mindjárt az elején kitűnt, hogy bizonyos kérdéseknek csaknem azonos jelentőséget tulajdonítunk, mint például az európai országok egymástól való és egyre növekvő kölcsönös függőségének. A Közös Piac gondjai Nyugaton is érlelik azt a felismerést, hogy mind fontosabbá válik a valóban európai keretekben megvalósítandó együttműködés. A szélesedő kooperáció Európában kelet és nyugat között már eddig is jótékonyan hatott valamennyi európai nemzet életére. Másfelől a kontinens egyik felén kibontakozó nehézségek, mint ahogy ezt napjainkban a nyugati „stagflációnál” tapasztaljuk, hatnak a másik fél gazdasági tevékenységére, s ezen keresztül életszínvonalára is. Hasonlóképpen egyetértettünk abban is, hogy a különböző integrációs szervezetekhez tartozó országok kétoldalú kapcsolatainak javítása, közvetlen együttműködésük fejlesztése hasznosan elősegíti az általános európai együttműködést, a kapcsolatok szélesítését. Az európai biztonság kérdésében viszont eltértek nézeteink. Mivel a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok jól ismerik a nukleáris stratégiai fegyverek pusztító hatását, könnyebben megértik a tényleges egyensúly követelményét, de a kisebb nyugat-európai országok még túlságosan kötődnek a hagyományos szárazföldi erők egyensúlyához, s ennek következtében az asszimmetrikus csapat- és fegyverzetcsökkentés hívei, és csupán a középeurópai térségben állomásozó erőkre akarják kiterjeszteni a csökkentést, figyelmen kívül hagyva Észak- és Dél- Európát. A harmadik kosár ügyében az elmúlt időszak folyamán a nézetek közeledtek egymáshoz. Kitűnt, hogy a kulturális cserében például Magyarország máris sok olyasmit mutathat fel, amit gazdasági rendszerük következtében a nyugati országok nehezen valósíthatnak meg. A második napon a konferencia a magyar—holland kétoldalú kapcsolatok kérdéseivel foglalkozott. Az országaink közötti kereskedelmi kapcsolatokat eddig az 1974. december 31-én lejárt és a Közös Piac döntése alapján ilyen formában meg nem hosszabbítható kereskedelmi megállapodás szabályozta. Mivel mindkét ország renkívüli mértékben érdekelt a külkereskedelemben, szükséges egymás piacának jobb megismerése, a termékek jobb propagálása, a kapcsolatok újrarendezése. S itt térnék vissza a kiinduló gondolatra. Arra, hogy egy legutóbbi felmérés szerint a magyar közvélemény sokkal többet tud Hollandiáról, mint a holland közvélemény Magyarországról. Az együttműködés tényleges alapját a közvélemény egyetértése teremti meg. Ehhez viszont elengedhetetlen az államközi kapcsolatok folyamatos javításán túl az egyes rokon intézmények szorosabb és szervesebb együttműködése, mind a kultúra, mind a gazdaság, mind pedig a társadalmi szervezetek vonalán. E feladatokban kialakult egyetértés kétségtelenné tette a kerekasztal-konferencia hasznosságát és eredményességét. Pethő Tibor Nyitókép és részlet az 1975. május elsejei felvonulásból Novotta Ferenc felvételei MÁJUS 9. A győzelem ünnepe. A győzelemé, amely sokesztendős szenvedés, halál, gyötrelem végére tett pontot. A győzelemé, amely Európa népei előtt megnyitotta a béke felé vezető utat. A győzelemé, amelyet az emberiség emberségét védelmező népeknek köszönhetünk. A győzelemé, amely vereséget mért az eszeveszett hódítás gátlástalan eszméire, a fajgyűlölet gyilkos tébolyára, a hitlerizmusra. A Győzelem ünnepén azokra emlékezünk elsősorban, akik életükkel, önfeláldozásukkal járultak hozzá a győzelemhez. Azokra, akik testükben, sebeikben, idegsejtjeikben emlékeikben, gyászaikban még ma is őrzik a második világháború pusztító éveit, hiszen ennek a világégésnek a tüze még azokat is megperzselte, akik nem a háborúdúlta országokban éltek. Azokra, akiket a háborús viharok hazájuktól messze sodortak. De legfőképpen azokra emlékezünk, akik nemcsak az emberiség jövőjébe vetett hitével, hanem mérnöki pontosságú tudással és akarattal harcoltak a békéért. Hogy akik azóta születtek, mindig csak békében éljenek. ÓHAJ ÉS TETT Az emberiség mindig is békét óhajtott. Békét akart. És mindig háborúkban élt. Mert nem elég a békét csupán óhajtani. A békét tettekkel kell meigteremteni, megőrizni, megvédeni. Megfontolt, bölcs és határozott tettekkel, amelyek egyszerre építenek minden egyes ember józanságára, emberségére, és az emberekből összetevődő ország, nép mint közösség békeakaratára. Most húszéves a Varsói Szerződés, amely a történelemnek ezt az új vonását ismerte fel, s amely következetes, átgondolt javaslatokkal segítette nemcsak Európa, hanem az egész világ békéjének megőrzését és megszilárdítását. És mutatott példát arra, hogyan lehet a politikai testületek álláspontját, munkáját és döntéseit az egyes emberek legszemélyesebb ügyévé tenni. Mert a béke az emberi létezés alapfeltétele és természetes állapota, amelyben az ember szabadon kibontakoztathatja emberségét. A béke azonban törékeny virág. A tömegeknek, a népeknek, anyáknak és kisgyermekeknek, szerelmesekne és a kultúra barátainak kedves virág, de vannak mé fegyvergyárosok is, akik szívesebben gyönyörködnek vél ben és aranyban és nekik elkötelezett hatalomvágyó katc nák, népekkel sakkozó stratégák, akiknek szívéhez köz« lebb áll a fegyverek, a kisebb-nagyobb háborúk, a rettí gés világa. Kertjeinket és erdeinket és a virágok legszebbjét, béke virágát óvni kell. A rosszindulatot féken kell tartar és olyan erőssé tenni a békevágyat — a világ kisemberei vei természetes szövetségben —, hogy az enyhülés víssze fordíthatatlan legyen és a békét többé ne fenyegethess ártalom. Ennek jelképe a Varsói Szerződés, amelynek szii letésnapja szervesen kapcsolódik május 9-hez, ahhoz naphoz, amely harminc éve zárta le a történelem legvt resebb háborúját. Húszéves a Varsói Szerződés, amelynek lényege: az en beriség és Európa békéjének megőrzése. 3
