Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-04-12 / 8. szám
1905 Budapest 62. 292. postafiók NAGY EMBEREK — KIS TÖRTÉNETEK: CS0RT0S GYULA Igazi, vérbő, nagy komédiás volt, akit csak a saját mércéjével lehet mérni, öntörvénye szerint élt a magánéletben és a színpadon egyaránt, bár erősen kétséges, helyes-e, lehet-e nála ezt a kettőt különválasztani. A nagy kivétel volt, mely az általános szabályt erősíti: minden szerepét a saját alkatára alakította — mindig Csortos volt, és mégis Clausen tanácsos, Liliom, VIII. Henrik vagy Ezra Mammon. Nyári szerződés E kis történet idején CSORTOS GYULA a Nemzeti Színház ünnepelt művésze volt. A magyar fővárosba beszökött a tavasz, az első napsugár még nem melegített, csak ígérte, hogy jön a meleg. Itt a tavasz, és jön a nyár. De nemcsak a napsugár figyelmeztetett, hogy már lehet gondolni a nyárra, hanem egy hír is. Egy hír, amely szállt egyik kávéházi asztaltól a másikhoz: Csortos szerződést írt alá, amelynek értelmében egy habkönnyű nyári operett egyik főszerepét eljátssza. És nem is akárhol!!... A színház, amelyben Csortos nyárra szerepet vállalt, a Városliget szélén állt. Ez a színház már hosszú idő óta fintorgásra késztette a belvároshoz, úri levegőhöz szokott orrokat; legszívesebben bezáratták volna — mindenesetre úgy tettek, mintha nem létezne. De most nem tudtak úgy tenni. A hír hallatán valósággal felhördültek: Csortos a proli-színházban?!... Néhányan összedugták a fejüket: ezt meg kell akadályozni! És elmentek Csortoshoz. Csortos ült, a küldöttség állt; Csortos hallgatott, a küldöttség beszélt. — Mester! — szólt egyikük, s a hangja remegett. — ön nem tehet ilyet! Szólt a másik: — Nem, ez nem lehet igaz! Egyszerűen nem lehet igaz! Valami ostoba tréfa... fogadás... Csortos hallgatott. Most a harmadik úr szólalt meg. Komoly, tekintélyes külsejű úr volt, lassan, nyugodtan, higgadtan beszélt, bár az ő hangján is érződött a kétségbeesés, a fölháborodás. — Mester, gondoljon arra, kicsoda ön! Ön a Nemzeti Színház — kellő hangsúllyal megismételte —, a Nemzeti Színház büszkesége! Elhallgatott, s a három férfiarc várakozóan tekintett Csortosra. — Elvállaltam — közölte tömören Csortos. A harmadik úr szólt ismét. — Mondja le, Mester... Le kell mondania, ez méltatlan Önhöz. Csortos Gyula csak a Nemzeti Színháziban léphet színpadra!! Csortos köhintett egyet, s megvetően elmosolyodott. — Uraim, vegyék tudomásul, hogy a Nemzeti Színház ott van, ahol én játszom! Bródy Imre EMLÉKEZÉS „Tisztelt Szerkesztőség! Megpróbáltam lejegyezni az 1945-ös korszakra vonatkozó emlékeimből a Jelszabaduláshoz legközelebb álló mozzanatokat. Az akkori eseményekre vonatkozó emlékeim kötetnyi anyagot kínálnak — ez a rövid rész is a tervezettnél nagyobb terjedelműre kerekedett. ... Fölöttünk tombolt a harc, tompa dörrenések rázkódtatták meg a pincét. Hajnal felé mintha csendesebbé vált volna a kinti világ. Fila bácsi fölment megnézni, hogy mi a helyzet és csakhamar visszajött azzal, hogy itt vannak az oroszok! Az emberek hitetlenkedtek, többen is fölmentek az udvarra, de azután siettek vissza, hogy tényleg itt vannak, a Károly körúti kapu előtt a Dob utca felé irányítva már szovjet ágyú áll. Dermedten vártuk, hogy most mi lesz? Nem sokkal később nehéz, csizmás léptek dobogtak a lépcsőn, majd közénk toppantak az orosz katonák. Az első hatalmas termetű, nagybajuszú katona volt, akinek nevető arca annyira egy pirospozsgás képű, magyar paraszt bácsira hasonlított, hogy talán el se hisszük, hogy nem magyar, ha nincs a nyakában a dobtáras géppisztoly, s nem orosz katonaruhában van. Olyan nyugodtan közeledett, mintha csak vadászatból érkezett volna haza, miközben mosolyogva mondogatta: „dravsztvújtye magyarszki, dravsztvújtye! Magyarszki druzsba, germánszki bum-bum!" Minden sötét sarokba bekukkantottak, de megnyugtatóan mosolyogtak jobbra-balra, majd hirtelen meglátták a rendőröket, akik egy csoportban állva vártak rájuk. Nem tudnám már megmondani, hogy a rendőrök vezetője milyen nyelven jelentette, hogy ők nem harcoltak a németekkel, csak arra emlékszem, hogy mereven, katonásan álltak, valamit mondtak, átadták a revolvereiket, s a következő pillanatban már az oroszok vállonveregették őket, mindenki nevetett, össze-vissza beszélt: vége a háborúnak! Az ágyon ülve bámultam a jelenetet, amikor az egyik katona hozzám lépett. Mondott valamit, dehát nem értettem, közben egy szokatlan alakú barna katonakenyeret tett elém és arra mutogatva többször elismételte: kleba, kleba! Zavartan utánamondtam az ismeretlen szót, mire felnevetett, néhány konzervet is a kenyér mellé gurított. Meddig tartott ez az első találkozás a szovjet katonákkal? Az emlékezésben öszszezsugorodik az idő. Elmentek a katonák, velük a rendőrök, mindenki sietett föl, megnézni, hogy milyen a napok óta nem látott kinti világ, s a felnőttek bizonyára tudták, hogy 1945. január 18-a volt. Rám azonban még várt egy megrázó felfedezés. Anyám azonnal az udvar túlsó feléről nyíló, óvóhelynek nem használt pince lejáratához sietett, kinyitotta a nagy lakatot, gyertyát gyújtott és' annak imbolygó fényénél félve követtem őt le, a sűrű homályba. Először csak annyit láttam, hogy a pince alján fekete viz csillog. Azután a fény a sarokba vetődött és rémülten meredtem a két légópadra tett hordágyon fekvő orosz egyenruhás katonára, akinek kísértetiesen fehér volt az arca, a melle tája pedig csupa vér. Nem mertem tovább menni, a lépcsőről néztem hogy anyám hozzá lép, egyik kezében a csöpögő gyertyát tartja, a másikkal a katona keze után nyúl, s a haldokló felnyöszörög, görcsösen belekapaszkodik anyám kezébe, s valami olyasmit suttog gyengén, hogy „mamuska”. Megrázkódtam, s mint akit kergetnek, rohantam föl a pincéből, szaladtam nagyapámat keresni. Nagyapám szomorúan mondta, hogy az a szegény katona haldoklik, két nappal korábban találtak rá a kapu előtt, a németek elől dugták le oda a pincébe, de tüdőlövése van, nem tudtak rajta segíteni, talán majd az orosz katonaorvosok. Csak később tudtam meg, hogy a nyomban értesített szovjet betegápolók már nem tudták elszállítani az ismeretlen orosz katonát, aki anyám kezébe kapaszkodva halt meg. Ideiglenesen a volt Dalmady Győző téren lett elhantolva, iratait nagyapám a Városházán levő szovjet parancsnokságnál adta le. Azután végighömpölygött az átjáróházon a gettóból kiszabadult, csonttá és bőrré aszott emberi lények megdöbbentő áradata, sokan a magasba emelték vékony karjukat, szinte eszelősen kiáltották, hogy kenyeret adjatok, éhes vagyok, s én magam sem tudva, hogy miért szégyenkezem, a félemeletről közéjük dobtam az orosz katonától kapott katonakenyeret. Még láttam, hogy nyolcan-tizen is rávetik magukat, de már menekültem be, nagyanyám biztonságos konyhájába. Tulajdonképpen ide tartozna a következő napok története is, amikor már orosz katonák laktak nálunk, s nem kellett ismét a pincébe rejtőznünk. De le kell szűkítenem szűrő emlékezetemet, hogy harminc év távlatából csak egy éjszakát, egy hajnalt idézzek, minden azt megelőző és azt követő közül a legfontosabbat, amikor egy 11 éves pesti gyerek szívébe vésődött az élet, a kenyér, a halál közvetlen élménye, igazi jelentősége. S ha újabb harminc évet élhetek még, 1945-re visszagondolva akkor is a „kleba” jut eszembe — s nem a pontosabb hieb — és amögött a nagybajuszú, nevető arcú orosz katona mögött felejthetetlenül az a véres mellű, haldoklásában erőtlenül anyám kezébe kapaszkodó, ismeretlen másik katona." Tasnádi T. Almos Belgium LEXIKONOK ISMÉT AZ ÚJ MAGYAR LEXIKON ÖTÖDIK, KAPHATÓ! VÁLTOZATLAN kiadAsa A mintegy negyvenezer címszót tárgyaló Űj Magyar Lexikon közérthetően és megbízhatóan tájékoztat az ismeretek haladásáról, a társadalmi vívmányokról és segítséget nyújt abban, hogy helyes ítéletet alkothassunk a múlt és a jelen nagy eseményeiről, eszméiről és embereiről. Számtalah ábrával, színes képtáblával, térképpel és fotóval illusztrálva a hét kötet ára 1050,— Ft d UNDOKON KISLEXIKON A—Z az Oj Magyar Lexikon anyaga alapján szerkesztett, rövidített kiadás. A kötet változatos tartalmával tömören, közérthetően tájékoztat a művelt ember érdeklődési körébe tartozó kérdésekről. Számos színes tábla és térkép, statisztikai táblázat egészíti ki a Kislexikon mondanivalóját, 195,— Ft A köteteket megrendelheti a magyar könyvek terjesztésével foglalkozó külföldi cégeknél, vagy közvetlenül az alábbi címen; KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat H—1389 Budapest, Pf 149.
