Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-04-12 / 8. szám
Ma megmondom neki, gondolja Radios, és összehúzza a homlokát, mintha haragudnék. Pedig csak azon töpreng, hogy is lesz az. Kivillamoskáznak a zöldbe, a hűvösbe húzódnak, megisznak valahol egy pohár sört. Aztán ott... Vagy amikor hazasétálnak, útközben. — Küldjük Szühait? — fordult feléje Galambosné, a személyzeti előadó, a tömzsi ujjúval a papírlapra bök. — Szuhai... persze... — feleli Radios bűntudatosan, mert már percek óta nem figyel, egyre Mari jár az eszében. Innen az ablakból látja, ahogy a gyár udvarán megvillan pettyes szoknyája... Már csak tenyérnyi látszik belőle, mögötte aszszonyok, lányok igyekeznek, de a sok tarkaság közül kibújik a pettyes foltocska. — Szuhai György — mondja gyorsan — rendes, komoly fiú — s a nyomaték kedvéért biccent. — Fejlődőképes — segít Galambosné, s kipipálja Szuhai nevét. — Hát ezzel megvolnánk. Radios aggódva néz a zizzenő papírra. Nem ér rá holnap?... Holnap reggel. Még elérné Marit, ha jól kilép ... A pöttyös foltocska egyre zsugorodik, már csak akkora, mint egy katicabogár. Mindegy, na. Megtalálja ö Marit holnap is. Vagy akár ma este, ha nagyon akarja. Galambosné közelebb rukkol a székkel. — Aztán itt van Szabó Mari, őt hagytam utoljára. Nem az a magas, boglyas Szabó — magyarázza. — Két Szabó is dolgozik a fonóban. Két Szabó Mari... Radios még jobban összehúzza homlokát. Az a kis szelíd Szabó, akarja mondani. Olyan szelíd szeme van, s úgy tud nézni vele, úgy tud figyelni... Szempillája se rebben, csak néz rá, kicsit oldalra billenti a fejét, simára fésült haja fénylik... — Szabó Mari a kettes számú műhelyből — jelenti majdnem szigorúan, mert furcsa, hogy éppen Marit javasolják, s pont most, amikor úgy tele van vele, hogy az már sok is! — öt akarjátok szakmai továbbképzésre küldeni? — kérdi, és könyökével odébb tolja a teleírt naptárt, majd lesepri az asztalról. — Nem találod alkalmasnak? — Dehogyisnem. Galambosné ceruzájával megvakarja a fejét. Majd az iratcsomóra koppint vele. — Te, mint KlSZ-titkár... Radios megint nem figyel rá. Hónapokig nem látják egymást, nyilall beléje. Most váljanak el? Mióta halogatja, hogy szól neki... Nem az az ember ő, aki meglát egy lányt, máris belehábarodik, elveszti a fejét. Amíg nem ismeri a körme hegyéig, miért beszéljen neki házasságról? Ügy tervezte, egy-kettőre össze- - házasodnak, a szabadságukat már együtt töltik. Hát abból most semmi sem lesz. Zsebkendőjével végigtapogatja a nyakát. — Nagyon is alkalmas — mondja nagy sokára. — Csak hát... — Megáll egy Fiatalok pillanatra. Mégse bökheti ki, hogy szeretné maga mellett tartani, legalább az első hónapokban. Mi lenne, ha megmondaná: nézd, most találtunk egymásra. Tudom, nem szokás ilyesmivel előhozakodni ... — Csak hát? — kapja el a szót Galambosné, s Radios ijedten emeli rá a szemét. — Mi kifogásod Szabó ellen? — Semmi... — mondja Radios. Ügyis megtudják, hogy Mari meg ő... Rövidesen mindenki tudni fogja. S még a szemére találják vetni, hogy úgy ajánlgatta, mintha nem lenne közük egymáshoz. Elég, ha annyit jegyez meg: nincs énnekem semmi kifogásom... Ha egyszer őrá esett a választás annyi lány közül, éppen őrá. Mi szükség, hogy dicsérgesse. — S ezzel érjem be, hogy semmi kifogásod, s mégis hallgatsz, mint a csuka? — Galambosné kövérkés álla megfeszül. — Most aztán láss tisztán, Galambosné! Tégy igazságot! — Mondom ... nyugodtan küldjétek el. Még a végén neki kell rábeszélni, gondolja boszszúsan. Aztán várhat rá őszig vagy még tovább. Hát aztán? — felesel most már saját magával, örüljön, hogy olyan lányt talált, akiből lesz valaki. Galambosné sóhajt. — Hiszen ez az éppen... Én is azt gondoltam, arra való lány. Most meg már... jó ég tudja!... — Megtapogatja a kontyát. — Azért is hagytam utoljára Szabót, mert nehezen tudok eligazodni rajta. Hát nem beszédes, az biztos, gondolja Radics. Inkább csak hallgat, lesi a szót az ember szájáról. — A műhelybizalmija azt mondja, ügyes, mint az ördög, arany keze van — folytatja Galambosné. — Vágó Laci, a brigádvezetője meg leikémre kötötte, hogy várjunk még azzal a továbbképzéssel. Szeles, hebehurgya. — Szabó Mari? — Még hogy Mari lenne szeles? — Süsse meg a tudományát! — mondja nevetve, mert azon csak nevetni lehet, hogy ez a csöndes lány... — Te is nagyon hallgattál, amikor szóba hoztam — hajol előre Galambosné. — Nem mondott neked valamit? — Mit mondott volna? — Radics érzi, hogy a füle cimpája vörösre gyullad. Ügy látszik, Galambosné sejti már... Mi a csudát sejt? Hogy vasárnaponkint kimentek a zöldbe, körözöttet ettek zöldpaprikával, s fogták egymás kezét. Már megtanult bal kézzel enni, mert a jobbal a Mari kezét szorongatta. — Imént beszéltem Szabó Marival — mondja Galambosné. — Megkérdeztem tőle, mit szólna hozzá, ha őt javasolnánk. Radics felállt az asztaltól. — Biztosan örült neki. Ki ne örülne, ha megbecsülik — mondja, s szinte látja Marit: pirul meg sápad, a blúzát huzigálja. Megkeresi ma este. — Aztán tégy ki magadért, szedd össze magad, nehogy szégyent hozz a fejemre — mondja majd neki. Világért se mutatja, hogy nehéz lesz nélküle. Minek fájditsa a szivét. — Ügy örült... ilyet még nem is láttam. Vágónak lesz igaza. Fura egy lány ez... — Mi abban a fura, hogy örült neki? — kérdi Radics nyugtalanul. — Ha nem örült volna, az lenne baj. — Vigyázz csak! Ügy örült, hogy sírva fakadt. S váltig kérdezgette: biztos? Nem jöhet közbe valami? Azért gondoltam, hogy tán megkért, hozzád fordult, segíts te is. — Nekem hiába szólt volna. Én csak azt teszem... — Amit a lelkiismereted diktál — vág közbe türelmetlenül Galambosné. — De veled talán bizalmasabb. Bállá Demeter felvétele KISZ-titkár létedre értsz a nyelvén. — Miért? Miféle titka van? — kérdi Radics, s a nyaka tövén melegség támad, mert hisz Mari titka az övé is. — Azt mondod, sírva fakadt? — fordult hirtelen Galambosáéhoz. — Igazán sírt? Vagy csak... könnyen rámondják, hogy: „sírt, mint a záporeső". — Potyogtak a könnyei, egész dagadt lett az orra. S azt mondta, pedig nem is kérdeztem, csak úgy magától... hogy a legjobbkor küldjük el, csak sikerüljön. Sz’éppen ez ütött szeget a fejembe, hogy az elküldésnek örül. Érted? Nem annak, hogy tanulni küldjük. Na, aztán elővettem! Kiszedtem belőle... — Galambosné megrántja a szemöldökét, előretolja az alsó ajkát, s hallgat egy pillanatig. Radics is hallgat. A torkába mintha megakadt volna valami. Se fel, se le. — Foglalkozol te eleget velük? Ismered őket? — kérdi Galambosné, s rákönyököl a papírlapokra. Pirosra sikált arcára aggódás ül. — Mi van ezzel a Szabó Marival? — szólal meg Radics szűk torokkal. — Olyan nagy dolog nincsen vele. Csak éppen szerelmes. — Szerelmes? Hát az megesik! — Na, végre lent van az a gombóc, vagy mi. — Nem ennél egy barackot? — kínálja Radics, és zacskót húz ki a fiókból. Marinak vett kajszibarackot, de csak egyen belőle Galambosné, vigyen haza a gyerekének is, ha egyszer Mari szerelmes... — Igen ám, kettőbe szerelmes, ehhez szólj! — Galambosné jóízűen harap a barackba. — Mint a méz. Ebből kéne lekvárt főzni — mondja elismerően. — Nem könnyelmű lány, azért van úgy oda. Azért akar egy időre szabadulni innen ... Nem lehet kibírni ezt a hőséget... gondolja Radics. Kettőbe szerelmes?... S neki egy szóval sem említette. A vállára ejtette a fejét, úgy hallgatta, ha beszélt hozzá ... Ügy hallgatta, hogy ő moccanni sem mert, csak beszélt tovább, mondta, amit elkezdett... — Valami fiatal fiúba szerelmes, nem árulta el a nevét — folytatja Galambosné, s kisujjával törli le az áliára cseppent baracklevet. Radics alig észrevehetően kihúzza magát. — S egy idősebbet is szeret, de másképpen — magyarázza Galambosné, sorra szopogatva ujjait. Sohasem említette, hogy egy idősebb, soha egy szóval se. Mire neki az az idős... és hol találkoztak? ... Mikor? Radics fejében összedöccennek a gondolatok. Hát ez ilyen ... ilyen lány, hogy nem éri be vele... — Az való hozzá... a fiatal! Mit akar attól a másiktól, az időstől? Ki hallott már olyat?! — mondja reszelés hangon. — Fiatalhoz fiatal való! — De hát azt se tudja biztosan... Azt se, hogy igazán szereti-e azt a fiatalt ... Már nyolc óra! Így megy ez mindennap. Mire hazakerülök... Mondom, elsírta nekem, de amíg kiszedtem belőle ...A fiatallal csak kétszer találkozott. Futottak le a domboldalról, futottak, futottak, nem tudtak megállni, lobogott a hajuk, szemükbe csüngött, s ők csak nevettek, mint a bolondok! S azóta folyton erre gondol. Ha behunyja a szemét, lefelé fut azzal a fiúval, és nevet, nem tudja abbahagyni. Radicsot mintha mellbe vágták volna. Lobogott a haja... Sose szaladtak, sose lobogott! — mormolja, és Mari tükörsimára fésült haja jelenik meg előtte, minden szál úgy tapad a fejéhez, mintha odaragasztotta volna. — Hát ez olyan bolondság, persze — jegyzi meg Galambosné. — Mire neki az az öreg? — kérdi Radics színtelen hangon. — Nem öreg, eriggy már! Mit össze nem beszélsz... Csak idősebb. Azért jár vele, mert attól tanulni lehet. Azt mondja, elhallgatná akármeddig, mert esze, az van... Mindig magyaráz neki. Akkor is, ha ketten vannak, és senki sincs körülöttük. Néha megfogja a kezét, de hát észre se veszi valahogyan ... Amikor futottak le a fiatallal a dombról, egymáshoz se értek, egy ujjal se, mégis muszáj volt nevetnie... Ezt meg csak hallgatja, hallgatja, s eszébe sem jut... — Galambosné felnyalábolja az írásokat, az ölébe teszi. — Mit csináljunk vele? Segíteni kéne neki. Radics az ablakhoz lép. Rövidre nyírt hajú fiatalember néz vissza rá az ablaküvegből, tömpe orrán kis nyári pattanás. Nemigen szokta ő magát tükörben nézni, borotválkozás közben is inkább azt vizsgálja, nem kaszabolta-e össze magát. De most szorongva bámulja a tükörképét. Én lennék az az idős? Homályos az ablak, ráférne, hogy megtisztítsák. Jó, hát nem szaladok le a domboldalról vagy honnan. Ez kéne neki? Hát fusson azzal a fiatallal! Én lennék az idős, ismétli háborogva, s úgy szorítja homlokát az ablakhoz, hogy majd beroppantja az üveget. — Küldjétek el Szabó Marit. — Mintha a szíve ide-oda tapogatózna a mellében, mindenütt érzi. — Hadd tisztuljon a feje. — Helyes! Én is azt mondom — bólint elégedetten Galambosné, s hangos csattanással kattint ja be táskája zárját. — Törődni kell az emberekkel, fiam. Már megbocsáss, hogy igy szólítalak, de olyan fiatal vagy még, alig bújtál ki a tojásból... LEPJE MEG ' MIGYARORSZAGI ISMERŐSEIT! Megbízásait teljesíti, ajándék- és virágküldeményeit On helyett megvásárolja és a kívánt címre szállítja a BOY SZOLGÁLAT Fizetési mód: Money order-en, vagy nemzetközi postautalványon. Cím: GÉPKOCSIKOLCSÖNZO szolgálatunk vakja önt KÖLCSÖNZÉSI DIJAK US S-BAN xocsntpus NAPI HETI HAVI km díj ZSIGULI sjm A-an,— M» VW PASSAT m,— Ml BMW M u.-*M* ist,M* mew hm is,— HM ms.itt ■MWMM >VUtrSi *m.M* Ont— J-TÖf. AnUUl M ÍG 1S% KEDVEZMÉNYI jwfsnsn FOvABOSI autötaxi vállalat ItTJ Budapest vn.. Kertész u. tt—W. Telefon: «—14—71. Telex: tt—«E» KftflWK RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁSSAL SZOLGÁLUNK 13
