Magyar Hírek, 1975 (28. évfolyam, 2-26. szám)
1975-01-18 / 2. szám
Keresztury Dezső búcsúzik Züahy Lajostól ELHELYEZTÉK ZILAHY LAJOS HAMVAIT Novotta Ferenc (elvételei Végső kívánságának megfelelően, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra Zilahy Lajos író hamvait. Az umaelhelyezésen sokan jelentek meg a Magyarok Világszövetsége Elnökségének tagjai közül, s ott volt irodalmi és művészeti életünk számos ismert személyisége. Lerótták kegyeletüket az olvasók is: több százan hozták el az emlékezés és a tisztelet virágait. A magyar írók nevében Bárány Tamás, a Magyar Írók Szövetsége választmányi tagja emlékezett pályatársára. — Író volt, tehát keresőkutató ember — mondotta. — Nyughatatlan kereső szenvedélye jellemzi életművét. Regényeiben minduntalan előtűnik egy korszak és a vezető osztály válsága. Életműve egyenetlen, mint minden gazdag írói mű, ám az írót csúcsaival mérik, nem lapályaival. Bár életének utolsó negyedszázadát hazájától távol töltötte, mégis mindvégig magyar író maradt. Három iránytű vezette életében: írói felelősségtudata, né pszeretete és csorbíthatatlan magyarsága. A gyászoló család A Magyarok Világszövetsége nevében Keresztury Dezső álelnök, akadémikus búcsúzott az elhunyttól. Elmondta, hogy személyes ismeretség, barátság fűzte Zilahy Lajoshoz, akinek utolsó esztendeiben egyetlen vágya volt: hazajönni. Már tervezte itthoni életét, amikor közbeszólt a halál. — Nem így képzeltem el a találkozást vele — mondta Keresztury Dezső. — Mi, nála valamivel fiatalabbak és a pályatársak újabb nemzedékei az élő és alkotó Zilahy Lajost vártuk. Azt reméltük, hogy otthonában beszélgethetünk vele az irodalom és a kor kérdéseiről. Sajnos, a sors keresztülhúzta reményünket. Most már csak búcsúzni tudunk tőle. Barátai, olvasói csendben követték az urnát a végső pihenőhelyig. Itt, búcsúzóul felolvasták Zilahy Lajos versét — amelyet múlt számunkban közöltünk — írógépéről, anyanyelvéről, magyarságáról. Majd a márványtábla elhelyezése után ellepték az emlékhelyet a koszorúk és a virágok. S. P. J. ^WWVWWWWWVNAA/WWWVWWWWVW $<&ttót *ah£j4 Magyarországot három évre megválasztották a Világélelmezési Tanács tagjává. A határozat az ENSZ- közgyűlés 20. ülésszakán, a világélelmezési konferencia döntése alapján született. * Országos diákparlament tanácskozott — immár ötödik alkalommal — a Fővárosi Művelődési Házban. Sok százezer gimnazista, szakközépiskolás és szakmunkásképző intézeti tanuló képviseletében 300 fiatal küldött ülésezett, és ajánlásokat fogadott el az iskolai életre vonatkozó témákkal kapcsolatban. Ezek között szerepelt az anyanyelvi kultúra fejlesztése Is. * Január első napjaiban újabb tíz nagyhatárú termelőszövetkezet egyesült és kezdte meg működését Baranya megyében. A tíz új termelőszövetkezet mintegy 65 ezer hektáron gazdálkodik, tagjainak száma meghaladja a tízezret, s 84 falu népét egyesíti. ANYASÁG Karácsony napján, december 24-én bocsátotta forgalomba a magyar posta szép új bélyegét, amelyet Kass János grafikusművész tervezett. Az 1,— forint névértékű bélyeg színei: kék, fekete és sárga. I ANYASÁG MAGYAR POSTA Martonvásáron üzembe helyezték az M 7-es autópálya segélykérő telefonrendszerét. Az autópálya mindkét oldalán, két kilométerenként elhelyezett sárga oszlopokról a mentőket, a rendőrséget, a tűzoltóságot és a Magyar Autóklub műszaki segélyszolgálatát lehet hívni. * A Magyar Nemzeti Bank a forint felértékelése kapcsán módosította a nyugati valuták árfolyamát. A valuták új árfolyamának ismertetésére lapunk legközelebbi számában visszatérünk. * Páratlan értékű gyűjteménnyel gazdagodott a győri Xantus János Múzeum: Szabó József történész, nyugalmazott evangélikus püspök, ötven éven át gyűjtötte a Madáeh-emlékaket, s a hatezer darabból — könyvekből, levelekből, kéziratokból, fotómásolatokból — álló gyűjteményt Győr városának ajándékozta. * Az UNESCO, kéthetenként, több nyelven megjelenő sokszorosított sajtótájékoztatójának 1974-es év végi kettős száma teljes egészében Magyarországgal foglalkozik. * Pest megyében januártól négy újabb községet nyilvánítottak nagyközséggé: a Verőce és Kismaros egyesülésével létrejött Verőcemarost, a Duna-kanyar újabb jelentős üdülőhelyét; Bag községet, a korábban hozzácsatolt Hévizgyörkkel; Valkót, amely Hévizgyörk, Váltó, Vácszemtlászló és Zsámbok 7200 lakosú településeiből alakult, és Ácsát, amelyhez Csővár, Gaigagyörk és Püspökhatvan tartozik. Elhunyt Csorba Géza Kossuth-díjas és kiváló szobrászművész, 83 éves korában. A művész alkotása a budapesti Liszt Ferenc téren emelkedő Ady-szobor is. A Meosekaiján olyan természeti értékék kerültek védelem alá, amelyeknek megőrzése, fenntartása tudományos, kulturális érték. Védettséget nyert Pécs egy kis ódon házánák udvarán az a 250—300 éves szőlőfa, amely még most is több mint háromszáz fürtöt ad évente. Védett lett a Mecsek lejtőjén elnyúló kaliforniai óriásfenyő, két 120 éves törökmogyoróífa és a Jakabhegyen felfedezett, s jégkorszáki maradványként emlegetett vörösáfonya-cserje. * Httszka Jenő születésének 100. évfordulója tiszteletére tévé-film készül a szerző „Lili bárónő” című nagyoperettjéből. A főszereplők közt van Dayka Margit, Turay Ida és Márkus László. * Űjabb nemzetközi kitüntetések: a francia banglemezakadémia a Hungaroton Haydn: „II ritorno di Tobiia” című oratóriumáról készített hanglemezt Arany Orfeus nagydíjjal tüntette ki. Az oratóriumot az Állami Hangversenyzenekar adja elő, Szekeres Ferenc vezényletével. A chicagói nemzetközi filmfesztiválon Zoinay Pál „Fotográfia” című filmje ezüstplakettet, Jankovics Marcell „Sisyphus” című rajzfilmje pedig a zsűri különdíját nyerte el. Monte-Carlóban, a oirkuszműrvészet első nemzetközi fesztiválján, -amelyen húsz ország artistái vettek részt, a magyar Richter-csoport lovasszáma a kategória nagydíját kapta. ELŐREJELZÉSEK ÉS TERVEK Elhangzottak az állam- és kormányfők újévi nyilatkozatai. Általában politikai kérdésekről beszéltek, arról, hogy az enyhülés érdekében milyen feladatokat kell megoldani. Teljesen logikus volna azt feltételezni, hogy a gazdasági folyamatokat ugyanúgy irányítják törvényszerűségek, mint a politikát, sőt pontosabban tervezhetők és jobban kiszámíthatók. Az utóbbi években azonban a nagypolitika várható fejleményednél az előrejelzésék pontosabban beváltak, mint a világgazdaságban. A politika alakulásánál ugyanis az érdekek hosszabbtávú változatlanságával lehet számolni, s az érdekellentétek és érdekazonosságok dialektikája SS törvényszerűen érvényesül, a gazdaságban azonban a korábbi, szilárd számítási alapok — befektetés és megtérülés, veszteség és nyereség, árak és bérek, termelés és fogyasztás stb. — menthetetlenül összezavarodtak, illetve áttekinthetetlenné váltak, valószínűleg elsősorban a multinaoionális vállalatok ügyvitele és műveletei következtében. Korántsem akarjuk azt állítani, hogy a politikában nem érhetnék bennünket meglepetések az 1975-ös esztendőben jó és rossz értelemben egyaránt, elég itt csak 1974 eseményei során „címoldalra kerülő” országokat — Ciprust, Görögországot, Chilét, Portugáliát — említenünk. De a világpolitika fő folyamatai mégis markáns vonalakkal rajzolódnak ki: a rakétanukleáris erőegyensúly, a szovjet—amerikai viszony, az enyhülés, a kelet-nyugati együttműködés, az európai biztonság. A világgazdaságban jóval több a kérdőjel. Az OECD, vagyis a /tőkés világ huszonnégy gazdag országát tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet az idei évre nagyjából -az 1974-essel azonos állapotokat jósol, bár az áremelkedést 11 százalékra becsüli, szemben a múlt évi 15,5 százalékkal, amelyben Japán 26, Olaszország 25, és Nyugatnémetország 7 százalékkal szerepelt. A huszonnégy ország gazdasági növekedése átlagosan nem haladja meg a fél százalékot, ismét negyven milliárd dolláros deficitjük lesz a világ többi részével szemben, s a munkanélküliek száma további négy millióval nő. De mennyire megbízható ez az előrejelzés? Az OECD hat hónappal ezelőtt azt állította, hogy a mélyponton már túljutottunk. Tévedtek. Ez most is könnyen előfordulhat. A londoni Economist szerint a jóslat beigazolódásához az alábbi kedvező alakulásra lenne szükség. Az olaj árának emelkedése gyorsan elszívja az országok egész sorának a váluta tartalékait, az áremelkedés ütemét tehát csökkentem kell. A nemzetközi pénzügyi rendszer jelenlegi zűrzavarában valamelyest rendet kellene teremteni. A mezőgazdasági és a közszükségleti cikkek árának alakulása ellentmondásos. Egyrészről tovább csavarodik fölfelé az inflációs spirál, de egyes cikkeknél máris meredek áresés figyelhető meg, így például a túltermelés következtében a marhahúsnál. Mivel csaknem mindenütt túltermelés áll fenn, elképzelhető, hogy a gazdaság más szektoraiban is árzuhanás következik be. Egyes ágazatokban máris jelentősen korlátozták a termelést. A magyar népgazdaság szemszögéből vizsgálva a kérdést, mind a parlament ülése, mind az 1975-ös terv világosan megfogalmazta elképzeléseinket és törekvéseinket. Külkereskedelmünk kétharmada szocialista viszonylatú, s ez olyan szilárd alap, amelyen a szocialista építést különösebb zavarok nélkül, tervszerűen folytathatjuk. Pén z ü gymi n is zte r ü rak expozéjából kitűnt, hogy az elmúlt élénk gazdasági évet még gondjainkkal és feladatainkkal egybevetve is eredményesnek minősíthetjük. 1974-ben termelésünk többletének forrása majdnem teljes egészében a termelékenység emelkedése volt. Nemzeti jövedelmünk a tervezett 5 százalékos növekedéssel szemben 6 százalékkal több az 1973. évinél. A fogyasztás és a felhalmozás magasabb volt az előirányzottnál. Külkereskedelmi forgalmunk szintén gyorsabban bővül a tervezettnél, s beilleszkedésünk a nemzetközi munkamegosztásba a kapcsolatok minden területén dinamikusnak mondható. A mezőgazdasági termelés 3—4 százalékkal haladta meg az 1973-as színvonalat. A hosszan tartó esőzéssel, árvizekkel és belvizekkel sújtott évben ez igen jó eredmény. A mezőgazdasági, a közlekedési és a vízügyi dolgozók helytállásának és a széles körű társadalmi összefogásnak köszönhetjük, hogy elkerültük a nagyobb veszteségeket, és még időben pótoltuk az őszi vetés elmaradását. Ám a gazdasági haszonnál is többre értékeljük a különböző társadalmi rétegek közös munkáját, kölcsönös megértésének egybekovácsolódó erejét és felelősségének nagyszerű megnyilvánulásait. Az utóbbi években, s kiváltképpen 1974- ben a tőkés világpiacon az árak rendkívül gyorsan és nagymértékben emelkedtek. Különösen megdrágultak az olaj, a vegyi anyagok, a műtrágya, a szója, a cukor, a papír. E termékekből mi is számottevő mennyiségben vásárolunk a tőkés országokból. Fontos exportcikkünknek, a húsnak az ára pedig — átmenetileg — csökkent, s a Közös Piac diszkriminációs tilalma miatt értékesítési nehézségeink 'keletkeztek. Ezzel szemben például a búzát és a kukoricát — amelyből ez évben jelentős eladásunk volt — az árak emelkedése jellemezte. A feldolgozott termékekből több a kivitelünk, mint a behozatalunk. Ezéknek az árai ás emelkedtek, de jóval kisebb mértékben, mint a nyersanyagoké és az energiahordozóké, összességében import árveszteségeinket az exportárak nyereségei csökkentették, de korántsem ellensúlyozták. Az eredmények és tanulságok mélyreható elemzése alapján készítettük elő az 1075. évi népgazdasági tervet és az állami költségvetést. Hazánk eddigi gazdasági fejlődése és külgazdasági kapcsolataink erősödése alapján nyilvánvaló, hogy legfőbb társadalompolitikai céljainkat megvalósíthatjuk, az életkörülményeket tovább javíthatjuk, s felhalmozási politikánkban a jövő érdekeit szem előtt tarthatjuk. A fejlődés folyamata nem törik meg, az egyensúlyt magasabb színvonalon újítjuk meg, ami természetesen feltételezi, hogy a gyakorlati munkában eredményesen birkózunk meg a szerkezetváltoztatás, a technikai előrehaladás és a külkereskedelem új feladataival. A legutóbbi parlamenti ülésszakot az jellemezte — ez már szinte hagyományos — hogy az eredmények számbavétele mellett igen őszintén az ország elé tárták gondjainkat, s az ülésszak a tennivalókra, a feladatokra koncentrált. A költségvetés jelzi, mennyire szükség van a munka hatékonyságának növelésére. A termelői árak januári emelése egyes területekben hatással lesz a fogyasztói árakra is, de bizonyos megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy alapvető ellátási termékek nem tartoznak az érintett cikkek körébe. 1975-ös tervünk készítői abból indultak ki, hogy továbbra is számolnunk kell a tőkés világgazdaság kedvezőtlen folyamatainál? a hatásával, a cserearányok romlásával. Egyik legfontosabb teendő az egyensúlyi helyzet javítása. Ennek érdekében a nemzeti jövedelem 5—5,5 százalékos növekedését fenntartva, a fogyasztás és felhalmozás csak lassabban növelhető, mint 1974-ben. Meg kell gyorsítani a termelés szerkezetének átalakítását, fokozni kell a minden piacon gazdaságosan értékesíthető termékek termelését, csökkenteni kell, illetve megszüntetni a gazdaságtalan termelőét. A gazdálkodás minden területén növelni kell a munka hatékonyságát és általánossá kell tenni az energiával, anyaggal és pénzeszközökkel való ésszerű takarékoskodást. Ez az esztendő az ötéves tervidőszak utolsó, befejező éve. Ha ez is olyan sikeres lesz, mint a mögöttünk levő négy, akkor bízhatunk abban, hogy szilárd alapokról indulva teljesíteni tudjuk az V. ötéves terv feladatait, a fejlett szocializmus további építését. Pethő Tibor WWWWWVWWWVVWWWVWNAA/VSAAA/VWWSAAAAAAAAEva Evdokimovna (Nyugat-Berlin) és Dózsa Imre a Hattyúk tava előadásán Mezey Béla (elv. 2
