Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-30 / 7. szám
dtkSM A költő faluját nem könynyű megtalálni a Velencei-tó partján, ebben a hófelhős koratavaszban. A költő faluját írtam, noha Kápolnásnyék nem Vörösmarty Mihály, hanem Nádasdy Mihály gróf jobbágyfaluja volt. És Vörösmarty nyolcgyerekes édesapja a gróf tiszttartója. Az a Nyék, ahol a Szózat költője 1800. december 1-én megszületett, nincs már sehol. összenőttek a falvak, már-már egymást érintik a házak, leomlott a határ, a tó partját villák, víkendházak füzérezik, s az ember, amint e tavaszi napon Vörösmarty emlékét keresi, nem is tudja, hogy Nyéken jár-e, Velencén-e, vagy pedig Nadapon? Nyéknek tanácsa sincs, a velencei tanácsházán intézik a nyékiek dolgait, Velencével és Nadappal együtt. Egybenőtt, roppant, tágas falu lélegzik ezeken a dombokon, szőlőhegyeken, szelíd hajlatokon, a Velencei-tó nádasai mentén. Ez a kép rohan meg: fehér présházak, kedves hegyi hajlékok, a dombokra kapaszkodó gyümölcsösök, a tó tükre, melyet kis szigetek, nádasok szakítanak meg és a táj fölött a tavaszi éledést kiáltozó vízimadrak staccatói. Ez volt a szülőföldje. S a jóbarát és költőtárs, Kisfaludy Károly megkeresztelje. S nehogy pogányként haljon meg, a bába nagyhirtelen átszekerezett vele Nadapra, ahol megkeresztelték katolikusként, de a katolikus plébános a nagy sietségben félreértette a nevet, s Michael de Vörös-ként anyakönyvezte az újszülöttet, így áll a bejegyzés ma is. A dombon álló régi tiszttartói lakást, amelyben a Vörösmarty Múzeum rendezkedett be, valamikor az elnéző tévedés szülőháznak kiáltotta ki, az épület falába vésve ma is az áll, hogy itt született Vörösmarty Mihály. Ez az épület került be az Irodalmi Lexikon egyik oldalára is, mint Vörösmarty szülőháza. Pedig a költőnek már nincs szülőháza. Azt a pesti. Váci utcai épületet (Váci utca 19, Kappel-ház) is lebontották, amelyben meghalt. A szülőfalu és az irodalomtörténetírás kinyomozta, hogy a költő szülőháza a nyéki Tó utcában állt, ezt lebombázták a második világháborúban. A Váci utcai Kappel-házat csak félig borotválta le a háború, a földszintjén sokáig a Kedves eszpresszó működött, csak tavaly bontották le végleg a ház maradványait. A nyéki Vörösmarty Múzeumban végül fölfedezem a tévedés helyesbítését: az egyik falon felirat áll, amely közli, hogy nem ez az épület A Vörösmarty présház sorait idézve, ez volt szülőföldje szép határa. A költő két életideje kötődik ehhez a lágy, víz menti, gyümölcsös tájhoz: gyermeksége kora és fájdalmas estéje. Erről a két korról beszélgetek a velencei tanácstitkárral, azután a nyéki Tóutcában azokkal, akik ma lakják a Vörösmarty-család egykori utcáját, végül Vörösmarty édesapjának tiszttartói lakában, amelyet Vörösmarty Múzeumnak rendeztek be, s ahol Drexler Jánosné gondnok őrzi az ősi bútorokat s a szent kéziratokat. A szülőfalu, ahol minden intézményt Vörösmartyról neveztek el, olyan mélyen, olyan nem feledhetőn őrzi a költő emlékét, hogy december 1, Vörösmarty születésnapja iskolai szünnap Kápolnásnyéken, iskolai szünnáp már évtizedek óta. A szülőfalu, az irodalomtörténetírók segítségével kinyomozta, hogy a kis Vörösmarty Mihály nem ezen a néven, hanem tévedésből és véletlenül Michael de Vörös-ként született erre a világra. A falu népét szárított füvekkel. édesgyökerekkel, saját készítésű, növényi eredetű kenőcsökkel gyógyító „nemzetes asszony”, Vörösmarty édesanyja attól tartott, hogy az újszülött nem éri meg a másnapot, olyan gyengének, s életképtelennek látszott. A református papok gyűlésezni mentek Fehérvárra, s nem volt, aki Vörösmarty Mihályt volt Vörösmarty szülőháza. Ez szellemi születése helye volt, a világra való első rácsodálkozásé, az eszmélkedésé, a gyermekség édes csodájáé. A kéziratait, kéziratai fényképmásolatait nézem, a gyötrelmes szent szövegeket. Vörösmarty küzdve dolgozott, keservvel, a lángolás kínlódásával, minden betűjét meggondolva, vésők szorításai között. A Szózat első két sorának eredeti és javított, végleges szövegét nézem: Hazádhoz, mint szemedhez Legyél hív, óh magyar ... S fölötte, javítva: Hazádnak rendületlenül Légy híve ... S tovább: Itt törtek össze rabigát Zrínyi és Hunyadi S az áthúzott eredeti szöveg fölött a végleges forma: Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai A vén cigány múzeumbeli kézirata, e fényképmásolat már Vörösmarty estéjére emlékezteti a látogatót. Majd minden nagy költőnknek keserű estéje volt. Petőfi kioltatott életére, Adynak a háborús pusztulással viaskodó utolsó napjaira, József Attila szárszói estéjére. Radnóti Miklós adai síri éjszakájára gondolok. Vörösmarty éltének alkonyata kötődik még a szülőfalu Nyékhez. A világosi bukás, bújdosás, majd a megkegyelmezés után családjával ide tért haza. Már-már elborultam Kedélyét vesztve. Rémlátomásokkal viaskodva. S lejegyezve a „megőszült földről” szóló legszebb magyar verssort: Most tél van és csend és hó és halál Kora első költőjének, a magyar költői nyelv megteremtőjének, az egyik nemze-A költő szobra ti imádság, a Szózat szerzőjének nincs kenyere. Nincs semmiféle jövedelme. Semmije sincs. Se földje, se háza, se fizetése, se reménye. Esdeklő leveleket ír. Munkát kérne szegény. „Szegény öreg”, ahogyan a falu népe nevezte, mikor élete végén a Tó utca 5-ös szám alatt húzta meg magát. Pedig csak meglett korú, nem öreg még, hiszen ötvenöt éves korában halt meg. Földbérlettel próbálkozik, dohányt, dinnyét, szeretne termeszteni. Rossz gazda; a vállalkozás megbukik. A Lear király fordításába kezd. Mint akadémikus, szerény munkát kér az Akadémiától. • De hol van az Akadémia? Titokban üléseznek. Az országban Bach-korszak tombol, tél van és csend és hó és halál. Már lebontották a Tó utca 5-ös számú házát is, ahol a legvégső költeményt, A vén cigányt, a fortissimo hang, ján megszólaló keservet, e kebléből kiszakadó panaszt, a megrendülés örvénylő fájdalmát megírta. Nincs a magyar irodalomban ennél zuhanóbb kézirat. Másolatát, fényképmásolatát nézem. Minden sora lefelé hanyatlik, esik, zuhan, olyannyira görbül lefelé, hogy a sorok lejtése is elárulja a tragédia hangulatát, azt, amelyben fogant. S még egy itt keletkezett verstöredéket olvasok: Véred megsűrüdött, Agyvelőd kiapadt, Fáradt vállaidról Vén gúnyád leszakadt Megsűrüdött vérrel, elborulva és kiapadva megy fel az orvosokhoz Pestre, hogy meghaljon a Kappelházban. A szülőföld szép határa elmerül előtte örökre. A Vörösmarty múzeum Baráti Qéia - Tkiffo "Péter - Kristóf Attita SZÜÄMMM SZÉP Mi cA Különös fénytörése van errefelé a levegőnek. Budáról Pannónia szívébe vezet itt az út, már mögöttünk maradtak a budai hegyvidék vonulatai, itt lépünk be a dunántúli dombvidék szelíd halmokkal tűzdelt tájaira. Budapest és a Balaton között félúton, Fehérvár kapujában terpeszkedik sekély medrében a Velencei-tó, amely a tóvidék legősibb településétől, az egykori halász-pákász falutól nyerte a nevét. Kápolnásnyék—Velence—Nadap közigazgatási hármasa keríti a tó keleti szárnyát, Budapestről kiindulva itt éri el az utazó legelőször ezt a sajátos világot, Magyarország második legnagyobb állóvizét, amelynek déli partján Velence Gárdonyba olvad, az Agárdba, hogy a dinnyési ősnádasnál érjen véget az immár összefüggő üdülőterület. A tó mindössze tizennégy kilométer hosszú, az északi-déli part között a legnagyobb távolság két kilométer, a víz legnagyobb mélysége két méter. Különös, zárt világ, amelynek felfedezése száz évvel ezelőtt kezdődött, akkor építették az első nyaralókat jómódú fehérvári polgárok, addig csak falvak voltak. Kápolnásnyék sem volt több, mint egy nagyobbfajta uradalmi központ. Ennek a kicsiny, lágy és melegvizű tónak van egy geológiai rokonvonása idősebb és terjedelmesebb testvérével: a Balatonnal. A Velenceitónak is az északi partja hegyes-dombos, a déli part sík, s talán ezzel magyarázható, hogy a déli parton alakult ki az üdülőterület, az északi a mai napig megrekedt a maga ősi vadságában, regényességében. Az északi part falvai: Pákozd — ahol a 48-as szabadságharcban a fiatal magyar honvédség tönkreverte Jellasich horváth bán seregeit, a „hegyre kutyorodott Sukoró" és a Kápolnásnyék—Velence testébe olvadt Nadap távolabb húzódott a tótól... A Velencei-tó tükrének kétharmadát nádas borítja, sűrű nádszegély lepte a partokat, míg az öt évvel ezelőtt elkezdődött partrendezés felszabadította a partvidéket a szívós ösnövényzettöl, megteremtette a bársonyhomokkal, kellemes és gyógyító hatású vízzel ékeskedő, közel tíz kilométer hpsszú fürdőpartot, amelyen eddig több mint háromezer nyaraló és hétvégi ház épült. 'A tóvidék igazi üdülőterületté való fejlődésének mind ez ideig volt egy nagy, szinte leküzdhetetlen akadálya: a sekély víz, amely a szárazabb nyarakon módfelett megfogyatkozott, néha egészen kiszáradt. Ebben az évszázadban három olyan nyarat jegyeztek fel a krónikások, amikor száraz lábbal lehetett átkelni Agárdról Pákozdra. már ha eligazodott valaki a nádszigetek között kanyargó útvesztőkben, amelyek még a bennszülött halászt is foglyul ejtették. Az általános rendezési tervben, az egész tóvidék üdülőkörzetté való átalakításában az első lépés volt az állandó vízszint biztosítása, mert semmiféle költségesebb beruházást nem lehetett — és nem is volt érdemes — elkezdeni, amíg a tó vizét a nagyfokú apadás, vagy teljes kiszikkadás fenyegette. Az északi part dombvonulatai közölt egy keskeny völgy lezárásával már megépült a zámolyi tározómedence, s a Meleg-hegy gerincvonulata mögött épül a második. Ez a két „kiegészítő” víztartály a tavaszi csapadékvizek összegyűjtésével és tárolásával gondoskodik arról, hogy a nagy jövőjű nyaralóterület kora nyártól késő őszig vendégeket fogadhasson. A tó jövője most bontakozik. Kápolnásnyék—Velence már összeépült, a nemrég még faluhatára szántóföldeket fölmérték és értékesítették, ily módon több mint ötszáz új nyaraló építéséhez adtak megfelelő területet. Az építkezések az egész enyhe Félen tartottak, az első tavaszi napokban már érkeznek az új honfoglalók. A parasztok lakta Nyék és a halászok faluja Velence boszorkányos gyorsasággal alakul át nyaralóteleppé. Serény munka folyik az északi parton, ahová a vízrendezés óta már laposfenekű kishajókkal is át lehet rándulni. Nagy élmény, ritka szórakozás, a nádsikátorokban való hajózás, amikor a világ egyszerűen eltűnik a látóhatárról, csak a két-három méter magas ősnád kíséri a nesztelen hajócskát. Nem egyszerűen átkelés egy aránylag kis tavon, de behatolás a szűzi természet mélyébe, a sűrű vadregénybe, amely már szánnivaló módon megfogyatkozott a világon. A tóvidék jövő sorsát meghatározó kormányprogram az ifjúsági üdülés, a fiatalok belső turizmusának nagy és eleven támaszpontját alakítja ki az északi parton. Néhány évvel a déli part rendezése után is elkezdődött a, part kiépítése; eltávolítják a parti nádszegély korhadásából keletkezett iszapot, és a fürdésre, vízisportokra alkalmatlan partszegélyt fövényfürdővé alakítják. Ez a talajcsere sokszázezer köbméter anyag szállítását és elhelyezését követeli meg a part rendezőitől, de a munka befejeztével, a hetvenes évek végére a Velencei-tó mindkét partja viruló üdülőterület lesz. Már megépült az evezőspálya, amely nemzetközi versenyek lebonyolítására is alkal-
