Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-30 / 7. szám
lit/u&rv-QitAoro • /i^ÁjyrL FALUSI ÓVODÁK Q-fcAoris Néhány évvel ezelőtt nagy sikerrel játszották a mozikban és külföldön is több helyütt vetítették (1972. szeptemberében például a francia televízióban láttam) a magyar paraszti életet bemutató filmet, a „Tízezer nap”-ot. Van ebben egy jelenet, a harmincas években játszódik. Néhány parasztasszony kukoricát kapál a határban. A tábla végében játszanak a gyerekeik. Deréktól hónaljig lefelé a földbe ásva, hogy el ne csatangoljanak, kárt ne tegyenek önmagukban és a kukoricában. Valamelyik asszony időnként lemegy megnézni, s megeteti, megitatja őket. Rettenetes volt ez a kép számomra azért is, mert emlékszem — pedig ez már a negyvenes-ötvenes évek fordulóján történt —, hogy velem egyidős gyerekeiket a falunkbeli asszonyok vitték magukkal a mezőre, a legkisebb a hátukon, batyujukban, a nagyobbacskáknak a kezét fogva, a még nagyobbak mellettük, előttük, utánuk. Kint voltak anyjukkal a határban egész nap. Az otthon maradt legnagyobb déltájban elindult az ételhordóval, vitte nekik a meleg ételt. * Hol vannak ma napközben a téesz-asszonyok gyerekei? A falvak nagy részében van bölcsőde, ahová hároméves korig lehet beadni a gyerekeket. De ezekben a falusi bölcsődékben, amióta a gyermekgondozási segélyt bevezették, alig van gyerek. Mert az asszonyok többsége szülés után három évig otthon marad. A gond épp ezért a három évnél idősebbekkel kezdődik. Mert vannak még falvak szép számmal, ahol egyáltalán nincsen óvoda. Az anyák pedig itt is dolgoznak. Kisgyermekes asszonyokat kérdezgettem az óvoda nélküli községekben. — Hol van napközben a gyerek? — Édesanyámékkal egy házban lakunk, ő vigyáz rá. — A testvéremnek most van kisbabája, otthon maradt vele „gondozásin”, reggel elviszem hozzá a kislányom, délután, amikor itt végzek, beugrók érte. — A szomszédasszonyom nem dolgozik, elvállalta a kisfiámat. — Fizetnek érte? — kérdezem. — Ilyet nem kívánhat az ember ingyen. Meg ugye, eszik is ott a gyerek. Arra a kérdésemre, mennyit fizetnek a gyerekért havonta, így válaszoltak: „Én kétszázat.” „Hármat.” „ötszázat.” — Megéri ötszáz forintot adni? — Havonta ezerötöt-ezerhatot keresek. Megéri. * Ahol van óvoda, gond azért ott is akad. A falusi gyermekintézmények többsége kicsi. Nem kerülhet be valamennyi gyerek. A balatonkenesei Egyetértés Tsz asszonyai például így panaszkodtak. — Elsőként az elvált asszonyok gyerekeit vették fel az óvodába. Egv szót se szóltunk, rendben van, azok valóban rászorulnak. Azután a sokgyerekes családok kerültek sorra. E’z is rendben van. Ddhát azért, mert mi rendes családi életet élünk, vagy csak egy-két gyerekünk van, hátrányba kerüljünk? Van ugyan, aki vigyáz rá, az enyimet például a sógornőm vállalta, a munkatársaméra az anyósa vigyáz. De csak szeretnénk, ha óvodába járna. Mert rhás Mesét hallgatnak a gyerekek Szebeni András felvételei az, ha óvónő foglalkozik vele. Megtanul a gyerek mindenfélét, könynyebb neki az iskola. — És nincs szó arról, hogy bővítsék az óvodát? — A téesz nagyon szorgalmazza. Mert hogy kértük ... * A városokban, ahol ipari üzem van, az utóbbi néhány évben nagyon sok kisgyermekes anya gondját megoldották: óvodák sora nyílt. Egyik városban maga az üzem épít óvodát, a másikban a helyi tanáccsal közösen, a harmadik helyütt az óvoda fenntartásához járul hozzá a gyár. S ennek az anyagi segítségnek fejében az óvoda fenntartója, a tanács felveszi az „üzemi gyerekeket”. Falun, ahol többnyire a mezőgazdasági nagyüzem, a téesz az egyetlen munkaalkalom, még csak most kezdődik el a „mit is tegyünk, hogy is kéne”? Faggattam én az elnököket sokfelé, miért nem járulnak hozzá valami módon a gyermekek elhelyezéséhez. Megmagyarázták. A legtöbb téesz nehezen indult a hatvanas évek elején. A vezetőknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy a tagok gyerekelhelyezési gondjaival törődjenek. Amikor pedig megerősödtek a téeszek, nagy építkezésekbe kezdtek. Szarvasmarhatelep, baromfikeltető, gépek kellettek. Tulajdonképpen a legtöbb helyen még csak most kezdenek törődni a szociális ellátással. Öltözők, mosdók, téesz-ebédlők épülnek. — Ahol a munkáskézre szükség van, ott előbb-utóbb meg kell oldani a gyermekek elhelyezését is — mondta az egyik alföldi nagy téesz Játszani jó! elnöke. — Előbb az asszonyok azért nem dolgoznak, mert szülnek, aztán azért, mert elmennek három évre. Utána meg azért, mert nincs, aki a gyerekükre vigyázzon. Az asszonykézre szükségünk van! Ezért valamit tennünk kell. * Évekig panaszkodtak a galgagyörki asszonyok: nem mehetnek dolgozni a közösbe, mert hová tegyék egész nap a gyereket. A községben van ugyan óvoda, de a tanács nem tudja bővíteni. A téesz vezetősége töprengett: mi legyen a megoldás. Rájöttek: az óvoda épülete nagy, ha ők oda fektetőket, plédeket, játékokat, tányérokat vásárolnak, be lehetne még tenni tizenöt-húsz gyereket. Megvették, ami kell, s a gyerekeket hordják az anyák. A téesz azóta is hozzájárul a tagok gyermekeinek az étkeztetéséhez. Az óvoda egymagában nem minden. — A mezőgazdaságban nem úgy van, hogy ha vége a munkaidőnek, gyerünk haza. Mert teszem azt, ha a munkaidő végén marad még öt sor kukorica kapálatlanul, azért az öt sorért menjenek ki megint az aszszonyok? De ha időben nem érnek haza, az óvónő türelmetlenkedik: a nyitvatartási idő lejárt, bezárna már. de itt vannak a gyerekek... Hogy senki ne károsodjék, és nyugodtan dolgozzanak az asszonyok, a téesz az óvodának adott egy óvónőt és egv dajkát. Mindkettő téesztag. Tőlük már megkövetelhetjük, hogy ottmaradjanak a gyerekekkel — mondta a nőbizottság elnöke. * Nagykovácsiban is a tanácsé az óvoda. Persze, többnyire a téesztagok gyerekei járnak oda. A téesz minden gyermek után évi ezer forinttal járul hozzá az óvoda fenntartásához. Nyáron pedig, amikor az óvodát egy hónapra bezárják: tatarozás, festés, nagyjavítások miatt, a téesz fogad néhány óvónőt, aki a gyerekekkel foglalkozik. S nyáron, amikor elérkezik a nagyvakáció ideje, fogad egy tanárt, aki az iskolásgyerekekre is felügyel és foglalkozik velük. Kirándulni viszi őket, vagy a közeli főváros valamelyik strandjára mennek, és aztán az állatkertet is megnézik. A szép kezdeményezés után a még szebb folytatás következik. Sulyok Katalin KARDIQAN A DIVAT! Receptek Az eddig lezajlott tavaszi-nyári divatbemutatók érdekes jelensége, az egykor oly divatos kardigán újjászületése. Valamikor szinte elképzelhetetlen volt a tavaszi-nyári öltözködés kardigán nélkül. Kissé pótolta a kabátot, s nagyban segített a régebbi holmik átalakításához. Azután eltűnt a divatból. Most 1974 tavaszi-nyári divatjában elegánsan tér vissza. A szoknyától a pantallóig a kis nyári ruhától a nagyestélyi ruháig számtalan modellhez terveztek kardigánt. Természetesen a ruha anyagából és stílusától függően másmás megoldásban. Kezdjük az egyszerűbb összeállításoknál. Az egyik képen, kockás szövetből tervezett tavaszi kosztümöt mutattunk be. A kosztüm szoknyája az új divat szerint, takarja a térdet, és szembehajtásokkal bővül. A kardigán vonalú kabátot, széles kötött paszpól díszíti. A második képen háromrészes tavaszi öszszeállítás szerepel. A bő nadrág sötétkék jersey, az ujjatlan fehér pulóver — sötétkék csíkozással díszített, a jacquard mintás jersey kardigán pedig, piros-sötétkék, fehér-fekete színösszeállitású. Paszpól díszítése: sötétkék pirossal. Érdekessége, hogy nyomópatenttal záródik. A divatbemutatókon mutattak minikardigánt is. A kis kardigán a deréktól lefelé bordásán kötött. Nagyon csinos a sötétkék alapon fehér pettyes. S tetszett a tűzpiros minikardigán is, madonna kivágással, arany gombokkal díszítve. A kardigán nemcsak a nappali, hanem az esti, sőt estélyi ruhához is divatos. Az egyik tavaszi divatbemutatón nagy sikert aratott a tojáshéjfehér tisztaselyem shantung délutáni ruha, ingblúzszerű felsőrésszel, körben rakott szoknyával. A modellhez o ruha anyagából készült saját színével tűzéssel díszített kardigán-kabátot viselt a manöken. Az estélyi kardigánok közül a legszebb új modellek egyike, ezüstlurexből készült, ékszergombokkal díszítve. Fémszálas, fehér selyem nagyestélyi ruhához tervezték. Fiataloknak való ötlet a madeira csipke kardigán: ujjatlan csipke alkalmi ruhához készült. A modell neve: „Annából”. (f. b.) Nádor Ilona felv. ZELLERKRÉMLEVES. Hozzávalók: 20 deka zeller, 3 deka zsír, 3 deka liszt, 2 deci tej vagy 1 deci tejföl, só. — A megtisztított zellert lapos szeletekre vágjuk, forró zsírban, fedő alatt, megsózva, kevés víz hozzáadásával puhára pároljuk. 3 deka liszttel behintjük, és vízzel felengedjük. Ha már egyszer jól felforrt, szitán az egészet átszűrjük, és a zellert áttörjük. Visszaöntjük a fazékba, egy csésze tejjel s a még szükséges vízzel felforraljuk. Apró zsemlegombócokat főzünk bele. PÁROLT MARHASZELET PIKÁNS MÁRTÁSSAL. Hozzávalók: 50 deka szeletelt marhafelsál, 5 deka zsír vagy olaj */2 kiló paradicsom vagy 2 deci paradicsomlé, 1 fej hagyma, 3 deka liszt, ecet, babérlevél, bors, só, 2 gerezd fokhagyma. — A szeletekről lefejtjük a hártyát, nagyon vékonyra kiverjük, besózzuk s forró zsíron mindkét oldalát átsütjük, azután fedő alatt félpuhára pároljuk. A szeleteket kiszedjük és a megmaradt zsírban egy fej apróra vágott hagymát halványra megpirítunk, a liszttel meghintjük, és a paradicsommal felöntjük. Adunk hozzá babérlevelet, pár szem egész borsot, kávéskanál ecetet, fokhagymát, szükséges mennyiségben vizet, majd a hússzeleteket visszahelyezzük a mártásba, s egészen puhára pároljuk. Tálaláskor a mártást átszűrjük. Rizst, burgonyát vagy makarónit adunk hozzá. TŰZDELT NYŰLGERINC, SÜTVE. Hozzávalók: egy nyúlgerinc, ha kicsi a nyúl, a hátulsó combokat is hozzávesszük. 10 deka füstölt szalonna, 5 deka zsír, 1 deci paradicsomlé, 2 deci tejföl, 20 deka sárgarépa, petrezselyem vegyesen, 1 kis fej hagyma, 3 deka liszt, só. Egyaránt készíthető pácolt vagy friss nyúl gerincből. A hártyáitól megfosztott nyúl húsát szalonnával megtűzdeljük, és besózva egy óráig állni hagyjuk. A zsírt megforrósítjuk, beletesszük a húst, melléje adjuk a karikára vágott zöldséget és hagymát, ráöntjük a paradicsompürét, és a szükséges vizet hozzáadva, befödve pároljuk. Ha már puhulni kezd, ráöntjük a tejfölt és sütőbe téve, gyakori locsolással, egész puhára sütjük A pecsenyét felszeleteljük, ha szükséges, a mártáshoz még vizet öntünk, felforraljuk, és átszűrve a húsra öntjük. Makarónival köritjük. CSÖRÖGE- VAGY FORGÁCSFÁNK. Hozzávalók: 25 deka liszt, 4 tojássárgája, 5 deka vaj, 5 deka cukor, 1 deka élesztő, 1 deci tejföl, 1 kanál rum, csipet só. 10 deka hintenivaló vaníliáscukor és 20 deka baracklekvár. — Az élesztőt egy evőkanál langyos tejben feloldjuk, a lisztet a vajjal öszszemorzsoljuk és a többi anyaggal összevegyítve a tésztát jól kidolgozzuk, hogy rétestészta keménységű legyen. l/2 óráig pihentetjük. Kinyújtjuk 3 mm vékonyra, és derelyemetélővel 10 cm nagyságú lapokat vágunk belőle. A lapoknak a belsejében hosszában még két vágást csinálunk a derelyemetszővel, és a végeket a vágásokon keresztül áthúzzuk. Forró, bő zsírban vagy olajban, fedővel letakarva, mindkét oldalát ropogósra sütjük. Szűrőlapáttal kiszedjük szűrőpapírral vagy selyempapírral kibélelt tepsibe, hogy az a felesleges zsírt magába szívja. Még melegen vaníliás cukorral meghintjük és csinosan tálra halmozzuk. Melegen tálaljuk és rummal hígított baracklekvárt adunk hozzá. Kürthy Hanna rajza cA tximuz CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY VERSE A fű a rög alól kicsúszik, Zöld koronái tol a (éjén, Szellő, mint a habon, úgy úszik a lágy vetések tetején. Virágokból szövött ruháját A tarka rét már himezi. Az eztist csergetegek táját A gyenge nád beprémezi. Rejtvény gyermekeknek KÖZMONDÁS Olvassátok össze a körbe Irt szótagokat a belső vonalak segítségével, és egy ismert közmondást kaptok megfejtésül. duutoti juuu ‘qa.ia.1 ASa hűi qqof : s^tfajSam (Zala József rejtvénye) Tavaszi kabátruha Hozzávalók: 1 kiló 40 deka középvastag melírozott fonal, 4-es kötőtűk, 8 gomb, teljes hosszában cipzár. Lustakötéssel készítjük, minden sor sima. A szabásminta után rajzot készítünk a méretünkre, s eszerint kötjük meg a darabokat, a gallér felét adjuk, a zseblapokat és a dragont 8—9 cm szélességben készítjük. Ujját két darabban kötjük a rajz szerint, az alsó végénél 15 cm hosszan nyitva hagyjuk, itt gombbal csukjuk. Ha a darabok elkészültek, enyhén átgőzöljük, majd összeállítjuk, az elejébe belevarrjuk a villámzárt, a revert, a zseblapokat, dragont és az ujját gombbal díszítjük.
