Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-30 / 7. szám
1 fagyat* ifjúság, AX EGrKETESM padjaiba nr pom, a négyszázötven forintot, ehhez jön százötven forint tanulmányi ösztöndíj. Egyszóval hatszáz forintból „gazdálkodom”. Kijövök belőle. Különben is, van nekem pénzem. Nyáron is, odahaza, almásban dolgoztam. Volt, hogy napi kétszáz forintot is kerestem. Az anyagiakkal tehát nincs gondom. A tanulás persze nem könnyű. Most a nyelvekre is „ráhajtottam”. Az egyetemen ugyan kötelező két nyelv, de én többet akarok tudni. Az orosz már jól megy, voltam a Szovjetunióban is cseretanfolyamon, most az angollal birkózom. Kell a adást, pol-beatet, politikai vetélkedőt. Az egyéni vallomások lassan befejeződnek. Mosí már csak beszélgetünk, vitázunk, sok mindenről. Sportról, amely Gödöllőn virágzik, hiszen annyi nagyszerű sportpályájuk van, hogy egy profi csapat is megirigyelhetné. Aztán újra a kedvenc pinceklubról. Kiállításokról is. Az egyetemi énekkarról, amely nemsokára Jugoszláviába utazik. A tánccsoportról, amely most lép fel Ausztriában. De a legtöbbet az oktatás színvonaláról, a diákköri munkáról, a hallgatók öntevékenységéMint a vándor, aki hegyről hegyre kapaszkodik, s közelinek véli a csúcsot, s úgy tűnik fel, még csak a következő fennsíkig kell kitartani, onnan már gyerekjáték elérni a célig. S vár a siker, a beteljesülés, ők is így vannak. Dédelgetett vágyak, remények: orvos leszek, tanár leszek. De sok hegyre kell addig még felkapaszkodni! Középiskola, érettségi, az első meredély. Sikerül. Ám nagy a verseny és nagy a tét: mi lesz az egyetemi felvételin? S ha sikerül, kit vesznek fel az esélyeket egyenlő mértékben hordozók közül? Mert van szakma, amelyre tízszer többen tódulnak, mint amennyit felvenni lehetséges. A „szerencsések”, akik ezt a hegycsúcsot is legyőzték, biztosan remélik: most már igazán túl vannak a nehezén. De vajon túl vannak-e? Kérdezzük meg azokat, akik legilletékesebbek a válaszra. Gödöllő. Agrártudományi Egyetem. Ödön kastély és modern paloták. Tanszékek, kollégiumok. Ezerötszáz ifjú ember otthona, öt esztendőn át. Mezőgazdászok, mezőgazdasági gépészmérnökök lesznek, ők öten is. Jávorszky Ilona. Élénk tekintetű, nyílt szavú kislány. Másodéves gazdász. — Pesti vagyok. Matematika-fizika tagozatú gimnáziumban érettségiztem. Az iskola után először bérelszámoló voltam, aztán jelentkeztem az egyetemre. Felvettek. Igen, tudom, furcsa, hogy pesti létemre idejöttem. De én már gyermekkoromban elhatároztam, állatokat fogok nevelni. Bizony, az egyetem nem játék. Nagyon kemény dolog. De ha tanul az ember, boldogul. Most 3,51 az átlagom. Ez a jórendűség minimális szintje. Szeretnék s bizony ruházkodni is kellene. Nyaranta dolgozom. A múlt nyáron konzervgyárban voltam. Kerestem egy kis pénzt. Nagyon szeretem az egyetemet. Hogy milyen az oktatás színvonala? Változó. Mi azt szeretnénk, hogy még jobb legyen. Nem, nem baj, hogy nehezebb lesz. Nem átlógni akarjuk az esztendőket, hanem tanulni, hogy majd boldoguljunk. Az ifjúsági szövetség nemrég tízpontos kérdőívet bocsátott ki. öt az oktatásra kérdezett. Olyan parázs vita kerekedett a nyomában, hogy magunk is csodálkoztunk. Egyébként a gimnázium után ez volt az első meglepetésem. A hallgatók aktivitása. S ez nagyon jó érzés. Beleszólni mindenbe, véleményt mondani mindenről, ami sorsunkba vág. Ferencz Zsuzsa vékony fekete lányka. Ő is gazdász. Elsőéves. — Én még csak figyelek, nemrég kezdtem. Szintén pesti vagyok, angol tagozatos gimnáziumban érettségiztem. Igen, szép szakma a miénk. Nekem könnyebb, mint Ilonkának. Szüleim jól keresnek, és csak ketten vagyunk testvérek. Igaz, ez azzal jár — ráadásul a tanulmányi átlagom is csak hármas —, hogy tanulmányi ösztöndíjam nem olyan magas. Albérletben lakom. Drága. Szeretnék bejutni a kollégiumba. Jávorszky Ilona Szórádi Sándor, szép szál magas fiatalember. Debreceni. Negyedéves gépészmérnök hallgató. Magabiztos, optimista. — En falusi gyerek vagyok. Debrecenben jártam autószerelő középiskolába. Elhatároztam, mezőgazdasági mérnök leszek. Jelentkeztem. Sikerült, felvettek. Első kategóriás vagyok, vagyis szüleim alacsony keresete miatt a legmagasabb szociális ösztöndíjat ka-Ferencz Zsuzsa Kollégiumi élet: egy lányszobában A nagy folyosón Szórádi Sándor persze feljebb is jutni. Azért is, hogy többet tudjak, azért is, hogy magasabb legyen az ösztöndíjam. Édesapám segédmunkás, és még öt testvérem van. így aztán egyedül kell boldogulnom. A szociális szempontokat és a tanulmányi eredményeket is figyelembe vevő ösztöndíjból fizetem a kollégiumi szállást, az étkezést. Az elhelyezésünk kitűnő, a koszt is jó, s a térítés minimális. Mégsem marad több pénzem egy^kétszáz forintnál. Ebből kell jegyzeteket vennem, néha szórakozni. nyelv a továbbképzéshez. Mert a mezőgazdasági szakmérnökök iránt ugyan egyre nagyobb az igény, de a követelmények is napról napra nőnek. Hatvani László, jókedélyű, szőke fiú. Ő is mérnök lesz. Elsőéves. — Én otthonról hoztam a gépek szeretetét. Édesapám a Mezőgépfejlesztési Intézetben dolgozik. Aztán meg gépipari technikumba jártam, termelési gyakorlaton gyárakban is. Nagy jövője van a mi szakmánknak, folyik a magyar mezőgazdaság gépesítése. Szüleim keresete elég magas, így hát ötödik kategóriás vagyok, a tanulmányi átlagom meg egyelőre 3,61. Száz forintot kapok mindössze. Egy kis zsebpénz. Otthon élek a szüleimnél Pestről iárok ki az egyetemre. Nincs messze, de azért jobb lenne itt lakni. Mert sok idő elmegy az utazással, és keményen kell tanulni. Keszi Gyula, szintén géoészmérnökjelölt. Negyedéves. — Nagykátai vagyok. A mezőgazdaságban is dolgoztam és általános gépipa - ri technikumot végeztem Szolnokon. Mindez alapnak jól jött. A felvételem sikerült. elsőre. Jórendű vagyok. Én is száz forintoi kapok kézhez, de minden nyáron gyárban dolgozom. A negyedik esztendő különösen nehéz. Ráadásul társadalmi munkát is végzek. Nagyon szeretem csinálni. Én vezetem az egyetem pinceklubját, amely mindent ad, amit csak kívánnak: komoly zenét, élőről, a beleszólás jogáról és gyakorlásáról, és arról, mi lesz a mostani „hegycsúcs” megmászása után, mit tartogat számukra az élet. Szabó József, maga is mérnök, az ifjúsági szövetség titkára így vélekedik: — A lehetőségek minden egyetemen és főiskolán egyformák. A fiatalok képviselői minden fórumon ott vannak: a felvételi bizottságban, az egyetemi tanácsban. Szavuk van a tanterv összeállításában, oktatáspolitikai kérdésekben, a végzősök minősítésében, az ösztöndíjak juttatásában, a kollégiumi felvételek elbírálásánál, mindenütt. Büszkén mondhatjuk, s a gyerekek is ezt vallják: Gödöllőn rendben mennek a dolgok. Az ifjúsági szövetség természetesen nem valami ellenzék az egyetemen, a képzési cél adott: a szakemberképzési, a nevelést kell segítenünk. De sajátos eszközökkel. S Keszi Gyula Műhelygyakorlat a legfőbb eszköz: a demokratizmus. Azt valljuk, hogy a hallgatók minden fórumon — taggyűlés, évfolyami, kari gyűlés, lakógyűlés, ifjúsági parlament — szóljanak hozzá ahhoz, amihez legjobban értenek, aminek gondjait elsősorban ők érzik: az oktatási, a nevelési problémákhoz. Hogy javítani tudjunk, s azért is, hogy már itt tanulják meg a beleszólás jogát, kötelességét gyakorolni. Nem kis felelősség ez, és nem kis munka. A magyar mezőgazdaságban nagy változások érlelődnek. Szeretnénk, ha a Gödöllőről kikerült szakemberek megállnák a helyüket. Szemléletváltozás, helytállás. Szinte valamennyi egyetemünkről elmondhatjuk ugyanezt. Megreformálták az orvosképzést, folyamatban van a tanárképzés, a mérnökképzés reformja. Közelebb kell vinni az oktatást a modern élethez. Ez is az egyetemi problémák címszava alá tartozik. S gondja nemcsak a tanár* karnak, gondja az ifjúságnak is. Hatvani László Nem könnyűek tehát az egyetemi évek. Az állam segít, ahogy tud. Száz-kétszázezer forintba' kerül egy-egy szakember kiképzése. Tanulmányi ösztöndíj: száz-négyszáz forintig, csak a középrendűeknél rosszabbak fizetnek tandíjat; szociális ösztöndíj: 1— 6 kategória, a szülők havi keresete szerint, a felső határ négyszáz forint; népköztársasági ösztöndíj a legjobbaknak, társadalmi Ösztöndíj azoknak, akik arra kötelezik magukat, hogy egy adott üzemben kezdik majd el a munkát; olcsó kollégium, étkezés; meg jutalmak, szociális segélyek. Egyszóval a segítség rengeteg, mégsem elegendő. Mert igaz, hogy Gödöllőn a hallgatók nyolcvan százaléka kollégium-lakp, de van ahol ennek csak a fele. S az albérlet méregdrága. Egy több gyerekes munkáscsalád egyetemista Szabó József, az ifjúsági szövetség titkára Gábor Viktor felvételei fiának, lányának nem egyszerű dolog a havi négyötszáz forintos ösztöndíjból kihúzni az öt esztendőt. S az egyetemi követelmények is egyre nagyobbak. Az egyetemisták túlnyomó többsége azonban helytáll. Sokan korrepetálással, alkalmi munkával egészítik ki jövedelmüket, mégis kitűnően vizsgáznak. Az idén 15 300-an ülnek be az egyetemek, főiskolák padjaiba, tele reménnyel. S akik a felvételi vizsgán lemaradnak, újra és újra próbálkoznak. Sokszor sikerrel. S vannak, most is majdnem tízezren, akik munka mellett végzik az esti egyetemet, éjszakáikból lopják el az időt a tanuláshoz. S olyanok is, akik azelőtt nem akartak tanulni, s egy napon feleszmélnek és kopogtatnak az egyetem kapuján. Mert tanulni mindig lehet. Sok minden kell hozzá, de az akarat az első. Csatár Imre 9
