Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-30 / 7. szám
.4 „Tej-út” egyik állomása Minőségi kijogás nincs! Prózaian és földi léptekkel próbáltunk végighaladni ezen a nagyon is földi „Tej-úton”, nyomon követni a tej útját az EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár körmendi Lacta gyáregységében, s megfigyelni, hogyan alakú! át a korszerű automata gépsorok labirintusában csecsemőtápszerré. Mert a bébitápszer mostanában közügy lett nálunk. Ugyanis egyre csökken a háromhónapos korig csak anyatejjel táplált csecsemők száma. Nevezhetjük ezt urba nizációs ártalomnak, ideges, rohanó életritmusunk következményének, ettől a tény tény marad: 1968-ban az újszülötteknek csak mintegy a felét táplálták tisztán anyatejjel, ez az arány 1972-ben harmincöt százalékka’ csökkent. Tehát a babák hatvanöt százalékának életfontosságú az anyatej pótlása, a korszerű csecsemőtápszer. Egy országgyűlési ülésszakon dr. Hargittai Katalin, Vas megyei képviselő beszélt a tápszergondokról. Ekkor került a téma az érdeklődés középpontjába. Amikor pedig egy esti tévékommentárból arról értesültünk, hogy egyes sportolók „elitták” a babák elől a kiváló dán importtápszert, a jóízű Linolacot, néhányan háborogtak. „Adják kizárólag receptre. Hozzanak be többet. Gyártsanak itthon is” — ötletekben nem volt hiány. És ez az utóbbi ötlet vált be. Egy híradás tanúsága szerint ugyanis: „Az 1974-es év első napján megkezdődött a folyamatos termelés a háromszázmilliós költséggel épült új körmendi tápszergyárban, ahol évente ezerkétszáz tonna korszerű tápszer készül.” A gyár hajdani lucernaföldeken áll. A „Tej-út” pedig valóban csodálatos. Csaknem kétezer barna-fehértarka „bedolgozó” szolgáltatja az alapanyagot, a tejet. Mivel a teheneket nehéz volna rábeszélni, hogy a hétvégeken tartsanak szünnapot a tejelésben, a gyár több műszakban vasárnap is termel. A magyar tarka és az importált kiváló tejelő holland „lapály” fajta szarvasmarha-állományt a szombathelyi állami tangazdaság tehenészetében gondozzák. Figyelemre méltó közöttük a füzesi ezres tehenészet, ahol — az országban egyedülállóan — forgózsámolyos, karusszelrendszerű, tökéletesen higiénikus fejőgépekkel dolgoznak. Jön a tehén, felballag a szüntelenül forgó sor egyik zsámolyán, és megkapja a vacsoráját. Rákapcsolják a feTalpig fehérben nyozni. A szigorú rendszabályok egyébként érthetők, hiszen az itt készülő tápszereknek az anyatej tisztaságával és tápértékével kell vetekedniük. Amikor ott jártunk éppen a közkedvelt Linolac próbagyártása folyt. Ennek licencét egy dán cégtől vásároltuk. Megkíséreltem megfejteni a Linolac közkedveltségének titkát. Megkóstoltam; tejszerű, nem édes készítmény. A babáknak bizonyára hasznos és jó, mert a tehéntej úgynevezett humanizálása miatt szinte éppen olyan jól emészthető és ugyanolyan összetételű, mint az anyatej. A Zamakó, az Oriza már több évtizedes ismerősünk, magunk is ezen nőttünk fel. De korszerűség szempontjából matuzsálemnek számít a csupán három hónapra szavatolt Malt iron, Adapta és Lactorizan is. A tejalapú tápszerek kikísérletezése úgyszólván a huszonnegyedik órában történt. Dr. Faragó Gábort, a körmendi gyár főmérnökét az új készítményekről kérdeztük. — A dán recept szerint készült Linolac mellett háromfajta új magyar készítményt is gyártunk, reméljük, ezek rövidesen ugyancsak közkedveltek lesznek. A Robébi A, újszülötteknek, a Robébi B, négyhónaposnál idősebb babáknak, és a Robolact koraszülötteknek, illetőleg legyengült csecsemőknek készül. — Mit jelent a három „Rob”? — Az elnevezés a roborálni, felerősíteni szóból származik. Mindhárom tápszer tejalapú, kellemes ízű, könynyen emészthető és az eddigi készítményekkel ellentétben egyéves szavatossággal készül. A modem dán gépsorok olyannyira automatizáltak, hogy kezelésükhöz néhány ember elég. Az alapanyagot még folyadékfázisban keverik, homogenizálják és csak aztán porítják, majd a légmentes csomagolás következik. A régi és új készítmények közt egyrészt gyártástechnológiai különbségek vannak, másrészt az újabbak tartalmát a gyermekorvosok hosszas kísérletezések alapján a legkorszerűbb igényeknek megfelelően állították össze. Most először készül nálunk különféle tápszer a bébik életkora szerint. — Felveszik-e a versenyt Robébiék a külföldi készítményekkel? — Nincs okunk szégyenkezésre. Gyármányaink világviszonylatban is a legkorszerűbbek közé tartoznak. — Mennyibe kerülnek? — A legdrágább közülük félkilós csomagolásban harminchárom forint. Hangsúlyozom azonban, hogy a csecsemőtápszerek orvosi receptre ingyenesek. — Lesz-e belőlük elegendő? — Évente ezerkétszáz tonna tápszert készítünk és a gyár mindaddig nem fogad el export megrendelést, amíg a hazai piacot el nem látja. * Az új tápszerek minőségét a beszélgetés óta már azok is ellenőrzik, akik számára készültek. Az első tapasztalatok szerint minőségi kifogást nem emeltek. Bedecs Éva Évente ezerkétszáz tonna tápszer jőgépet, s míg az utolsó szál széna is elfogy, a mintegy harmincöt méter átmérőjű szerkezet igen lassan körbefordul, és a gép megfeji az állatot, „aki” dolgavégeztével szépen leszáll és udvariasan átadja zsámolyát a következőnek. Állnak egymás mellett, esznek, forognak, tejelnek, leszállnak — más ez a látvány, minit amit a szénás-sajtáros világban megszoktunk. És nem utolsósorban ez a módszer szavatolja a hűtött csöveken futó tej tisztaságát is, amely emberi kéz érintése nélkül érkezik a tartálykocsiba és innen ismét zárt csőrendszeren át a gyár tejelőkészítő üzemébe. Víztől irtózó hippinépnek nem ajánlanám munkahelyül Körmendet. Akár a műtőkben, olyan szigorúan vigyáznak a tisztaságra, A dolgozók az úgynevezett fekete és fehér kettős öltözőkben alakulnak át fehér köpenyes, facipős. lekötött hajú famulussá (a fejkendő á hosszú hajú férfiaknak is kötelező!). És itt nem a műszak végén lehet, hanem a munkába állás előtt kell fürödni, azaz lezuhaffi ► I I t * r i ! I í *» 0 * I i I í * i i íp j í í I *i Révész Tamás felvételei
