Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-30 / 7. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1974. március 19-29-i ülése Réssiet a közleményből A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1974 március 19—20-án kibővített ülést tartott. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta az alábbi elő­terjesztéseket: 1. Tájékoztató időszerű nemzetközi kérdésekről. Előadó: Pullai Árpád elvtárs. A Központi Bizottság áttekintette • á nemzetközi helyzetet, a párt és a kormány nemzetközi tevékenységét, jóváhagyta a Központi Bizottság legutóbbi ülése óta tett intézkedéseket. 2. Jelentés a munkásosztály helyzetéről. Előadó: Biszku Béla elvtárs. A Központi Bizottság irányelveket fogadott el a munkás­­osztály vezető szerepének erősítéséről, helyzetének további javításáról. 3. Előterjesztés a közművelődés helyzetéről és fejlesztésé­nek feladatairól. Előadó: Aczél György elvtárs. A Központi Bizottság áttekintette a közművelődés helyze­tét és határozatot hozott továbbfejlesztéséről. 4. Javaslat a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusá­nak összehívására. Előadó: Kádár János elvtárs. A Központi Bizottság megvitatta a párt soron levő kong­resszusának összehívására vonatkozó javaslatot, és a szerve­zeti szabályzatból fakadó kötelezettségének megfelelően el­határozta : A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusát 1975. márciusra összehívja. A Központi Bizottság elhatározta, hogy a gyakorlati mun­ka követelményeinek megfelelően, egyes vezető tisztségek­ben káderátcsoportosítást hajt végre: Párt- és társadalmi szerveknél a) Aczél György elvtársat, a Politikai Bizottság tagját — más fontos megbízatás miatt — felmenti a Központi Bizottság titkári tisztsége alól. — Győri Imre elvtársat, a Központi Bizottság tagját, meg­választja a KB titkárának. b) Komócsin Zoltán elvtársat, a Politikai Bizottság tagját, a KB titkárát, megbízza a Népszabadság szerkesztő bizottsá­gának vezetésével. — Sarlós István elvtársat, a Központi Bizottság tagját, fel­mentve a Népszabadság főszerkesztői tisztsége alól, javasol­ja a Hazafias Népfront főtitkárának. — Tudomásul veszi, hogy Bencsik István elvtársat nyug­állományba vonulása miatt felmentik a Hazafias Népfront főtitkári tisztsége alól. c) Nyers Rezső elvtársat, a Politikai Bizottság tagját, fel­menti a Központi Bizottság titkári tisztségéből és javasolja a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi In­tézete igazgatójának. d) Németh Károly elvtársat, a Politikai Bizottság tagját, megválasztja a Központi Bizottság titkárának. — Javasolja, hogy Katona Imre elvtársat, a Központi Bi­zottság tagját, válasszák meg a budapesti pártbizottság első titkárának. A Minisztertanácsnál a) Ajtai Miklós elvtársat, a Központi Bizottság tagját, ja­vasolja felmenteni a Minisztertanács elnökhelyettesi tisztsé­ge alól és tudomásul veszi nyugállományba helyezését. b) Fehér Lajos elvtársat, a Politikai Bizottság tagját, java­solja felmenteni a Minisztertanács elnökhelyettesi tisztsége alól, és tudomásul veszi nyugállományba helyezését. c) Aczél György elvtársat, a Politikai Bizottság tagját, ja­vasolja megválasztani a Minisztertanács elnökhelyettesének. d) Borbándi János elvtársat, a Központi Bizottság tagját, fel­mentve a Központi Bizottság osztályvezetői tisztsége alól, ja­vasolja megválasztani a Minisztertanács elnökhelyettesének. A Központi Bizottság a XI. kongresszus előkészítésekor ab­ból indul ki, hogy a X. kongresszus határozatainak végrehaj­tása jelentős eredményeket hozott, a párt politikai vonala népünk túlnyomó többségének támogatását élvezi, s a kong­resszusi felkészülés során is e vonalat kell követni. — A belpolitikában a párt alapvető törekvése továbbra is a munkásosztály vezető szerepének erősítése, a munkás-pa­raszt szövetségnek, társadalmi rendünk szilárd alapjának fej­lesztése, a szövetségi politika folytatása, a szocialista demok­rácia további sokoldalú, erőteljes kibontakozásának elősegí­tése. — A gazdaságpolitikában a párt folytatja a népgazdaság tervszerű, arányos fejlesztését, a nép életszínvonalának a ter­melőmunka eredményeivel összhangban történő rendszeres emelését. A párt továbbra is fontos feladatának tekinti a szo­cialista mezőgazdaság vívmányainak megszilárdítását és to­vábbfejlesztését, Megerősíti és tovább tökéletesíti a gazdasá­gi élet irányításának bevált rendszerét. — A kulturális politikában az összes alkotóerőt tömörítve a párt folytatja a gyakorlat által igazolt tevékenységét. Az ideológiai munkában a szocializmus öntudatos híveinek szé­les köréré támaszkodva, az antimarxista nézeteket elutasítva, a párt folytatja a tudományos szocializmus eszméinek terjesz­tését, a gyakorlatban felvetődő új kérdések megválaszolását — A külpolitikában a párt nemzeti érdekeink szolgálatá­ban, az internacionalizmus talaján állva, továbbra is a hazai szocialista építőmunka nemzetközi feltételeinek megterem­tésére, a szocializmus, a haladás, a béke ügyének elősegítésé­re törekszik. *•* A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a párt XI. kong­resszusa tovább fogja erősíteni a párt, a munkásosztály ve­zető szerepét, a dolgozó osztályok szövetségét, a szocialista nemzeti egységet, újabb lendületet ad majd a szocializmus építésének. Ismét több jelentős gazdasági tárgyalás színhelye volt Bu­dapest: egy argentin szakértői delegáció G. Lerena, gazda­sági minisztériumi főosztályvezető vezetésével a közeljövő­ben Buenos Airesben kezdődő magyar—argentin államközi tárgyalásokról folytatott megbeszéléseket. Külkereskedelmi Minisztériumunkban aláírták az 1974. évi magyar—dán áru­forgalmi okmányokat. A MTESZ, a Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövetsége és a francia mérnökszövet­ség vezetői a tavaly Párizsban aláírt együttműködési szerző­dés programját rögzítették. A DOW Chemical Co. amerikai cég képviselői, már korábban bejelentették, hogy bővíteni kí­vánják együttműködésüket a szocialista országokkal, s most arról tárgyaltak, hogy hazánk a nehezen beszerezhető vegyi anyagok gyártása érdekében kooperációt létesít a DOW-val. Spanyol kereskedelmi delegáció folytatott vegyes bizottsági tárgyalásokat a két ország közötti kereskedelmi, gazdasági és műszaki együttműködést szabályozó hosszú lejáratú megálla­podás alapján. A Diesel-motorok teljesítményét növelő ma­gyar találmányt vásárolt a nürnbergi Man-cég a Licencia találmányokat értékesítő magyar vállalattól. A nyugat­európai országokban és az USA-ban is szabadalmaztatott ma­gyar találmányt az Autóipari Kutató Intézet dolgozta ki, s az eddigi jelzések szerint már más nyugat-európai autógyá­rakban is nagy érdeklődést keltett. Jókai Mór születésének 150. évfordulójára 1975. február­ban kiállítást rendez a Petőfi Irodalmi Múzeum. A kiállítás rendezői kérik mindazokat, akiknek birtokában Jókai-kéz­­iratok, fényképek, az íróra vonatkozó dokumentumok vannak, szíveskedjenek értesíteni a Petőfi Irodalmi Múzeumot (Buda­pest, V. kér., Károlyi Mihály u. 16.). Magyarország Dúr-ban és moll-ban címmel zenés tévéfil­met mutatott be az osztrák televízió. A torinói állandó színház nagy sikerrel mutatta be Rómá­ban, a Teatro Argentínában Hubay Miklós Néró játszik cí­mű darabját. Az első magyar színdarabot, amely az olasz színházi közönség elé került, más olasz nagyvárosban is mű­sorra tűzik. Születésének 65. évfordulóján a Kerepesi temetőben már­cius 7-én ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták Rajk Lászlónak, a forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő sze­mélyiségének sírját. KíK tátMAtíéj* 730 ezer dollár értékű gépszállítmány indult útnak Japán­ból — Győrbe. A feladó a világhírű Fuji cég, a címzett pedig a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár, amely a differenciálház megmunkálásához alkalmas gépsort vásárolt a japán cég­től. Nagy István romániai magyar írót hetvenedik születésnap­ja alkalmából Alexandru Andritolu román író és publicista köszöntötte a Scinteia március 5-1 számában. Még életükben múzeumot kapnak az államtól a baranyai falvakban lakó híres népművészek. A kis falusi múzeumok­ban — a népművészek lakóhelyén — így fennmarad egy-egy életmű, s maguk az alkotóművészek is részt vesznek, a gyűj­temény gyarapításában. Elsőként a zselici Boldogasszonyfal­ván nyílt múzeum, ahol a 83 éves faragó, Hoff er János, nyu­galmazott számadó gulyás remekeit helyezték el. A Magyar Izraeliták Országos Képviselete március 10-én megtartott választói teljes ülésén a következő nyolc évre ismét dr. Seifert Gézát választotta az országos képviselet el­nökévé. A választói ülésen megjelent és felszólalt Miklós Im­re államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is. Marcali község hétszáz éves: nevét egy 1724-ben íródott adománylevél említi először. Az egész éven át tartó ünnepi rendezvények sorában megemlékeznek azokról a neves sze­mélyekről, akik Marcaliban születtek: Marczali Henrik törté­nészről, Lengyel József íróról és Bernáth Aurél festőmű­vészről. Arany János pedagógiai díj és emlékérem alapításáról ho­zott határozatot a Pest Megyei Tanács végrehajtó bizottsága. A díjat évente, a hagyományos pedagógus napon, öt—nyolc kiemelkedő oktató és nevelő munkát végző pedagógusnak osztják ki. Petőfi-estet rendezett Tokióban a japán kulturális szövet­ség és a magyar nagykövetség abból az alkalomból, hogy a Kobunsa könyvkiadó gondozásában 300 oldalas könyv jelent meg Japánban Petőfi Sándor születésének 125. évfordulója tiszteletére. A válogatott verseket és Petőfiről szóló tanulmá­nyokat magában foglaló kötet japán nyelven az első átfogó mű Petőfi életéről és munkásságáról. A színházi világ gyásza: 88 éves korában elhunyt Bálint Lajos író, műfordító, színikritikus, a Nemzeti Színház egy­kori főtitkára és dramaturgja. A Déryné Színház Jászai-díjas művésznőjét, Kamilly Juditot gyászolja. Az újságíró-társa­dalom Maron Ferencet, a Magyar Nemzet cikkíróját kísérte utolsó útjára. 62 éves volt. Bronzkori leletekre bukkantak Mezőnyárádon. A kétezer­­ötszáz-háromezer év előtti település maradványai között egy bronz edényben dárdahegyeket, ékszereket és néhány férfi kézfejvédő spirált találtak. Herder-díjjal tüntették ki dr. Gerő László budapesti c. egyetemi tanárt, a műszaki tudományok kandidátusát, Ybl­­díjas építészt. Valuta árfolyamváltozások A Magyar Nemzeti Bank 1974. március 12-től kezdő­dően módosította néhány nyu­gati valuta árfolyamát. A dán koronát, a francia' frankot, az olasz lírát és a svéd koronát az eddiginél ala­csonyabb áron vásárolják meg a valutabeváltásra jogosított magyar pénzintézetek és uta­zási irodák. A hivatalos árfolyamválto­zásokat az alábbi táblázat szemlélteti: Pénznem Vételi árfolyam forintban bankjegy beváltásnál csekk beváltásnál 100 dán korona 382,13 382,13 100 francia frank 509,03 509,03 1000 olasz líra 33,— 36,99 100 svéd korona 525,44 525,44 Kérjük honfitársainkat, tások ellenértékének átutalá­­hogy lapunk előfizetési díjá- sánál a fenti árfolyamokat nak és egyéb hazai szolgálta- vegyék figyelembe. Harminc évvel ezelőtt izgalommal terhes feszült napok ne­hezedtek az országra. Az emberek bizonytalanságban és lemben éltek. A Kállay-kormány pedig 1944 tavaszán ismét megpróbálta rávenni a németeket, hogy engedjék haza a szovjet fronton harcoló magyar katonákat. Kállay Miklós miniszterelnök teljesen irreálisan azzal érvelt, hogy a magyar hadsereg majd egymagában védelmezi a Kárpátok vonalát a szovjet csapatokkal szemben. Emlékiratai szerint, a nyugati hatalmakkal a következőket közölte: „Ha a szovjet csapatok északról és délről megkerülik a Kárpát-medencét, akkor a magyar hadsereg nem bocsátkozik támadásba, a kormány pe­dig megszakít mindenféle együttműködést a németekkel s ténylegesen semleges álláspontra helyezkedik.” Ez a terv naiv és irreális volt. Hiszen katonailag elképzel­hetetlen volt, hogy a szovjet erők nem üldözik tovább a meg­vert ellenséget, hanem felvonulási és ellentámadási területet biztosítanak a magyar és német csapatoknak. De senki nem gondolhatta komolyan azt sem, hogy Németország tudomásuj veszi a szakítást, lemond a magyar gazdasági forrásokról és beleegyezik a Duna-medence semlegesítésébe. Ráadásul Kál­lay úgy akart szakítani a németekkel, hogy a Szovjetunióval ne kelljen semmiféle egyezséget kötnie. Ekkor már az előre­tolt szovjet felderítő osztagok Kőrösmezőnél álltak. A Kállay­­kormány „ingadozására” a németek előre felkészültek. Egyáltalán történtek-e intézkedések az ország cselekvési szabadságának visszaszerzésére? Annál is inkább feltehető ez a kérdés, mert már 1943. szeptember 30-án volt olyan javas­lat, hogy szállják meg Magyarországot és fegyverezzék le a magyar hadsereget. 1944. február 28-án Hitler elrendelte, hogy hajtsák végre a „Trójai ló” vállalkozást, a régi megszál­lási terv módosított változatát, amelynek értelmében az át­vonuló csapatokként éppen Magyarországon tartózkodó né­met fegyveres erők szállják meg hazánkat. Február végén Bécs környékén megkezdték a motorizált erők összevonását. A március 12-én kelt hadműveleti parancs szerint négy oldal­ról kellett támadást indítani Budapest ellen, és feltétlenül szükséges volt a magyar csapatok lefegyverzése. Vagyis 1944 elején már nemcsak elméletileg vetődött fel a német meg­szállás lehetősége. Kállaynak konkrét adatok álltak rendel­kezésére, de a kormány sem ellenintézkedésekre, sem esetle­ges védekezésre nem gondolt. Kállay az emlékirataiban pusz­tán azt írja, hogy „nem számított azonnali megszállásra”. Pedig ha a magyar kormány elszánja magát az ellenállásra, HARMINC ÉVE TÖRTÉNT erre lehetett volna módja. 1944 elején Magyarországnak — a szovjet fronton levő egységektől eltekintve — két páncélos, egy lovas-, kilenc gyalogos hadosztály, valamint két hegyi dandára állt fegyverben. A magyar hadsereg létszáma nem maradt alatta a megszállásra felvonuló német erőknek. Ám a német katonai vezetők március 14-én megelégedéssel álla­pították meg: a magyarok semmit nem tettek a szervezett vé­dekezés érdekében. A kormányzónak március 17-én a budapesti német nagy­követ tolmácsolta Hitler nyomatékos kérését, hogy sürgősen látogassa meg a klesheimi kastélyban. Horthy különvonata március 18-án érkezett Klesheimbe. A kormányzót elkísérte Ghyczy Jenő külügy-, Csatay Lajos honvédelmi miniszter, Szombathelyi Ferenc, a vezérkar főnö­ke és Sztójay Döme, Magyarország berlini nagykövete. Eluta­zása előtt Horthy megígérte Kállaynak, hogy nem egyezik be­le Kállay politikai feláldozásába, sőt még tárgyalni sem haj­landó erről a kérdésről. Hitler és Horthy délelőtti első tárgyalása viharos jelenettel végződött. Ribbentrop tolmácsa, Paul Schmidt azt írja erről az emlékirataiban, hogy a tárgyalási terem ajtaja egyszerre csak kivágódott' és vérvörös arccal Horthy rohant a lépcső felé, Hitler pedig mérgesen, az ajtóból igyekezett visszahívni vendégét. Az történt ugyanis, hogy négyszemközti beszélge­tésen Hitler szemére vetette a kormányzónak a magyar kor­mány „hűtlenségét”, a különmegbeszéléseket a nyugati hatal­makkal. Kijelentette, hogy a Harmadik Birodalom a protek­torátusa alá fogja vonni Magyarországot. Ekkor ugrott fel sértődötten Horthy. Ribbentrop később azt hazudta, hogy lé­gitámadás miatt a szerelvény nem hagyhatja el az állomást, Budapesttel megszakadt a telefonösszeköttetés, a kormányzó tehát el van vágva a külvilágtól. Ilyen diplomáciai és katonai „érveléssel” aztán délután ismét létrehoztak egy Hitler— Horthy találkozót. „Ha Horthy nem enged — mondta Rib­bentrop Schmidtnek — ön nem fogja visszakísérni a határig. Akkor nem lesz szükség díszkíséretre, hanem őrizet alatt uta­zik, mint fogoly.” Horthy azonban engedett, meghajolt a né­met követelések előtt, elfogadta, hogy menesztenie kell Kál­­layt, és az új kormány élére Sztójay kerül. A díszkíséretet is megkapta, és Klesheimtől a határig Schmidt társaságában utazott. Mint a tolmács leírja, a szalonkocsi éttermében, va­csora közben „az öregúr a lezajlott izgalmas nap ellenére me­gint a régi, monarchiabeli nagyúr módjára viselkedett, egy szóval sem említette a Klesheimben lejátszódott kínos jele­netet. Egész este humoros és bájos történeteket mesélt a régi Ausztria—Magyarországról, az első világháborúról és arról az időről, amikor mint ellentengernagy az osztrák—magyar flot­ta hadműveleteit vezette a Földközi-tengeren. Igazán kedves este volt...” 1944. március 19-én hajnali négy órakor Belgrád felől há­rom, Zágráb felől két hadosztály, Bécs körzetéből két páncé­los hadosztály, Krakkó térségéből pedig egy motorizált had­osztály vonult be Magyarország területére. Eredetileg a ma­gyar hadsereg lefegyverzését is tervbe vették, de Szombat­­helyi vezérezredes táviratilag értesítette helyettesét, hogy a német csapatokat barátságosan kell fogadni. A német egysé­gekkel együtt megjelentek terepszínű gépkocsikon a Gestapo emberei, és villámgyorsan összeszedték a „megbízhatatlan" antifasiszta személyeket. A magyar ellenállás jelképe azok­ban a napokban Bajcsy-Zsilinszky Endre lett, aki a Gestapo­­pribékeket revolvergolyókkal fogadta. És máricus 23-án köz­zétették a kormánynyilatkozatot, amely szerint a német csa­patok előzetes megegyezés alapján jöttek be az országba. A német megszállás fekete éjszakája ráborult az országra. A hazafiakat letartóztatták, az antifasiszta újságokat, a Nép­szavát, a Magyar Nemzetet betiltották. A Szociáldemokrata Pártot, a Kisgazdapártot és a Parasztszövetséget feloszlatták. Március 28-án a német főhadiszálláson úgy döntöttek, hogy a magyar hadsereget azonnal bevetik a keleti arcvonalon. A megszállással egyidőben elkezdték a zsidóság deportálását, az év nyaráig több mint négyszázezer embert hurcoltak a ha­láltáborokba. Gazdaságilag az országot könyörtelenül kifosz­tották. ötvenezer munkást irányítottak Németországba és havi kétszázmillió pengőben szabták meg a megszállási költ­ségeket. Horthy azzal áltatta magát, hogy ha a helyén marad, akkor továbbra is irányíthatja a hadsereget. Hogy ez mennyire naiv elképzelés volt, arra 1944. október 15-e adott választ. Október 16-án Horthy a nyilas rémuralmat is „aláírta”, s az országra most már minden súlyával és pusztításával rázúdult a háború, amelynek csak 1945. április negyediké vetett véget. Pethő Tibor 2

Next

/
Thumbnails
Contents