Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-16 / 6. szám
MAGYAR NYELVÜNK ÜGYE OLASZORSZÁGBAN A magyar nyelv és irodalom külföldi megismertetése történetében eddig egyedülálló esemény színhelye volt 1973. október 29-e és 3.1-e között Padova (Pádua) városának ősi egyeteme. Itt gyűltek ugyanis össze azok az olasz professzorok, Itáliában élő magyar kutatók és magyarországi egyetemi tanárok, akik az olaszországi egyetemeken nyelvünk és irodalmunk oktatását végzik, illetőleg hosszabb-rövidebb ideig végezték, vagy ahhoz valamilyen formában kapcsolódnak. A tanácskozásról annak idején a magyar sajtóban közlemény jelent meg, amelyre külföldön élő honfitársaink közül valószínűleg többen felfigyeltek. Ahhoz, hogy világosan látni és értékelni lehessen, mi történt Padovában, szükség van az előzmények vázolására, a magyar nyelv és irodalom olaszországi helyzetének ismertetésére. Mindenki tapasztalhatta, aki járt már Olaszországban, hogy nyelvünket ott nem ismerik; és nem lehet beszélni (az igen kicsi szám meg a szétszórtan élés miatt) „olaszországi magyarságról’' sem. Ennek ellenére — csaik kevesen tudják — a magyar megbecsült nyelv Itáliában: napáinkban nyolc város (Róma, Nápoly, Firenze, Bolognla, Padova, Pavia, Milánó és Torino) egyetemén nyelvünk -egyike a választható idegen nyelveknek, rendszeresen tanítják. Mi az értelme, a célja annak, hogy ennyi helyen oktatnak magyart Olaszországban? Vajon mi indít olasz fiatalokat arra, hogy nyelvünkkel foglalkozzanak? Régi dolog, hogy nem ismeri saját anyanyelvét az, aki nem tud idegen nyelveket: az anyanyelv sajátosságai, jellegzetességei a más nyelvekkel való összevetés, a tudatos összehasonlítás során tűnnék ki legjobban. Ezért szokás, hogy a magyar nyelv sajátságait az európai nyelvek másfajta rendszerével szembeállítva mutatjuk ki; és az angol, francia, német stb. nyelv tulajdonságai is úgy világíthatok meg a legmeggyőzőbben, ha egy más rendszerű nyelvhez hasonlítjuk őket. Európa népeinek a magyar nyelvet a legérdemesebb választani az ilyen célú összevetések számára: földrajzilag központi fekvésű területen, viszonylag sókan -beszélik: világos, logikus felépítésű nyelv,- megismerése ezért tudományos szempontból tanulságos; nagy -múltú európai, mégis kissé egzotikus kultúrának a kulcsa; lefordításra -érdemes, gazdag irodalom hordozója. Korántsem Véletlen tehát, hogy egyre több egyetemen, tudományos intézetben tanulmányozzák a magyar nyelvet szerte egész Európában (sőt az Amerikai Egyesült Államokban, Törökországban, Indiában, Japánban és más országokban is!). A magyar nyelv olaszországi művelését a fentebbi körülmények tehát indokolttá teszik, ám annak a többi európai országhoz képest szokatlanul -nagy értékét csak azokkal a kapcsolatokkal lehet megmagyarázni, amelyek a magyar és az olasz népet ezer év óta összefűzik. Ezeket itt és most természetesen nem lehet felsorolni; elég említeni csak a legújabb idők élénk kereskedelmi kapcsolatait, a kölcsönösen egyre nagyobb turistaforgalmat, valamint azt az örvendetes körülményt, hogy Magyarország és Olaszország között kétévenként megújított kulturális munkaterv biztosítja a két nép művelődési javainak rendszeres cseréjét. Ez a munkaterv 1964 óta írja elő (többek között) azt, hogy a római és a padovai egyetemen magyarországi tanárok oktassák a magyar nyelvet és irodalmat. (A budapesti és a szegedi egyetemen is működik olasz lektor.) A többi egyetemen olasz vagy Olaszországban letelepedem magyar előadók dolgoznak. Az indítékok, amelyek az olasz diákokat a magyar tanulásra késztetik, igen sokfélék. Velence, Padova és Bologna vidéke földrajzilag hazánkhoz közel terül el. A hozzánk történelmileg is leginkább kötődő északkeleti tartományokban meglepően sok magyar, vagy részben magyar eredetű olasz család él: ezeknek fiataljai érthető módon kíváncsiak őseik nyelvére, hazájára. (Erről a törekvésről, mint a magyartanulás egyik indítékáról, a szombathelyi anyanyelvi konferencián is sok szó esett!) Mások azért kezdenek el magyart tanulni, mert édesapjuk a háború alatt Magyarországon járt; vagy egy magyar film keltette fel érdeklődésüket; esetleg leveleztek egy ola-sz szakos egyetemistánkkal. A legtöbb hallgató, a hazánktól távolabb eső olasz városokban inkább cook tudományos kíváncsiságból akar nyelvünkkel, irodalmunkkal megismerkedni. Csak a legnagyobb elismeréssel lehet a magyart választó olasz fiatalokról szólni, ugyanis a magyar tanulás Olaszországban semmiféle előnyt nem jelent. A magyarral tanári pályán nem lehet elhelyezkedni; az olasz kereskedelmi vállalatok a magyarokkal olaszul vagy angolul, franciául, németül is érintkezhetnek; -tolmácsra alig van szükség; műfordító sem kell sok. A magyarnak a legnagyobb értéke Olaszországban a tudományos életben van: oda bejutni viszont csak nagyon nehezen sikerül, a lehetőség is kevés. Ezek miatt a meggondolások miatt szorul a magyar — teljesen érthetően --- az olasz egyetemistáknál általában a második vagy harmadik szabadon választott idegen nyelv rangjára. Mindeme nehézségek ellenére évente összesen mintegy 40— 50 olasz egyetemista kezd vagy folytat tovább magyartanulmányokat Itáliában, és számos, igen értékes doktori értekezés -készült el már eddig is, és készül mostanában is magyarból az olasz egyetemeken. Államunk — amennyire csak módjában áll — támogatja az olaszországi magyartanulmányokat, mégpedig elsősorban a Kulturális Kapcsolatok Intézete révén. Az említett konferenciát is az intézet, illetőleg a Római Magyar Akadémia kezdeményezte és szervezte. Természetesen mind az intézet, mind az akadémia képviselője — Kalmár György és Kiss Aladár — ott volt Padovában! Hogy miért éppen Padovában volt az értekezlet, az nagyon természetes- a város egyetemén a középkortól kezdve magyar fiatalok tanultak (mint pl. Janus Pannonius is), s 1964 óta rendszeressé vált itt a -magyaroktatás a kultúregyezményes magyar vendégprofesszorok munkája eredményeként. A konferencia magvát tudományos előadások és a róluk folytatott viták képezték; az olasz egyetemeken folyó magyar nyelv- és irodalomoktatásról: Sallay Géza, budapesti egyetemi docens, volt padovai vendégprofesszor; a mai magyar irodalmi kritika módszereiről: Szauder József akadémikus, római vendégprofesszorunk; a magyar—olasz egybevető nyelvvizsgálatról: Fogaraisi -Miklós, budapesti egyetemi docens, jelenlegi padovai vendégprofesszorunk; a magyar nyelv külföldi oktatásának módszereiről: Tóth László, a nápolyi Istituto Orientale professzora; a magyaroktatás számára elengedhetetlenül szükséges nyelvészeti és irodalmi kézikönyvekről: Fábián Pál, budapesti egyetemi docens, volt padovai vendégprofesszorunk; a finn-ugor összehasonlító nyelvészet új eredményeiről, módszereiről és olaszországi megismertetéséről. Balázs János, budapesti egyetemi tanár, volt római vendégprofesszorunk. A viták, eszmecserék természetesen a tanácskozó termen kívül is folytatódtak, így az együttlét rövid két-három napja alatt ki tudták kristályosodni laz, olaszországi magyar nyelv- és irodalomoktatás előbbrevitolét célzó gondolatok. A záróülésen elfogadott határozati javaslatok közül a legfontosabb kétségtelenül az, hogy a résztvevők megállapodtak a konferenciának kétévenként való megismétlésében. Az 1975-ös összejövetel megrendezését a nápolyi Istituto Orientale, pontosabban Nullo Minissi professzor magára vállalta. Az értekezlet témája a magyar irodalom -lesz, különös tekintettel a műfordításokra és azok nyelvi-stilisztikai problémáira. Megegyeztek a résztvevők abban is, hogy a magyartanulmányok megkönnyítésére el kell készíteni az Olaszországban fellelhető magyar könyvek központi katalógusát. Ennek összeállítására Pálinkás László firenzei professzort kérte fel az értekezlet. Szükségesnek mondotta ki a konferencia, hogy Nullo Minissi professzor egy rövid, „A magyar nyelv rendszere” című könyvet írjon, egyrészt az egyetemi hallgatók, másrészt az olasz közönség tájékoztatására. Egy több kötetes magyar irodalmi antológia szerkesztésére Umberto Albin! professzor kapott megbízást. Ebben a munkában Paolo Santarcangeli professzor (Torino), Ruzicska Pál professzor (Milánó), Szauder József professzor (Róma) is részt fognak venni, mint egy-egy irodalmi korszak gondozói. A határozatok foglalkoznak még az ösztöndíjak kérdésével, az olasz rádió és televízió magyar műsoraival, a magyarnak mint fakultatív tárgynak középiskolai bevezetésével (egyelőre Nápolyban és Padovában, kísérleti jelleggel), az oktatási segédeszközök (filmek, térképek stb.) ügyeivel is. A padovai tanácskozásokról szólva meg kell még említeni két körülményt, ezek mutatják, -hogy mind az egyetem, mind a város látta az összejövetel jelentőségét. A konferenciát az egyik rektorhelyettes, Mazzaroli professzor nyitotta meg, s tolmácsolta az egyetemi tanács üdvözletét. Az egyetem az összejövetel fontosságának elismerését azzal is kifejezésre juttatta, hogy tanárai közül Carlo Tagliav’.ni professzor (az olasz—magyar művelődési kap,oso-tatok elmélyítésének egyik szorgalmazója), valamint Giovanni Battista Pellegrini professzor (az általános nyelvészeti tanszék jelenlegi vezetője) az ülésen mindvégig részt vettek, s nagy mértékben hozzájárultak a sikerhez. A városnak — a családi hagyomány szerint magyar származású — polgármestere, Bentsi'k úr baráti beszélgetésen látta vendégül a résztvevőket, örömmel magáévá tette azt az eléje terjesztett javaslatot, hogy Janus Pannoniusról utca neveztessék el a városban. Az Itáliában élő magyar kutatóknak, a hazai -nyelv- és irodalomtudósoknak, valamint a vendéglátó ország magyar szakértőinek a tanácskozásával népünk és nyelvünk külföldi megismertetésének ügye egy lépéssel — s nem is kicsivel — ismét előbbre haladt. Fábián Pál DR. HÖR VA TH RU HÁRR LETT A BÉKETANÁCS KATOLIKUS BIZOTTSÁGÁNAK ÚJ FŐTITKÁRA Az Opus Pads intéző bizottsága és az Országos Béketanács katolikus bizottsága február 27-én megtartott együttes ülésén részt vett dr. Ijjas József kalocsai érsek, a püspöki kar, az Opus Pacis és az Országos Béketanács katolikus bizottságának elnöke, dr. Bánk József egri érsek, dr. Cserháti József pécsi püspök, a püspöki kar titkára, továbbá a püspöki kar több tagja, valamint az Opus Pacis intéző bizottságának és az Országos Béketanács katolikus bizottságának tagjai. Az ülést dr. Ijjas József érsek nyitotta meg. Megemlékezett a nemrég elhunyt dr. Beresztóczy Miklós c. prépost, az Országos Béketanács katolikus bizottsága főtitkárának érdemeiről, és bejelentette, hogy a főtitkári tisztet a jövőben dr. Horváth Richárd, budapesti templomigazgató, a Katolikus Szó főszerkesztője látja el. Ezután dr. Timkó Imre, görögkatolikus káptalani helynök, az Opus Pacis ügyvezető igazgatóhelyettese tartott előadást az elmúlt félév papi békemunkájáról, s ismertette az 1974. évi feladatokat. Az ülés részvevői egyhangúlag elfogadták a beszámolót és az 1974. évi munkaprogramot, majd dr. Ijjas József érsek zárszavával ért véget az ülés. Hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodott Ion Gheorghe Maurer, a román kormány elnöke és kísérete. A delegáció eredményes tárgyalásokat folytatott a magyar kormánnyal. Képünkön (balról jobbra): Virgil Trofin román miniszterelnök-helyettes, I. G. Maurer és Fock Jenő magyar miniszterelnök az egyezmény aláírása után. Dr. Jósé Ortiz Royes, a perui igazságügyi tanács elnöke, a Bóke-világtanács tagja (képünkön: jobb oldalt) Magyarországra látogatott, ahol többi között fogadta Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke látogatást tett a Fővárosi Sütőipari Vállalat egyik kenyérgyárában. MTI felv. wwwvwwwwwwwv FRID QÉZA HETVEN ÉVES Frid Géza, az évtizedek óta külföldön élő zeneszerző hetvenedik születésnapját ünnepelték Amszterdamban, ahová a világ messzi tájairól összesereglettek az ismerősök és barátok. Magyarországot Kodály Zoltánná és Bartók fia. Bartók Béla képviselte. A művész tiszteletére rendezeti hangversenyen sok magyar vonatkozású Frid-zenemű elhangzott, és az ünneplésben is kifejezésre jutott, hogy a máramarosszigeti születésű, budapesti neveltetésű, majd Hollandia zenevilágának irányítójává nőtt világhírű magyar művész mit tett Bartók és Kodály zenéjének külföldi sikereiért, sok-sok bemutató előkészítéséért. Frid Géza a legmagasabb zenei kitüntetést kapta a holland államtól, és megbízást kapott „zenei életrajzának" a megírására, vagyis szimfonikus költeményben a muzsika egyetemes nyelvén mondja el Közép-Európában és Nyugat- Európában átélt élményeit. A feladat szinte egyedülálló a zenevilágban, kíváncsian várjuk bemutatóját. Képünkön: Kodály Zoltánná, Frid Géza és unokája, Natasa. 1
