Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-16 / 6. szám
.4 hallgatóság Az elnök a beszámolóját tartja Akik már az indulásnál is ott voltak... .jo v o m r-i Szokatlan szavakkal zárult Cegléden a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén a beszámoló. A tragikusan, fiatalon elhunyt költő, Váci Mihály sorait idézte Skultéthy József elnök az összegyűlt emberseregnek. „Nem elég álmodozni Egy nagy-nagy álom kell! Nem elég megérezni, De felismerni kell! Nem elég sejteni Hogy milyen kor jön el; Jövőnket — tudni kell! Nem elég a célt látni Járható útja kell! Nem elég útrakelni Az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, Elöl indulni el! Nem elég elindulni, De mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, Aki vezetni mer! Nem elég jóra vágyni, A jót akarni kell!’’ A 4500 hektáros nagyszövetkezet megszületése utáni első két évben az egyesülés és a szervezés volt a legfontosabb munka. A következő két esztendőben a nagy beruházások, a jövőteremtés erőfeszítései jöttek, 1074-ben már a nyugodt termelés és az emberek életének könnyebbítése a cél. A termelésben alkotó ember gondja legyen közösségi gond — így fogalmazták meg —, s hogy mindez miképpen megy végbe, hogyan lehet okosan és céltudatosan cselekedni, szervezni és alkotni, most ezt tárták a közgyűlés elé, hogy ebben is mindenki egy lehessen. A szövetkezet számára ma a termelés, a termelésszervezés, a szakosítás összehangolása a legfontosabb, hiszen új körülmé-Kell. Ezen ma már senki sem vitatkozik, a gazdasági élet egyik alapigazságává vált, hogy akármilyen jó egy termék, nem nélkülözheti a hatásos propagandát, a vásárlók figyelmes és szakszerű kiszolgálását, a minőségi garanciát, a kiterjedt szervizhálózatot, gazdasági szóval élve, a szolgáltatások tömegét, amelyet az áruval együtt kell eladni, szinte a termék mellé csomagolni, különben a vásárló a konkurrencia áruit kezdi nézegetni. Ez így, önmagában, nem volna említésre érdemes, a dolog érdekességét csupán az adja, hogy ezúttal nem a kereskedelem, hanem maga a termelő gyár szervezte meg a „cégért a borhoz”. A VIDEOTON egyáltalán nincs monopolhelyzetben, sem a belföldi, sem a külföldi piacon. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országai egyre széles körűbbé váló gazdasági integrációja következtében az eddiginél sokkal könnyebben kelnek a termékek vándorútra. „Választékbővítés” — ez a szó a kereskedelmi politika varázsigéje: azt jelenti, hogy a szocialista országok belkereskedelme ma már nem csupán arra törekszik, hogy minden árucikkből a megfelelő mennyiséget és minőséget terítse a fogyasztók elé, hanem arra is, hogy az egymással árban-minőségben nagyjából egyenértékű áruk lehetőleg minél több helyről származzanak. Így például — hogy a VIDEOTON „felségvizein” maradjunk — a magyar üzletekben egyaránt lehet magyar, szovjet, bolgár, holland, német, japán rádiókat kapni, televízióból a VIDEOTON és az ORION gyártmányain kívül német és szovjet készülékek várják a pultokon a vevőket. (S nem egyforma áron: a szovjet színes-tévé feleannyiba kerül, mint a magyar.) Noha a számítógép nem éppen az áruházak kirakataiba kívánkozó termék, mégis megtalálhatjuk itt is a „vevők piacát”: a komputer-vásárló vállalatok Budapesten éppen úgy felkereshetik az IBM magyarországi lerakatát, mint a VIDEOTON céget. S ez g helyzet a többi szocialista országban is. Nincs könnyű dolga tehát Szabó Lászlónak, Egy alfanumerikus display műszaki vizsgálata Ji M? ■ 'WJl '1*KflClfc ín ■ . &M1 I** TM í IN ' " '^| 1 : M TOgglf " f M*Tilr '«"'WA** ! 1 "m * * j * • Br; m íáiiSP SMEHt T m ........ ./ ~rf I üHf li® a VIDEOTON belkereskedelmi osztályvezetőjének, ha jól akarja végezni a munkáját. — Azt hiszem, a versenyben elég jól megálljuk a helyünket. A gyártás megindulása óta hárommillió-egyszázezer rádiót és több mint két és fél millió televíziót adtunk el — ennek a mennyiségnek körülbelül kétharmadát Magyarországon. Évről évre egyre több készüléket vásároltak tőlünk, de nem egyenletesen. Pontosan lemérhettük, mikor „telítődik meg a piac”, tehát mikor veszi meg a családok legnagyobb része a rádiót, televíziót. A rádióeladás néhány év stagnálás után a hetvenes évek legelején újra emelkedni kezdett. Ez részben azzal magyarázható, hogy a régi, elavult készülékeket a családok folyamatosan kicserélik új, nagyobb teljesítményűre — sok köztük a sztereofonikus — másrészt, ez idő tájt kezdődött meg a második, harmadik rádiók vásárlása. Mi igyekeztünk eleget tenni a kívánságoknak: piacra dobtuk a csúcsteljesítményű nagyrádiókat, és megjelentünk a sok hullámsávos, hordozható rádiókkal és az autórádiókkal. — Ezek csupán a meglevő igények kielégítését vagy a választék bővítését is szolgálják? — Mindkettőt. Minden típusunkat úgy dolgozzuk ki, hogy azok egy „családot” alkossanak. Legújabb sztereó-készülékünk például háromféle minőségben és áron kerül forgalomba: ötezer, nyolcezer és tizenkétezer forintért. Mindhárom nagyjából hasonló felépítésű, csak teljesítményük és a kiegészítő berendezéseik térnek el egymástól. A többi rádiónkat is hasonló elvek szerint készítjük, gondosan ügyelünk arra, hogy mindig legyen legalább egy készülék, amelynek az ára ezer forint alatt van. — És a televíziók? — A televíziókészülékek eladásában nemrégen telítődött a piac. Itt nem sokáig stagnált a forgalom: ugyanis a legrégebbi tévék már elöregedtek, tehát a telítődéssel egyidejűleg az emberek kezdték kicserélni a régi készüléküket. A második tévé-program szintén fokozta a vásárlási kedvet. Mostani készülékeinket már úgy gyártjuk, hogy alkalmas legyen az összes használatos csatorna és hullámhossz vételére, tehát például a nyugati határ közelében lakó vásárlóink egyszerre három ország adásait vehetik. — Az eladások fellendülése csupán az új típusoknak köszönhető? Fárasztó dolog figyelni az apró fémdarabkákat egész nap ... ezen a gondon segít az automata vezérlésű szerelőpisztoly
