Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-02 / 5. szám
Hajdúsámsoni gyerekek „gyárnézőben" a Debreceni Konzervgyárban Milyen az ujjal; ügyessége és a figyelökészség' faág, W* stb. —, színvonalkülönbségek vannak, s a fizikai dolgozók gyerekeinek otthoni tanulmányi körülményei Dobradni Erika a közgazdasági technikumot választotta rosszabbak, nyilván sok tehetséges gyerek nem jut el az egyetemig, vagy nem a választott pályára megy. Miként a Rendhagyó kollégium című riportunk is bemutatta, társadalmi összefogás igyekszik a színvonalkülönbségeket eltüntetni, a tehetségeket megmenteni. 5. A család irányító szerepét mutatja, hogy azoknak az értelmiségi származású fiataloknak, akik már kiválasztották a nekik tetsző szakmát, 36 százaléka kíván az apáéval azonos foglalkozást követni. A döntés módjaként egyébként 100 megkérdezett közül 85 az egyéni elhatározást, kettő a szülői tanácsot jelölte meg, kettő a tanárok javaslatát, hat a felvételi esélyeket (ezeknél remélte, hogy felveszik), öt pedig egyéb okot nevezett meg. * Igen, nehéz a döntés, nagy a felelősség. Az életbelépő fiatalok sorsa és az ország szempontjából is. Ezért a kormány kidolgozta a teendőket : a pályaválasztásra való előkészítést a pedagógia nélkülözhetetlen részeként jelölte meg. Ha egyetlen mondattal akarnánk jellemezni, hogy mi e munka célja, így felelhetnénk: „Nagyobb életismeret, nagyobb önismeret”. Szemléltetésül, bizonyítékként emeljünk ki egyetlen példát, az általános iskola 5. osztálya számára előírtakat: „Folyamatosan elő kell készíteni a helyes pályaválasztási döntésre, biztosítva az életkori sajátosságok figyelembevételét, az érdeklődési irányok feltárását, a lehetőségek bemutatását, a különböző munkafajták, életpályák iránti érdeklődés felkeltését. Az előkészítő munka során biztosítani kell a döntéshez szükséges sokoldalú ismeretek kialakítását, a társadalmi szükségletek és választási lehetőségek bemutatását, az egyéni adottságok, képességek tudatosítását, fej-, lesztését. E folyamat keretében szükséges elvégezni a szülők tájékoztatását a gyermek érdeklődéséről, tehetségéről, képességeiről, az oktatási folyamat idején a fiatalok és a szülők megalapozott és reális döntésének kibontakoztatását, a tanulók egészségügyi vizsgálatát.” Ügy is fogalmazhatunk tehát, hogy az egész pedagógiai munkát e nagy cél szolgálatába kell állítani, be kell vonni a szülői házat, a családot is. És hogy az ügynek külön szakembere is legyen, az iskolák igazgatói mellé első számú társként pályaválasztási felelősöket állítottak. Ma már tudományos intézmény is őrködik e munka felett, az Országos Pályaválasztási Intézet és a pályaválasztási intézeti hálózat. Képviselője van a fővárosban és minden megyében. A pedagógia és a pszichológia szakemberei tájékoztatókat, előadásokat tartanak, filmeket vetítenek, tudományos és népszerű művek százaival sietnek az iskolák, a szülők, a tanulók segítségére. S végzik a mindennapos tanácsadást. Tavasz közeledtével most már valóban mindennaposat. A Fővárosi Pályaválasztási Intézet előcsarnokában kisdiákok böngészik a színes füzeteket — „Gyere péknek, egészségügyi dolgozónak, esztergályosnak ...” — 188 szakma titkait. A laboratóriumokban ötletes „játékok”, műszerek kutatják a figyelemmegoszlás, a koncentrálni tudás, a logikai készség, a kézügyesség fokát, a személyiséget jellemző motívumokat. A pszichológusok apró szobáiban pedig baráti beszélgetés folyik. Az önismeret elmélyítése, rejtett képességek felszínre hozása, összegezés, baráti tanácsok. Igen, a barátságon, a bizalmon van a hangsúly. Gelléri József, fiatal pszichológus vaskos dossziékat vesz elő: egy-egy ifjú életrajza mindegyik. „Szeretném tudni, hogy vannak-e olyán képességeim, amelyekről nincs tudomásom” — kérdezi V. Péter, aki jelentkezési lapján a francia nyelvet és a külkereskedelmi főiskolát jelölte meg. „Tudni szeretném, hogy képességeid! és szándékaim egveznek-e” — így S. Péter. „Kíváncsi vagyok, hogy érdemes-e építésznek mennem, s ha nem, hová?” — kérdi egy kislány. S előkerül még egy dosszié, feljegyzések, levelek azoktól, akik valaha itt ültek az íróasztal mellett. És most újra jelentkeznek. Elmondják, mi lett velük, hogyan boldogultak, beváltak-e a tanácsok? Az igaz és jó szavak, meg a bizalom gyümölcsei ezek a beszámolók. Az asztalon két vaskos könyv. Tájékoztatók a pályaválasztással foglalkozó pedagógusoknak, szülőknek, diákoknak az 1974—75-ös tanévre. A szakmák százairól, középiskolákról, egyetemekről, a felvételi lehetőségekről, ösztöndíjakról, tudósítanak mindenről. Az általános iskolák nappali tagozatát ebben az esztendőben 127 ezer kisdiák fejezi be. A középiskolák 54 ezer tanulót várnak, 62 ezer fiatalt a szakmunkásképzők. Az egyetemek és főiskolák 28197 érettségizett előtt nyitnak kaput. S egy sor szakma — érettséget, nagyobb tudást kívánó — várja a középiskolásokat. De bárki bárhová kerül is, egy napon, ha kedve tartja és képességei ösztönzik — tovább tanulhat. A szakmunkás is, meg az érettségizett is. Mert az egyén és a társadalom közös célja, hogy a munka, a hivatás mindenképpen örömet fakasszon. S ehhez eszköz, hogy a vágyak és a képességek mindjobban összecsengjenek. Minden, minden ezért történik. Hogy még a kezdet kezdetén vagyunk? Igaz. De roppant erők mozdultak meg, hogy minden egyes esztendő egyegy lépéssel közelebb vigyen a célhoz. Csatár Imre CS“ GYÁR szág másik végébe, egy alig negyvenezer lelket számláló kisvárosba? — Nem volt valami könnyű dolog. Huszonhárom éve dolgozom ennél a vállalatnál, s most családommal együtt, zalaegerszegi lakosok lettünk. A város vezetői hamar befogadtak, s ma már én is kezdem megszokni az itteni életet. Persze gyakran járok Budapesten. ötszáz ember dolgozik a gyárban, többségük nő. Főként fiatalok. Származnak ebből gondok is? — Nem is kevés. Ám rögtön a kezdet kezdetén a vállalat és az üzemi társadalmi szervek vezetőségébe több nőt választottunk, mint férfit. Az eltelt másfél esztendő azt mutatja, hogy így majdnem minden nehézséget le tudtunk győzni. S ne felejtse, mindezt úgy, hogy közben termelésünk szinte napról napra növekedett. Induláskor a gyár 37 féle terméket gyártott, kozmetikai cikkeket, mosószereket — ma 91 félét. A termelés egy év alatt 32 százalékkal növekedett. Az export 175 százalékkal. Hogyan csinálják? A titkot az üzemekben próbáltuk ellesni. Sajnos a gépek legtöbbje régi, még Pestről került ide. Ám a műanyag flakonokat készítő műhely egyik részében már automata olasz gépek sorakoznak és a termelési adatokat is már elektronikus számítógép összesíti. A műszaki fejlődés elindult, de egyszerre nem jut mindenre pénz: csak lépésről lépésre lehet előre haladni. A fiatalság azonban nagy hajtóerő. Molnár Rozika például, aki az egyik szalag végén dolgozik, még csak húszesztendős. De brigádvezető. Brigádja csupa fiatalból áll, talán hárman vannak, akik néhány hónappal idősebbek nála. — Hogyan tud fegyelmet tartani? — Nem nagyon kell fegyelmezni a lányokat. Kezdetben sokat vitatkoztunk, de most már összeszoktunk, mindenki tudja a dolgát, és el is végzi. Ami jól megy, abba kár fölöslegesen beleszólni. Inkább csak akkor szólok, ha valami újat kell csinálni, vagy valamit gyorsan meg kell szervezni. — Jól dolgozik a brigádja? — A fiatalokra sokszor azt mondják, hogy hanyagok, felületesek, szemtelenek. Némi igazság nyilván van ebben, nem tagadom. Ha azonban egy kis közösségben mindenki érzi a felelősséget az egész brigádért, a munkáért, akkor már nem lehet ránk panasz. Az igazgató íróasztalán színes flakonok állnak. 1974 újdonságai lesznek ezek — mosószerek, samponok, kozmetikai cikkek. Még nevük sincs, ahogy a gyárnak sincs hangzatos neve:, csak három betű jelöli. De a „nevenincs” gyán termékei — ötszáz zalai lány, asszony kezemunkája — eljutnak Ázsiától Amerikáig több, mint tucatnyi országba. Egy áru sikere, úgy látszik, mégsem a névtől függ. S a gyáré? Talán elsősorban a fiatalos lendülettől.., S. P. J. kamillás hajsamponItt készül a „Melinda
