Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-12-07 / 25. szám
jH ftusttuktúfánk ptoóténm i A szolgáltatás Horváth Pista bácsi oly büszkén ül a „guruló fodrászüzlet” székén — láthatjuk —, mintha a bakon feszítene. Jó kedvében még a pipát sem veszi ki a szájából. Neki van igaza. Hiszen jó kezekben van, ráadásul csinos is a szakember, Polgár Etelka. Az 6 kedvéért jött ki a tanyára. Mert a kecskeméti fodrászszövetkezet azért vásárolt furgonokat, hogy legyen mivel házhoz menni, hogy ne legyen árva a tanyák szépítkezni vágyó népe sem. A televízió szilveszteri kabaréja nálunk valósággal nemzeti ünnep. A naptár ugyan nem jelzi, annál inkább számontartják. Aztán a felajzott várakozás csúcspontján megnyomjuk a televízió gombját. Ám a készülék néma marad. De hiszen ez rettenetes, ebbe bele kell pusztulni. Nem kell belepusztulni. Egy telefon a Gelkának, a szervizbe, vagy a család barátjává alakult szerelőnek, és nemsokára érkezik az autó, vele a készülék „doktora”. Mert a Gelka és a magukat nem kímélő, nagyobb keresetre vágyó szerelők számontartják az ünnepeket, hogy a bajbajutottak segítségére siethessenek. Tehát minden rendben? Hadd mondjak el mindjárt, nem feleletként, csak a túlzó optimizmust némiképp hűteni, egy személyes élményt. Társasházunk beázott tetejének ideiglenes foltozására is csak egyheti talpalással lehetett szerezni kőművest. Taxival érkezett a város másik végéből, úgy hozta a vödröt, az anyagot, meg a szerszámokat. Mi hát a valódi helyzet? Jó a szolgáltatás vagy rossz? Felelni csak akkor tudunk, ha legalább viszonylag pontos képet kapunk problémáiról, ha ismerjük „örömeit, gondjait”. Induljunk hát el kutatóútra. Mindenekelőtt talán néhány adat, összehasonlításul. A szolgáltató ágazatokban foglalkoztatottak a legfejlettebb ipari országokban a kereső népesség több mint ötven százalékát alkotják, és számuk rohamosan nő. Ügy is fogalmaznak, hogy a szolgáltatást végzők aránya szimbolizálja egy ország fejlettségi nívóját. A szocialista országok közül a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában az említett arány 35—40 százalékos, nálunk még jóval a 35 százalék alatt van. De egyes szektorok arányai és igényei is utalnak a teendőkre. 1972-ben például az egy személyre jutó mosatás a Német Demokratikus Köztársaságban 7,94 kiló, Csehszlovákiában 2,06, Lengyelországban 1,04 és nálunk 1,23 (kiló volt. A terv 1975-re 3—3,5 kilóra kívánja növelni a mennyiséget. Még két adat. A magyar háztartásokban ma mintegy 15 millió nagyobb és ugyanennyi kisebb elektromos készülék működik, értékük több mint 30 milliárd forint. Az 1969-es kormányhatározat a feladatokra figyelmeztetett: a javítási kapacitást 1975-ig legalább 60 százalékkal kell emelni. Ám a szolgáltatás fogalmának körébe nem csak az említett kategóriák tartoznak. Mosás, kelmefestés, vegytisztítás, í uhakészítés mérték szerint, ruha- és cipőjavítás, autókartantartás, háztartási gépek reparálása, építőipari tevékenyég, áruk házhoz szállítása, gáz- és villanyszerelés, lakatos és bádogos munkák, bútorjavítás, takarítás, fodrász, kozmetikus,- és még tucatnyi más teendő — ez mind szolgáltatás. Egyszóval a szolgáltatás átszövi egész életünket, nívója tehát befolyásolja az életszínvonalat. A már többször említett kormányhatározat, amelyet közkeletűen 1038-as rendeletnek titulálnak, így is nyúlt a kérdéshez. E kormányrendelet volt az első olyan okmány, amely bevilágította a szolgáltatáskomplexum egészét, és pontosan megszabta a feladatokat is. Kiindulópont és mérce azóta is. Hiszen szinte mindenre kiterjedt a figyelme, a célokra, az ütemre, a szükséges anyagi eszközökre, a preferenciák rendszerére, de a legjelentőseb>et mégis azzal cselekedte, hogy a tanácsokat tette a szolgáltatás felelősévé, pénzt és hatáskört is adva nekik. Más szóval azokra bízta, hogy cselekedjenek, akik legjobban tudják, hol szorít a cipő, akik legjobban ismerik a lakosság gondjait. Tanulságos lenne bebarangolni a szolgáltatások egész bonyolult világát. Találkozni a kisiparossal, aki a szakma koszorús mestereként ősz fejjel is még dolgozik, a MÁVAG- beli lakatossal, aki kiváltotta az ipart, hogy munka után házakhoz járhasson javítani, a tanár úrral, akinek felszerszámozott barkácsműhelyében tán még űrhajót is lehetne építeni, a szövetkezettél, amely a budapesti lakások karbantartására vállalkozott, és ama másiknak a vezetőjével, akik krimibe illő módon seftelték el az állam pénzét, bekukkantani a szolgáltató házakba, ahol aranykezű mesterek hallgatják a kérő szót — „jöjjön, kedves uram, mielőbb” —, megbámulni a Patyolat nagyüzemi mosodájának rejtelmeit, elkísérni útjára a televíziók mindentudó „sebészeit”, döcögni a szövetkezetek furgonján, amely őszi sarat kerülgetve visz fodrászt, műszerészt, gyors segítséget falvak, tanyák népének, hallgatni a szervizszolgálat örökké csengő telefonjait, és a felelősök meg a javítást várók jogos panaszáradatát, s a még jogosabb büszkélkedést 'is, mi mindent tettek már. Am nem arra vállalkoztunk, hogy könyvet írjunk a szolgáltatás bonyolult ügyéről, csak arra, hogy a figyelem sugarát legfontosabb problémáira irányítjuk, éppen ezért csak a legjelentősebb szektorok példájával illusztráljuk a problémákat, kiegészítve a mondanivalót néhány következtetéssel is. Mosás, tisztítás. Az állam 300—400 milliót adott a negyedik ötéves terv fejlesztési célkitűzéseihez. A Fővárosi Patyolat Vállalat kelenföldi mosodája 80 milliós rekonstrukció révén megújult. Naponta több mint kétezer mázsa szennyest szállítanak ide a főváros száz Patyolat-fiókjából. Tucatnyi kedvezményes akcióval vonzzák a háziasszonyokat ők is, a szövetkezetek is. Az állam minden forinthoz 1—1,30 forintos árkiegészítést ad). De még egy nagymosoda kellene Budapesten, több felvevő hely, több gép, több szakember, magasabb bérezés, hogy csökkenjen a munkaerőhiány, minden megyében, a gépkocsibegyűjtés fejlesztésével, építkezéssel, gépesítéssel, megközelíteni a fővárosi nívót. Elektromos készülékek. Két szám: a Gelka-hálózat 250 szervize egy év alatt kétmillió készüléket javít. Es a szövetkezetek, a kisiparosok is több százezret. A fejlődés ugrásszerű. Érezhető már a gyárak termékeinek javuló minősége, a javítóhálózat fokozottabb gépesítése, szervezettsége. Mégis: a javítások elhúzódnak. Pedig a garanciális rendszer védelmezőereje nagy. Ám nincs elég cserekészülék, akadozik az alkatrészellátás, gondok vannak a szakmai utánpótlással is. Személyi szolgáltatás. Fodrász, szabó, cipész, üveges, fényképész, kovács — és még folytathatnánk — nem népszerű szakmák. A nyereségérdekeltség kicsi, meggazdagodni nem lehet belőlük. A fiatalok idegenkednek e szakmáktól. Akkor hát ki talpalja a cipőt, ki javítsa a ruhát, a bútort? Dobjunk el minden avultat, hagyjuk magukra az embereket, a vidékieket elsősorban? Gazdasági ösztönzők, állami segítség révén, ezernyi ötlettel kell kiemelni a személyi szolgáltatást a stagnálásból. Mint ahogy hozzá is kezdtek már. Autójavítás. Egyre több az autó, az igényekkel mégis megkell birkózni. íme a „birkózás” egy tényszáma: 1970—75 között kétszáz autójavító épült, illetve esik át megújuló rekonstrukción. Vállalás húsz napra, egy hónapra? Az autótulajdonosok pedig türelmetlenek. A kormány az autójavítás kapacitásának megkétszereződését irányozta elő és a fejlődés mindjobban tapasztalható. Ám az Autófenntartó Tröszt egyre korszerűbb műszerekkel felszerelt műhelyei sem ellensúlyozhatják a pótalkatrészek beszerzésének gondját, nehézségeit, és a kisipar nívóemelésével is törődni kell, hiszen nélkülözhetetlen. Az ám, a kisipar. 1974 őszén 61 980 főfoglalkozású kisiparos volt hazánkban, közülük több mint 26 ezren dolgoztak munkaviszony vagy nyugdíj mellett. Gervai Béla, érdekvédelmi szervezetük, a KIOSZ elnöke: „A magánkisiparosok jelentős részt vállalnak az ipari szolgáltatásokból, ők végzik a lakáskarbantartási és a családiház építési munkák többségét, kiveszik részüket a vegytisztításból, a gépjármű-javításból és általában rájuk hárul a kézműipari munkák jó része." Sok segítséget kapnak. Csökkentették a kisjövedelműek, a szolgáltatók adóját, OTP-kölcsönhöz, kedvezményhez jutnak a műhelyt nyitók. De szorongatják ókét az utánpótlás gondjai és sok szakma időleges anyag- és alkatrész hiánya. A szolgáltatás átszövi életünk minden mozzanatát. Hogy sokáig nem törődtek vele kellően — a mindennapjainkat tette nehezebbé. A szemléletváltozás és a nyomában járó társadalmi összefogás azonban gyümölcsöket terem. Állami dotáció és pénzügyi ösztönzők, nagyüzemi módszerek bevezetése és a szövetkezetek támogatása, a kisipar felkarolása és a barkácsolók ellátása tanáccsal, szerszámmal, az igények tudományos felkutatása és a nagyvilág tapasztalatainak átvitele: ezek a továbbjutás eszközei. Élünk valamennyivel. Csatár Imre Nemrég készült el a Fővárosi Patyolat Vállalat kelenföldi nagy mosodája — naponta 200 mázsa ruhaneműt tisztít bővítésre szorul s maris A kecskeméti fodrászszövetkezet „guruló” üzletet létesített. A fodrászok furgonkocsival járják a tanyavilágot: az öreg Horváth István frizuráját Polgár Etelka fodrász igazítja a „gurulószalonban” Üj Gelka-szerviz nyílt meg Békéscsabán. Az elektromos háztartási készülékek javítását végző szerviz vasárnap is ügyeletet tart Űj szolgáltatóház épült Angyalföldön — ruhatisztító, háztartási készülékeket javító fiók, fodrászszalon és hentesüzlet Egyre több a munka az autójavító műhelyben. MTI felv. 11
