Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-12-07 / 25. szám

MOSZKVÁTÓL NEW-YORKIG

Pontosan egy esztendővel a békeszerető erők moszkvai világkongresszusa után a szovjet fővárosban 94 ország és 42 nemzetközi szervezet küldöttei ismét összeültek. A háromnapos tanácskozáson mint a magyar delegáció vezetője vettem részt.

Régóta tudjuk, hogy a nemzetközi helyzet változásait a társadalmi erők tevékenységének, a békét akaró néptömegek aktivitásának is köszönhetjük, hiszen a béke megvédését és az együttműködés kifejlesztését nem lehet csupán a kormányok feladatává tenni. E cél csak akkor érhető el, ha a világ minden országának dolgozói, politikai, társadalmi és tömegszervezetei támogatják a békés világ megteremtésének programját.

A közvélemény szerepe állandóian növekszik. Tíz-itizenöt éve még mindenekelőtt a háború felé taszító erőket kellett megfékezni, a ma feladata pedig az, hogy meg kell szilárdítani az elért eredményeket. A tanácskozás elégedetten állapította meg, hogy az utóbbi időben jelentős sikerek születtek Portugáliában, Guinea-Bissauban, Mozambique-ban, Angolában, Görögországban és a palesztin nemzeti mozgalom elismerésében, de a tartós békéhez vezető útról még nem hárult el minden akadály.

A kongresszuson megválasztott tizennégy bizottság tisztségviselői részletesen vizsgálták a lehetőségeket és számos gyakorlati akcióra tettek javaslatot. A tanácskozás résztvevői elfogadták a békés egymás mellett élés, a nemzetközi biztonság és együttműködés alapokmányát. A Vietnam, Laosz és Kambodzsa ügyével foglalkozó bizottság pedig javasolta, hogy világszerte emlékezzenek meg a párizsi megállapodások második évfordulójáról, elítélték a saigoni kormányzatnak nyújtott támogatást, az amerikaiak és thaiföldiek beavatkozását Laoszban. A Közel-Keletről a palesztin nép jogos követeléséről Nyugat-Európában szimpóziont rendeznek. Az európai biztonságról és együttműködésről megállapították, hogy újabb akciók szükségesek, s úgy határoztak, hogy 1975 tavaszára összehívják az európai közvélemény második fórumát. A leszereléssel foglalkozó bizottság javasolta: 1975 tavaszára Angliában rendezzék meg a nemzetközi leszerelési konferenciát, s előtte tartsanak két előkészítő tanácskozást. A nemzeti felszabadító mozgalmakkal, a gyarmatosítás és a fajüldözés elleni harccal foglalkozó bizottság a közvéleményt kívánja mozgósítani a dél-afrikai bebörtönzöttek érdekében. Megvitatták a fejlődés és a gazdasági függetlenség szerteágazó problémakörét is. Ügy határoztak, hogy az élelmezés, a nyersanyagok, az energiahordozók kérdéskörét 1975 márciusában Brüsszelben nemzetközi tanácskozáson vitatja majd meg.

Azt is megtanácskozták, milyen tennivalók akadnak még a környezetvédelem, az együttműködés, az oktatás és a kultúra, a gazdasági, tudományos és műszaki kooperáció terén.

A tanácskozás két újabb bizottságot szervezett, az egyik Ciprus kérdésével, a másik pedig a nők nemzetközi évének előkészítésével foglalkozott. Külön megbeszélést tartottak a küldöttek földrészek szerint is. Az afrikai csoport elhatározta, hogy még gyümölcsözőbbé teszi az egyes országok békebizottságainak munkáját, az európai képviselők pedig kijelentették, hogy támogatják a kormányközi európai biztonsági konferencia munkáját, annak sikeres befejezését. Ázsia delegációi üdvözölték azt a gondolatot, hogy az Indiaióceánnal összefüggő kérdések megvitatására hívjanak össze konferenciát még 1974-ben, s jövőre Bagdadban tartsák meg az ázsiai békekonferenciát. A latin-amerikai országok külön dokumentumban összegezték kontinensük politikai helyzetének problémáit.

A moszkvai tanácskozás bebizonyította, hogy a békemozgalom új szakaszba lépett, mert a világon lezajló pozitív folyamatokba mind szélesebb társadalmi és politikai erők

kapcsolódnak be. Tehát a béke és az együttműködés politikája ma már jóval erősebb tömegbázisra támaszkodik, mint korábban.

A moszkvai tanácskozásról a Béke-világtanács tíztagú delegációja egyenesen New Yorkba repült. A béke-világmozgalom képviselői több kérdésben kívánták kifejteni álláspontjukat, mint például a ciprusi kérdésben, az apartheid ügyében, a dekolonizációs bizottság és a Palesztinái kérdés vitájában. Az elsőre és az utolsóra nem kerülhetett sor. Mire megérkeztünk, a ciprusi vita éppen befejeződött, a palesztinai kérdés vitáját pedig egy héttel elhalasztották.

De hadd szóljak újabb New York-i élményeimről is. A Broadway Színházban csaknem egy éve állandóan telt házak előtt megy Leonard Bernstein legújabb musicalja, a Candide. A darab atyja természetesen Voltaire, színpadra vivői Hugh Weeler és Richard Wilbur. Estéről estére pompás zene kíséretében hangzik fel Pangloss mester filozófiája, hogy ez a mi világunk a legjobb az összes világok közül. A közönség talán ezzel az önelégült érzéssel tódul ki a fényárban úszó Broadway-re. S az Amerikára alkalmazott groteszk filozófia hirdetői talán maguk is elhiszik saját igéiket, ha csak a gyorsan változó városkép legújabb jellegzetes felhőkarcolóira pillantanak: az ENSZ székház egy keskeny lapjára állított gyufáskatulyája mellett a Nemzetközi Kereskedelmi Központ két ikertornya már egyenesen két gyufaszáliként mered az ég felé egyenként 110 emelettel, fakó párába vonva ezzel az Empire State Building megkopott dicsőségét.

De bennünket nem is e külső változások érdekeltek elsősorban, nem a Harmadik és a Hatodik Avenue képének átalakulása, hanem azok a belső erőeltolódások, amelyek a világszervezet palotájában mentek végbe az utóbbi évek során.

Diplomatáink bizonyára megszokták, de nekem, mint újságírónak, különös érzés volt felszólalni a világszervezet nyilvánossága előtt. Delegációnk vezetője, Romes Csandra, a BVT főtitkára is beszélt az ENSZ különleges politikai bizottságban, majd a dekolonizációs bizottságban a dél-afrikai fajüldözés ellen, illetve a namibiai (Dél-Nyugat Afrika) és angolai függetlenségi mozgalmak érdekében. A véletlen szerencse úgy hozta, hogy röviddel a New York-i utazás előtt olvastam egy angol könyvet, amely Magyar László és Livingstone felfedező tevékenységét hasonlította össze. Kalandos életű, múltszázadbeli hazánkfia, akinek jelentős érdemeit ma már Livingstone hívei sem vitatják, éppen a szóban forgó területeket barangolta be, a bihe-i király lányát vette feleségül, s mint afrikai lakos fejezte be életét. Ez szemléltetően példázta a 138 ország képviselői előtt, hogy népünk kimagasló képviselője jó száz évvel ezelőtt, még a rabszolgakereskedelem és a kíméletlen gyarmatosítás korában, a saját sorsával bizonyította európaiak és afriakiak barátságának, egyenjogúságának lehetőségét és igazságát. Az ENSZ-beli változások közé sorolható, hogy az üvegpalotával szemben az amerikai misszió egykori kis ENSZmek nevezett székházában már korántsem minősítették a lehetséges világok legjobbikának a kialakult helyzetet. Csak vétóval akadályozhatták meg Dél-Afrika kizárását, s kénytelenek volták tudomásul venni a nagy többség döntését: a Palesztinai Felszabadítási Szervezet küldöttségének a meghívását. Számunkra, a nemzetközi békemozgalom képviselői számára mégis leginkább az jelezte a légkör változását, hogy a Béke Világtanácsot elismert és tisztelt szervezetként kezelték a hivatalos kormánydelegációk s fogadott bennünket a közgyűlés elnöke és a Biztonsági Tanács soros elnöke is. Mindez érzékelhetően tükrözte, hogy az ENSZ céljainak megvalósítása csak a nemzetközi közvélemény cselekvő részvételével érhető el.

Pethő Tibor

Fernando Delfim Marija Lopez Vieira, a Portugál Köztársaság első magyarországi nagykövete átadta megbízólevelét Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének

Kanada új magyarországi nagykövete, Pierre'Dumas, átadta megbízólevelét Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének

MTI felv.

Tíz évre szóló gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodást írt alá dr. Biró József külkereskedelmi miniszter és dr. Hans Friderichs, a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági minisztere. A képen Hermann Kersting, dr. Hans Friderichs és dr. Biró József

KÜLKERESKEDELMI MINISZTERÜNK AZ ÜSA-BAN TÁRQYALT

Dr. Bíró József külkeresaedelmi miniszter, Frederick Dent kereskedelemügyi miniszter meghívására novemberben tárgyalásokat folytatott az Egyesült Államokban. A két miniszter között folytatott megbeszélések során megállapították, hogy az elmúlt két évben — a fennálló nehézségek, kereskedelmi akadályok és rendezetlen kereskedelempolitikai kérdések ellenére — a forgalom jelentősen emelkedett. A konstruktív légkörben lefolyt megbeszéléseket a felek kölcsönösen hasznosnak ítélték, minthogy hozzásegítettek az álláspontok jobb megértéséhez és megállapodtak, hogy megbeszéléseiket hasonló szellemben folytatják tovább. Külkereskedelmi miniszterünk a többi közt Earl Butz mezőgazdasági miniszterrel is széles körű eszmecserét folytatott. Washington után New York volt a tanácskozások színhelye, dr. Bíró József itt amerikai üzletemberekkel és bankárokkal találkozott és kerekasztal-megbeszélést tartottak. Ezen az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarájának, az Amerikai Importőrök Szövetségének, továbbá a szövetségi kormány kereskedelmi minisztériumának és New York állam kereskedelmi hivatalának képviselőin kívül számos jelentős amerikai cég vezető munkatársa is megjelent. Az amerikai cégek képviselői megelégedéssel vették tudomásul, hogy Magyarországon — különösen az új külkereskedelmi törvény révén — biztosítottak a kereskedelmi és gazdasági együttműködés feltételei és keretei. Elmondták: szorgalmazzák, hogy az Egyesült Államok kongresszusa és kormánya részéről is mielőbb megfelelő intézkedések történjenek az üzleti kapcsolatok normális feltételeinek megteremtésére. Dr. Bíró József tárgyalt a First National City Bank elnökével, Edward Palmerral; a megbeszélés értelmében a bank a jövőben növekvő szerepet fog betölteni a magyar és amerikai cégek közötti üzletek, elsősorban a Magyarországra irányuló amerikai export finanszírozásában. A bank ugyanis a most jóváhagyott új külkereskedelmi törvény alapján a magyar kormánytól engedélyt kapott arra, hogy 1975. január 1-töl Budapesten önálló képviseleti irodát állítson fel. Dr. Bíró József látogatást tett az Atlanta Corporation cégnél is. amely a magyar húsipari termékek legnagyobb vásárlója az Egyesült Államokban. A cég vezetői lehetőséget látnak az USA-ba irányuló magyar élelmiszertermékek exportjának további növelésére.

BMaiáe

Jvátt-APRÓHIRDETÉSEK

Az embert néha a legmegszokottabb dolgok kapcsán érik meglepetések. Néhány nappal ezelőtt Párizsból repültem haza, az Unesco közgyűléséről, MALÉV-gépen, és az előzékeny légikisasszony mindjárt átnyújtotta az aznap reggeli magyar lapokat. Ismeretlen francia utas ült mellettem, belenézett az újságba, egyre közelebb jött, végül elnézést kért és megkérdezte, jól lát-e. Már mint micsodát? — kérdeztem. Jól látja-e, hogy apróhirdetések vannak a lapban. Természetesen vannak, feleltem, és ahogy a szót kimondtam, jutott eszembe, hogy ez nem is olyan természetes. Volt Magyarországon is egy idő, amikor az apróhirdetést a múlt csökevényének tekintették és száműzték a lapokból, de természetesen nem tudták száműzni az emberi érintkezés mindennapi modern szükségletei közül. Abban az időben az emberek kapualjakra, útmenti fákra kiragasztott cédulákon közölték egymással lakásigényeiket, albérleti óhajaikat, állást is kerestek így, eladásra ajánlottak kerékpárt vagy használt ruhát, sőt házassági hirdetést is láttam.

Ez olyan régen volt, hogy már meglepődtem azon, hogy útitársam meglepődik, ö azon csodálkozott, hogy egy szocialista ország sajtójában apróhirdetés olvasható. És ráadásul mennyi! Kezemben van a Népszabadság november 12-i száma, öt teljes oldal apróhirdetés, az álláskereséstől az álláskínáláson át az oktatásig, egy teljes oldal a házassági hirdetés. Ismeretlen útitársamnak köszönhetem, hogy elkezdtem böngészni az apróhirdetéseket és rájöttem arra, hogy saját viszonyainkat sem ismeri az ember elég jól, ha nem figyeli

meg a mindennapi életnek ezt a barométerét. A Népszabadságban például 23 álláskeresési hirdetéssel szemben 342 álláskínáló hirdetés jelent meg. Amikor életemben utoljára olvastam apróhirdetéseket, a múltkor, vagy negyven esztendővel ezelőtt, az arány fordított volt. Ezrével, tízezrével kerestünk állást és csak elvéltve találtunk állást kínáló apróhirdetést. A mostaniak közt minden van, az első például így hangzik: „Segédmunkást kocsikísérőként fevesz a Budapesti Ruházati Bolt.” A második az ország egyik legnagyobb gyárának, a Csepel Acél Művek hirdetése, amelyben kohászt, sajtóiét, darust, targoncavezetőket, kemencekovácsokat, hegesztőt, esztergályost, maróst, fúrást, köszörűst, de nem, is folytatom, tulajdonképpen mindenfajta munkást és segédmunkást keres. Végigmegy a társadalom egész skáláján az álláskínálat, egészen a vezető állásokig. Például: „Kulturális külkereskedelmi területre, osztályvezetői beosztásra keresünk két idegen nyelvet beszélő jogászt..

Böngésszük tovább együtt a budapesti lapok apróhirdetéseit, kedves olvasó. A Magyar Nemzetben kétoldalnyi apróhirdetés hétköznapi számban, szombat-vasárnap kétszer annya. Mindjárt az elsőben egy élet regényét foglalta össze egy aszszony, az apróhirdetések akaratlanul is epigrammatikus nyelvén. Nem tehetek egyebet, szó szerint közlöm: „ötvenöt éves, százhetven centi magas, szőke, csinosnak mondott nő vagyok. Keresem korban és magasságban hozzám ülő entellektüel férfi ismeretségét, házasság céljából, aki szereti az otthonát, a zenét és az utazást, és tudna még szeretni. Nagyon

rossz egyedül. ,Jön a karácsony’ jelige.” Az ember egyszerre mosolyodik el és összeszorul a szíve. Milyen lehet a már nem egészen fiatal, de csinosnak mondott asszony, akinek nagyon rossz egyedül? De talán nem is olyan reménytelen a sorsa, hiszen a mellette levő hasábon nemcsak én olvasom, de ő is olvashatja a következő apróhirdetést: „Keresem olyan ötven év körüli, szeretetre vágyó, kissé molett, teljesen egyedülálló, jólelkű nő ismeretségét házasság céljából, aki egy ötvenöt éves, százhatvanhét centi magas, jól kereső ipari dolgozónak, kinek rossz a magány és csekély testi hibája van, hűséges élettársa lenne. Lakással rendelkezem, anyagiak nem érdekelnek, csupán a jellem. ,Jó, ha van kiért’ jeligére a kiadóba.

De talán e kettő mégsem illik egymáshoz, hiszen három centivel magasabb az egyedülálló asszony. A férfinak testi hibája is van. De látni itt egy másik hirdetést, ismét elgondolkoztató, szinte megrázó emberi sors rejlik mögötte: „Huszonhárom éves, komoly gondolkodású, mély érzésű, intelligens, de gyenge idegzetű, nagyon magányos lány vagyok. Megismerkednék házasság céljából kulturált, jólelkű, káros szenvedélytől mentes férfival. Lehet testi hibás is. ,Megértés és szeretet’ jeligére a kiadóba.”

Mennyi családi válság, összeomlás, elvesztett és újra megtalálni vélt boldogság olvasható ki ebből a hirdetésből: „Százhatvan centi magas, helyes arcú, jó alakú, sötétbarna hajú, kék szemű, elvált nő vagyok. Huszonöt-harminc között komoly, őszinte, intelligens, haladó szellemű, barna férfi ismeretségét keresem házasság céljából, aki négy- és hatéves kislányaimnak jó apukája lenne. Kétszobás, modern lakásom van. ,Üj úton veled’ jeligére a hirdetőbe.”

Dr. Johnson, az angol enciklopedista azt mondta, hogy a második házasság a reménykedés diadala a tapasztalat fölött. Ezek az apróhirdetések azt bizonyítják, hogy az emberekben, hála Istennek, még erősebb a remény a rossz tapasztalatnál.

1

1