Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-12-07 / 25. szám
---------------------------------------------□A CHINOIN TITKA... Több mint fél évszázaddal ezelőtt két fiatal magyar vegyészmérnök: dr. Kereszty és dr. Wolf azt a vakmerő célt tűzte maga elé, hogy versenyre kelve a virágzó német gyógyszeriparral, elindítja a szintetikus gyógyszerek hazai gyártását. Ugyanakkor szintén csaknem ötven éve; a mezőtúri gimnázium diákja, Mezei Barna — meggyőzve görög-, latin- és filozófiatanár apját — a vegyészmérnöki pályát választotta. Gyógyszeriparunk fejlődéséről, gondjairól, eredményei, ről — és személyes pályafutásáról kérdeztük Mezei Barnát, a Chinoin gyógyszergyár vezérigazgatóját. '* — A kémia öröktitkú világa vezetett a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karára — emlékezik, s szavai nyomán plasztikusan elevenednek meg az elmúlt évtizedek. Szinte megjelennek az 1910-es évek, az egykori Vilmos császár út 12-es számú háza, s a tábla: Dr. Kereszty, dr. Wolf és Tsa vegyészeti gyárnak reklámjával. A Íjét fiatal vegyészmérnöknek már az első véd jegyzett cikkük — fantázia nevén —, a „Yohimbin Kincsem” elismerést szerzett. Sikerét bizonyítja, hogy Yohistrin néven ma is létezik. — En csak jóval később, a harmincas évek végén, egyetemistaként ismertem meg a szerves vegyészek „boszorkánykonyháját.” — Divatos pálya volt? — Akkoriban jó, ha negyvenen voltunk egy évfolyamon. Ma tízszer annyi vegyészmérnököt képeznek évente. Természetesen ez már a hazai vegyipar felfutását is példázza. — A diploma kézhezvétele után hol helyezkedett el? — 1941-ben elfogadtam a büdszentmihályi — ma tiszavasvári —, Alkaloida Gyár műszaki igazgatójának, korábban egyetemi adjunktusomnak a kedvező ajánlatát. Az üzem magyar szabadalom alapján mákgubóból nyersmorfint gyártott, majd származékaiból különféle gyógyszerek előállításával kísérletezett. Huszonhárom éves fejjel, itt sajátítottam el az egyetem elméleti képzése után a gyógyszeripari technológiát. Kezdetben rengeteg nehézséggel járt, hiszen tanáraink szinte kizárólag kutató munkára készítettek fel bennünket. Jóformán semmit sem tudtunk az üzemek belső törvényszerűségeiről, mechanizmusáról, lehetőségeiről. Mint annyi mindenben, e téren is szerencsésebbek a mostani pályakezdők: az egyetem kötelező gyári gyakorlattal egészíti ki képzésüket. Ugyancsak Büdszentmihályon tanultam meg: a jó vezetőnek szakmáján kívül — többek között —, a közgazdaság és az energiaellátás kérdéseihez is értenie kell. S a legfontosabb: ismernie kell az embereket, mert ha türelmetlenül, figyelmetlenül irányítja munkatársait, még a legkorszerűbb technológia is „megbokrosodik”. — Az üzemszervezés mellett jutott-e ideje kutatásra, volt-e találmánya? — Mindössze egy. Később a gyár főmérnökeként nem tartottam szerencsésnek saját kutatásaim „protezsálását”. — Milyen következményekkel járt a második világháború a hazai gyógyszeriparban? — Sajnos termékeink a világháború éveiben fokozatosan kiszorultak a világpiacról. Közben külföldön, különösen az Egyesült Államokban nagyot fejlődött az antibiotikumok előállítása. Mindent csaknem elölről kellett kezdenünk, sokkal nehezebb körülmények között. Közismert, hogy 1946-ig, a forint bevezetéséig, — infláció, drágulás, rendezetlen fizetések nehezítették nemcsak a gyógyszeripar, hanem hazánk újjáépítését is. A ráfizetéses üzemek — mint például a Chinoin és az Alkaloida — megkönnyebbüléssel fogadták az államosítást. Rendezték végre a béreket, mi is új rekonstrukciós tervet dolgozhattunk ki, amelylyel előkészítettük a fokozatos áttérést a monoprofilról a magasabb szintű szintetikus gyártásra. A Chinoinban ez idő alatt, pontosabban 1950—51-ben. meghonosították a penicillingyártást. Ennek igen nagy jelentősége volt, mert röviddel a háború után Magyarországon is megindult az antibiotikumok készítése. 1953-ban főmérnökként kerültem a Chinoinba. Ekkor a gvár össztermelése már 4.8- szerese volt az 1948-as évinek. Az eredmények megőrzése, továbbfejlesztése érdekében meg kellett szervezni a gyár korszerűsítését. Kidolgozását és irányítását rám bízták. Ebbe kapcsolódott be a két újonnan életrehívott részleg: a gépészeti és tervezési-szervezési osztály. Ezenkívül újra ellenőrizni kellett az eljárásokat, a technológiai fegyelmet. A modern vegyipari módszer bevezetését jól felszerelt, új laboratóriumok is segítették. Javítottuk a gyár biztonságtechnikai helyzetét, megszerveztük az egészségtelen üzemrészek kitelepítését. E nagyszabású programot 1960-ra megvalósítottuk. A termelés gyors növekedése és a gazdasági eredmények alapján többször elnyertük az Élüzem címet, s a Felszabadulás serleget. Számos munkatársunk: kutatómérnökök, üzemvezetők, dolgozók — országosan is kiemelkedő teljesítményét Kossuth-díjjal, kormánykitüntetéssel ismerték el. Annak ellenére, hogy 1956-ban 10 millió forintos kár keletkezett, 1959-ben a Chinoin ismét Élüzem lett, s forgal-Működésben a korszerű tablettázó gépek A felsőrészkészítő szalag MMNCOUiMlt JELKÉPEK Mezei Barna, a Chinoin vezérigazgatója: Munkatársaimtól önálló gondolkodást várok! Novotta Ferenc felvétele Mi a különbség egy város és egy nagyközség között? Hol kezdődik a város és hol végződik a nagyközség? Azt hiszem, még maga Kapu József tanácselnök sem tudna pontosan válaszolni, pedig ő egyaránt állt egy nagyközség és egy város tanácsának élén: Nyírbátorén. Nyírbátor ugyanis az ország egyik legfiatalabb városa néhány éve még nagyközségként tüntette föl minden atlasz. A nyírbátori patrióták természetesen igen-igen büszkék városi rangjukra — szűkebb hazájuk volt már a Báthoryak idejében is — de város ide, község oda, a tény az, hogy a település széle felé a családi házak mögött jókora kertek húzódnak meg. Kertek, ahol megterem a krumpli, kukorica, alma, sőt, a kellemes képzettársításokat idéző szabolcsi szilva is. Tény továbbá, hogy a templomok tornyai közé gyárkémények merednek, mintegy figyelmeztetve az utazót, hogy ez a helység is bekapcsolódott az iparosodás világméretű vérkeringésébe. Harmadjára pedig tény, hogy e tájról is elindulnak a munkás vonatok, amelyek Budapestre, Debrecenbe, Miskolcra viszik — s csak hétvégeken hozzák vissza — a szabolcsi munkaerőt. Ezeket a tényeket felderítendő és megírandó kopogtattunk be nyírségi kőrútunk végén az Auróra Cipőgyár igazgatójának, Wágner Flóriánnak az ajtaján. A gyár modern épületben helyezkedik el, nem meszsze a város centrumától — feltűnő ismertetőjele pedig, hogy ahová nézünk, mindenütt lányok, asszonyok sürgölődnek. Wágner igazgató elegáns, határozott férfi; s mint később kiderül, mindent a legegyszerűbben old meg. Például az ideköltözést. <5 ugyanis tősgyökeres pesti. 1968-ban kapta feladatul, hogy itt, Nyírbátorban, alapítsa meg, építse föl és vezesse ezt a gyárat. — Hogyan költözött le ide? — Kérem. Becsomagoltam, fölszálltam a vonatra, és itt elfoglaltam a lakásomat. Azután lehozattam a bútorokat és a családot. — Ennyiből állt az egész? Csak ennyiből? — Munkám volt. Dolgoznom kellett. Ami igaz, az igaz; munka volt bőven. Budapesten, az Auróra utcában létezett ugyan a gyár őse, de itt mindent elölről kellett kezdeni. Az alapozástól, a gépek beszerelésén át a munkásnők betanításáig. — ötvenhat ember vágott neki 1968-ban. Volt 36 millió forintunk és egy célunk: munkaalkalmat teremteni több száz asszonynak, lánynak. Itt álljunk meg egy pillanatra. Elhangzott egy szó: „munkaalkalom”. Hát a szilva, a jonatán, a szőlő, krumpli, kukorica, a sertések és szarvasmarhák, mindez nem elegendő 1966-ban nagyszabású korszerűsítés fejeződött be Gárdos Katalin felv. — Milyen tanulságot lehet levonni a Chinoin fejlődéséből? — A belső kutatógárda kialakítása, számos új készítmény, eredeti gyógyszer meghonosítása, bevezetése, az állandó műszaki fejlesztés, s végül a rugalmas alkalmazkodás a hazai és nemzetközi piac követelményeihez együttesen fejlesztették, erősítették a gyárat. Nemzetközi elismerést kivívott eredeti gyógyszereink közül a legismertebbek a No-Spa, Libexin, Morpholep, és a Reseptyl. Közülük a No-Spa tíz országban van forgalomban. — Végül egy személyes kérdés: nem bánta meg, hogy a kutatópálya helyett az ipart választotta? — Nem. A felszabadulást követően gyógyszeriparunk a nemzetközi élvonalba került. Fejlődését én is segíthettem, s ez nem kis dolog. Hegedűs Mária TjuujtM is Imiiméi tik EGESZS Nemcsak az egyén törődik a saját egészségével, hanem az államok is jelentős összegeket fordítanak az egészségügy különböző területeire. Az 1974-es Magyar Statisztikai Zsebkönyv adatai szerint az államháztartás 1960-ban 3765 millió forintot költött egészségügyre, s 1972-ben már 8522 milliót. A nemzeti jövedelem százalékában kifejezve ez 2,56. illetve 2,62 százalék. Az ország kórházi ágyainak a száma állandó növekedést mutat. 1938-ban még csak 46 922 kórházi ágy állt a betegek rendelkezésére, 1950-ben 52 326, majd 1960-ban 71173 és 1973-ban 86 473. Ez nemcsak abszolút növekedés, hanem javult a százalékos arány is, 1938-ban még csak 51 kórházi ágy jutott 10 ezer lakosra, 1973-ban pedig már 82,9. Az orvosok száma szintén növekszik. Igaz ugyan, hogy az 1938-as 10 590 orvossal ellentétben 1950-ben még csak 10 229 orvos működött, de 1960-ra ez a szám már 15 698-ra szökött fel és 1973-ban már 25 654 doktor gyógyított. A 10 ezer lakosra jutó orvosok száma az 1938-as 11,6 százalékról ma már 24,6-re szökött fel. Budapesten természetesen ez az arány kedvezőbb, mert a vidéki 18,7-del szemben, a fővárosban 48,7 orvos jut 10 ezer lakosra. összehasonlításul egy másik arányítás: nézzük az egy orvosra jutó lakosok számát. Magyarországon ez 418. Néhány külföldi adat: Német Szövetségi Köztársaság 442, Svédország 455, Amerikai Egyesült Államok 487, Franciaország 570, Japán 687. A számok önmagukon túlmutatnak és mélyebb összefüggéseket tárnak fel, ha például az orvosok szakképesítés szerinti megoszlását vizsgáljuk. Furcsa módon csökkent a százalékos aránya a tüdő és gümőkóros betegségek szakorvosainak, 1961-ben még 4,3 százalék volt a részesedésük, 1973-ban már csak 3,7 százalék. A bőr- és nemibetegségek szakorvosainak az aránya is csökkent. 2,2 százalékról műnk a réginek mintegy a 15-szörösére emelkedett. Néhány jellemző adat: termékeink ebben az időszakban negyvenöt országba jutottak el. Az össztermelésnek körülbelül ötvenkét százalékát exportáltuk. Napjainkban pedig legnagyobb nyugati partnereink: Nagy-Britannia, Franciaország, Svájc, USA és Olaszország.
