Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-11-09 / 23. szám
cA mán őzee^á piroslanak és sárgállnak az országút mentén, jószerivel már a csókakői elágazásnál, Mór történelmi határaitól nvolc-tíz kilométerre kezdődnek. S változnak a fajták. Aki manapság nagyobb tételben óhajtana móri Ezerjót vásárolni, annak vajmi nehéz lenne a dolga, mert az Ezerjó rovására egyre több a Leányka, az egész országban honos Olaszrizling és a fiatal Tramini. A „Borbiblia" megemlíti még a Muskotályt, a Rizlingszilvánit és a Cirfandlit. Azt jelentené ez a folyamat, hogy megkondult a harang a „rossz adó — Ezerjó” fölött? Aligha. Okszerű gazdálkodásról van szó, nagyobb hozamú, de azonos értékű, vagy még értékesebb borok fajtaváltásáról. Ez a jelenség egyébként az egész jprezőgazdaságon átvonul. Ki tagadná, hogy a nagyhozamú búzák teljes joggal szorították ki a régi fajtákat? A többszörös termést adó hibridkukoricák a vegyes fajtákat? Az állami gazdaság és a termelőszövetkezet sem szakított végképp a móri Ezerjóval, csak éppen többet ültet az újakból, alkalmazkodva a világ alaposan megváltozott borízléséhez, amely változást a szakértők azzal magyarázzák, hogy a háború elpusztította az óborkészleteket, a borivók felfedezték a friss, fiatalos borokat s kegyvesztetté váltak az orvosság jellegű, nehéz óborok. Persze nem kell attól félni, hogy a tokaji aszú is kegyvesztett lesz. A móri szőlősgazdák, akik saját tábláikon termelnek és munkájukat szakcsoportba tömörülve könnyítik, éppoly szívósan és keményen ragaszkodnak az Ezerjóhoz, mint telepítő őseik. Amíg a nagyüzemi táblákon teljes erőbevetéssel folyik a szüret, a szőlősgazdák már azt hallgatják a pincegádorban, hogyan forr a must? Ezen a viharos, csatakos őszön korábban megszedték a tőkéket, mennyiségre jó közepes termést takarítottak be, de a minőség elmarad az elmúlt évek minőségétől, leginkább az 1957-es évjárattól, pmikor a hosszú, meleg ősz meghozta a túlérést, az Ezerjó bogyói éppúgy betöppedtek, mint a tokaji aszú lilás szemei s ebből az „Ezerjó aszúból” abban az esztendőben különleges csemegebort szüreteltek. A pincesor egyik vén borhajlékában magunk is meghallgattuk a must finom neszezését, majd a gazda lopótökkel meghúzta a hordót és pohárba csordította a zavaros nedűt. Ez lenne a híres móri murci, amelynek pezsdítő, vidámító hatásáért a régi őszökön népes társaságok gyülekeztek Fehérvárt, a palotai kapunál, ahol Kis Kálmán beszálló vendéglőjében mérték a jeles italt? — Ez még nem murci — világosít fel a gazda —, ez a szamártej. Amikor a must kotlós kezd lenni, akkor még szamártej. amikor a tejes derengést elveszítve kezdenek kiütközni a zöldfehér színek, de még nem átlátszó a bor, akkor murci. Ha karácsony táján erre járnak, akkor megkóstolhatjuk az igazi, kiforrott móri Ezerjót. Mert azért még van belőle jócskán. Gábor Viktor felvételei Kristóf Attila 1 SZÉP HM séták „Világhírű fehér bora olyan finom zamatú és kellemes illatú, hogy még ma sem felejtettem el.” Szüret ház, a vízmű, a kultúrház... És ezekben a házakban, ezekben a szép egyemeletes családias villákban vajon kik laknak? A kísérő sorolja: — Bányász, bányász, vájár, tanár, szőlész és borász, vájár, traktoros, tanító, orvos, megint bányász és bányász ... A móri és a pusztavámi bányákban már fölhagyták a széntermelést, az utolsó még szenelö vágatokat Oroszlány felé hajtották ki, a szénkincs utolsó tonnái már ott gördülnek a napvilágra. És mégis ennyi a bányász? — Oroszlányba járnak és Gántra. Körül vagyunk véve szén- és bauxitbányákkal, oda hordja reggelenként a bányászbusz a móriakat, akik hűek maradtak a föld alatti mesterséghez is. A kísérő egy füzetkét őriz, amely a móri múlt keserves emlékeit tartalmazza. Emlékeztetőül idézünk a füzetkéből: „A bányászok legnagyobb része örült, ha havonta 6—10 műszakot tudott dolgozni, mert egyébkor nem alkalmazták őket. A keresetek rendkívül alacsonyak voltak. A móri járás főszolgabírójának egy 1939. évi jelentése szerint a Zacskó és Társa-féle bányában egy csillés heti 10—12 pengőt, egy segédvájár 15—17 pengőt, a vájárok pedig 20 —40 pengőt kerestek. De ez az éhbér is állandóan veszélyben forgott, szüntelenül fenyegette a bányászokat a munkanélküliség ...” Heti 10—24 pengő? De a legtöbb bányász havonta egy hetet ha dolgozhatott. Kinek van manapság Mórott a legtöbb autója? — A bányászoknak és a termelőszövetkezeti tagoknak. A „gazdag”, a „módos” faluban és közvetlen környékén a parasztsors sem volt vigasztalóbb. 1939-ben a Mórral szomszédos Pusztavámon 470 nincstelen zsellércsaládot tartottak nyilván, Gánton 170 családot. Valamelyik uradalomba cselédnek bejutni, a szegénység álma volt. De milyen álom? Fejér megyében akkora területet foglaltak el a nagybirto-Utcarészlet pisszenni merészelt áz uradalmi robot ellen, az már kereshetett másik gazdát. De hol? A tekintetes vármegyében? Ahol a nagybirtok érdekvédelmi rendszere csírájában elfojtott minden mozdulást? Ahol ez egyik biti1 król "klebrudalt cseléd másik megyei földesúrnál munkát nem kapott? Sötét és nehéz idők tanúja volt a levélíró gyermekkorában, minden bizonnyal megértette: miért és miképpen lett az édesapja forradalmár. Idézet a füzetből: „Jellemző a helyzetre, hogy Móron, a járás székhelyén csak egy 161 kötetes könyvtár volt, ennek is a legnagyobb részét a leventék részére kiadott propagandafüzetek tették ki. Egy esztendő alatt a móri könyvtárból 115 személy 229 könyvet kölcsönzött ki.” Az adat 1936-ból való. A levélíró minden bizonnyal járt a falu történelmi központjában, a Lamberg kastély mögött, mert hiszen itt húzódik az egykori Kórház utca. amelyet az édesapjáról neveztek el. Néhány utcácskában még állnak azok a régi házak, amelyeket már sorra bontogatnak, hogy átadják a helyüket a kibontakozó modern városképnek. Egyetlen ötéves terv alatt 3500 korszerű lakást építettek a móriak. Eltűnőben van a régi, vedlett falu, az egészségtelen falu, ahol a rossz meszes ovóvíz miatt mindenki a másodfelöntésű csigerbort a máslást itta. Most a községi vízmű szállítja a tiszta ivóvizet a fúrt kutakból és a gánti bányából. A korlátlan mennyiségű karsztvíz kitűnő ivóvíz, néhány év múlva az egész Balatonpart azt issza. Állunk a dombgerincen, az őszi szélben és verőfényben. Hiába keressük azt a Mórt, ahonnan a levélíró ifjú fővel nekivágott a világnak. Milyen bor a móri Ezerjó, amely a vulkáni kőzeten elterült lösztalajon terem s amelyet egy időben az európai borkereskedők olyan szívesen vásároltak, mint a tokajit? Katona József és Dömötör József kitűnő könyve: A magyar borok, borvidékek ilyen ..szakszerű költőiséggel” határozza meg a móri Ezerjó tulajdonságait: ..Magának a borvidéknek is és az Ezerjónak is legjellemzőbb tulajdonsága, hogy határozottak, kemények a savai. Színe kimondottan zöldfehér. A savak okozta ragyogó fényben a zöld és a fehér keveréke gyönyörűen érvényesül. A móri Ezerjóban megvan a nagyborokra jellemző gerincesség, testesség, alkohol-, cukor- és savtartalom, de hiányzik mellőlük a különlegességhez szükséges illat és zamat. Közömbös illata és zamata ellenére mégis az egyik legkönnyebben felismerhető borfajta. Ezt a tulajdonságát annak köszönheti, hogy savai markánsak, ami határozott kemény jelleget ad a bornak, de mivel a domináns almasav megfelelő testességgel párosul, mégsem hat savanyúnak ... Ezért tartozik a móri Ezerjó az igazi borivók legkedvesebb italai közé. A kemény, férfias móri Ezerjót mindenki előtt kedveltté teszi, ha 1—1,5 százalék ki nem erjedt cukor marad benne, ami ugyan alig érezhető, de az éles savakat tompítja, s így gömbölyűbb és harmónikusabb benyomást kelt.” Milyen történelmi múltra tekint vissza ez a „kemény és férfias” bor és az egész borvidék, amelyet az idézett testes tanulmány szerint csak 1901-ben kezdtek önálló borvidékként emlegetni, addig a neszmélyi borvidékhez tartozott, amely azóta elvesztette vezető szerepét, rangját és tekintélyét a magyar borok kényes hierarchiájában. A borok között is vannak hanyatló fejedelmek és feltörő ifjak. Előző riportjainkban említettük már, hogy Mór történelmünk kezdetén a csókakői királyi várbirtokhoz tartozott, királyi adományozás révén került át az egymást felváltó arisztokrata családok kezére, a nagybirtokosok azonban hosszú évszázadokig nem foglalkoztak nagyobb arányú szőlőtelepítéssel, bortermeléssel. Számukra sokkal értékesebb volt a Bakony és a Vértes ősi erdőrengetege, mint vadászterület, mert hiszen az országban szétszórt birtokaikon megtermett a boruk nem is nagyon szívelhették a ..kemény és férfias” móri Ezerjót, amely ezekben az időkben inkább a parasztok bora volt. Ezek a szívós és szorgalmas móri parasztok csekély földjeiken megtelepítették a württembergi hazájukból magukkal hozott Ezerjó veszszeit, amelynek az elnevezését eddig senkinek sem sikerült megfejteni. A szőlőművelő móri parasztok szívósságára és szorgalmára jellemző, hogy a múlt század végén a magyar szőlőtermő tájakat elpusztító filoxérajárvány idején a móri szőlők kevesebb kárt szenvedtek, mint a többi történelmi borvidék. De a nagybirtok szilárd falainál a szívós és szorgalmas móri parasztok területgyarapító buzgalma is megtorpant, bár a korabeli telekkönyvi bejegyzések szerint minden talpalatnyi földet meghódítottak. A legszebb, a szőlőtermesztésre legalkalmasabb Vértes-hegyoldalak azonban a grófi család nevén álltak a telekkönyvben. A nevezetes magyar „Borbiblia” — Katona József és Dömötör József műve 1963- ban hagyta el a nyomdát s ebben még az áll, hogy a móri borvidék területe 1960 katasztrális hold, amelyen alig terem más, mint Ezerjó. A szőlőterület 90 százalékát alkotja — alkotta — az Ezerjó, amelynek kiváló tulajdonságait egy hátrányos tulajdonság árnyékolja, keveset hoz. A móri szólásmondás ezt a rideg tényt így foglalja öszsze: „Ezerjó — rossz adó.” Vagyis rosszul fizet a kemény és férfias bor, márpedig a magyar bor nemzetközi tekintélye, keresettsége megkívánja, hogy a szőlészettel és borászattal foglalkozó gazdák, termelőszövetkezetek és állami gazdaságok ugyanarról a területről minél több értékes nedűt szűrjenek hordóba, amikor eljön a szüret ideje. Ebből a megfontolásból a könyv megjelenése óta eltelt tizenegy év alatt elkezdődött az Ezerjó fajta visszahúzódása. A Szőlészeti Kutató Intézet s valamivel később az egyesült Kossuth termelőszövetkezet korszerű nagyüzemi gazdálkodásra rendezkedett be. Aki a harmincasnegyvenes években Székesfehérvár felől közelítette meg Mórt, az országútról jóformán nem is látott szőlőt. Az Ezerjó termőtáblái felhúzódtak az erdős hegyoldalra, beékelődtek a táj változatos hullámaiba, szinte elrejtőztek, mint a szemérmes menyecske. Napjainkban a szőlőterület aláereszkedett s a kordonos ültetésű táblák, amelyek ma már meghaladják a 3000 katasztrális holdat, ott sötétlenek s így szüretidőben már kok, hogy a legtöbb községben a parasztság földet szerezni, földet gyarapítani neWLtudotl. Mórott sem... A eselédsor egyet jelentett a teljes jobbágyi jogfosztottsággal, mert aki Az emlékező
