Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-10-26 / 22. szám
Majoros Hédi Munkácsy-díjas keramikusművész Németh János Munkácsy-díjas keramikusművész munka közben Szenes Zsuzsa Munkácsy-díjas textiltervezö iparművész műhelyében MESTEREK ÉS MÜVEK A Torontóban megrendezett iparművészeti világkiállitáson, amelyen hét művészünk alkotásai is szerepeltek, Kollányi Ágoston Kossuth-díjas filmrendező Mesterek és művek című, kétrészes, színes filmjét is láthatta a közönség. A filmrendező arra vállalkozott, hogy a kiállításra küldött tárgyi anyag kiegészítéseként, az iparművészek műhelyében villantsa fel az alkotások születését. A magyar iparművészetről ilyen átfogó igénnyel először készített film első részében ötvöseink közül Pölöskei József, Muharos Lajos, Engelsz József, Bokor Nelli, Jajesnica Róbert, » textilművészeink közül pedig Bódy Irén, Szenes Zsuzsa, Szabó Marianne, Attalai Gábor, Solti Gabriella műveit és alkotóműhelyeit ismerhette meg a néző. A második részben keramikusaink szerepeltek: Benkő Ilona, Garányi József, G. Staindl Katalin, Németh János, Majoros János, Majoros Hédi, Schrammel József, Gádor István és Kovács Margit. A felvillantott művészportrék azt érzékeltették, hogy sokszor több ezer éves mesterségek technikáját hogyan használják fel a mai alkotók modern tartalmak kifejezésére. Részlet Engelsz József kétszeres Munkácsy-díjas ötvösművész alkotásából Tények és tendenciák Magyarország népessége 2001-ben Szerte a világon mindenütt tudományos módszerekkel kutatják a népesedés különböző problémáit. A népesség fejlődésének előrejelzését, a népességi prognózisok készítését az országok gazdasági életének távlati tervezése teszi szükségessé. A Statisztikai Kiadó Vállalat jelentette meg a Népességtudományi Kutató Intézet közleményét: Magyarország népességének előreszámítása (1972—2001). A kétszáz oldalas kötet részletes táblázatokban elemzi az ország népességének várható alakulását. A halandóság jövőbeni alakulását illetően a számításoknál a kiindulási szintet változatlannak vették az előreszámítás egész időtartama alatt, mivel az 1960 és 1970- es adatok alapján az tapasztalható, hogy a változások következtében kialakult struktúra módosulása nagyságrendileg nem jelentős. Egyre kedvezőbb adatokkal számoltak viszont az élveszülöttek születési évükben történő halandóságánál. Az 1960—1970 évek közötti csökkenés nagyságát és ütemét figyelembe véve a számításoknál a kiindulási szintet naptári évenként 1990-ig csökkentették, külön a férfiaknál és külön a nőknél. Azaz például a nőknél 1970- ben 28,44 százalék volt az élveszületettek halandósága, ez 1990-re valószínűleg 20,84 százalékra csökken. A legérdekesebb és legtanulságosabb számadatokat azonban Magyarország népességének várható számszerű alakulásáról olvashatjuk. A termékenység alakulását három hipotézis alapján vizsgálták a kötet összeállítói. Az első változat szerint a jelenlegi mutatók a vizsgált időszak egészében változatlanok maradnak, tehát az 1971-es 10 millió 353.7 ezres népesség 1985-re 10 millió 639.6 ezerre növekszik, majd 2001- ig fokozatosan ismét, visszaesik 10 millió 483.8 ezerre. Ez a hipotézis természetesen a párt és a kormány azóta elfogadott népesedéspolitikai koncepcióját még nem vette figyelembe. A második változat elkészítésénél azokkal az inézkedésekkel is számoltak, amelyek hatására az elmúlt három év alatt jelentékenyen emelkedett a születések száma. Ezeket a tendenciákat belekalkulálva a népesség várható alakulásába, az adatok máris biztatóbbak: lassú, egyenletes emelkedés várható, s 2001-re az ország lakossága eléri a 10 millió 816.6 ezer főt. A harmadik hipotézis szerint a termékenység a jövőben növekedni fog, mégpedig szakaszonként eléri a múltban ténylegesen tapasztalt termékenységi színiteket. Ezt a változatot érdemes összevetni az első, illetve a második változattal. A harmadik változat grafikonja 1977-ig együtt halad az első változatéval, 10 millió 518.3 ezer főt jósol 1977-re. Ettől kezdve természetesen magasabb értékeket ígér. A második változatot csak 1987-re éri utol, amikor is a 10 millió 761.5 ezerrel szemben a harmadik változat szerint már 10 millió 766.6 ezren leszünk. Ettől kezdve fokozatosan emelkednek az értékek, s 2001-re 10 millió 892.2 ezer főben jelöli meg Magyarország népességét. A három változat „minimális”, „közepes” és „maximális” jellegű. A legszerényebb számítások és előrejelzések szerint is, a „közepes” változat mindenképpen elérhető, hiszen a háromgyerekes családideál kialakítása, az anyákat és gyerekeket segítő különböző szociális intézkedések egész sora realitássá változtatja a valószínűségeket és hipotéziseket, azaz elérhető közelségbe hozza a népgazdaság, és tegyük hozzá, az egyéni boldogság szempontjából is optimális családszerkezetet. Takács Marika,a tízmilliomodik Történetünk még 1960-ban kezdődött, a népszámláláskor: 1960. január 1-én még 23.470 fő hiányzott ahhoz, hogy az ország lakossága elérje a tízmilliót. A statisztikusok az egész országot behálózó apparátussal figyelték: mikor és hol születik meg a „tízmilliomodik”? A Tisza—Maros—Körös szögében, közvetlenül az országhatár mellett, Kevermesen a kétgyermekes Takácsné, közeledni érezte harmadik gyermekének születését. Férje beszállította a közeli járási székhely, Medgyesegyháza nemrégiben felépített szülőotthonába, s a kismama várt. .. Eltelt egy hét, lassan már a másodiknak is a végére jártak, de a gyermek csak nem született meg. Odahaza közben folyt a nagy nyári munka. Az asszony megkérdezte a főorvost: Született 1960. július 23-án Készülődés a kollégiumba Nádor Ilona felvételei — Doktor úr, nem mehetnék én haza? Az uramnak meg a családnak, a két gyereknek jó lenne már valami jót főzni aratás idején ... — Hát én nem bánom, Takácsné — mondta a főorvos —, elmehet. De csak a saját felelősségére. A kevermesi asszony még egy hétig főzött, ellátta az akkor 14 éves és Ötéves fiait, aztán az aratás végeztével ismét hívhatták a mentőket. Éjfél előtt beértek a medgyesegyházi szülőotthonba, s a férj még megkérte a főnővért: — Nővérke, aztán olyan ágyra fektesse a kedves feleségemet, hogy leánykát szüljön! S 1960. július 23-án, 0 óra 00 perckor, azaz pontban éjfélkor megérkezett Takács Marika. A statisztikusok két hét múlva már tudták: Takács Mária újszülött a tízmilliomodik magyar állampolgár. Rá három hétre, Kevermesen, kis ünnepséget tartottak a Tanácsháza dísztermében. — Huszonnégy luxustaxin jöttek a vendégek — emlékezik vissza Takácsné. — A Nőtanács képviselője megígérte, hogy patronálni fogják a gyerekemet. Tizennyolc éves koráig minden születésnapján ajándékot kap, kelengyére valót... S azóta is ellátják Marikámat: amikor például kisiskolás lett, a járási nőtanács, a szülői munkaközösség, a helyi nőbizottság és az úttörőszövetség megajándékozta a szükséges könyvekkel, iskolai felszereléssel.. . Azóta televíziósok, rádiósok, az országos sajtó és a megyei napilap munkatársai esztendőről esztendőre rendszeresen felkeresik a kislányt. Amikor, még kicsi volt, a visszatérő kérdésre így válaszolt : — Hogy mi akarok lenni? Fagyis! Azaz cukrász. Később már így válaszolt: — Hogy milyen pályát választok? Doki leszek! Azaz orvos. Most viszont, hogy elvégezte az általános • iskola kötelező nyolc osztályát, valóban pályát kell választania. Mint a többieknek, hiszen ő is, meg huszonhét osztálytársa is továbbtanul. Takács Marika a közeli Hódmezővásárhelyre megy, a Vendéglátóipari Szakközépiskolába. Kollégista lesz. Most búcsúzik a háztól, szüleitől, bátyjaitól, sógornőitől, kis unokatestvéreitől, iskolapajtásaitól. Milyen volt eddig az élete? Akár a többi gyereké: tanult szorgalmasan, de játszott is eleget. Nyaranként, ha módja volt hozzá, a Balatonnál nyaralt; vagy négyszáz kilométerre Kevermestől. Már ötször járt Balatonzamárdiban. Milyen lesz a további élete? Olyan mint a vele egykorúaké. Addig tanul, amíg kedve, szorgalma és tehetsége van hozzá. Ha elvégzi a vendéglátóipari szakközépiskolát, tovább mehet főiskolára, vagy egyetemre. Takács Marika életét, sorsát önmaga irányíthatja. Akár a most pályát választó kortársai. t. á. A. A.
