Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-09-28 / 20. szám
I~ÓtAxyrb - QttAon^ AKIK ÚJSÁGHIRDETÉS ÚTJÁN KERESIK PÁRJUKAT III. A párkeresők foglalkozási megoszlása A hirdetők szociológiai jellemzéséhez gazdag adalékot szolgáltat foglalkozási megoszlásuk. Az 1. táblázat adatai nem hagynak kétséget afelől, hogy a hirdetők legnagyobb, legnépesebb rétegét a szellemi foglalkozásúak alkotják. Számszerű fölényük folyamatos biztosításában nagy részük van a társkereső nőknek: az adminisztráció különböző területein dolgozó, középiskolát végzett tisztviselőnőknek, valamint az oktatás és az egészségügy, az államigazgatás és a jogszolgáltatás, az ipar és a kereskedelem különféle munkaköreit ellátó diplomás nőknek. Az „önhibáján kívül elvált pedagógusnő”, a „magának hű férjet, gyermekének jó apát kereső adminisztrátornő” szinte elmaradhatatlan szereplője, valóságos törzsvendége a házassági hirdetések rovatának. Az általuk szimbolizált foglalkozási csoportok tényleges részaránya a hirdetők között lényegesen nagyobb annál, mint amit az 1. táblázat a szellemi foglalkozású nők arányáról közöl. Ezt ugyanis növelnünk kell mindazok bizonyos hányadával, akik hirdetésükben hallgatnak foglalkozásukról, s ezért a táblázaton ismeretlen foglalkozású nőkként szerepelnek. l, táblázat Újság A hirdetők neme A hirdetők megoszlása foglalkozásuk szerint szellemi fijzikai nyugdíjas ismeretlen összesen Magyar Nemzet férfi szám % 210 37 nő szám % 244 40 összesen szám % 454 SS 169 30 101 18 87 15 47 76 12 248 40 216 18 177 15 335 28 567 100 % 615 100 % 1182 100 % Nők Lapja férfi szám % 34 40 37 32 20 24 nő szám % 40 44 10 11 40 44 összesen szám % 74 42 37 21 60 34 85 100 % 91 100 % 176 100 % A szellemi foglalkozásúak számbeli fölénye és mintateremtő szerepe a hirdetők között lényegében egyidős a házassági hirdetések tömeges elterjedésével. Az ipari-városi kapitalizmus mült század végi gyors terjeszkedése nyomán a felső- és középfokon végzett értelmiségiekből, irodai alkalmazottakból olyan új társadalmi réteg képződött, amelynek az emberi kapcsolatok, s ezen belül a párkapcsolatok írásbeli szervezésére irányuló képessége, valamint a privát élet alakítására fordítható szabad ideje lényegesen nagyobb volt, mint a társadalom bármelyik, fizikai munkát végző népességcsoportjáé. E réteggel együtt, ennek szerves tartozékaként nőtt és formálódott az irodai-szellemi munkát vállaló nők serege — vagyis azoknak a kezdeti emancipációs mozgalmaknak a tömegbázisa, amelyek a társadalmi elnyomás elleni harc általános céljain túl, a nők nemi felszabadítását: partnerük és házastársuk szabad megválasztásának, házasságkötésük vagy válásuk szabad eldöntésének és megvalósításának jogát is programjukba foglalták. A szellemi dolgozók külön rétegének és a nőemancipáció korai mozgalmainak kialakulása időben (a századfordulót megelőző és követő évtizedekben) és térben (Budapesten és a vidék nagyobb városaiban) találkozott a modern tömegkommunikáció első korszaknyitó intézményével: a nagy példányszámú, széles olvasótábort sajtó itthoni megszerveződésével. A tömegsajtó naponta vagy hetenként megjelenő újságpéldányai meghatározott díjtétel fejében a kapcsolatteremtés, a kétirányú kommunikálás soha nem isrnert lehetőségét teremtették meg, mégpedig nemcsak munkaadó és munkavállaló, termelő és fogyasztó, eladó és vevő között, hanem a párját kereső férfi és nő számára is. A fent jellemzett társadalom- és kultúrtörténeti folyama-, tok együttesen alapozták meg a házassági hirdetések tömeges elterjedését, és a szellemi — pontosabban: a nem fizikai foglalkozásúak térhódítását s döntő fölényét a korabeli újságok párkereső rovataiban. Ez a fölény nemcsak a múlt század végén, hanem a 20. század egész első felében, sőt némileg módosulva valamivel később is fennállott. Érthető tehát, hogy 1957 szeptemberében, amikor a Magyar Nemzet több évi szünet után ismét megkezdte a házassági hirdetések közlését, még mindig feltűnő és kivételes jelenségnek számított, ha egy-egy szakmunkás vagy más fizikai dolgozó hirdette magát. E helyzet lassú, apránkénti változásának első nyomai a hatvanas évek házassági hirdetéseiben találhatók. Az évtized második felében már nem kellett hosszasan böngészni e hirdetések hasábjait, hogy munkásra bukkanjunk: a „szerény, házias, gyermekszerető feleségre vágyó szakmunkás” naponta üzent lehetséges partnereinek, s egyre otthonosabb lett a hirdetők társadalmában. A hetvenes évekbe fordulva tovább erősödött ez a tendencia. Vizsgálatunk idején, 1972 augusztusában — amint az 1. (táblázat adataiból kiszámítható — már minden ötödik-hatodik hirdető fizikai foglalkozású volt. A férfi {»árkeresők körében pedig ennél is nagyobb arányváltozás történt: csaknem egyharmad részük alkalmazásban álló szakmunkásokból, továbbá ipari és mezőgazdasági szövetkezetek tagjaiból és önálló kisiparosokból tevődött össze. Mit fejeznek ki ezek az arányváltozások? Milyen következtetésekre jogosítanak? Reálisan értékelve e változásokat, látnunk kell, hogy sokkal inkább a kezdetét, mint a kiteljesedését jelzik egy folyamatnak. Nem arról van itt szó, mintha a párkeresésnek ezt a — legtöbb ember szemében ma is furcsának tetsző — formáját a fizikai foglalkozásúak nagy tömegei elvileg elfogadták volna, s a gyakorlatban széleskörűen alkalmaznák. Elég egy pillantást vetnünk az 1. táblázatra, és máris meggyőződhetünk róla: a kétkezi dolgozók, különösképpen a közéjük tartozó nők sokkal ritkábban fordulnak elő a hirdetők között, mint a társadalom kereső népességében. S elég a házassági hirdetések egynapi termését átnézni, hogy megbizonyosodjunk felőle: a segédmunkások és a betanítottak ma éppúgy vagy majdnem úgy hiányoznak a párkeresők rovatából, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Mégis, mindezek ellenére jelentősnek, szociológiai szempontból sokatmondónak kell minősítenünk a kétkezi dolgozók növekvő részvételét az ismerkedésnek e különleges aktivitást kívánó mozgalmában. A növekvő részvétel ugyanis — a sikerhányad alakulásától függetlenül — növekvő kommunikációs készségről, a nemek közti kapcsolatépítés szervezeti és formai gazdagodásáról beszél. A szakmunkásokkal olyan réteg jelentkezett a társkeresők sajtófórumán, amelyet egy emberöltővel ezelőtt nemcsak a polgári társadalom etikettje, hanem saját fogalmazási nehézsége, írásbeli teendőktől való iszonya is visszatartott attól, hogy átlépje egy hirdetőiroda küszöbét. E réteg jelentkezésében tehát észre kell vennünk a pszichikum teljesítményét, amely a réginél magasabb műveltségi szintre s bonyolultabb viselkedési kultúrára épül. És észre kell vennünk, értékelnünk kell még valamit: a hirdető szakmunkás társadalmi helyzetérzékének és orientálódó képességének működését. A hirdető szakmunkás párkereső tevékenységét erőteljesen motiválja annak a ténynek többé-kevésbé tudatos felismerése, hogy társadalmi helyzete, státusa — munkahelyi szerepének teljesítése mellett — attól is függ, miként választja meg házastársát. Ilyenformán „a szakmáját szerető, józan életű, anyagilag megalapozott” munkás hirdetésével már nemcsak saját rétegének leányaihoz, asszonyaihoz szól, hanem a szellemi foglalkozású nőkhöz is, akiknek soraiból a 20. század második felében egyre többen kötöttek és kötnek házasságot fizikai dolgozókkal, elsősorban szakmunkásokkal. A szakképzett munkások rendszeres és folyamatos jelenléte a párjukat kereső hirdetők között: kifejezője is, serkentője is a társadalmi-foglalkozási szempontból vegyes jellegű párkapcsolatok tömeges szerveződésének. E folyamat amilyen szaporán termeli a házasságok stabilitásával összefüggő problémákat, éppoly serényen védi a társadalom némelyik rétegét s foglalkozási csoportját a bezárulás, a kasztosodás veszélyétől. Lőcsei Pál DIVATREVÜ AZ INTERCONTINENTALBAN Az Okisz Labor divattervező művészei a szövetkezeti divatszalonok számára készítik modelljeiket, őszi—téli nagy kollekciójukat látványos divatrevü keretében mutatták be a Duna Intercontinental báltermében. Érdekes volt a bemutatót megelőző rövid sajtótájékoztató, amelyen 1974—75 új divatirányát ismertették, néhány jellegzetes modellel illusztrálva. A modellek közül fényképeztük le az első képen látható, petrolkék őszi kosztümöt, amelynek kétsorosán gombolt különleges szabásvonalú kabátkáját, óriási dupla úgynevezett „négylevelű lóhere” gallér díszíti. A szoknya körben rakott, a csípővonalig letűzött: hossza 5 cm-el fedi a térdet. A kosztümhöz ciklámenszínű zsorzsett ingblúzt viselt a manöken. A kosztüm sokszor háromnegyedes hosszúságú kabátot „visel”, s a bő kosztümszoknya mellett mutattak egyenes szabásút is, hiszen nem minden alakra illik a bő szoknya. Amint a sajtótájékoztatón elmondták, a legjelentősebb változás a kabátoknál van. A kabát húzással, redőzéssel követi a test vonalát, vagy köpenyszerűen lazán, bőven szabott. Nagyon érdekes a második képen látható almazöld velúr alkalmi kabát „pelerin” ujjal, amelyet nyers nutriával szőrméztek. Rendkívül mutatós a kabát saját anyagából készült maxi sálja, amelyet hátradobva és oldalt ékszertűvel összetűzve mutatott be a manöken. A tájékoztatót követte a nagy divatbemutató. A bálterem színpadát, hat óriási legyező formájú hátitérfaí díszítette. Az első modellek között megjelentek a Grabona műbőrgyár legújabb, úgynevezett „blue-jeans” anyagából tervezett nadrágos kosztümök, sportos megoldásban. A ruhák jellegzetessége a nagy bőség. Libegnek, táncolnak a szoknyák. A deréknál azonban mindig kiemelik a karcsúságot. Ismét nagy divat a bársony. Igen szép színházi kiskosztümöt láttunk barna bársonyból és fekete bársony maxi estélyi szoknyát,, tejeskávészínű plisszírozoitt ingblúzzal. A blúzt a kivágás körül arany hímzés díszíti. A téli divat szépségét a kabátoknál és a kosztümöknél a szőrmedíszités adja meg. Nagyon érdekes volt egy bézs színű télikabát, amelynek az újját, a válltól a könyékig nyers nutriával díszítették. S mutatós a zöld pelerines kabát, a nyakba akasztott nerc muffal, valamint egy kötött télikabát, gazdagon szőrmézve. S hogy a bőrkabát se maradjon ki a szőrmés divatból, hófehér valódi bőr kabátot valódi szőrme zseb és gallér díszít. Ismét diva/t téli kosztűmre, télikabátra a nyakkendő, méghozzá nercből. Így mutatkozott be az Okisz Labor divatrevüjében az őszi—téli divat. MTI Bara 'István felvételei (f. b.) @i/ta ftalola. NÉPDAL Cifra palota, Zöld az ablaka, Gyere ki, te tubarózsa, Vár a viola. Kicsi vagyok én, Majd megnövök én. Kell-e rózsa vagy ibolya? Azt is adok én. KUrthy Hanna rajza Rejtvénygyermekeknek SZÓTÖREDÉK Az ábra szótöredékeiből rakjatok össze egy ötször öt kockából álló négyzetet úgy, hogy Vörösmarty Mihály ; A vén cigány című költeményéből kapjatok idézetet. Megfejtés; •pojBíjznii Síp -patu eCpn} pj ‘pznn Zala József rejtvénye SZÍNES PÁRNA Hozzávalók: sokféle maradék fonal, 3-as horgolótű. Kis trapézokat horgolunk a következőképpen: 1. sor: 8 láncszemből gyűrűt kapcsolunk. 2. sor: 3 láncszemmel fordulunk, * 1 kétráhajtásos pálca, 1 háromráhajtásos pálca, 1 kétráhajtásos pálca, 1 egyráhajtásos pálca, majd a *-tól ismételünk négyszer, s az utolsó pálcát a háromláncszemes ívhez kapcsoljuk. 3. sor: minden pálcára 1 rövidpálcát öltünk, a háromráhajtásos pálcákra (az 5 csúcson) 2—2 rövidpálcát horgolunk. A rövidpálca sorokat mindig más színnel készítjük. Ha megfelelő mennyiségű trapéz elkészült, összehorgoljuk úgy, hogy négyzet, vagy tégla alakú legyen. llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllli Keceltek CSIRKEGULYÁS. Hozzávalók: 1 kis csirke, 1 fej hagyma, 1 késhegynyi pirospaprika, fél kiló fejes káposzta, 1—2 zöldpaprika, paradicsom, 3—4 szem burgonya. — Zsírban sárgára pirítunk egy apróra vágott hagymát, meghintjük pirospaprikával, beletesszük a kisebb darabokra vágott csirkét, kevés vizet öntünk alá és félig megpároljuk. Ekkor cikkekre vágott fejes káposztát, 1—2 zöldpaprikát, paradicsomot és néhány kockára vágott krumplit teszünk hozzá. Annyi vizet öntünk rá, amennyi jól ellepi, sózzuk, és fedő alatt közepes tűzön puhára pároljuk. MUST ÁROS CSIRKESÜLT. Hozzávalók: 1 csirke, 6 deka vaj. egy evőkanál tejföl, 1 kávéskanál mustár, kevés citromlé. — A megtisztított csirkét feldaraboljuk, besózzuk és 4 deka vajban félig megsütjük. Közben egy csészében elkeverünk egy evőkanál tejfölt, kávéskanál mustárt. 2 deka vajat, kevés citromlevet, ráöntjük a csirkére és fedő alatt készre sütjük. Burgonyapürével tálaljuk. PECSENYE FŐTT HÜSBÖL. Hozzávalók: 60 deka főtt marhahús, 1 fej reszelt hagyma, mustár, 10 deka füstölt szalonna. — A főtt marhahúsból ujjnyi szeleteket vágunk, megkenjük reszelt hagymával, mustárral, és beborítjuk a hússal egyforma nagyságúra vágott füstölt szalonnaszelettel. Fogpiszkálóval vagy hústűvel összetűzzük, kevés zsírban mindkét oldalát — tehát a szalonnásat is — átsütjük, majd a felesleges zsírt leöntve 1—2 kanál vízzel pár percig pároljuk. Vajas zöldbabot vagy karfiolt adunk melléje. DARÁZSFÉSZEK. Hozzávalók a tésztához: 40 deka liszt, 2 tojás sárgája, 2 deka élesztő, 4 deka vaj vagy margarin, 4 deka cukor, 2l,/2 deci langyos tej. Töltelék: 14 deka cukor, 10 deka vaj. — Az élesztőt */2 deci langyos tejben felfuttatjuk és a tésztához való anyagokból puha rétestésztát gyúrunk, amit jól kidolgozunk. */t óráig langyos helyen pihentetjük. Utána vékony négyzet alakúra kinyújtjuk és megkenjük 10 deka vajjal, amit előbb a vaníliás cukorral jól eldörzsöltünk. A tésztát henger alakúra felcsavarjuk és 3 cm széles karikákra vágjuk. Egy tepsit vagy lábast fagyos zsírral bekenünk és a tésztákat laposan, 2 cm távolságra helyezzük egymástól. Tetejét tojással megkenjük, cukorral meghintjük és V2 óráig kelesztjük. Utána lassú tűznél sütjük. Kiborítjuk, tálalásig letakarjuk és akkor szedjük szét. Vaníliamártást adunk hozzá. A tésztának ezen a leíráson kívül még többféle változata van. 1. Cukorral elkevert vaj helyett tölthetjük 15 deka cukor, 10 deka vaj, 15 deka dió keverékével. Ilyenkor a tésztába 7 deka vajat vagy margarint teszünk. 2. Az első leírás szerint készítjük a tésztát és amikor a teteje pirosra sült, az egész tömeget 5 deka cukorral édesített 2 deci tejszínnel meglocsoljuk. Utána még 10 percig csendes tűznél sütőben tartjuk. Az adagokat 4 személyre számítottuk.
