Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-05 / 1. szám
I A KftLTíSÉUVETÉH Az országgyűlés ev végi leli ülésszaka immár hagyományosan a jövő évi költségvetést tárgyalja meg. Valójában ilyenkor lehet legtisztábban, legérzékelhetőbben látni országunk gazdasági fejlődését. Öt évvel ezelőtt például az állami költségvetés tartozik-követel oldala 130 milliárd forint körül mozgott, a jövő évben pedig ez az összeg meghaladja a 260 milliárdot. Ha pusztán a száraz adatokat vizsgáljuk, akkor is arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése óta országunk anyagilag is jelentősen megerősödött. A költségvetést dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter terjesztette elő és joggal hangsúlyozta, hogy a gazdaságirányítási rendszer előnyei egyre jobban kidomborodnak, gazdasági fejlődésünk mind harmonikusabb és erőteljesebb. A tervezettnél gyorsabb volt a nemzeti jövedelem gyarapodása csakúgy, mint az ipar vagy a mezőgazdaság fejlődésének üteme. A lakosság fogyasztásáról, az életszínvonal alakulásáról a miniszter elmondotta, hogy felgyorsult az egy főre jutó reáljövedelem növekedése, az ország pénzügyi helyzete a múlt esztendőhöz viszonyítva javult, külkereskedelmünk és fizetési mérlegünk többletet mutat mind a rubel, mind a dollár elszámolású relációkban. Nem utolsósorban kell a pozitív jelenségek közé sorolni a lakosság 60 milliárdos betétállományát. A jövő esztendőben a kormányzat fokozni kívánja a felhalmozás és a fogyasztás ütemét, a helyzetet azonban rendkívüli külső tényezők befolyásolhatják, elsősorban a világpiaci infláció. Erről beszélt egyébként Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Elmondotta, hogy ha az olaj magasabb világpiaci árszintje tartóssá válik, célszerű hazai szénbányászati lehetőségeinket az eredetileg tervezettnél jobban kihasználnunk. Ezért az ötödik ötéves terv energiamérlegét és a hozza tartozó erőműfejlesztési programot igen gondos elemzés alapján kell kialakítanunk. Az energiaforrások szerkezetében 1970-ben a szénhidrogének 43 százalékos részarányt képviseltek, 1974. évi előirányzatunk szerint ez az arány 55 százalék lesz. Az energiakoncepció megvalósításában tehát jelentős előrehaladást tettünk. Továbbra is ezen az úton kívánunk haladni. és a közel-keleti háborúval kapcsolatos olajválság ellenére sem szabad elhamarkodott lépéseket tennünk. A közvéleményben érthetően nagy érdeklődést váltott ki az a béremelés, amelynél — mint a kormány elhatározta — alkalmazni fogja a népesedéssel kapcsolatos elveket. Azoknak, akik többet tesznek a társadalomért, több, magasabb bér jár. Szorosan a fejlődéshez tartozik a kereskedelem is. amelyik szintén hű tükre az életszínvonal emelkedésének. Erről Szűrül István belkereskedelmi miniszter tartott beszámolót, kiemelve a kereskedelem gyors fejlődését hazánkban. Az egy főre eső fogyasztás például 5,5 százalékos növekedést mutat, ami azt is jelenti, hogy javult a lakosság áruellátása és ez a következő esztendőben még tovább fokozódik. A húsfogyasztás ebben az esztendőben 66 kilogramm volt fejenként, jövőre 69 kilogrammra számolunk. .Szó esett arról is. hogy időszakos hiányok mutatkoztak a zöldség és u burgonya területén. Az Időjárás is mostoha volt, de vannak más hiányosságok Is. Így például évről évre csökkent a zöldségtermő terület az országban. A jövőben gyökeres változásra számíthatunk, mert a zöldségtermesztésben is bevezetik az iparszerű termelési formákat. A jelenlegi ötéves terv két legnagyobb szociálpolitikai programja a népesedéspolitika és az Idősekről történő gondoskodás. A népesség számának kívánatos alakulása sokrétű feladatok megoldását követelik a társadalomtudat formálásától, az egészségügyi felvilágosításon át egészen az anyagi intézkedésekig. A jövőben 550 millió forintot folyósítunk a családi pótlék, 460 milliót a gyermekgondozási segély, és 250 milliót az anyasági segély növelésére. Rendkívül fontos kérdésről beszélt Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának December 19-én összeült az országgyűlés és megvitatta a jövőévi költségvetést. A javaslatot Faluvégi Lajos pénzügyminiszter terjesztette elő. Képünkön a tanácskozás szünetében Faluvégi Lajos (balról) és Kádár János főtitkára. Ez pedig a vezetés kérdése volt. Nem könnyű dolog a mai rohanó életben, a tudomány és a technika valóban forradalmi fejlődésének, változásainak közepette helytállni, ütemével lépést tartani — mondotta többek között. Mindenütt olyan vezetőkre van szükségünk, akik képesek és tudnak is élni a lehetőségekkel. A mi rendszerünkben a szó mély értelmében szocialista típusú vezetőkre van szükség, olyanokra, akik nem csupán szaktudással, kezdeményező készséggel, hanem politikai felkészültséggel és érzékkel is rendelkeznek, akarnak és tudnak együtt dolgozni a tömegekkel, képesek demoratikus módon vezetni. Az üzemi demokrácia hatékonysága szocialista rendszerünk jelene és jövője szempontjából nagy jeientőségű. Az üzemi demokrácia fejlesztésének lehetőségeit vizsgálva, arra a következtetésre jutunk, hogy nem lehet csupán valaki jóindulatára bízni, melyek azok a kérdések, amelyek eldöntése előtt — a párt- és a szakszervezeti szervek közreműködésével — kötelesek tanácskozni a dolgozókkal. Világosan kell látni, hogy a közösség, a tömegek igénye, társadalmunk szocialista jellegének, szocialista vonásainak erősítése olyan politikai döntéseket igényel, amelyek több demokráciát és még határozottabb, céltudatosabb munkát kell, hogy eredményezzenek Az üzemi demokrácia megvalósulásának és fejlesztésének nálunk fontos tényezői a szakszervezetek. De ez egyáltalán nem. csökkenti a gazdasági vezetők felelőssegét. Ne csak a helyes irányelvekben, hanem a gyakorlatban is legyen a vezetői tevékenység megítélésének mércéje az, hogy valaki milyen mértékben képes egytitl gondolkodni és alkotni az általa vezetett munkásközösséggel. Az üzemi demokrácia fejlesztésének azt is eredményeznie kell, hogy a gazdasági vezetők jobban függjenek az általuk irányított dolgozó kollektíváktól. Mindenkor és minden szinten — kis és nagy kérdések eldöntésekor egyaránt —, a szocialista, a közös célokat szolgáin megoldást kell keresni. Csak ez az alapállás biztosíthatja a hétköznapok demokratizmusát. Népünk közös munkájának eredményeként az egyes emberek számára is mind több jut az anyagi javakból. Ez a szocialista társadalomban törvényszerű. De az már nem törvényszerű, hogy jó néhány embernél forintban, tárgyakban és szolgáltatásokban kifejezhető gazdagodás együtt jár a szocialista emberi értékek megkérdőjelezésével, a bezárkózással, a közösségtől való elszakadással, egyszóval a kispolgári szemlélet- és életmód terjedésével. A ma és a holnap szocialista emberei közül már jelenleg is nagyon sokan közöttünk dolgoznak. Tenniakarásuk, magatartásuk, példájuk — nagy emberformáló erő. ök azok, akik a munkásosztály, a dolgozók legjavát alkotják, a legélesebben látnak és a legtöbbet tesznek, közös dolgainkat mindennél előbbrevalónak tekintik. Pethő Tibor December közepén ülést tartott az Országos Béketanács, ahol a Békeerök Világkongresszusán részt vett magyar delegáció számolt be munkájáról MTI felv. A nyugat-berlini magyar kolónia, minden év karácsonyi ünnepén megajándékozza a budapesti Csatárka úti Mttnnich Ferenc Gyermekváros kis lakóit Novotta Ferenc felvétele * V/.AAIOSHO/.I ISTVÁN reiorinátus püspök, a Alatfvarok VíIhi*s/övHm:i*c alelnöke: TOVÁBB, EGYÜTT ÉS KÖZÖSEIN! Írásom szándéka nyilvánvaló: szeretném baráti szívvel köszöntem Kedves Olvasóinkat 1974 elején s egyben ép egészséget, sok testi-lelki erőt, jó békességet kívánni további boldogulásukhoz. Váljék rajtunk valóra nemzeti imádságunk fohásza s áldjon meg az Isten bennünket jókedvvel, bőséggel, szép régi szólásunk szerint: „mind közönségesen", azaz megannyinkat, akár itt élünk, e honban, akar meridiánok meszszeségében! Itt vagy ott, így vagy úgy, de meggyőződésem szerint mégis egybe tartozunk, hiszen származásunk szálai szőnek bennünket össze: az anyaföld és az anvanyelv. Ezt a sajátos szövetet persze aztán változatos nézetek, felfogások és nemegyszer ellentétes álláspontok színei tarkítják, de ez olyan történelmi és társadalmi körülmények következménye, amit természetesnek tekintünk. Világszövetségünk mozgalma ezzel eleitől fogva számol, s miközben e tény valóságát a kölcsönösség gyakorlatában állandóan figyelembe kell venni, az a meggyőződésünk, hogy azért az érintkezésnek számos olyan pontja van, ahol találkozhatunk, s a teendők síkján van olyan munka, amit hasznos és ezért érdemes a jövőben is együtt végezni a határokon túl élő magyaroknak a hazaiakkal. A kínálkozó lehetőségek közül elsősorban a közvetlen kapcsolatok fontosságát emelném ki. Azt, hogy egymás személyét, élete körülményét, helyzetét közvetlen közelről ismerjük meg és így. saját tapasztalataink és benyomásaink alapján alkossunk véleményt emberekről, azok jelleméről, szándékáról, mindennapi munkájáról, gondjukról-bajukról, sikerükrőleredményeikről. Az élet ars poeticája merőben eltér Arany János halhatatlan költői hitvallásától: itt nem a „valóság égi mása”, nem a jól vagy rosszul érkezett hír, hanem maga a valóság az, aminek hatása, eredménye, varázsa lehet. Egészen röviden: a személyes meggyőződést nem lehet semmi mással pótolni. Magam is így vagyok vele. Elég a közelmúlt élményekben dús heteire visszaemlékeznem. Hiszen hallottam én eddig is sok mindent a tengeren túli magyarság körében működő különfajta magyar iskolákról, de. hogy a kisebb csoportokban folyó anyanyelvi oktatás milyen gondokkal jár, azt igazán csak akkor tudtam meg, amikor a múlt nyáron alkalmam nyílt az észak-amerikai kontinens jó néhány helyén ezt közvetlen közelről felmérni. Tudom, hogy az igazság mindig valóság is, tehát konkrét, mégis elnézést kérek Barátaimtól, hogy sem helység-, sem személyneveket nem sorolok most föl: a köszöntő legyen egyben köszönet is mindnyájuknak mindazért a jóért, amelyben részeltettek. A barátságos otthonért, ahol vendégszeretetüket élvezhettem, a nyílt és őszinte szóért, amellyel feltárták gondjaikat, kifejezték nézeteiket, különösen is azért a lehetőségért, hogy a magyar nyelvoktatási munkájuk pedagógiai és didaktikai mozzanatait az órák látogatása, illetve külön szakmai megbeszélések során megismerhettem. Nagy különbség van abban, hogy beleéli magát az ember egy helyzetbe vagy egyszerre csak belekerül abba a helyzetbe, amiben a másik valóban él és dolgozik. Gyermekek, szülök. nevelők áldozatos törekvésének voltam tanúja, amikor azt láttam, hogy szabad szombatjukon vagy vasárnap korán — olykor 50—60 miles távolságból hozza be az édesanya vagy az édesapa gyermekét azért, hogy magyarul tanuljon, megismerhesse csodásán szép nyelvünket, változatos történelmünket, gazdag kultúránkat. Azóta már a szombathelyi eseményekkel is gazdagodtunk: megtartottuk a Második Anyanyelvi Konferenciát, irányelveket tisztáztunk, gyakorlati kérdéseket beszéltünk meg, s nyilván már mindenütt, ahol ezt igénvelték. közkézen forognak azok a tankönyvek és segédeszközök, amelyek Világszövetségünk gondozásában azért kerültek kiadásra, hogy könnyítsék és segítsék ennek a nemes és önfeláldozó munkának egy részét. Tiszta szívből kívánom, hogy ebben az új évben is sok örömet leljenek a gyermekek, a szülők és a nevelők minden megtanult vagy elolvasott magyar szó, a felcsendülő népdalaink hallatán és legyen a nyár elején sok olyan jól sikerült vizsga, amilyet én láttam. Világszövetségünk főtitkárának az elnökség ülésén elmondott beszámolójából kitűnik, hogy 1973-ban harminc százalékkal több rokonlátogató érkezett haza. mint az előző évben Voltak közöttük az idősebb korosztályba tartozók és a harmadik, negyedik generáció fiataljai egyaránt. Ez igen örvendetes, főleg két okból kifolyólag. Először azért, mert ez azt látszik igazolni, hogy hajdani honfitársainkat éppúgy, mint gyermekeiket és unokáikat érdekli a magyar föld, mai életünk, népünk munkájának eredményei: eddig megvalósult terveink. Jöjjenek újra, ebben az esztendőben is és jöjjenek minél többen! Most azért is érdemes lesz, mert egyik-másik barátjukra ali^ ismernek majd rá. Nem tréfálok, bár a dolog derűs: ez az ország fogyókúrázik... Az ügy úgy kezdődött, hogy mind többen vették észre azt, miszerint a ruhájuk egyre szűkebb lesz. vagyis alighanem meghíztak. Mikor azután ebből kollektív felismerés lett. országgá röppent a jelszó; „Megmérettünk és nehéznek találtattunk ...” Mivel pedig itt is igaz hogv minden szónál hatékonyabb a személyes meggyőződés, a televízió verbuvált mintegy harmincfőnyi csoportot, amelynek tagiai vállalták, hogy az ország színe előtt megméretkeznek, s tornával egybekötött diétás étkezés útján — gyógyszer nélkül — tíz hét alatt a tőlük telhető legnagyobb súlyveszteséget érik el. Szép pénzjutalmakat tűztek ki. s az első díjat az a férfi nverte el, aki az említett idő alatt 14 kg (mintegy 28 font)-ot fogyott s ezzel elérte egészséges testsúlyát. De ez mind kevés ahhoz képest, hogy azóta már jóval kétszáz fölött van az újabb és még úiabb fogvni szándékozó csoportok száma. Láttunk például a képernyőn egv 1800 lélekszámú kis falut, ahol a községi orvos vezetése mellett folyik a népes kúra és a résztvevők hetenként állnak az ellenőrző mérlegre. Persze nem mindenkinek megy. Jót is nevettünk. Kérdi a riporter az egyik asszonytól: — Hót magának kedves, hogyhogy nem sikerült? — Eddig még nem — mondja az asszony —. mert tömtünk harminc kacsát, meg vágtunk egy kétmázsás disznót... Szóval, ilyen kedves és egészséges furcsaságok is vannak idehaza. Hanem, ami különbképpen örvendetessé teszi a hazajóvetelüket Kedves Olvasónk, az az, hogy haza lehet jönni, alkalmas rá a nemzetközi helyzet. Korántsem azt mondtam vele, hogy minden rendben, hiszen van még folyamatban leyő háború, bizonytalan fegyverszünet és ehhez sokban hasonló bajok, de mindenesetre fontos változások mentek végbe az elmúlt esztendő alatt a világpolitikában. Ígéretes és reménytkeltő nagy események ezek, melyek a népek békés egymás mellett élésének javát, és a higgadt, kölcsönösen előnyös tárgyalások lehetőségét szolgálták. Szálljon gazdag áldás 1974 minden hasonló, békét és az emberi boldogságot szolgáló kezdeményezésére ! Végül elsőrendű hivatásomat gyakorolva, hadd hívjam református hittestvéreinket is haza a Magyarországi Református Egyház nevében. Jöjjenek gyülekezeteinkbe, nézzenek szét az eklézsiában, hallgassák meg az Igét nálunk is és imádkozzanak velünk. Dicsérjük Istent együtt az új esztendőért, az újabb esztendőért, az újabb találkozásért! 3
