Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-05 / 1. szám

I A KftLTíSÉU­­VETÉH Az országgyűlés ev végi leli ülésszaka immár hagyományo­san a jövő évi költségvetést tárgyalja meg. Valójában ilyen­kor lehet legtisztábban, legérzékelhetőbben látni országunk gazdasági fejlődését. Öt évvel ezelőtt például az állami költ­ségvetés tartozik-követel oldala 130 milliárd forint körül moz­gott, a jövő évben pedig ez az összeg meghaladja a 260 mil­­liárdot. Ha pusztán a száraz adatokat vizsgáljuk, akkor is ar­ra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése óta országunk anyagilag is jelen­tősen megerősödött. A költségvetést dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter ter­jesztette elő és joggal hangsúlyozta, hogy a gazdaságirányítá­si rendszer előnyei egyre jobban kidomborodnak, gazdasági fejlődésünk mind harmonikusabb és erőteljesebb. A terve­zettnél gyorsabb volt a nemzeti jövedelem gyarapodása csak­úgy, mint az ipar vagy a mezőgazdaság fejlődésének üteme. A lakosság fogyasztásáról, az életszínvonal alakulásáról a miniszter elmondotta, hogy felgyorsult az egy főre jutó reál­­jövedelem növekedése, az ország pénzügyi helyzete a múlt esztendőhöz viszonyítva javult, külkereskedelmünk és fizeté­si mérlegünk többletet mutat mind a rubel, mind a dollár elszámolású relációkban. Nem utolsósorban kell a pozitív je­lenségek közé sorolni a lakosság 60 milliárdos betétállomá­nyát. A jövő esztendőben a kormányzat fokozni kívánja a felhalmozás és a fogyasztás ütemét, a helyzetet azonban rend­kívüli külső tényezők befolyásolhatják, elsősorban a világpia­ci infláció. Erről beszélt egyébként Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Elmondotta, hogy ha az olaj magasabb vi­lágpiaci árszintje tartóssá válik, célszerű hazai szénbányászati lehetőségeinket az eredetileg tervezettnél jobban kihasznál­nunk. Ezért az ötödik ötéves terv energiamérlegét és a hozza tartozó erőműfejlesztési programot igen gondos elemzés alap­ján kell kialakítanunk. Az energiaforrások szerkezetében 1970-ben a szénhidrogének 43 százalékos részarányt képvisel­tek, 1974. évi előirányzatunk szerint ez az arány 55 százalék lesz. Az energiakoncepció megvalósításában tehát jelentős előrehaladást tettünk. Továbbra is ezen az úton kívánunk ha­ladni. és a közel-keleti háborúval kapcsolatos olajválság elle­nére sem szabad elhamarkodott lépéseket tennünk. A közvéleményben érthetően nagy érdeklődést váltott ki az a béremelés, amelynél — mint a kormány elhatározta — al­kalmazni fogja a népesedéssel kapcsolatos elveket. Azoknak, akik többet tesznek a társadalomért, több, magasabb bér jár. Szorosan a fejlődéshez tartozik a kereskedelem is. amelyik szintén hű tükre az életszínvonal emelkedésének. Erről Szűr­ül István belkereskedelmi miniszter tartott beszámolót, ki­emelve a kereskedelem gyors fejlődését hazánkban. Az egy főre eső fogyasztás például 5,5 százalékos növekedést mutat, ami azt is jelenti, hogy javult a lakosság áruellátása és ez a következő esztendőben még tovább fokozódik. A húsfogyasz­tás ebben az esztendőben 66 kilogramm volt fejenként, jövőre 69 kilogrammra számolunk. .Szó esett arról is. hogy idő­szakos hiányok mutatkoztak a zöldség és u burgonya terüle­tén. Az Időjárás is mostoha volt, de vannak más hiányosságok Is. Így például évről évre csökkent a zöldségtermő terület az országban. A jövőben gyökeres változásra számíthatunk, mert a zöldségtermesztésben is bevezetik az iparszerű terme­lési formákat. A jelenlegi ötéves terv két legnagyobb szociálpolitikai prog­ramja a népesedéspolitika és az Idősekről történő gondosko­dás. A népesség számának kívánatos alakulása sokrétű felada­tok megoldását követelik a társadalomtudat formálásától, az egészségügyi felvilágosításon át egészen az anyagi intézkedé­sekig. A jövőben 550 millió forintot folyósítunk a családi pót­lék, 460 milliót a gyermekgondozási segély, és 250 milliót az anyasági segély növelésére. Rendkívül fontos kérdésről beszélt Gáspár Sándor, a Politi­kai Bizottság tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának December 19-én összeült az országgyűlés és megvitatta a jövő­­évi költségvetést. A javaslatot Faluvégi Lajos pénzügyminiszter terjesztette elő. Képünkön a tanácskozás szünetében Faluvégi Lajos (balról) és Kádár János főtitkára. Ez pedig a vezetés kérdése volt. Nem könnyű dolog a mai rohanó életben, a tudomány és a technika valóban for­radalmi fejlődésének, változásainak közepette helytállni, üte­mével lépést tartani — mondotta többek között. Mindenütt olyan vezetőkre van szükségünk, akik képesek és tudnak is élni a lehetőségekkel. A mi rendszerünkben a szó mély értel­mében szocialista típusú vezetőkre van szükség, olyanokra, akik nem csupán szaktudással, kezdeményező készséggel, ha­nem politikai felkészültséggel és érzékkel is rendelkeznek, akarnak és tudnak együtt dolgozni a tömegekkel, képesek de­­moratikus módon vezetni. Az üzemi demokrácia hatékonysága szocialista rendszerünk jelene és jövője szempontjából nagy jeientőségű. Az üzemi demokrácia fejlesztésének lehetőségeit vizsgálva, arra a kö­vetkeztetésre jutunk, hogy nem lehet csupán valaki jóindula­tára bízni, melyek azok a kérdések, amelyek eldöntése előtt — a párt- és a szakszervezeti szervek közreműködésével — kötelesek tanácskozni a dolgozókkal. Világosan kell látni, hogy a közösség, a tömegek igénye, társadalmunk szocialista jellegének, szocialista vonásainak erősítése olyan politikai döntéseket igényel, amelyek több demokráciát és még hatá­rozottabb, céltudatosabb munkát kell, hogy eredményezzenek Az üzemi demokrácia megvalósulásának és fejlesztésének nálunk fontos tényezői a szakszervezetek. De ez egyáltalán nem. csökkenti a gazdasági vezetők felelőssegét. Ne csak a helyes irányelvekben, hanem a gyakorlatban is legyen a vezetői tevékenység megítélésének mércéje az, hogy valaki milyen mértékben képes egytitl gondolkodni és alkotni az általa vezetett munkásközösséggel. Az üzemi demokrácia fejlesztésének azt is eredményeznie kell, hogy a gazdasági ve­zetők jobban függjenek az általuk irányított dolgozó kollek­tíváktól. Mindenkor és minden szinten — kis és nagy kérdések el­döntésekor egyaránt —, a szocialista, a közös célokat szolgáin megoldást kell keresni. Csak ez az alapállás biztosíthatja a hétköznapok demokratizmusát. Népünk közös munkájának eredményeként az egyes embe­rek számára is mind több jut az anyagi javakból. Ez a szocia­lista társadalomban törvényszerű. De az már nem törvénysze­rű, hogy jó néhány embernél forintban, tárgyakban és szol­gáltatásokban kifejezhető gazdagodás együtt jár a szocialista emberi értékek megkérdőjelezésével, a bezárkózással, a közös­ségtől való elszakadással, egyszóval a kispolgári szemlélet- és életmód terjedésével. A ma és a holnap szocialista emberei közül már jelenleg is nagyon sokan közöttünk dolgoznak. Tenniakarásuk, magatar­tásuk, példájuk — nagy emberformáló erő. ök azok, akik a munkásosztály, a dolgozók legjavát alkotják, a legélesebben látnak és a legtöbbet tesznek, közös dolgainkat mindennél előbbrevalónak tekintik. Pethő Tibor December közepén ülést tartott az Országos Béketanács, ahol a Békeerök Világkongresszusán részt vett magyar delegáció számolt be munkájáról MTI felv. A nyugat-berlini magyar kolónia, minden év kará­csonyi ünnepén megajándékozza a budapesti Csatár­ka úti Mttnnich Ferenc Gyermek­­város kis lakóit Novotta Ferenc felvétele * V/.AAIOSHO/.I ISTVÁN reiorinátus püspök, a Alatfvarok VíIhi*s/övHm:i*c alelnöke: TOVÁBB, EGYÜTT ÉS KÖZÖSEIN! Írásom szándéka nyilvánvaló: szeretném baráti szívvel kö­szöntem Kedves Olvasóinkat 1974 elején s egyben ép egész­séget, sok testi-lelki erőt, jó békességet kívánni további bol­dogulásukhoz. Váljék rajtunk valóra nemzeti imádságunk fo­hásza s áldjon meg az Isten bennünket jókedvvel, bőséggel, szép régi szólásunk szerint: „mind közönségesen", azaz meg­annyinkat, akár itt élünk, e honban, akar meridiánok mesz­­szeségében! Itt vagy ott, így vagy úgy, de meggyőződésem szerint mégis egybe tartozunk, hiszen származásunk szálai szőnek bennün­ket össze: az anyaföld és az anvanyelv. Ezt a sajátos szövetet persze aztán változatos nézetek, felfogások és nemegyszer el­lentétes álláspontok színei tarkítják, de ez olyan történelmi és társadalmi körülmények következménye, amit természe­tesnek tekintünk. Világszövetségünk mozgalma ezzel eleitől fogva számol, s miközben e tény valóságát a kölcsönösség gyakorlatában állandóan figyelembe kell venni, az a meggyő­ződésünk, hogy azért az érintkezésnek számos olyan pontja van, ahol találkozhatunk, s a teendők síkján van olyan mun­ka, amit hasznos és ezért érdemes a jövőben is együtt végez­ni a határokon túl élő magyaroknak a hazaiakkal. A kínálkozó lehetőségek közül elsősorban a közvetlen kap­csolatok fontosságát emelném ki. Azt, hogy egymás szemé­lyét, élete körülményét, helyzetét közvetlen közelről ismerjük meg és így. saját tapasztalataink és benyomásaink alapján al­kossunk véleményt emberekről, azok jelleméről, szándékáról, mindennapi munkájáról, gondjukról-bajukról, sikerükről­­eredményeikről. Az élet ars poeticája merőben eltér Arany János halhatatlan költői hitvallásától: itt nem a „valóság égi mása”, nem a jól vagy rosszul érkezett hír, hanem maga a valóság az, aminek hatása, eredménye, varázsa lehet. Egészen röviden: a személyes meggyőződést nem lehet semmi mással pótolni. Magam is így vagyok vele. Elég a közelmúlt élményekben dús heteire visszaemlékeznem. Hiszen hallottam én eddig is sok mindent a tengeren túli magyarság körében működő kü­­lönfajta magyar iskolákról, de. hogy a kisebb csoportokban folyó anyanyelvi oktatás milyen gondokkal jár, azt igazán csak akkor tudtam meg, amikor a múlt nyáron alkalmam nyílt az észak-amerikai kontinens jó néhány helyén ezt köz­vetlen közelről felmérni. Tudom, hogy az igazság mindig va­lóság is, tehát konkrét, mégis elnézést kérek Barátaimtól, hogy sem helység-, sem személyneveket nem sorolok most föl: a köszöntő legyen egyben köszönet is mindnyájuknak mindazért a jóért, amelyben részeltettek. A barátságos ott­honért, ahol vendégszeretetüket élvezhettem, a nyílt és őszin­te szóért, amellyel feltárták gondjaikat, kifejezték nézeteiket, különösen is azért a lehetőségért, hogy a magyar nyelvokta­tási munkájuk pedagógiai és didaktikai mozzanatait az órák látogatása, illetve külön szakmai megbeszélések során megis­merhettem. Nagy különbség van abban, hogy beleéli magát az ember egy helyzetbe vagy egyszerre csak belekerül abba a helyzet­be, amiben a másik valóban él és dolgozik. Gyermekek, szü­lök. nevelők áldozatos törekvésének voltam tanúja, amikor azt láttam, hogy szabad szombatjukon vagy vasárnap korán — olykor 50—60 miles távolságból hozza be az édesanya vagy az édesapa gyermekét azért, hogy magyarul tanuljon, megis­merhesse csodásán szép nyelvünket, változatos történelmün­ket, gazdag kultúránkat. Azóta már a szombathelyi esemé­nyekkel is gazdagodtunk: megtartottuk a Második Anyanyel­vi Konferenciát, irányelveket tisztáztunk, gyakorlati kérdése­ket beszéltünk meg, s nyilván már mindenütt, ahol ezt igé­­nvelték. közkézen forognak azok a tankönyvek és segédesz­közök, amelyek Világszövetségünk gondozásában azért kerül­tek kiadásra, hogy könnyítsék és segítsék ennek a nemes és önfeláldozó munkának egy részét. Tiszta szívből kívánom, hogy ebben az új évben is sok örö­met leljenek a gyermekek, a szülők és a nevelők minden meg­tanult vagy elolvasott magyar szó, a felcsendülő népdalaink hallatán és legyen a nyár elején sok olyan jól sikerült vizsga, amilyet én láttam. Világszövetségünk főtitkárának az elnökség ülésén elmon­dott beszámolójából kitűnik, hogy 1973-ban harminc száza­lékkal több rokonlátogató érkezett haza. mint az előző évben Voltak közöttük az idősebb korosztályba tartozók és a har­madik, negyedik generáció fiataljai egyaránt. Ez igen örven­detes, főleg két okból kifolyólag. Először azért, mert ez azt látszik igazolni, hogy hajdani honfitársainkat éppúgy, mint gyermekeiket és unokáikat ér­dekli a magyar föld, mai életünk, népünk munkájának ered­ményei: eddig megvalósult terveink. Jöjjenek újra, ebben az esztendőben is és jöjjenek minél többen! Most azért is érdemes lesz, mert egyik-másik barátjukra ali^ ismernek majd rá. Nem tréfálok, bár a dolog derűs: ez az ország fogyókúrázik... Az ügy úgy kezdődött, hogy mind többen vették észre azt, miszerint a ruhájuk egyre szűkebb lesz. vagyis alighanem meghíztak. Mikor azután ebből kollek­tív felismerés lett. országgá röppent a jelszó; „Megmérettünk és nehéznek találtattunk ...” Mivel pedig itt is igaz hogv minden szónál hatékonyabb a személyes meggyőződés, a te­levízió verbuvált mintegy harmincfőnyi csoportot, amely­nek tagiai vállalták, hogy az ország színe előtt megméretkez­­nek, s tornával egybekötött diétás étkezés útján — gyógyszer nélkül — tíz hét alatt a tőlük telhető legnagyobb súlyveszte­séget érik el. Szép pénzjutalmakat tűztek ki. s az első díjat az a férfi nverte el, aki az említett idő alatt 14 kg (mintegy 28 font)-ot fogyott s ezzel elérte egészséges testsúlyát. De ez mind kevés ahhoz képest, hogy azóta már jóval kétszáz fölött van az újabb és még úiabb fogvni szándékozó csoportok szá­ma. Láttunk például a képernyőn egv 1800 lélekszámú kis fa­lut, ahol a községi orvos vezetése mellett folyik a népes kúra és a résztvevők hetenként állnak az ellenőrző mérlegre. Per­sze nem mindenkinek megy. Jót is nevettünk. Kérdi a ripor­ter az egyik asszonytól: — Hót magának kedves, hogyhogy nem sikerült? — Eddig még nem — mondja az asszony —. mert tömtünk harminc kacsát, meg vágtunk egy kétmázsás disznót... Szóval, ilyen kedves és egészséges furcsaságok is vannak idehaza. Hanem, ami különbképpen örvendetessé teszi a hazajóve­­telüket Kedves Olvasónk, az az, hogy haza lehet jönni, alkal­mas rá a nemzetközi helyzet. Korántsem azt mondtam vele, hogy minden rendben, hiszen van még folyamatban leyő há­ború, bizonytalan fegyverszünet és ehhez sokban hasonló ba­jok, de mindenesetre fontos változások mentek végbe az el­múlt esztendő alatt a világpolitikában. Ígéretes és reményt­­keltő nagy események ezek, melyek a népek békés egymás mellett élésének javát, és a higgadt, kölcsönösen előnyös tár­gyalások lehetőségét szolgálták. Szálljon gazdag áldás 1974 minden hasonló, békét és az emberi boldogságot szolgáló kez­deményezésére ! Végül elsőrendű hivatásomat gyakorolva, hadd hívjam re­formátus hittestvéreinket is haza a Magyarországi Református Egyház nevében. Jöjjenek gyülekezeteinkbe, nézzenek szét az eklézsiában, hallgassák meg az Igét nálunk is és imádkozza­nak velünk. Dicsérjük Istent együtt az új esztendőért, az újabb esztendőért, az újabb találkozásért! 3

Next

/
Thumbnails
Contents