Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-05 / 1. szám
Egymás mögött sorakoznak a mikrohullámú adó-vevők A 60 ÉVES ORION A hosszú szerelőasztalon mesebeli zsúfoltság. Csava rok, kisebb-nagyobb fémtárgyak, vezetékek, kapcsolók, műszerek, föl-fölvillanó lámpák és pislákoló oszcilloszkópok hevernek egymás hegyén-hátán. az odalátogató előtt a legnagyobb rendetlenség látszatát keltve. Hogy mégis valamiféle rendszer uralkodik itt, az csak abból tűnik ki, hogy az itt dolgozó lányok, asszonyok keze minden műveletnél alig valamit mozdul, és a szükséges tárgyat már be is lehet a helyére illeszteni. A szalag végénél kis olvasztótégely. Fortyog benne a fénylő, fémes folyadék. Az asztalon sok kéz által összerakott pár centiméter nagyságú lapocskát egy fémkar megmeriti benne — az főisistereg —, és készen van a tévé egyik „lelke”: az állomásválasztó szerkezet. Elmondani tovább tart, mint a valóságban. — Ez a szerkezet modern, integrált áramkörrel készül — magyarázza kísérőm, Zimmermann Adolf osztályvezető —, csak az olcsóbb készülékeknél alkalmazzuk a hagyományos, csöves-tranzisztoros megoldásokat. Igyekszünk lépést tartani a világszínvonallal, a legújabb technikai vívmányokat gyorsan alkalmazzuk saját készülékeinkben is. * 1913-ban alapította meg egy jószimatú, orosz származású vállalkozó, bizonyos Kremeneczky János a Magyar Wolframlámpagyárat. Az üzem eleinte izzólámpák gyártásával foglalkozott, de nemsokára — a Tungsram cég versenye miatt — áttért a villamossági alkatrészek és a rádiók gyártására. Nemsokára megszületett az azóta Szendrő Tamás, az Orion számítóközpontfának vezetője a kisebbik számítógépet ellenőrzi. Háttérben Zimmermann Adolf osztályvezető Baksa János egy alkatrész zajszintjét méri Munkában a szalag. Egy tévé-készülékbe 2177 alkatreszt építenek be világszerte ismertté vált, háromarcú Orion-védjegy. A két háború közötti nagy gazdasági válság alatt pangott a gyár. Több termékkel próbálkoztak, kisebb-nagyobb sikerrel — végül az Orion megtartotta a nemzetközi piacon kelt jó hírnevét. A fordulat 1948. március 28. után következed be: ekkor ugyanis államosították a gyárat. Az államosítással egyidejűleg megérkezett az állami támogatás is — négy esztendő alatt a termelés a négyszeresére futott fel. 1951-ben az Orion tervezőkollektívája nagy feladatot kapott: fejlesszék ki a Magyarországon addig jórészt ismeretlen televízió-vevőkészüléke.. 1955—56-ban megindult a sorozatgyártás. A televízió „jött-látott-győzött”: 1963-ban a gyár megszüntette a rádiógyártást. Áttértek a televízióra. Természetesen nem csupán a tévé az Orion egyetlen gyártmánya. A rádiókészülékek gyártásának megszüntetése után átvették a Beloiannisz Híradástechnikai Gyártól a mikrohullámú adó-vevő berendezések készítését. E rendkívül bonyolult és nagy szakképzettséget igénylő rendszerek manapság egyre inkább kiszorítják a távolsági hírközlésből a vezetékes készülékeket. Az Oríonban gyártott mikrohullámú berendezések legnagyobb részét külföldön adják el. Az Orion mindig érzékenyen reagált a technikai fejlődésre. Természetesnek tűnik, hogy napjaink műszaki forradalmának „sztárja”, a számítógép sem maradhat ki érdeklődési köréből. Munkájuk eredményét már láthattuk a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A végszerelő szalagon tükör előtt ellenőrzik a „Vénusz” készülék
