Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-09-14 / 19. szám
öreg udvar, öreg tetők és egy új toronyház a Józsefvárosban lEfil• >• f! l ( *i ■ mm wm _____ N ___ ír--ES íi! tilt, o 1g ■ H O Gg c 1äs1 M R95 ■9m i Kire, mikor kerül sor Várnagy Antal hegesztő Kossuth Lajos téri új otthonában Korszerű, kényelmes lakást, mindenkinek! Olyat, amelyet otthonának érezhet, ahol pihenhet, gyerekeket nevelhet, süthet-főzhet kedvére, ahová vendégeket hívhat, ahová jó hazamenni. Párthatározatok, rövid és hosszú távú népgazdasági tervek, rendeletek foglalkoznak azzal, hogy miképpen lehet ezt az óhajt megvalósítani. Országszerte új lakások tízezrei, építőanyagipari beruházások, új házgyárak jelzik: sokat tettünk azért, hogy szótárunkból eltűnjön ez a szó: lakáskérdés. Ma még azonban kénytelenek vagyunk lakáshiányról beszélni, s ez fővárosunkban okozza a legtöbb problémát, hiszen az ötvenes évek nagy mértékű iparosítása idején a feláramló tízezrek is a lakásra várók tömegét gyarapították. Fel kellett számolnunk a múltból örökölt nyomortelepek sorát, roskatag házakból, egészségtelen lakásokból kellett és kell a lakókat elköltöztetni. összehasonlítva társadalmunk különböző rétegeinek lakáshelyzetét, megállapították, hogy a lakásra várók között legtöbb a fizikai dolgozó. Éppen ezért 1971-ben rendelet mondta ki, hogy a fizikai munkások és a termelést közvetlenül irányító műszaki dolgozók a tanácsi elosztású lakásokból 80 százalékban részesedjenek. A gyermekeseket, kisfizetésűeket jelentős szociálpolitikai kedvezményekkel segítik: esetleg nem kell befizetniük a bérlakások használatbavételi díját, az öröklakások árából pedig gyermekenként harmincezer forintot engednek el. Mindezen túl, az üzemek, vállalatok kamatmentes kölcsönnel járulhatnak hozzá dolgozóik lakásgondjainak megoldásához. Népesedéspolitikánkból következik a nagycsaládosok fokozottabb támogatása. 1974-ben a párt és a kormány határozata nyomán a tanácsok vállalták: a három- és többgyermekes családokat az igénylés benyújtásától számított két éven belül megfelelő lakáshoz juttatják. Az állami beruházásból felépülő lakások elosztását Budapesten a kerületi tanácsok végzik. Hogyan állapítják meg, kire kerül sor a lakások szétosztásánál? Először is a lakáskérők adatlapot töltenek ki. Ezen szerepel a család egy főre eső jövedelme, vagyoni helyzete — ezek alapján csak meghatározott lakásfajtára számíthatnak az igénylők. (Állami bérlakásra csak azok a családok, amelyekben az egy főre eső havi jövedelem 1500 Ft alatt van.) Fölkerül az adatlapra a családban élő eltartottak száma, jelenlegi lakásuk alapterülete, minősége, az igénylők folyamatos munkaviszonyának ideje, az, hogy mióta laknak és dolgoznak Budapesten stb. Maga az elosztás négy fázisból áll: először elvégzik a gépi adatfeldolgozást, aztán elosztási tervet készítenek, ezt társadalmi ellenőrzés követi majd döntenek a kiutalás sorrendjéről. A lakáselosztás legfontosabb testületé a Lakásügyi Társadalmi Bizottság. E bizottságnak ellenőrző, véleményező és javaslattevő jogköre van. Tagjait a tanáes kérésére részben a kerület üzemei intézményét jelölik ki, részt vesznek munkájában a különböző társadalmi szervezetek, a szakszervezet stb. Ezekben a napokban már kint van a kerületi tanácsok hirdetőtábláin azoknak a listája, akik 1975-ben lakást kapnak. A lakásügyi osztály munkatársai és a társadalmi bizottságok most már 1976-ra készítik elő az elosztási tervet. A bizottsági tagok végiglátogatják a 76-os évben sorrakerülő családokat. Ellenőrzik, hogy megfelelnek-e a valóságnak az igénylési lapon feltüntetett adatok — de a társadalmi bizottságok feladata nem elsősorban az adategyeztetés. Hiszen nincs az a pontos adatlap, az a tökéletes számítógép, amely az életmód, a magatartás, a munkaerkölcs szintén jogos szempontjait, a családok helyzetét, gondjait meghatározó ezernyi tényezőt összegezhetné, összehasonlíthatná.’ Budapest három kerületének lakásgondjaival, az elosztás fáradságos munkájával ismerkedtem tanácsi dolgozók és társadalmi bizottsági tagok segítségével, Óbuda Győrfi József, a III. kerületi tanács lakásosztályának vezetője mondja. — Ez év márciusi adat: 4804 igénylő. A fővárosban a legtöbb lakást, Űjpalota és Zugló mellett, itt Óbudán építik. A város minden pontjáról költöznek ide. Ma kilencvenezren laknak itt, a század végére kétszázezres városrész leszünk. — Tudtommal Európában egyedülálló méretű szanálást végzünk. Már eddig is huszonötezer embert költöztettünk el a bontások miatt.. , — ... úgy, hogy van munkánk bőven — veszi át a szót dr. Asztalos János, a társadalmi bizottság elnöke. — De nem csak a lakásra várók nagy száma miatt. Inkább háromszor megvizsgálunk egy esetet, minthogy egyszer melléfogjunk. — Sokszor órák hosszat vitázunk az elosztási terven. Ha végképp nem jutunk dűlőre, azon melegében még egyszer kimegyünk a helyszínre és azután döntünk — fűzi hozzá Brocskó József, bizottsági tag. Józsefváros A VIII. kerület Budapest legsűrűbben lakott és legrégebben épült kerülete. A házak 99,6%-a 1950 előtt, 63%-a már 1900 előtt is megvolt. Itt még van szükséglakás is, sok komfort nélküli szoba-konyha. Az igénylők száma itt a legmagasabb: 9700. Átfogó terv alapján 1961-ben kezdődött. el a Józsefváros rekonstrukciója. A második ütemben 1971-től 1973-ig 3100 lakást szanáltak, ez évben 13 öreg ház 317 lakásából költöznek ki. Az elmúlt három évben három toronyház épült, egyenként 192 lakással. Ez évben újabb hármat adnak át a lebontott házak helyén. A társadalmi bizottságról Parádi Károlyné, a társadalmi bizottság elnöke beszél. — Sokat számít az idősebbek nagy élettapasztalata, de a fiatalok talpraesettségükkel, jó meglátásaikkal, egyenlő értékű részesei munkánknak. — Hadd dicsekedjem el egy kezdeményezésünkkel! — Arra rászoruló fiatal házasoknak egy-két évre, az igényelt lakás elkészültéig, szoba-konyhát utalunk ki. Így nem kell drága albérletet fizetniük, spórolhatnak az új lakással járó kiadásokra. Ebben a kerületben elkísértem egy nyugdíjas házaspárt, a társadalmi bizottság munkatársait. Lakásról lakásra járunk. Az Endrődi házaspár fáradhatatlan. Körülnéznek, alaprajzot készítenek, jegyzetelnek, tanácsot adnak. Mindenütt olyan tapintattal és olyan őszinte érdeklődéssel, hogy a családok érezhetik, a bizottság tagjai szívügyüknek tartják, hogy segíthessenek. A tapasztaltak alapján mondanak majd véleményt az elosztási tervről. Kispest Nálunk sok a mélyfekvésű, aktív talajvizes terület. Kispest külváros. Kispénzű emberek építkeztek itt, a házak megfelelő szigetelésére sokszor nem futotta — kezdi a lakáshelyzet jellemzését Tóth József, a XIX. kerületi tanács lakásügyi osztályának vezetője. — Én „őskispesti” vagyok — veszi át a szót Varga Ferenc nyugdíjas, a társadalmi bizottság titkára, ölven-hatvan éve a kerület jókora része még mocsár volt. Az itt épült házak most szanálásra várnak. — Mindig két bizottsági tag keresi fel az igénylőket. Több szem többet lát. Meg is van az eredménye. Elmondhatjuk, hogy százalékban szinte ki sem fejezhetően kevesen kifogásolják az elosztási tervünket — mondja Kerényi János. — Mondok egy példát arra — szól közbe Varga Ferenc — hogy mennyire fontos az ellenőrzés és az adatlapról ki nem deríthető körülményekre figyelő ember. Egy buszsofőr egyetlen szobában negyedmagával lakott és soronkívül kapott lakást. Autóbuszvezetőről lévén szó, mindannyiunk érdeke, hogy zavartalanul pihenhessen. — Látta már az épülő városközpontunkat? — kérdi Kerényi János, ő a társadalmi bizottság elnöke, húsz éve tanácstag. — Francia licenc alapján épül ott az első ütemben 504 lakás. Két házba tavaly már beköltözték, idén újabbakat adunk át. Az összkomfortos lakásokat mindenütt modern bútorokkal rendezték be, újhoz új dukál. Szép időben a sok virágtól lugasnak is beillő loggiákon ebédelnek a családok. A közelben teherautók forgolódnak, ívfény villan, daru nyikorog, paneleket hintáz a drótkötél. Kossuth Lajos tér. Üjabb sok száz család rendezgetheti már képzeletben jövendő otthonát a helyükre kerülő panelek, az élénk piros ablakkeretek mögött. Kép és szöveg: Balázs István 14 capuai púk A Magyar Televízió a közelmúltban mutatta be A capuai fiúk üzenete című dokumentumfilmet. Az izgalmas és érdekes filmmel több újságcikk foglalkozott — ezekből mutatunk be néhány figyelemre méltó részletet. A dokumentumfilm szinte csökönyös következetességgel járta végig a disszidens magyar fiatalok határainkon túli útjának stációit az ex-hadit'ogolytábor emigráns-lágertől letelepedési helyeikig, többnyire kétes és nagyon alacsony színvonalú egzisztenciájuk megteremtéséig. E két szélső állomás közötti időszakban megjárják a börtönöket („a lányok kilencvenöt százaléka prostituált lesz” — meséli Stockholmban a Körösi fiú), „narkót” csempésznek, pornográf fotókat árulnak, nemzetközi vonatokon „csöveznek”, és rendszerint a véletlen szerencsén múlik, hogy egyáltalán életben maradnak. (Magyar Nemzet) A dokumentum — legalábbis az ilyen jellegű dokumentum — leleplezés. A leleplezés szónak viszont kétféle értelme van. Az egyik: megmutatni a rejtőzködőt. A másik: eltávolítani a hamisat, azt, ami elfed, ami megtéveszt. Am nagyon furcsa eset az, amikor a megtévesztés aktusáról tényszerűen semmit sem tudunk, illetve amit tudunk, az lopakodva árad, vagy nyíltan lopakszik. Arról a hatásról beszélünk most, amelyet a legfejlettebb nyugati államok magas életszínvonala, technikai „álomvilága”, sajátos civilizációja és életrendje gyakorol a magyar fiatalok egy részére. Ez a hatás — mivel sejtésekre, élménytöredékekre, kiemelt tényekre, ám sohasem a végigélt sorsra épül — csalóka. Ifjú lelkeket érint meg, olykor nagyon is primitív ösztönöket aktivizál, fata morganaként hívogat, ám tagadhatatlanul valóság. Létezik az a világ, ahol könnyű lakáshoz és kocsihoz jutni, ahol színesebbek a képeslapok, ahol feltűnés nélkül hoszszabbra nőhet a szakáll, ahol — bizonyos értelemben — többet megengedhet magának az ember, ha éppen úgy hozza a sorsa. Ez a dokumentumfilm disszidens magyar fiatalokról szól, olyanokról, akik elérték a fata morganát és így vagy úgy megtelepedtek benne, és olyanokról is, akiket idegen testként kilökött magából az „álomvilág”, vagy inkább ők nem bírták befogadni azt. A filmben megszólalnak a csalódottak, a visszatértek, a még reménykedők, a fölényesek. Az az egyetemista is, aki úgy véli, már csak ő hiányzik a Second Avenueról, meg az is, aki szintén Amerikába készül egy két évvel ezelőtt megjelent homályos újsághirdetésben bízva. A film készítői, Bán Ernő riporter, Varga János hangtechnikus, Hildebrand István operatőr, Kígyós Sándor rendező és Radványi Dezső szerkesztő nem vitatkoznak velük. Nem kommentálják szavaikat, nem ítélik el őket, nem oktatnak ki senkit. Munkájuk valóban dokumentum, riasztó és megdöbbentő tényekkel. Vállalkozásuk persze nem terjedhetett ki a disszidálás minden vonatkozására, de amit bemutattak — gondolom — sokan most hallották először. (Filmvilág) A capuai fiúk üzenete megrázóbb tévéélmény, mint a legvéresebb krimi. Sokkhatását nehezebb kiheverni, mert tudjuk, nem kitalált, hanem valóságos történet pergett a nézők előtt. (Magyar Nemzet) Maga a bemutatás ténye amellett bizonyít, hogy nem „rázós” ügy a témával való nyilvános foglalkozás, ha azt őszinte, hiteltérdemlő és felelősségteljes hang hatja át. Nem rázós — de kényes. (Film Színház Muzsika) A film bizonyára sok nézőt megfoszt illúzióitól, de ez is volt a célja. Persze, hogy 6
