Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-08-03 / 16. szám
Játékos nyelvóra a legkisebbeknek — Évek óta szinte változatlan pedagógusgárdával dolgozunk. ők, úttörőként, saját munkájukon keresztül tapasztalták meg azokat a nehézségeket és problémákat, amelyek fölvetődnek tanfolyamainkon. Ügy is mondhatnám, hogy tanári karunk specializálódott. — Harmadik területként, az előbbiekhez kapcsolódva, módszereink differenciálódását emelhetem ki. Hozzánk különféle gyerekek kerülnek: korban és tudásban egyaránt különböznek egymástól. Ki kellett dolgoznunk azokat a módszereket, amelyek megfelelnek az egyes korcsoportok érdeklődési körének, s ugyanakkor tekintetbe veszik a már megszerzett nyelvtudást. Minden korosztálynak kidolgoztuk a megfelelő módszert is. — ön eddig a fejlődésről beszélt. Vannak még megoldatlan gondok is? — Bizony, akadnak. Például éppen tanítási módszereink differenciálásakor jöttünk rá, hogy, sajnos, a kor és a tudás nagyon sokszor nem felel meg egymásnak. A magától értetődő az volna, hogy a kisebbek kevesebbet tudjanak magyarul, a nagyok többet — de ez nem így van. Néha a legfiatalabbak szinte tökéletesen értenek és beszélnek magyarul — ugyanakkor a nagyobbak még az alapfogalmakkal sincsenek tisztában. Mármost mit csináljunk? Ha egy tizennégy éves kamaszt beültetnénk a hatéves kezdők közé. az éppen olyan hiba volna, mintha fordítva, egy első elemistát a gimnazistákkal együtt oktatnánk. Meg kell találnunk — és azon dolgozunk, hogy megtaláljuk — a megoldást az életkorok és tanítási módszerek helyes differenciálására. Mindenesetre most is olyan kiscsoportos tanítási elv szerint dolgozunk, ami lehetővé teszi, hogy tanáraink egyenként is foglalkozzanak egy hallgatóval — így kiegyenlíthetjük a különbségeket. — Az utóbbi két esztendő tapasztalatai alapján úgy gondolom, hogy az idősebbeknek, tehát a tizenegynéhány éves kamaszoknak már nem a táborozás a legmegfelelőbb, ök úgy érzik, hogy a tábor „gyerekes” dolog, nekik nagyobb feladatok kellenek. Azt hiszem, a sárospataki kollégiumi forma inkább célravezető — itt „felnőttebbnek” érezhetik magukat a hallgatók, nagyobb az önállóságuk, s a nagyobb feladatok nagyobb teljesítményekre is sarkallják őket. — Évről évre egyre több diák vesz részt a táborok és kollégiumok munkájában. Mi az ön véleménye, mekkora a hatásuk ezeknek a tanfolyamoknak? — Ügy gondolom, sokkal nagyobb a hatásuk, mint amenynyit egyszerűen a létszám alapján várnánk. Az az évi néhány száz diák tulajdonképpen egy olyan „mag”, melynek a hatósugara nagyon messze ér. Hiszen a tanfolyamokon résztvevők nemcsak a nyelvvel, az irodalommal ismerkednek meg. Bepillantást kapnak egy nép kultúrájába, mindennapi életébe. Közvetlen tapasztalatokat szereznek a mai magyar életről, zenéről, irodalomról, kultúráról. Véleményalkotásukban persze senki nem befolyásolja őket, csupán maga a valóság. Szüleik nyelvével együtt így szüleik hazáját is megismerik. — Néhány szót hallhatnánk a további tervekről is? — Terveinket elsősorban az Anyanyelvi Konferencia határozatai szabják meg. Azt hiszem, jó úton járunk — s ezt az utat folytatnunk kell. Persze, állandóan tökéletesíteni igyekszünk munkánkat — de nem feledkezünk meg azokról sem, akik valamilyen ok miatt nem vehetnek részt tanfolyamainkon. Ügy tervezzük, hogy eddigi tapasztalataink alapján módszertani könyvet készítünk — s ezt átadjuk az országhatárainkon kívül dolgozó pedagógusoknak. Ez a módszertani könyv nagy segítséget nyújt majd az eddig megjelent tankönyvek célszerű felhasználásához is. Sós Péter János Lőrincze Lajos a fonyódligeti tábor magyarul tanuló vendégeivel [ 3 f 1 V A gyerekek között: Lőrincze Lajos és Imre Samu Egy kis sUtkérezés szünetben Balról: Balikó Lajos, Frittmann Lászlóné és dr. Galambos Ferenc Ireneus Molitor Edina tanárnő, a sárospataki kollégium kertjében Repül a freesby ... tartotta meg óráját Novotta Ferenc és Lévai András felvételei Ilir' 1 fc 10
