Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-08-03 / 16. szám

I 1 A CSALÁDJOGI TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁRÓL (3.) Hazánkban a népesség kilencven százaléka családokban él, olyan emberi, társadalmi „alapegységben”, amelynek megtisztelő és fele­lős feladata, hogy elősegítse a jövő nemzedék testi és szellemi fejlődését, s védett környeze­tet teremtsen a felnövekvő fiataloknak. Ha azonban ezt a szerepét a normális csalá­di keretek felbomlása miatt nem tudja betöl­teni, előtérbe kerülnek a gyermekeket, fiatalo­kat védő jogi rendelkezések. Az idén július elsején lépett életbe a módo­sított családjogi törvény, amely például meg­szünteti azt az eddigi általános szabályt, mi­szerint a hatodik életévét betöltött fiúgyer­meket rendszerint az apánál, a leánygyerme­ket és a hat év alatti fiút rendszerint az anyá­nál kell elhelyezni. A gyermeknek a jövőben annál a szülőnél van a helye, amelyiknél ked­vezőbb körülmények biztosítják testi, értelmi és erkölcsi fejlődését. Gyakran előfordult, hogy a válás után a gyermek elhelyezésével kapcsolatos pereket nem a szülői szeretet ösztönözte, vagy nem a gyermek érdekében indították meg, hanem ön­ző számításból, hogy ne kelljen tartásdíjat fi­zetni, hogy megszerezzék a lakást stb. Az eddigi bírói gyakorlat törvénybe iktatá­sa — hogy a gyermek kedvezőbb körülmények közé kerüljön — jó biztosíték lesz a gyermek helyes, gondos nevelésére; aki tehát egyszer bírói döntés vagy közös megegyezés alapján megkapta a gyermeket, annak a legmesszebb­­menően törődnie kell nevelésével. Ha ezt el­mulasztja, a gyerek a másik szülőhöz kerül. A jövőben is érvényben marad az a rendelkezés, amely szerint az erkölcsi okok miatt állami gondozásba vett gyermekek esetében a szülői felügyeleti jog megszűnik. Ha azonban nem erkölcsi okok indokolják az állami beavatko­zást. hanem a szülők szociális helyzete vagy betegsége, akkor nem célszerű tőlük minden jogot megvonni. Ilyenkor helyesebb, ha a gyermekek továbbra is a szülői házban ma­radnak és az állam gondoskodik róluk, meg­felelő módon segíti nevelésüket. A magyar állam jelenleg mintegy 34 ezer gyermeket gondoz, legtöbbjüket jól működő intézetben, ahol azonban bármilyen lelkiisme­retesen törődnek is velük, mégsem pótolhatják teljesen a szülői szeretetet. A családok harmóniáját szolgálja az az új törvény, amely az örökbefogadás jogintézmé­nyét szabályozza, és erősíti az örökbefogadó szülő és a gyermek kapcsolatát. Megvalósult egy régi óhaj: életbelépett az örökbefogadás titkossága, tehát a vér szerinti szülő az örökbeadáshoz szükséges hozzájáruló nyilatkozatát úgy is megteheti, hogy nem tud­ja, ki fogadja örökbe gyermekét. Erre a ren­delkezésre a visszaélések elkerülése miatt volt szükség. Gyakran előfordult, hogy a vér sze­rinti szülő akkor követelte vissza a gyermekét, amikor az már felnövekedvén a saját lábára állt, dolgozott, önálló keresete volt. Az ilyen „visszakövetelések” néha sok keserűséget okoztak a többnyire idős, gyermektelen há­zaspároknak, akik élve az örökbefogadás le­hetőségével a gyermeket vagy gyermekeket felnevelték. Az új rendelkezés őket védi, de védi az örökbefogadott gyermeket is a lelki megrázkódtatástól: sokan csak a „visszakö­vetelés” alkalmával tudták meg a valóságot, hogy örökbefogadott gyermekek. Az örökbefogadás új jogszabálya megköny­­nyíti az egyedülállók részére az örökbefoga­dást és tartalmaz még egy könnyítést: neve­zetesen az olyan örökbefogadások felbontását, amelyek nem töltötték be társadalmi rendel­tetésüket. Ilyen okok a nevelőszülők és a gyer­mekek részéről egyaránt felvetődhetnek. Fontos újdonságokat tartalmaz a családjogi törvény a gyermektartási díjak megállapítá­sával kapcsolatban. Az eddigi gyakorlat szerint, ha az elvált szülők nem egyeztek meg a gyermektartási díjban, akkor a bíróság — egy-egy gyermek­re — az illető fizetésének, rendszeres jövedel­mének megfelelően állapított meg egy bizo­nyos összeget. Ez ma is érvényben van. Ami új és rendkívül lényeges változás: ha a fize­tésre kötelezett jövedelme emelkedik, auto­matikusan, minden bírósági közreműködés nélkül, magasabb lesz a tartási díj összege. Te­hát a gyermektartási díj megállapításának alapjául szolgál minden olyan rendszeres jut­tatás és jövedelem, amelyből egyébként a gyermek részesülne, ha a volt házastársak együtt élnének. A gyermektartási díj százalé­kos megállapítása védi a gyermek érdekeit és védi a nevelő szülőt — legtöbbször az anyát. A gyermek védelmének fokozására egyes esetekben az tartásdíjat az állam előlegezi, mégpedig az olyan esetekben, amikor a tar­tásdíjra kötelezett fizetéséből a megállapított összeg levonása átmenetileg megoldhatatlan, és a nevelő szülő saját erejéből nem tudja eltar­tani gyermekét. Ez az új rendelkezés megkíméli az anyát a sok utánjárástól, és elejét veszi annak, hogy a munkahelyét állandóan változtató lelkiisme­retlen apa kibújjon a fizetési kötelezettség alól. H. M. BÁBUK A TIHANYI MÚZEUMBAN A Magyar Színházi Inté­zet és a bábművészek nem­zetközi szervezetének — UNIMA ■— hazai csoportja már évek óta szorgalmazta egy bábgyűjtemény létreho­zását, s most a tihanyi kiál­lításon a hosszú gyűjtőmun­ka eredményeként bemutat­hatták a közel félezer dara­bos gyűjtemény egy részét. A Bábuk és árnyak című kiállításon a XIX. századvé­gétől a felszabadulásig ter­jedő időszak emlékei között sétálhat a látogató, s amint azt Szilágyi Dezső az Állami Bábszínház igazgatója meg­nyitóján elmondotta; a most látható gyűjtemény temati­kusán két részre osztható. Az első a vásári — mutat­ványos — bábjáték, a vándor színházak festett-faragott „művészeit” és kellékeit tár­ja elénk, a kiállítás második része pedig az első „igazi” bábszínházak legrégebbi em­lékeit — az 1920-as évektől — mutatja be. A tihanyi kiállítás az első kísérlet arra, hogy a műfaj történetéről átfogó képet ad­jon. A további tervek között szerepel a jelenkor bábmű­vészeiének bemutatása, ame­lyen majd az Állami Báb­színház, a bábfilmgyár és a televízió tulajdonában levő, de már nem szereplő bábo­kat állítják ki. S e művészet szerelmeseinek álmai neto­vábbja, a „nagy terv" egy önálló bábmúzeum létreho­zása. Talán ehhez is hozzájárul­hat a tihanyi kiállítás nagy sikere. Kicsik s nagyok jól mulatnak a bemutatón Kép és szöveg: Lévai András 17 év után ismét itthon. Kedves beszélgetés volt május végén a Rátkai Márton Színészklabban Budapesten. A Magyar Új­ságírók Országos Szövetsége Kulturális Bizottsága vendégül látta Turay Ida színművésznőt és Békeffy István írót, akik véglegesen hazatértek Magyarországra. A vendégekkel dr. Szarnék Tamás újságíró beszélgetett. Székely Tamás felv. A Toldi című előadás egyik szereplője az 1940-es évek táján. Lent: Kemény Henrik, a népművészet mestere és Vitéz László, a magyar meseirodalom egyik halhatatlan figurája

Next

/
Thumbnails
Contents