Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-08-03 / 16. szám
far#; r ■■ \ i ■ fv Futóverseny ... ...és nyertesei: Hegedűs Karcsi és Imre Sabine, Burgenlandból Körben áll egy kislányka ... Lőrincze Lajos megnyitja a sárospataki nyári kollégiumot A Balaton örömeihez a csónakázás is hozzátartozik Érkezés utáni pillanatok. Burgenlandból sok szülő látogatta meg gyermekét a fonyódligeti táborban Demblovszky József, a sárospataki nyári kollégium igazgatója üdvözli a hallgatókat Van valami jelképes abban, hogy az évről évre megnyíló magyar nyelvi táborok két színhelye a magyar múlt és a magyar jelen két központja: Sárospatak és a Balaton. Mintha már a puszta helyszín is azt sugallná: az immár történelemmé lett hajdani és a lüktető, élő mai Magyarország egysége, nemzeti hagyományainak folytatólagossága éppen a nyelv keretei között, a fenntartó és megőrző anyanyelv segítségével válik valósággá. S a Balatonban fürdő, vagy a pataki várfalak alatt elsétáló gyermek úgy ismerkedik meg a magyar szavakkal, hogy egyszersmind megérinti a színhely, a környezet, a valóság varázsa is. Semmi csodálatos nincs tehát abban, hogy Lőrincze Lajos címzetes egyetemi tanárt, az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége ügyvezető elnökét éppen a fonyódligeti Leánytáborban kértük fel interjúra. S abban sincs semmi különös, hogy a beleegyező válasz után még néhány nap eltelt, míg a beszélgetés valóban létrejött — s már nem a Balaton partján, hanem a sárospataki kollégium egyik szobájában. (Természetesen, ide kívánkozik némi magyarázat. Az Anyanyelvi Konferenciák elhatározásának megfelelően az MVSZ Utazási és Tájékoztató Irodája ebben az évben is meghirdette nyelvi táborait. A világ öt földrészéről érkező jelentkezéseket azután csoportosították: a 14 évesnél fiatalabb lányok Fonyódligeten, a fiúk Balatonlellén, az ennél idősebb fiatalok pedig Sárospatakon kaptak táborozási, nyelvtanulási lehetőséget. A balatoni táborokban a gyerekek együtt nyaralnak belföldi pajtásaikkal, a nyelvórákon kívül játék, fürdés közben is, szinte észrevételenül, magyarul tanulnak. S természetesen, szüleik is meglátogathatják kislányukat, kisfiúkat.) A szülői látogatás alkalmat adott arra, hogy Lőrincze professzor találkozzék a táborok pedagógusaival, a gyerekekkel és szüleikkel. Nem egyet közülük már évek óta ismer, hiszen minden esztendőben visszatérnek: még többet, még jobban akarnak tanulni. S egyben alkalom nyílott arra is, hogy szakértő szemmel nézze meg az oktatást, a fejlődést. Az újságíró első kérdése, kézenfekvőén, a tapasztaltakra utalt: — ön évről évre aktívan részt vesz a nyelvi tanfolyamok, táborok munkájában. Hogyan értékeli a tanfolyamokat — lehet-e fejlődésről beszélni? — Lehet, sőt, nyugodt szívvel állíthatom, nagy fejlődésről beszélhetünk. Azt hiszem, három nagy terület van, ahol a kezdet óta nagyot léptünk előre. Az első, és talán a legfontosabb az, hogy nyelvtanfolyamaink külsőségeikben sokat javultak. Külsőségeken most elsősorban az elhelyezést, az időbeosztást, a könyvekkel, munkafüzetekkel való ellátást értem. Meglehetősen nagy követelményeket támaszt minden ilyen tanfolyam, pedagógusok, szervezők iránt egyaránt. Szerintem a balatoni táborok és a pataki kollégium megteremtették azokat a külső feltételeket, amelyek elengedhetetlenek a jó munkához. Kényelmes szállás, bőséges étkezés mellett megfelelő tantermekre is szükség van — idén már a rendelkezésünkre állnak. Az évek során nyert tapasztalatok alapján olyan tanmenetet dolgoztunk ki, amely figyelembe veszi tanítványaink speciális helyzetét, és azt, hogy nyár van, elsősorban a pihenés, a játék évszaka. Tehát nem unalmas iskolai óráikat szervezünk, hanem játékokat, daltanulást, kirándulásokat, könnyed elfoglaltságokat — s mindezeket a nyelvtanulás, a magyar kultúra megismertetése szolgálatába állítjuk. Meg kell említenem, hogy nagyon jó segédeszközöket kaptunk: a tavalyi, szombathelyi Anyanyelvi Konferencia résztvevői már megismerkedhettek új nyelvkönyveinkkel, amelyeket most a gyakorlatban is felhasználhatunk. Mindezek alapján célratörőbb, s mégis játékosabb lett a tanmenet, jobban használjuk ki szűkre szabott időnket. Az első énekóra
