Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-07-06 / 14. szám
m ím m m u, A PLEBANIATEMPLOM TITKA nem is akármilyen freskók! A függőleges falakat, körülbelül három emelet magasságig. meghatározott ikonográfiái rend szerint azonosítható szentek, nagytehetségű festő kezével alkotott képmásai borítják. A szentély északi falát még nem tisztították meg teljesen, de már átüt a mészréteg alól egy jelenet (talán az utolsó vacsora?) körvonala. Úgyszintén szokatlan elhelyezésben, a szentély záródásában, kissé oldalt, egy különös tartású Krisztus-alak... Mindez eddig nagyszerű — de „szabályos” felfedezés. Mit mondjanak azonban a kutatók és szakértők azokra a freskókra, amelyek az ablakkeretekben, s az ablakok alatt kerültek elő? Mert ezek már semmiféle megszokott rendbe sem illeszthetők, lévén világi személyek portréi! Ablakonként harminc kü- ' lönböző, jól karakterizált, komoly, vagy karikaturisztikus arcmás. Eddig három ablakot bontottak ki, de a szentélynek hat ablaka van; tehát legalább száznyolcvan arckép rejtőzött, illetve rejtőzik a későbbi ráfestések alatt! Kik ők, hogyan, miért és mikor, kinek a keze által kerültek oda? Oda, ahová példa nincs, hogy bármikor, bárkiknek kerülni szokás lett volna? — A kérdések még szónokiak, a kutatás még félúton se tart, s addig* a megfejtés is legfeljebb találgatás lehet. A tudományban pedig a találgatás veszedelmes ösvény,.. Amit tudunk: az egyhajós szép gót templomot a ferences szerzetesek építtették 1380 körül. Lackfy Istvánt, Zsigmond király egyik hívét, s támaszát — miután felkelést szervezett —, tárgyalások címén tőrbecsalták és meggyilkolták 1397-ben. Holttestét ide, ebbe a templomba temették, sírköve ma is megvan, tehát a templom^ nak ekkor már állnia kellett (elődjének, a Szent Lőrinc kápolnának, amelyet 1241- ben említenek az oklevelek először, alapfalait, részben a templom mellett, már korábban feltárták). A török támadások idején a szerzeteseket elköltöztetik és a templomot a hozzá csatlakozó rendházzal együtt erőddé alakítják át. 1530-ban már úgy említik a templomot, hogy ablakai be vannak falazva, s benne katonák tartózkodnak. Bizonyos, hogy a freskóknak ez időre már el kellett készülniük. A vallásos tárgyúakról stílusjegyeik és a hozzájuk hasonló, ismert, és ismert korú festmények alapján úgy vélik, hogy 1430 körül keletkeztek. A szemmel láthatóan más kéz által festett reneszánsz-jellegű világi arcképek az ablakokban jóval későbbiek, aligha' nem 1500 után készülhettek, de legfeljebb 1500 és 1526 között. Ez idő után már sem a viszonyok, sem az épület nem voltak alkalmasak ilyen arányú művészi munkához. Ami nagyon fontos: Keszthely várát (azaz: a templomot) soha nem foglalta el a török, nem is ostromolta! Az épület tehát megmaradt „helyőrségnek”, külső erőszak benne kárt nem tett. A törökök kiűzése után, a XVIII. század elején azután visszatértek a ferencesek, is: mét birtokukba vették a templomot és a kor ízlése szerint, barokk stílusban rendezték be. Később egy ideig a premontreieké volt, majd sokáig gazdátlanul állott. A múlt század végén a város nagybirtokosa, a Festetics család révén restaurálták (miután a Festeticsek elbontatták a kertjükben álló, ennél is régebbi templomot, s a városnak nem volt plébániatemploma). Itt a következő kérdés: a helyreállítók mit sem tudtak volna a freskókról? Fennmaradt egy fénykép az átalakítás előtti időből, amelyen látható a szép barokk berendezés, a falak azonban simára meszeltek. Anélkül festették volna rájuk az új mintákat, hogy akárcsak megkaparták volna? Bármily valószínűtlen, mégis elképzelhető, mert kevéssé hihető, hogy a restaurátor, aki olyannyira szigorúan tért viszsza (a kor szokása szerint), az eredeti gót stílushoz, hogy még a barokk oltárokat, szószéket stb. is kidobálta (sajnos, nyomuk veszett mindjárt ...), ne használta volna fel az eredeti festményeket, ha tud róluk. Stehlo Ottó, aki az 1896-tól 1905-ig folyó felújítást vezette, mégsem tesz sehol emlitést a freskókról. Viszont fennmaradt rajzain különös foltok körvonalai találhatók, amelyeknek semmi közük a restaurációhoz, mígnem most kiderült, hogy pontosan fedik a felfedezett freskók helyét. Valaki tehát mégis tudhatott (vagy sejthetett?) valamit a hajdani képekről... Utólagosan, már szerencsének tekinthető, hogy nem bolygatta meg őket, mert békében megvárhatták, hogy korszerűbb és biztonságosabb eszközökkel tárják fel és őrizzék meg őket áz utókornak. Itt tart jelenleg a keszthelyi plébániatemplom művészettörténeti szenzációjának az ügye. A ma betérő turisták elől azonban a szentélyt deszkafal választja el a hajótól. A felfedezés jelentőségét felismerve, az Országos Műemléki Felügyelőség nagyszabású anyagi és technikai eszközöket fordít a további, teljes feltárásra. Hiszen még nem lehet tudni, mi rejtőzik a templomhajó falain. S mit nyújt majd a templom teljes régészeti feltárása a már korábban ismert, akkor visszafalazott, s most ismét kibontott gótikus ülőfülkéken, vagy az északi oldalon most feltárt, egyelőre ismeretlen rendeltetésű betekintő ablakon kívül? Még el kell olvasni a rend szerteszóródott irataiból azt, ami fennmaradt, még kutatni kell más okleveles források után, még ... Még hátra van a java. Hanem az már igazán irigylésre méltó munka. Bogáti Péter A keszthelyi plébániatemplom szentélyében felfedezett középkori freskók egyike: Bűnbánó Magdolna, földig érő hajjal
