Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-07-06 / 14. szám

Kegyeletteljes megemlékezések a deportálások 30. évfordulóján A MAGYAR ANYANYELVERT Folytatjuk a II anyanyelvi konferencia anyagának az ismerteté­sét. ezúttal dr. Haraszti Sándor (USA) felszólalásaiból idézünk né­hány fontos és tanulságos részletet. Harminc éve annak, hogy 1944 nyarán német parancsra elindultak Magyarországról a depor­táló vonatok és sok százezer zsidó vallású magyar állampolgárt náci haláltáborokba hurcoltak. A 30. évfordulón a deportálás hatszázezer áldozatá­ról a magyar zsidóság Budapesten és vidéken mindenütt gyászünnepségeken emlékezett meg. A főváros zsidósága április 12-én tartotta meg az emlékező gyászünnepséget, állami, társadalmi szervek tisztségviselőinek jelenlétében és nagy­számú résztvevővel. Szegeden, Debrecenben, Mis­kolcon, Győrött, Pécsett, Sátoraljaújhelyen és a vidék számos más helyén is emlékező ünnepsége­ket tartottak. A szomorú évfordulón a Magyar Zsidók Világ­­szövetsége Amerikai Tagozata is gyászünnepséget tartott New Yorkban az ott élő magyar zsidóság részvételével. A Magyar Zsidók Világszövetsége Amerikai Tagozatának meghívására dr. Seifert Géza a Magyar Izraeliták Országos Képviseleté­nek elnöke feleségével együtt New Yorkba uta­zott és a New York-i Park East Synagogue-ban megtartott gyászünnepségen a magyar zsidóság nevében beszédet mondott. Dr. Seifert Gézát és feleségét a New York-i nemzetközi repülőtér pro­­tokoll-termében Bernath Lange, New York város polgármesterének első helyettese és a Magyar Zsidók Világszövetsége nevében Waldman Tibor elnök, Róth József az Amerikai Tagozat elnöke, Arthur Schneider főrabbi és mások fogadták. A fogadóbizottság nevében Bernath Lange polgár­mester-helyettes meleg szavakkal üdvözölt? a ven­dégeket. Válaszbeszédében dr. Seifert Géza meg­köszönte a szíves fogadtatást. A Park East Synagogue-ban megtartott emlé­kező ünnepségen Arthur Schneier főrabbi első­nek mondott beszédet, majd Gáti Norman, az . Amerikai Tagozat igazgatóságának elnöke, Róth József és Louis S. Lefkowitz New York állam fő­ügyésze emlékeztek a harminc évvel ezelőtti de­portálásra. Dr. Seifert Géza, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke többek között ezt mondta beszédében: — Mártírjaink iránti fájdalmas megemlékező érzéseink soha eltompulni és elhomályosodni nem fognak, emlékük szívünkben, érzéseinkben és gon­dolatainkban örökké élni fog. Azért jöttem ide, hogy a New York-i magyar zsidóság körében em­lékezzünk mártírjainkra, lerójuk az irántuk ér­zett soha el nem múló kegyeletünket.. . Beszéde további részében rámutatott arra, hogy a mai Magyarország jogrendszere tiltja a fasiszta törekvéseket és az antiszemitizmust. A Magyar Népköztársaság büntetőjoga izgatásnak minősíti az antiszemitizmust és azt a törvény szigorával bünteti. Kifejtette, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió a békés egymás mellett élés szellemé­ben több egyezményt kötött, s az egész világon tért nyert a különböző társadalmi rendszerű álla-' mok békés egymás mellett élésének az eszméje. Dr. Seifert Géza és felesége rövid New York-i tartózkodásuk alatt résztvettek a Magyar Zsidók Világszövetsége vezetőségének fogadásán és több amerikai egyesület rendezvényén. New Yorkból Washingtonba utaztak, ahol a magyar nagykövet­ségen Szabó Károly washingtoni magyar nagykö­vet, Mikola Rezső elsőtitkár és Kovács János tit­kár részvételével fogadást rendeztek a tisztele­tükre. Amerikai látogatása után felkerestük dr. Sei­fert Gézát, s a Magyar Izraeliták Országos Kép­viseletének az elnöke elmondta, hogy az amerikai magyar zsidóság körében rendkívül nagy érdeklő­dés mutatkozik az óhaza, a mai Magyarország iránt. Minden érdekli őket, ami itthon történik, elsősorban a magyar kultúra, az új magyar iro­dalom, a magyar költészet, az új magyar drámák, de ugyanilyen szeretettel gondolnak a régi ma­gyar operettekre és színművekre is, amelyek ben­nük a régi emlékeket, az ifjúság éveit elevenítik fel. A magyar színészek nagy sikerrel vendégsze­repeinek Amerikában, mert mindenki kiváncsi rájuk, mindenki meghallgatja őket, egy kicsit mindenki megfürdik a magyar szó, a magyar mu­zsika varázsában. — Például az egyik fogadáson fellépett Hont­­vári Rudolf operaénekes — mondta az elnök —, és régi magyar népdalokat énekelt. A közönség meghatottan hallgatta az ismerős dallamokat és bizony sokan elérzékenyültek. Dr. Seifert Géza elnök elmondta, hogy a fiata­lok, a második, sőt a harmadik generáció tagjai is jól beszélnek magyarul, mert a szülői házban gon­doskodnak róla, hogy ne feledjék el hazájuk nyel­vét. A Magyar Zsidók Világszövetsége Amerikai Tagozatának rabbi vezetője, dr. Arthur Schneier is kitűnően beszél magyarul és az Amerikai Ta­gozat ülésén magyar nyelven folyt a megbeszé­lés. — Az amerikai magyar zsidóság egy része an­nak idején a Horthy-fasizmus Magyarországáról vándorolt ki. Akik a második világháború után kivándoroltak, soha nem felejtik el, hogy hozzá­tartozóikat a nácik megsemmisítették. Bár ezek a szomorú emlékek tovább élnek az ottani ma­gyar zsidóság lelkében, azok, akik néhány hétre hazalátogatnak Magyarországra, már arról beszél­nek, hogy a mai Magyarországon a zsidóság sza­badon, antiszemitizmustól mentesen élhet — mondta dr. Seifert Géza: A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke több előadást tartott New Yorkban, ahol arról is beszámolt, hogy országunkban 105 zsinagóga, illetve imaház működik, ebből Buda­pesten 30. Beszélt az Országos Rabbiképző Intézet, az Anna Frank Gimnázium, a Fiú és Leány Árva­­ház, a 12 szeretetotthon, a Szeretetkórház, a hat­vanezer kötetet számláló könyvtár, a Zsidó Mú­zeum, a maceszgyár és a különböző rituális étke­zési intézmények, a rituális fürdő működéséről. A beszédekben külön megemlékezett a Magyar Iz­raeliták Országos Képviselete könyvkiadványai­ról,. az Űj Elet című felekezeti lapról és számos más intézmény létezéséről és fejlődéséről. Az amerikai magyar zsidóság figyelmét különösen az ragadta meg, hogy a magyar izraelita hitfelekezet a többi egyházhoz hasonlóan államsegélyben ré­szesül. Dr. Seifert Géza végül megjegyezte, hogy az előadásoknak azért is volt oly nagy hitelük, mert azok az amerikai magyar zsidók, akik már több ízben hazalátogattak Magyarországra, elmondták, hogy személyesen győződtek meg a magyar zsi­dóság szabad és virágzó vallási életéről. Zsadányi Oszkár ! A jelenlegi irányzat világszerte — én elsősorban az Egyesült .Allamok­­: ról és Kanadáról szólok — az etnikai csoportok nemzetiségi azonosságának : fenntartása. Az amerikai State Department és a kanadai federációs és koa­líciós kormányzat egyaránt elismeri annak fontosságát, hogy a nemzetisé­gi csoportok fenntartsák a maguk azonosságát, és ugyanez tapasztalható az angol nyelvű nagy egyházak magatartásában is. Ennélfogva a jelenlegi helyzet kedvező arra. amit úgy mondunk, hogy az etnikai csoportok nemzeti azonosságának megtartása. Befogadó hazánk hű polgárának lenni, és megőrizni származásunk országának hagyomá­nyait, históriai örökségét, kultúráját és nyelvét. Ez ma olyan gyakorlat, amelyet minden különösebb nehézség nélkül folytathatunk. Ez annyit is jelent más megfogalmazásban, hogy jó amerikainak, jó kanadainak lenni vagy különböző más országok becsületes polgárának lenni, annyit jelent, mint büszkének lenni arra, hogy magyarok vagyunk, büszkének lenni erre a kultúrára és erre a nyelvre. Erre tanítani a gyermekeinket is; Hogyan segíthetjük elő a magyar etnikai csoportok öntudatosulását? Mindenekelőtt magunkban, egyénileg kell tudatosítani, hogy nekünk min­den okunk megvan büszkének lenni a magyarságunkra. Amikor emlékezünk történelmi hagyományainkra, irodalmunkra, nyel­vünkre, hazánk nemzetközi helyzetének a javulására — ami a magyar haza népének elismerését és értékelésének az emelkedését jelenti a világ­ban —, akkor azt gondolom, elég okunk van rá, hogy tényleg büszkék : legyünk arra, hogy magyarok vagyunk. I Ezeket a gondolatokat tudatosítani kell a rendelkezésünkre álló kom­munikációs eszközökkel odakint a szétszórtságban. Erre meg is van a le­­;hetőség: világi sajtó, klubok, művészeti álkalmak. egyházi sajtó, temp­lomi szószék, konferenciák, táborok, Magyar Hírek, a „Szülőföldünk" adásai, a külföldi magyar rádióadások. A magyar anyaország felismerte felelősségét a külföldön élő magyar­ság iránt. Az első és a második anyanyelvi konferencia megszervezése erre utal. Ez azonban — ahogyan angolul mondják — egy two way street, kétirányú közlekedés. Ez visszafelé is elkötelezést kíván. Mi is felelősek vagyunk az anyaországnak, ahol a mindenkori magyar nemzet él. A konferencia csak kezdete egy folyamatnak, egy hídépítésnek, amelynek egyik íve Magyarországról indul, a másik íve pedig a szétszórt­ságban élő magyarságtól. Nem szeretem az emigráció magyarsága kifeje­zést. Ügy vélem, hogy sokkal összefoglalóbb, sokkal kevesebb kontrover­­ziát takar, ha szétszórtságban élő magyarságról beszélünk. A magyar nép idehaza megkezdte ezt a hidat, alappillérét lerakta. Mit tettünk mi, szét­szórtságban élő magyarok? Feladataink akkor kezdődnek igazán, amikor visszamegyünk fogadott hazánkba! Meg kell indítanunk a meggyőzés mun­káját a kinti magyarok között. Idehaza is sok meggyőzés és dialógus, vita és küzdelem kell azok részéről, akik váteszi lelkülettel egy felismert igazságot követnek azért, hogy a magyar haza betöltse felelősségét messzire szakadt fiai iránt. Mit teszünk mi a messzeségben? Először is nem kérünk senkitől bocsánatot azért, hogy mi is követjük a felismert igazságot. Ez az igazság pedig így igaz! A magyar nemzet Ma­gyarországon él! Nincs több eszmei magyar nemzet, és nincs több politikai magyar állam, csak az, amelynek területén mi most vagyunk. A szétszórt­ságban élő magyarság léte nem tartható fenn a magyar nemzettel és nyelv­vel és kultúrával és históriai hagyományokkal való élő kapcsolat nélkül. A magyar haza történeti felelősségből tart kapcsolatot a szétszórtságban élő magyarsággal. A szétszórtságban élő magyarság viszont létkényszer­­ből van a magyar hazára utalva. Ez a magyar haza, magyar nemzet ma szocialista államrendben él. A kinti magyarság nem ilyen rendszerben él. Ezek adottságok. Ezeket köl­csönösen tudomásul vesszük, és tiszteletben tartjuk. Ezeket megváltoz­tatni egyik fél sem törekszik a másik ellen, és nem engedi a maga por­táján. Másodszor: emelt fővel és tiszta szívvel megpróbáljuk megértetni kinti honfitársainkkal, hogy önmaguknak és a rájuk hallgató magyarok­nak az etnikai létét nehezítik vagy teszik lehetetlenné, ha megmereved­nek, ha nem értik meg az idők szavát, és nem tartanak lépést a történeti fejlődéssel. Harmadszor: felfogásunkat nem durva hangú sajtóförmedvényekkel. hozzánk nem méltó gyalázkodásokkal, egymás sárral dobálásával, hanem türelmes meggyőzéssel és munkával terjesztjük. Ilyen lehetőségek: ren­dezvények, konferenciák, egyházi összejövetelek, istentiszteletek, és — most Amerikáról és Kanadáról szólok — ismeretterjesztő cikkek, nyelv­­tanítás a családban és különböző közösségekben, a szülők felelősségének felkeltése. Or. Seifert Géza .4 jobb oldali képen középen a két díszvendég: Louis S. Lefkowitz, New York állam főügyésze és dr. Seifert Géza, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke. Két­oldalt: Róth József, a Ma­gyar Zsidók Világszövetsége Amerikai Tagozatának elnö­ke, és Schneier Arthur, a Park East zsinagóga főrabbija Dr. Haraszti Sándor (Novotta Ferenc felv.) 8

Next

/
Thumbnails
Contents