Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-13 / 8. szám
A homokra épült falu Misiét Attila im É r m m m falu: Mogyoród , et^kiUes igényesek, nem ismerik a lemondást ... — Sajnálatos ez? — Ha a hitélet szempontjából nézem, bizonyos mértékig sajnálatos. Ha az élet teljességében nézem, azt kell mondanom, nem sajnálatos. — Rosszabbak ezek a fiatalok, mint az őket megelőző nemzedék? — Nem hiszem. És itt nem csupán a szexuális erkölcsre gondolok. — A verekedés valaha divat volt Mogyoródon? — Igen. — A bicskázás is? — Igen. — És most? — Most ilyesmiről nem hallani. A falu életében a legnagyobb probléma az ital. Ez bortermő vidék. De régebben is az volt... — Mi az, amit ön, túl az említett dolgokon, elítélendőnek érez? — Nem szokásom a bűn ostorozása, de bánt az, hogy az anyagi különbségek eltűnésének ellenére nem szűntek meg a múltban fogant neheztelések. A hajdani nagygazda és a hajdani zsellér itt még nem békült meg egészen. Ügy vélem, ennek a neheztelésnek el kell múlnia. A következő nemzedék már nem fogja érezni, ez az egyik pozitív tényezője a változásnak. — ön a gyerekek hitoktatásával is foglalkozik. Emlékszik-e a múltból olyan esetre, amikor sajnálkozást érzett, mert egy-egy tehetséges tanítványa nem tanulhatott tovább? — Nagyon sok ilyen esetre emlékszem. — És a mostani időkben? — Több olyan diplomás ember él a faluban, akit valami-Az esperesplébános kor én is tanítottam. Közöttük sok olyan van, aki a múltban semmiképpen sem tanulhatott volna tovább. Ez is a változáshoz tartozik. A lehetőségek köre kitágult. Jobb az élet, ember és ember között általában nem tesznek úgy különbséget, mint azelőtt. Az egyház, a vallás szempontjából az a probléma, hogy az életforma-változás miatt az emberek — különösen a fiatalok — távolabb kerülnek tőlünk. De tudom, az életet ebben a formájában kell elfogadni, helyeselni előnyeit, s a lelkipásztornak az új körülmények között kell keresnie a lehetőséget, hogy híveihez közelebb kerüljön. Valaha a falu legtekintélyesebb embere a pap volt. Ma a műveltség növekedése, a szakmák specializálódása miatt ez az abszolút tekintély megszűnt. De a lelkipásztornak nem is a tekintély a célja, hanem a szolgálat, az emberek vallási, erkölcsi életének szolgálata. — Ezt a viszonyváltozást kedvezőtlennek érzi? — Nem. Inkább természetesnek. rpam dlciMLA hivatalos, naptári tavasz harmadnapján érkezünk Mogyoródra. Forró szél fúj, az örvénylő levegőben a kvarchomok csillámló szemcséi kavarognak, hasonlóképpen a téli jégkristályokhoz, ez a szemkápráztató pilingélés azonban korántsem a karácsonyig érő idill hangulatával hinti be a tájat. A rendhagyó időjárás, a márciusi kánikula itt a homokdombok öblében valamiképpen riasztó, a ferdén zuhogó reggeli fénysugarak hasábokra bontják a lusta légáramlások hátán úszó homokot. És ezek a dombok . . . Megannyi lágy, nőies idom, mintha körös-körül a látóhatáron gigantikus méretű szobrok töredékei hevernének, kitéve az örökös szél, a mozgékony levegőben surrogó homok súrlódásának, koptató és mállasztó hatásának. Mindenütt ez a vöröses árnyalatú, sárga szín, amelyen erőlködve és küszködve iparkodik átütni a tavaszi zsenge zöld. Vízmosások hálózzák be a dombokat, mint a márványt a természetes erezet, a mélyebben rejtőző, mállékony kőzetig felmarva ezt a sovány talajt. Ez egy kőhátságon púposodó homoktenger, amelynek hullámai minden oldalról körülveszik a völgyben épített falut, mintha bármely pillanatban ráomlanának és elnyelnék. A veszélyérzet azonban csak az idegent fogja el, a helybeliek egykedvű nyugalommal teszik a dolgukat: szőlőt metszenek, építkeznek, libákat legeltetnek a gyér vizű patak partján. A patakban is agyagsárga víz csordogál, a libák tollazata is vörhenyes, sárgászöld a papsajt húsos levele, amelyet a libák előszeretettel csipegetnek. Homokvilág? Mi terem itt? Válaszul egy történetet hallok. „Jó néhány évvel ezelőtt, amikor a konzervipar még nem szoktatta le a háziaszszonyokat a befőzésről, a budapesti asszonyok a piacokat járva a parasztszekerek névtábláit figyelték, amelyeken nemcsak a termelő gazda nevét, hanem az illetőségi helyét is fel kellett tüntetni. A lovaskocsi'knak ez volt és ma is ez a „rendszáma”, erről le lehet olvasni a falu nevét. Akinek a kocsi tábláján ez állt, hogy Mogyoród, az mindig magasabb árat kapott ’ a paradicsomért. A mogyoródi paradicsom olyan fogalom volt, mint a kecskeméti barack, a nagykőrösi uborka, a makói hagyma és a szegedi paprika. Néha ötven, hatvan dekát nyomott egy szem paradicsom, a színe vérpiros volt, édes volt, mint a legfinomabb alma és ontotta a dús levet. Egy időben a mogyoródi gazdák azt vették észre, hogyha vásár után betértek valahová, távollétükben eltűnt a kocsijukról a névtábla. Más faluból való élelmes emberek lopkodták a mogyoródi táblát, hogy aztán paradicsomvásár alkalmával a saját kocsijukra fölszerelve, megtévesszék a háziasszonyokat. Hát ilyen volt a híres mogyoródi paradicsom, amelyről még a zöldségtermesztés tudományos irodalma is megemlékezik s nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a mogyoródihoz hasonló minőségű paradicsom Európában csak Szicília földjén terem .,.” Mivé lett a mogyoródi paradicsom? Kurucz János, az „Arany János Termelőszövetkezet” mezőgazdasági technikusa: „Az én gyerekkoromban még öt-hatszáz holdon termeltek Mogyoródon paradicsomot. Abban az időben a friss zöldárunak még nagyobb keletje volt, mint napjainkban, amikor a konzerv olcsóbb és kényelmesebb. A konzervgyáraknak teljesen mindegy, milyen színe, íze van a paradicsomnak, a gyártás folyamán egységes áru készül belőle. Így aztán a paradicsom kezdett visszaszorulni. Amikor a termelőszövetkezet megalakult, még két-háromszáz holdon termeltek a mogyoródiak paradicsomot. Azt a fajtát termelték, amelyet Fóti gerezdesnek hívtak, mert Fóton kísérletezték ki, de az igazi nagy eredményeket .Mogyoród érte el. A mi termőtalajunk rossz, ez a sívó homok a gabonaféléből nagyon rosszul fizet, ráadásul a gabonák és a kapásnövények ki vannak téve az időjárás mindenféle viszontagságának. Megértem én itt már olyan tavaszt, amikor a mostanihoz hasonló forróság köszöntött be márciusban, azután jött egy májusi fagy és mindent elvitt, csak a paradicsom -állt meg a lábán s ki is húzott bennünket a csávából. Aszály és kései fagy akadályozta a mezőgazdasági termelést. Öntözésről itt szó sem lehet, a mi paradicsomunk jószerivel egyszer kap öntözővizet, amikor a palántát kiültetik, de talán éppen a talaj alkata okozza, hogy a paradiosomnövény gyökere kénytelen nagy mélységben keresni a nedvességet, azért ilyen szívós, ilyen életrevaló, azért terem úgyszólván gondozás nélkül olyan nagyszerű példányokat. Manapság azonban a paradicsom nem cikk. Gépi művelése még megoldatlan, a kézierő pedig hiányzik, mert elfogytak, kiöregedtek azok az asszonyok, akik nagy mesterei voltak a paradicsom termesztésének, a fiatalok pedig másutt jobb megélhetést találnak. Így aztán mostanában jó ha ötvenhatvan holdon termesztenek Mogyoródon paradicsomot.” És a homok? Ha nagyon tudományosak akarnánk lenni, azt kellene mondanunk, hogy Mogyoród ezekben az években a korszerű mezőgazdaság termésszerkezeti változásának időszakát éli. Tegyük hozzá, hogy küzdelmes időszakét, mert a komisz homokos talaj megmarad, úgyannyi hold homokhát keríti be a völgyben kuporgó Mogyoródot, mint annak előtte, viszont sokkal kevesebb az ember. S ezek a mogyoródiak meglehetősen keményfejű emberek, bár nem lehet róluk azt mondani, hogy maradiak. Inkább az a helyes kifejezés, hogy ragaszkodók. Ragaszkodnak a faluhoz és a megszokáshoz, a viseleti hagyományokhoz s egyfajta tempós nyugalomhoz. Nem hagyják sürgetni magukat, kivárják mindennek a maga idejét. Arra tesznek föl mindent, hogyha valamibe belevágnak, akkor abból sikeres vállalkozás kerekedjen ki, mert a mogyoródiak sem a fölös kockázatot, sem az elhamarkodott léDéseket nem szívelik. Mintha csupa sakkozó elme élne ebben a faluban, aki jól meggondolja, hová lépjen a huszárral. A látható a ravasz-bölcs hunyorgások, csípős mellékmondatok szálaival átszőtt mogyoródi beszélgetések után még mindig az érdekli, hogy a „váltás” gyötrő nehézségek árán végbement folyamata, a második mogyoródi csata hozott-e valami érdemleges eredményt. Terem-e valamilyen nevezetes, sajátos mogyoródi termék e homokjárta völgyben, ahol az ember száraz időben vályogot köp? Albert Károly, a termelőszövetkezet elnöke válaszul a szövetkezet pincéjébe hív, amely a főutcáról nyílik, nincs eldugva a .4 termelőszövetkezeti elnök Gábor Viktor felvételei A templom dombok közé. Hatalmas pincesor ez kemény homokkőbe vájva, tiszta mint egy gyógyszertár és kellemesen hűvös. Kurucz János, aki a pincészetnek is gazdája egyben, lopóval mászik föl egy százhektós hordónak támasztott létrán és poharunkba csurrjmt egy kis homokszínű bort. Ritka pillanat ... A látogató, aki keresztül-kasul járva Magyarországot, minden jeles bortermő vidék sajátos ízeit, zamatát, tüzét, illatát ismeri s jószerivel meg tudja ítélni, melyik tájon termett a nedű, amelyet poharába csorgattak, olyan bor első kortyait morzsolja el, amelyhez foghatóval még nem találkozott. Parányi keserűség lappang a borban s valamiféle hűvös illat. amely nem hasonlít a muskotályok nehéz aromájára, a hárslevelűek derűs könnyedségére, a furmintok jellegzetes fanyarságára. Ebből a borból vajmi kevés kerül még kereskedelmi forgalomba, majd ha termőre fordul az új telepítés, ha az egész szőlőterület eléri az ezer holdat, vagyis meghaladja azt a termőterületet, amelyet a két jeles termelőszövetkezeti vezető gyerekkorában még paradicsommal ültettek be a mogyoródiak. A történet kerek, igazi sztori. Van Magyarországon egy történelmi falu, ahol az országos hírű paradicsomból országos hírt ígérő bor lett. Ez sem történik meg úton-útfélen. 13
