Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-13 / 8. szám
c/tlapít/u a 'DekiniéLq, izelqálat A társadalom fejlődése földrészek, népek, s ezen belül apróbb emberi közösségek sorsát változtatta meg; átalakultak a tulajdonviszonyok, új értelmet nyert a jó és a rossz fogalma, új értelmet nyert az erkölcs. A hit szférája Magyarországon elsősorban a falu volt, s ez a hit a hagyományos értelemben vett paraszti életformát ítélte erkölcsösnek. Az elmúlt emberöltőnyi időben, különösen az utóbbi tíz esztendőben a magyar falvakban ez a hagyományos életforma átalakult, lényegében megsemmisült. A mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása az iparosodás, a városok elszívó hatása először a fiatalok körében, aztán az idősebb nemzedékekben is új élményeket, tapasztalatokat. lehetőségeket, s ezzel együtt úi életérzéseket érlelt. A kitáruló világ, a gyorsuló idő bonyolultságát már nem lehetett a ió és rossz fekete-fehér ellentétpárjával mérni. Mogyoród község az évszázadok során őrizte független szubkultúráját, őrizte a hagyományokat s e hagyományokban a vallásos érzés is benn foglaltatott. A hatalmas templom, amely a 18. század közepén épült, a falu fölé magasodik. A szomszédos emeletes évűiét, a plébánia. A krónikás itt találja meg Büdi Ferenc plébánost, címzetes főesperest, akivel szándéka szerint arról akar szót váltani: az egyház képviselője, a pap. aki húsz esztendeje itt él, itt dolgozik, miképpen ítéli meg azt a változást. amely így vagy úgy az erkölcsökre is vonatkozik. Ezekben a napokban a zengő tavasz robbant a világra, a növények eszeveszetten rügyezni kezdtek, virágba borultak a mandulafák. Büdi Ferenc plébános a kertben hatalmas ollóval nyesi a friss, nedvektől feszülő ágakat; fekete pulóvert visel, arca már barnuí a naptól. Egy árnyékos szobába ülünk le beszélgetni, régi képek, szobrok, bútorok vesznek bennünket körül. — Hogyha a gondolkozásomra kíváncsi, úgy hiszem, kiváncsi a múltamra is, arra, hogy honnan jöttem — mondja Büdi Ferenc. — Édesapám egy alföldi falu első gazdája volt. Négy testvér közül én voltam a legfiatalabb; egészen kiskoromban eldőlt, hogy tanulni fogok, s az is, hogy pap lesz belőlem. A mezőkövesdi gimnáziumba jártam, aztán az egri cisztercitáknál. Az utolsó két évet kispapként Vácott végeztem el és ott folytattam teológiai tanulmányaimat is. 1943-ban tábori lelkészként a frontra kerültem, aztán amerikai hadifogságba. A háború után Párizsban egyházjogot hallgattam, maid hazatérve Kistárcsán, Cegléden, Pesterzsébeten, Szudán lelkészkedtem, tizenkilenc esztendeje pedig itt élek Mogyoródon. — Miképpen dőlt el az. hogy papnak tanul? — Kicsi gyermekkorom óta ministráltam, apám jó barátja volt a papnak, a döntést ezek a körülmények határozták meg. Az idősebb testvéreimet apám még nem tudta taníttatni, a harmincas években nehéz volt a parasztság helyzete és költséges az iskoláztatás; havonként nyolcvan pengőt fizettek értem, hat mázsa búza árát. Szóval így lettem pap. Es hogyan látom én a világ és az erkölcsök változását? Természetesen az. hogy lelkész vagyok, s így sok mindent a hitélet szempontjából nézek, bizonyos mértékig befolyásolja a véleményemet. — Pontosan erre a „bizonyos mértékig befolyásolt” véleményre vagyok kíváncsi. — Mogyoród kilencven százalékban katolikus község. A 40—50 év körüli emberekben komolyan él a vallásos hit és az egyház iránti tisztelet. A család a hagyományos értelemben az erkölcs bázisa volt. Amikor én idekerültem, a lányok még népviseletben jártak. A hagyományok őrzése az elzárkózást is kifejezi; ám eljött az az idő, amikor az elzárkózás lehetetlenné vált. A hímzett ruhás lányok eljártak dolgozni a városba, és ott már úgy érezték, hogy hátrányt jelent a népviselet. így aztán levetették — a tradíció értékét veszítette. Ma már az itteni fiatalság kilencven százaléka ivari üzemben dolgozik. Ez az életforma-változás lemérhető a hitéletben. Igaz. a keresztény felfogású családok gyermekeinek többséae rendszeresen eljár a templomba, ám e családok közösségét nap nap után fnrmália a bejáró életforma. A fiatalok már a városban találják meg a barátaikat, ott keresik szórakozásukat, azt mondhatnám. a községben megszűnt a hagyományos közösségi élet. — Károsnak ítéli ezt a változást? — Bizonyos szempontból hasznosnak, más szempontból aggasztónak. Jómódban élnek az emberek, törődnek a környezetükkel, a házukkal, a lakásukkal. szebb, tisztább, kényelmesebb az életük. De néha azt tapasztalom: nagyon nehéz a gyermekek lelkében megteremteni a csendet. — Mire gondol? — Reggel arra ébrednek, hogy szól a rádió, este tévénézés után fekszenek le, rengeteg élmény éri őket, a családi közösség nem elég erős, a nemzedékek gondolatai eltávolodnak egymástól. Néha úgy érzem, igaza van annak, aki azt mondta: a fiatalok közül sokan úgy élnek, mintha előttük senki sem létezett volna. A paraszti életforma számukra teljesen idegen. Túlságosan A tudós gyerekek södnek, pincék mélyülnek a vonulat alá. — Volt idő — mesélik — mikor tízezer ember talált itt menedéket. A bombázások elől menekültek ki ezek a pestiek. S a mogyoródiak olyan ügyesen dúcolták alá a pincék bejáratát, hogy az bombatalálat esetén sem omlott volna teljesen össze. A belső ajtó elé helyezett három erős szálfa fenntartotta a boltozatot és ez lehetővé tette volna a kimenekülést. ’ Az utolsó pince mélyén már nem III. Henrik hűbéri kísérletére gondolok. Nem a kilencszáz év előtti március tizennegyedikére, hanem egy harminc év előtti márciusi napra, Hitler megszállóira, 1944 március tizenkilencedikére. Amit egy második mogyoródi csata követett. S az több mint egy évig tartott. Néhány hét óta egy egész falu egy pénteki napot nyomozott. De mindenki. A tanácselnök, a tanácselnök-helyettes, a művelődési ház igazgatója, a pedagógusok, a tanítványok, a téesz-elnök, a brigádvezetők, a helybeli plébános, mindenfajta tisztségviselő felnőtt és minden gyerek. Miért jött ide, ebbe a háromezerháromszáz lakosú, dombok közé vesző, tavaszi faluba a televíziós stáb? Miért közvetített a rádió? Miért rendeztek a művelődési házban négy falu fiatalságát — Veresegyház, Szada, Csömör, Mogyoród — megmozgató „ki mit tud?” vetélkedőt? Miért rendeztek a községi művelődési házban olyan tudományos napot, amelyen Major Jenő, az Akadémia, Borossy András, a Pest megyei levéltár munkatársa és Komjáthy Miklós, a Magyar Országos Levéltár főlevéltárosa tartottak előadásokat? Mi körül forgolódtak az emberek, ünnepségek és események? Mert még a községi tanács is ünnepi emlékülést tartott. Mit akartak „körüljárni", kikutatni, kinyomozni az emberek? Azt a régi pénteki napot. Egész teljes falu, egy háromezerháromszáz lélekből álló közösség egy pénteki napra volt kíváncsi. Nem a csütörtökire. Mert akkor — az írásos följegyzések szerint — köd volt, s a csata elhalasztódott másnapra. A mogyoródiak a pénteki napot nyomozták a dombokon, a régi, leomlott monostor köveit kutatva, ennek a — Az egyik oldalon álltak a németek és az ő pártjukon álló magyarok. Ez volt Salamon király csapata. A másik oldalon állt két testvér, Géza herceg és László herceg, Salamon király unokatestvérei, ök nagyrészt magyarokból szerveztek sereget, de segítették őket a csehek is — mondja Juhász Gábor. — Salamon meg akarta ölni a trónkövetelő Géza herceget, ezért ruhát és hadijeleket cserélt a két testvér, és Géza a László ruháiba öltözött, hogy megtévessze a gyilkolásra kész Salamont — folytatja Juhász László. S most, a beszélgetést egy pillanatra megszakítva, a történelemkönyveket, a lexikonokat lapozom föl. Az államalapító István király. Szent István kora után két magyar nemzedék életét emésztette föl a testvérháború, királyok és trónkövetelők harca, a német befolyás, III. Henrik német császár elleni küzdelem. — Mi volt ez? — kérdezem a fiúktól, akik a mogyoródi történelmi előadások alapján azt felelik, hogy: — Az első magyar függetlenségi küzdelem. Salamon adófizetést ajánlott fel és a fiatal Magyarországot német hűbérré tette volna III. Henrik szolgálatában, ha győzött volna. Ha győz, másként fordul a teljes magyar történelem. Német tartomány lettünk volna, már az időknek egészen az elején. Mert ez a pénteki sorsdöntő nap a mogyoródi csata napja. Azé, amelyen Géza és László megverte, szétverte Géza (1074—1077) lett a király, majd annak korai halála után I. vagy Szent László (1077—1095) és magyarnak maradt meg a korai, középkori magyar királyság. A diákok és tanáruk, Érseki György, a művelődési ház vezetője visszakísérnek a kiállításra, amelynek fő helyén három siralmasan csonka, kilencszáz éves építőkődarab áll. Egy „szenteltvíztartó”, egy „pillérzárókő” s egy „oltár eleje”. — Ennyi maradt a híres monostorból — közük. A két testvér serege, még a mogyoródi csata előtt, Vácnál egyesült, a mai Vác puszta helyén, s onnan indultak a mai Mogyoród környéki dombokra. A győzelem emlékére Géza még a csatatéren fogadalmat tett: Vácott és a csata helyén monostort alapít. Ez a fogadalom Részlet a népművészeti gyűjteményből lett Mogyoród alapítólevele. Ez a pénteki nap a születése napja. — A mogyoródi csata — mondja Romankovics András általános iskolai tanító, az ifjúsági vetélkedő egyik szervezője — lezárt egy történelmi korszakot. Elzárta a német befolyás útját. Ami már történelmünknek a hajnalán fenyegette Magyarországot. Tanárokkal, tanítókkal, diákokkal járom be a szellős. tavaszi, virágzó kertektől ékes falut, bemegyünk az Arany Jánosról elnevezett termelőszövetkezet borospincéjébe, de nem poharazni, hanem a fal kövületeit nézegetni. — Gyerünk csak tovább — tiszteletére teremtettek hetek alatt vonzó néprajzi gyűjteményt, amelyen tulipános láda, kacamajka, ringatható öreg bölcső, régi rokka, citera, „csizmahúzó kutya”, régi munkaeszközök sora látható; e pénteki nap miatt utazgattak Budapestre, könyvtárakban, levéltárakban, adatokat, régi illusztrációkat kutatva. Egy egész falu népe gyalogolt be a messzi századokba. Az emberek, felnőttek, tanítók, gyerekek úgy szóltak és úgy beszéltek erről a pénteki napról, olyan megszállottan és annyi azonosulással, mintha e péntek tegnap, vagy a múlt héten lett volna, mintha ezt a nevezetes pénteket az egész falu népe átélte, vágigélte volna. — Mikor is volt ez a „péntek”? — Tizenharmadika csü*törtöki napra esett. Ekkor a sűrű, áthatolhatatlan köd miatt elhalasztották a csatát másnapra, péntekre, március tizennegyedikére. Három általános iskolás, nyolcadikos diákkal, Czeller Jánossal, Juhász Gáborral és Juhász Lászlóval beszélgetek az iskolaudvaron, miután végignéztük az évforduló tiszteletére rendezett néprajzi kiállítást. — Én azt szeretném tudni, mit tudnak a mai tizennégy évesek erről a régi március 14-iki napról? — Mogyoród mellett, a Juhállás dombokon zajlott le a csata — mondja Czeller. 12 A „kacamajka” a kiállításon Salamon csapatait és ezzel megmentette a magyar önállóságot, a magyar függetlenséget. S ez a pénteki nap nem tegnap volt, vagy a múlt század egyik évtizedében, hanem kilencszáz évvel ezelőtt, 1074. március 14-én. Ezt ünnepelte ez a Pest környéki falu, s erre az alapításra emlékezett napokon át az egész Mogyoród. Mert ez a hely, ez a falu a csatatéren született, a csatatéren alapították. Salamon (1064—1074) elbukott, az idősebb testvér, I, mondja Érseki — itt majd minden pince ilyen. S elbeszélik, hogy volt idő, a két világháború közti korban, mikor háromszor annyi borospince volt Magyoródon, mint amennyi lakóépület. — Híres bortermő vidék ez és olyan tufa pincéink vannak, amelyekben kiválóan érik a bor. Volt idő, mikor 1200 borospince is volt Mogyoródon. Már nem tudom hányadik pincében járunk. Az egész dombsor alatt pincék hűvö-Baráti Qéza - Búiig Péfer -SZÜHŐFMEfV. Egy történelmi
