Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-13 / 8. szám

MÁR A KÉRDÉSFELTEVÉS IS TUDOMÁNYTALAN

Negyedéves egyetemista volt, amikor a Gilgames eposzról írt tanulmánya nyomtatásban megjelent. Most harminchat éves, de saját magáról, eredményeiről — fordított sorrendű ismerkedésként — csak búcsúzkodásunk előtt beszél. Leginkább arra büszke, hogy amióta az egyetemen tanít, már két „utódja” is van. Pedig nehéz szakma ez. Tudni kell négy-öt élő világnyelvet, tucatnyi holt nyelvet, latint, görögöt, az ékírásos nyelveket: sumert, akkádot, elámit, hurrit, hettitát, urartuit, meg azokat is, amelyekből csak néhány tucat szót ismerünk, a hattit, a gutlt, a kassut, meg a többieket. És ha valaki mindezt tudja, csak azután lehet tanulmányt írni a sumer költészet fordításának az elvi kérdéseiről (Homérosz magyar fordítójára, Devecseri Gáborra hivatkozik, aki „épp olyan tudatos, mint korunk tudósai, s épp olyan költői, mint az egykori eposzköltők”), csak azután lehet megalkotni a világviszonylatban is páratlanul hasznos és jelentős kötetet: „Fénylő ölednek édes örömében...” — amelynek a címoldalán ott áll: A sumer irodalom kistükre, összeállította, sumer eredetiből fordította, az előszót és a jegyzeteket irta: Komoróczy Géza.

Arról faggatom dr. Komoróczy Géza egyetemi adjunktust," mi az igazság az állítólagos magyar—sumer rokonság kérdésében, de már a válasz első mondatai közben eszembe jut a római jog egyik tétele: „Bizonyítani az köteles, aki állít, és nem az, aki tagad.” Mert Komoróczy Géza nem „cáfolja” tételről tételre a magyar—sumer szóegyeztetéseket. A lehető legtudományosabb megoldást választja: egy kis egyetemi előadást rögtönöz, nekem, az egyszemélyes hallgatóságnak. Eddig keveset olvashattunk erről a problémáról, mert vagy magas hőfokon izzó cikk hadakozott a „sumerosok” ellen, vagy hírlapi szenzációhoz hasonló tálalásban — véletlen egyezések, kitalált rokonság címszó alatt — nem éppen tökéletesen tudományos cáfolatok hangzottak el. Dr. Komoróczy legrokonszenvesehb vonása az objektív tudományosság igénye.

— zl tudománytörténeti megközelítés a legcélravezetőbb — javasolja. — A múlt század elején, 1802-ben Groteíend német tudós megfejtett tizenhárom óperzsa ékírásos jelet, de sumer nyelvről csak a hatvanas években kezdtek beszélni, és csak 1869-ben állt a kutatók rendelkezésére az első összefüggő sumer szöveg. Akkoriban a nyelvtudomány tele volt romantikus elképzelésekkel, mindenképpen a nyelvek „családfáját" igyekeztek megrajzolni. Rendszerint valamely ösnyelv létezésére kerestek bizonyítékokat. Aztán az ural-altaji nyelvrokonság hipotézise is kutatási téma lett. Ám azóta kiderült, hogy a nyelvek nem úgy rokonok, mint a valóságos családtagok, a fejlődésük nem egyenesvonalú, hanem jóval bonyolultabb. Harmatta János, nyelvész- és régészprofesszor mondja, hogy a nyelvek őstörténete nem az egyszerűtől a bonyolult felé haladt, hanem a bonyolulttól a bonyolult felé.

— Mi a legkorszerűbb vizsgálati módszer?

— Az úgynevezett nyelvföldrajzi szemlélet, amely a nyelveket önálló egységként feltételezi, s azt vizsgálja, milyen kapcsolatban álltak egymással. Az elmúlt évszázad alatt a nyelvészet nagyot fejlődött, módszerei pontosabbak. tudományosabbak lettek, éppen úgy, mint minden más tudományágban. Mai ismereteink szerint a nyelvek általában nem rokoníthatók valamiféle családfa szerint, öszszefüggéseik vázlata sokkal inkább egy-egy bonyolult kémiai képletre, vagy molekulaszerkezetre emlékeztet. Ennek megfelelően a kutatás is csak komplex módon végezhető. Soha nem vizsgálhatjuk elszigetelten egyetlenegy nép, egyetlenegy nyelv keletkezését vagy történetét. Egyetemes történeti jelenségekről van szó. Tehát én például nem a „sumer” civilizációt tanulmányozom, hanem a korai mezopotámiai fejlődést a maga több nyelvű egységében.

— Mik a legjellegzetesebb vonásai ennek a korai mezopotámiai civilizációnak?

— Az ember körülbelül az időszámítás előtti 7—5. évezredben jelenhetett meg ezen a tájon A népek „elődei” csak attól az időponttól kezdve igazán érdekesek számunkra, amikor beléptek a történelembe. A régészet és az antropológia gyakran egymástól eltérő képet ad az itt élt lakosságról. A sírleletek másfajta embertípust mutatnak, mint például a szobormaradványok. Az alluviális folyamvölgyben, az elhagyott árterületeken kialakult a földművelés, majd a vízszabályozással egyidőben a sumer nép — ahogyan a biblia mondja: „elválasztotta a földet a víztől” — fokozatosan megteremtette a saját világát: létrejöttek a városok, lezajlott a városforradalom. A „feketefejű” sumerok nyilván az őslakossághoz tartoztak, hiszen egyetlen elmélet sem bizonyítható, amely szerint „bevándoroltak” — esetleg vízi úton. ök maguk a terület őslakosainak tartották magukat: egyetlen egy mítoszuk sem szól valamiféle „őshazáról”.

— Milyen volt a sumer nyelv?

— Csak leírt szövegeink vannak, s nem lehetünk benne biztosak, hogy melyik szót hogyan ejtették. Nem ismerjük pontosan a hangállományt. A hangzáskép tökéletes rekonstruálásához sokkal többféle ékírásos leletre, a normálistól eltérő helyesírású szövegre volna szükségünk, mert ezek mutatják az élő nyelvi alakot.

— Milyen volt a surfier nyelv szerkezete?

— Agglutináló, azaz ragozó. A szavak jelentésének vagy mondatbeli viszonyának a megváltozását a szavakhoz ragasztható nyelvi elemek, ragok, vagy képzők fejezték ki.

— Éppenúgy mint a magyarban.

— És még sok száz más nyelvben. Ez még nem tudományos bizonyíték a nyelvrokonságra. Mint ahogyan teljesen tudománytalan ez a szóegyeztetéses módszer is. Tessék, olvassa.

Egy vékonyka kis könyvbe lapozok bele. Dr. Bobula Ida: A sumer—magyar rokonság kérdése. Megjelent 1961-ben, Buenos Airesben. A Hangtani átváltozások című fejezetben a szerző felsorolja, milyen sumer hangoknak milyen magyar hangok felelnek meg: „Sumer B — átalakul a magyar — B, V. F, P, S, SZ hanggá... Sumer D — átváltozásai — D, T, GY, TY, CS, Z, S, SZ.” És így tovább. Azaz szinte minden hang „átalakul” minden más hanggá, ha erre a bizonyítás érdekében szükség van.

— Ilyen alapon bármelyik két nyelvről be lehet bizonyítani, hogy rokonok. A nyelvészeti szaklapok részletesen ismertették nemrég egy érdekes kutatás eredményeit: a kutató komputer segítségével megvizsgálta, mi a valószínűsége az eurázsiai nyelvek rokonságának. A szóállomány és a szerkezeti felépítés alapján a rokonságnak tízezreléknyi valószínűsége van, de még tetszőlegesen megválasztott nyelveknél is nagyobb, mint a sumer esetében.

— Miért állítják némelyek mégis, hogy a sumer és a magyar nyelv rokon?

— Ez a rokonítás nem a magyar nyelv kiváltsága. Már legalább negyven nyelvről „kimutatták”, hogy a sumer rokona. Ilyenek például a Húsvét szigeti rongo-rongo, a baszk, a bantu, az észak-amerikai indián nyelvek, sőt még a tibeti is. Valójában az ókori keleten nemcsak a sumer áll rokontalanul, úgynevezett szigetnyelvként, hanem egy sor kisebb nyelv is: ez az általános jelenség.

Tovább olvasom dr. Bobula Ida könyvecskéjét. Az egyik fejezet címe: „A magyar ősvallás nagyasszonya.”

— Még a magyar isten szót is a sumerból vezetik le — magyarázza dr. Komoróczy —. holott a szó, amelyből származtatják akkád. és annyit jelent, hogy „egy” (isténu). Aki tudományos szinten foglalkozik a különböző népek ősmítoszaival, az tudja csak igazán, menynyire gyerekes és naiv fantáziálások ezek az „elméletek”. De nemcsak a dilettáns buzgóság működik ezen a téren.

A könyvben megtalálom a tudományos

bizonyítékok” elvi summázatát: .....Itt éri

a legkomolyabb meglepetés a magyar kutatót, akit az iskola valamikor arra tanított, hogy csak legyen nagyon szerény, mert ősei az uráb völgyekben gyűjtögető életmódot éltek, mint a medvék, akkor, amikor más, jobb csalódból való népek már civilizáltak voltak, kifejlesztve azokat a kultúrfogalmakat és szavakat, melyeket később szívesek voltak kölcsönadni a „barbár” magyar ősöknek .. Ismerős és régi elmélet: mi is „jobb családból” jöttünk, a magyar is uralkodó faj, nem halszagú ősöktől származunk, mert hiszen egy nép vagy „Herrenvolk”, azaz uralkodásra termett és hivatott, vagy pedig alacsonyabb rendű. Néhány évtizeddel ezelőtt már láthattuk és tapasztalhattuk, milyen tragikus, vtlágpusztító következményekkel jár, ha az áltudományos elméletek a faji mítosz szolgálatába szegődnek.

— Ezek a kérdések már túlvezetnek a nyelvtudomány szorosan vett szakterületén — mondja dr. Komoróczy, — Én a korai mezopotámiai civilizációval foglalkozom, és sem számomra, sem egyetlen — valóban tudományos alapon álló — tudós számára nem kutatási téma a magyar—sumer rokonság. Hiszen már maga a kérdésfeltevés is tudománytalan.

Apostol András

Kétszintes Deák tér

A z átmenő s a mindenfe- JX. 161 betorkolló és keresztező száguldásban a gyalogos forgalom megterhelését a Deák tér már a legcsalafintább jelzőlámpa-rendszerekkel sem bírta el. S végképp nem bírta azóta, hogy metró, sőt metrócsomópont is került olaja, átszállás a metróról a régi földalattira. Most aztán elzárták a Deák teret, egy darabot még a Tanács kőrútból is, a forgalmat elterelték, egyetlen nagy szabadtéri műhely lett az egész; így is marad, decemberig, amikor majd megnyílik az új aluljáró.

A halcsarnok és a vashonjTX véd: ez az én két legrégibb gyermekkori emlékem a Deák térről. A halcsarnok csupa üveg, cifra pavilonja az evangélikus templom kapujával szemközti járdaszigeten volt, ahonnan most a metróhoz kell lemenni. A vashonvéd pedig átellenben, a tér innenső felén, az Anker-palota előtt. Voltaképpen fahonvéd volt a vashonvéd, baldachin is volt fölötte, fából az is. Hazafias szögeket lehetett beléverni, koronáért darabját: mire kiverték az óriási faszobrot a szögek, vashonvéd lett belőle. A szö-Lóvasút a Deák téren, 1866.

Ismeretlen művész rajza nyomán

őrizte ama roppant vásártér emlékét, amely a Deák térről ide szorult be, abból az időből, amikor a Deák térnek a múlt század elején Szén tér, sőt Kohlmarkt, a 19. század negyvenes éveiben Török tér, majd Zsidó tér, a hatvanasokban Evangélikustemplom előtti tér volt a neve. Deák tér csak jóval később lett belőle, két okból is. Egyrészt ide torkollik a Deák Ferenc utca, mely Deák hajdani szállásánál, az Angol Királynőnél kezdődik, azaz ma már rég csak a helyén. Másrészt itt vitte keresztül naponta az omnibusz Deák Ferencet, miután a Harmincad utcai végállomáson felült, hogy a Király utcán át a Városligetbe jusson. A lóvasútnak, 1866-tól kezdve aztán más útvonala lett: a

re úttá átkeresztelt Erzsébet sugárutat. Fel is építették az Orczy-ház telkén a barnatéglás, rengeteg nagy Madách-házat, kiképezték diadalkapus kis térnek a közepén. Diadalíve alól pedig ennek a vegyes hatású, tömérdek Madách-háznak, amely különös, bár nem éppen ötlettelen keveréke a németes Richter-kockának, az olaszos árkádszerkezetnek és a szegedi Dóm térnek — e diadalív alól. mondom, nagy lendülettel nekiiramodott a büszke Madách Imre út. Egyetlen házzal jutott túl a Rumbach utcán: a hetes házszámig. Száz lépés után nekiment a mai nagy garázsnak, zsákutcában végződött. Mint az országiás, amely létrehozta.

MTI felvétel

Megkezdődött az átépítés

gek attól voltak hazafiasak, hogy fejükön l. Ferenc József, meg II. Vilmos, sőt Mehmed szultán volt látható, külön-külön is, meg együtt is.

jyaskos falaival a három V szomszédvár, a Gyertyánffy-ház, az Orczy-ház és a Marokkói-udvar még sokáig állt. Legtovább az öreg, hatalmas. sárga Marokkói-udvar a Bajcsy-Zsilinszky út és a József Attila utca sarkán, a régi Pestnek ez a tiszteletre méltó mammutemlékműve, amelynek innenső széle már a Deák térbe mártódzott, az Anker-palota oldalával nézett rézsűt szemközt. Utoljára ezt bontották le nemrég, helye felszabadult, megnyílt ott az a levegős, tágas térség, a Deák tér kinyílt az Engels térre. Autóbuszpályaudvar s hozzávaló nagy autóparkoló van a helyén, sőt a szomszédos — a régi rajznak jobb szélén látható — Wodianer-ház helyén is, amely a homlokzati két törökjével hajdan nevet is adott a térnek. Innen csak a háború beretválta le.

z Orczy-ház környékén a régi Károly körútnak egykor véges-végig naftalinszaga volt. Posztókereskedésektől, miegyebektől volt ez a szaga, egészen a Dohány utcáig. Az Orczy-ház földszintjén meg ott volt a bolthajtásos, öreg Orczy-kávéház, amelynek népe és levegője még tömény párlatban

Kálvin térről jövet úgy metszette át a Deák teret, hogy pályája a régi Országút vonalát járta végig, a mai Bajcsy-Zsilinszky úton és a Váci úton át Üjpestig.

e micsoda vásár volt itt addig!

„Csodálatos látvány!” — írta az 1829-es krónikás. — „A Váci úton (ma Bajcsy- Zsilinszky út) a marokkaner háztól kezdve egyik kocsi a másik mellett áll, egészen a Szén térig (ma Deák téri. amely annyira tele van vásári bódékkal, hogy alig képes egy kocsi a másik elől kitérni.”

Itt, a Szén téren virágzott fel a reformkori Pestnek az a kezdeti, haladó merkantilkapitalizmusa, melyet aztán ugyanitt tett tönkre az ellenség, mikor a mai Deák téren állt fel az az osztrák katonai négyszög, amelynek közepén máglyán égett a konfiskált Kossuth-bankók sokmilliós tömegej Itt, a Szén téren virágzott fel és itt jutott kuldosbotra egy ország.

Ez az egész vásárostul, várostörténeti emlékestül, utóbb már csak az Orczy-ház földszintjére, néhai vásárosok ősi Orczy-kávéházába szorult. 1934 tavaszán még megfordultam benne, búcsúztató, városszociográfiai riporton. Akkor mentek neki csákánnyal-szekercével az Orczy-háznak, hogy annak a helyéből nyitják majd meg a „menetközben” Madách Imaplójában „roppant négyemeletú háznak” titulálta Déryné ifiasszony a Gyertyánffy-házat, amelyet már 1906-ban bontatott le az Anker biztosító, hogy helyébe felépíttesse a mai tornyos kövérséget, az Anker-palotát. Pedig 1831-ben, amikor Gyertyánffy Dávid roppant gazdagságának ez az emlékműve elkészült, maga volt a város csudája. „Beillenék Párizs vagy London legszebb palotasorai mellé” — lelkendezett a Hazai Tudósítások.

S az Anker-palotában mintegy hetven év múlva a Galilei-kör lelt otthonra, az az új márciusi ifjúság, amely ott Ady Endrét, Jászi Oszkárt, Kunfi Zsigmondot, Szabó Ervint, Pikier Gyulát, Szende Pált, Somló Bódogot hallgatta, aztán két forradalmat is vezetett.

északarva hagytam utolsónak Pogány Móric művét, az első világháború előtti évek modern magyar építömüi'észetének remekét, az egyszerű, hófehér, nemes szépségű Adria-biztosító palotát. Utódját — még formájában, térbeli elhelyezésében is — annak, amely az 1866- os rajzon a térnek középső épülete. A háború Pogány művét is kiégette az utolsó ablakrámáig, csak gyönyörű alakja, fehér fala maradt meg, füstösen. Az újjáteremtő ízlést dicséri, hogy szinte legelőször ezt építették fel teljes pompájában újra. Eleinte mire használták, nem is tudom. Később rendőr-főkapitányság lett belőle, ma is az. S ahogy a régi rajzot nézegetem: épületei közül csak az evangélikus templom (akkor még tornya volt) áll még má is a helyén, mellette pedig (a képen a templom takarja) az evangélikus gimnázium, amelybe egy évig Petőfi is járt, félszázad múlva pedig Szomory Dezső. Egyetlen épület áll ma is a helyén, de a tér szerkezete, hatása mégis változatlan, majdnem azonos. Történelmi a varázs.

S nézem az új képet, a mait, az építkezési, amely a tér alá — a mélyén dübörgő metróhoz — új teret terít. Am a kétszintes Deák tér mégis azonos marad az egyszintessel. Még a villamossín sem hagyta el a lóvasúti sín helyét. De odalenn metró jár, a tér alá új tér kerül. Magyarország mélybe s magasba, föld alá és felhők közé fúrja magát, s miközben teljes geológiájában s atmoszférájában végre elhelyezkedik, önmagával gyönyörűen s örökre azonos.

11