Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-13 / 8. szám
1 /ifcA jO n, - Q-fcA oro LEHET SZAKMA-SZERETETRE NEVELNI! Ütött-kopott ormótlan jószág ez a varrógép, nézegetik, tapogatják a lányok, röhögéséinek közben, hitetlenkednek: lehetett ezen varrni? A varrógép asztalkáján régi szabóolló, galamb formájú díszítéssel. Csattogtatja az egyik lány, leteszi, fölkapja egy másik: hű, de nehéz. A gép mögött próbabábu, földig érő, csipkegalléros ruhában. Egy pillanatig sem kétséges, hogy ez a három: a ruha, a varrógép és az olló azonos időben volt „fiatal”. A ruha ezen a gépen készült, de legalábbis készülhetett volna... Megszólal a csengő, a lányok otthagyják a régi tárgyakat és kitódulnak a folyosóra, tízóraizni. Szünet után az egyik oktatóteremben találom őket, varrógépnél ül valamennyi. Villanyvarrógépnél... Fél óra alatt egy évszázadot ugrottak át. A budapesti Vámos Ilona Ipari Szakmunkásképző Intézetben ezeregyszáz 14—17 éves gyerek tanul. Női és férfiszabók, sapka-, kalap-. fűzőkészítő szakmunkások lesznek. Múzeum született 1969 végén kezdődött el. Ma már nem tudni, kinek az ötlete volt, tanár, szakoktató, vagy valamelyik diák agyából pattant ki. Tulajdonképpen már nem is lényeges a „ki kezdte”. Csak maga az ötlet, ami így hangzott: Hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját valami maradandóval ünnepeljük meg! Gyűjtsünk a szakmánkkal kapcsolatos tárgyi emlékeket. Csináljunk iskolamúzeumot! Hatszáz-hétszáz gyerek hozzálátott a gyűjtéshez. Körülnéztek az üzemekben, kisipari szövetkezetekben, ahová gyakorlatra jártak, s ha találtak régi szerszámokat, divatlapokat, szabásmintákat, elkérték. A turista és a honismereti szakkör a falvak régi házainak padlását. pincéjét kutatta át. S rövid idő alatt kétezernél több „emlék” került az iskolába. Egykori szövő-fonó eszközök, gereben, guzsaly, rokka, vetélő, csipkeverő, borda, gyalogorsó; szerszámok: tűk, ollók, varrógépek, vasalók; a ruházkodás történetének darabjai: az első cippzár, csipke, kalapok a század végéről, ma már alig ismert hímzésminták, esernyők; céh-levelek, ár- és bérszabályok, régi munkakönyv, iparostanonc-iskolák olvasó és tankönyve, szabadulólevél. — Néhány hét alatt összegyűlt egy múzeumra való tárgyi emlék — mondja Kovács Istvánná, az iskola igazgatója. — Töprengtünk, mi legyen vele. Hogy tudnánk a legjobban hasznosítani? Nem akarunk múzeumot berendezni, ezt eldöntöttük. Se megfelelő helyiségünk nincs hozzá, se szakember. Gyakorlati foglalkozás De mesterségünk történetét, múltját, tárgyi emlékeit fölhasználhatjuk tanulóink szakmai kultúrájának fejlesztésében! Tehát: beillesztettük oktatási-nevelési tervünkbe. Divatbemutató: korhű kosztümökben A tanárok-szakoktatók egy-egy órára beviszik magukkal az osztály- vagy az oktatótermekbe a tárgyakat. S amikor a gyerekek anyagismereti órán ülnek, a „száraz” tananyag előttük elevenedik meg: íme, a népi fonóeszközök. így és így használták. Kékfestő eljárással készült parasztszoknya. Az anyagot így és így kezelték. Szakismereti órán egykori divatlapokat nézegetnek, szakrajz órán használják fel a szabásminta-gyűjteményt. S a tanulók önmaguktól fedezik fel a különböző korok szabásmódjai között az összefüggéseket. A szakoktatók segítségével földolgozták a történelmi korok divatját. Megvarrták a tanárok tervezte népviseleti babák ruháit, sőt, évente egyszer, a környező általános iskolák végzős tanulóinak rendezett pályaválasztási divatbemutatón a maguk varrta korhű ruhákban jelennek meg a színpadon. Szakmánk a képzőművészetben A történelemtanítást a szabócéhek dokumentumai, a vándorlegények könyvei teszik élővé. Az 1848—49-es szabadságharcot a szabócéhek levele hozza közelivé: kapcsolódtak Kossuthhoz. És így tovább. Két éve született az ötlet: „Gyűjtsük a szakmánkkal kapcsolatos irodalmi, képzőművészeti emlékeket!” A gyerekek a múzeumokban, vagy a képzőművészeti albumokból lerajzolták, lefotózták, majd dia-filmre vették a híres képzőművészeti alkotásokat: így tanulmányozták a divatot. (S hogy azóta is lelkes múzeum és kiállítás látogatók, az már ennek az „akciónak” a következménye.) Majd az irodalom következett. Verseket, regényeket, meséket bújtak, összegyűjtötték hol és milyen formában szerepelnek szűcsök, takácsok, varrónők. — Olyan gyerekeket bírtunk rá az olvasásra, akiktől egyébként messze volt a szépirodalom — mondja az egyik magyar tanár. — S a gyerekek azóta is szorgalmas látogatói az iskolakönyvtárnak. — A tanulók önmaguktól ébredtek rá, hogy szakmánknak milyen múltja és milyen rangja volt — mondja az iskola igazgatója. — Ahogy ezt fölfedezték, jobban kezdte érdekelni őket a munkájuk is. Szinte lemérhettük a szakmájukhoz való ragaszkodást. Büszkék arra, hogy egy nagy múltú szakma folytatói. Észre se vették, és meggyökerezett bennük a műveltség, a szakma szeretete. Szerintem ma már nem elég, ha valaki egy adott terület minden csínját-bínját, fogásait ismeri, elengedhetetlen az is, hogy szakmai kultúrája legyen. * Járom az intézet folyosóit, bekukkantok a szertárakba. Az az érzésem: régiségkereskedésben vagyok. Hiszen ehhez hasonló tárgyakat ma sokan gyűjtenek — divatból. A Vámos Ilona Ipari Szakmunkásképző Intézet nagy érdeme, hogy korunk — e bizonyára múló — divatjából naponta pedagógiát teremt. Sulyok Katalin Kürthy Hanna rajza JC&szőntS E húsvét ünnepnek második reggelén Tudják azt már magik, mért jöttem ide én. Hamar hát előmbe, százszorszép leányok, Piros rózsavizem hadd öntözzem rátok! Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok, Emlékül néhány szép piros tojást kapok. (Az Ortutay Gyula szerkesztette „A magyar népdal” című gyűjtésből.) BETŰREJTVÉ\Y A függőleges betüoszlopoKat rakjátok helyes sorrendbe egymás mellé úgy. hogy a János vitéz befejezd sorait kapjátok eredményül. A M 1 N A 1 P 0 G V N J / A S fi 1 E Z T E K M G — L Y E E — S Ü P Z / E T 0 N s R D É R A Z B N A G l< G 0 E 0 L D F L J E E E D M •„aiuispjfe; Sopioq stBukyzsjOJ^puox d$zs auiia^Saap zotlA sougf 3[dmi lüiy" : s^tfajStdR' Zala József rejtvénye Az oktatók tervezik, a tanulók elkészítik a ruhákat. Jobbra; Megbeszélés a magyar tanárral Szebeni András felvételei DIVATLEVÉL A PESTI KONFEKCIÓRÓL A budapesti Centrum Áruházak saját tervező műhelyében készült konfekció modelljeit láttuk a Gellért Szállóban rendezett bemutatón. Tájékoztatásul elmondották, hogy a kis szériában készülő kabátok, kosztümök, ruhák követik a legfrissebb divatvonalakat. A tervezők, Fehér Györgyné és Gábor Mátyásné a legkülönbözőbb ízlés-igényeket kívánták kielégíteni. Éppen ezért az 1974-es tavaszi-nyári modellek között az elegánsabban öltözködő korosztály számára tervezett szolidabb szabásvonalú kabátokat, kosztümöket, ruhákat ugyanúgy megtalálhatjuk, mint a bakfisoknak szánt derűsebb színösszeállítású, merészebb vonalú, sőt a kissé szertelen maxikat, alkalmi ruhákat. Az idei divat sztárja az ingruha: selyemből, pikéből, kartonból, jersey-ből, shantungból készülhet, körben vagy részekben rakott, plisszírozott szoknyával, erősen hangsúlyozott derékrésszel. A többféle színű anyagból kombinált nyári plage és alkalmi ruhákat azonban inkább csak a fiataloknak ajánlják. Szempont a célszerűség; a gyakran háromrészes szoknya, mellény, kabát vagy pantalló, blézer, pulóver összeállítású kosztümöket variálni is lehet. Ilyen lehetőséget kínál az első képen bemutatott kosztüm. Sötétkék szoknyája térd alatti hosszúságú, elöl hajtásokkal bővül, hosszított vonalú kabátja és a kis mellény sötétkék-fehér pepita szövet. Üjdonság a plage-ruha. Estére és alkalomra is viselhető a kétféle pettyes anyagból készült fehér alapon piros petytyes, piros alapon fehér petytyes piké ruha, amelyet a második képen mutatunk be. A harmadik kép merész hátkivágású, színes, virágos karton plage ruhát mutat be, a fiataloknak. , P. I. Komlós Lili felvételei Gyerekeknek A bemutatott leszámolható mintákat felhasználhatjuk recehorgolású függönyhöz gyermekszobába, ruhadíszítéshez, vagy igy ahogy a képen látható: könyvjelzőhöz színes hímzöfonallal, keresztszemes öltésekkel készítjük. Köthetünk norvég-pulóvert úgy, hogy egy csík nyusziminta, egy esik csibe stb. Nagyon kedves, mutatós darab lesz.
