Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-13 / 8. szám

1 „KÖZÖS MUNKÁNK NYOMÁN ERŐSÖDIK MINDNYÁJUNK ÉRDEKE” Beszélgetés dr. Lékai László esztergomi apostoli kormányzóval Az esztergomi érsekséget I. István király alapította 999-ben, tehát még koronázása előtt. Székhelyéül Esztergomot, az ala­kuló ország fővárosát jelölte ki. Eddigi, mintegy 80 főpászto­rának sorát Domonkos (1000—1006) nyitotta meg, Bakócz Tamás óta pedig, aki 1497-ben emelkedett Esztergom érseki székébe, ehhez a helyhez kötődik a prímási méltóság. Az esz­tergomi érsekek ősi időktől fogva az ország főkancellárjai voltak s ebbeli minőségükben a királyi kettős pecsétet őriz­ték. A főegyházmegye történelmünk folyamán mindig ki­váltságos szerephez jutott. Ezt bizonyítja Szent István na­gyobb legendája, ezt erősítették meg újra és újra királyaink rendelkezései, többek között IV. Béla oklevele, amely 1256- ban mint az összes magyarországi székesegyház anyját és fe­jét nevezi meg, valamint I. Károlyé 1315-ben. Így rögzí­tette törvénykönyvünk is az 1550. évi XVIII. cikkelyében. E rangos és patinás főegyházmegye élére került most dr. Lékai László püspök, pápai intézkedésre, az egyház és a ma­gyar állam között létrejött megállapodások eredményeként. — Mindenekelőtt szeretnénk gratulálni Püspök úrnak esz­tergomi apostoli kormányzóvá történő kinevezése alkalmá­ból. — Köszönöm a gratulációt. Amikor Balatonlelléről áthe­lyeztek Zalaszentivánra plébánosnak, egyik ismerősöm azt mondta: „Gratulálok, hogy olyan forgalmas vasúti gócpontra kerül”. Mire én mosolyogva megjegyeztem: „De engem Za­' laszentivánra nem állomásfőnöknek neveztek ki, hanem plé­bánosnak”. Ez a helyzetkép elevenedik meg előttem, amikor egymás után kapom a kedves gratulációkat esztergomi apos­toli kormányzói kinevezésemhez. Természetesen most nem vasúti gócpontot emlegetnek, hanem a Magyar Sión ormát, és hasonló jelzőket. De egészen tisztán kell látnunk, hogy a Magyar Sión orma, éppen a Szentséges Atya rendelkezése folytán megüresedett, az esztergomi érseki szék üres lett. „sede vacante”, ahogy a kánonjog mondja, és nem történt meg a betöltése. Az én apostoli kormányzói kinevezésem sem tölti be. Ahogyan kiváló egyházjogászunk dr. Bánk József, egri érsek „Egyházi jog” című könyvében kifejti: ilyen rend­kívüli esetben a pápa az egyházmegye kormányzását magá­nak tartja fenn, de azt apostoli kormányzóra bízza, praktikus okokból. — Milyen érzéssel távozik Veszprémből, főpapi szolgálatá­nak eddigi helyéről? — Életemben 61 esztendőt töltöttem el ebben az egyház­megyében. Diákéveimet Nagykanizsán és Veszprémben. Pap­testvéreim jó részével együtt nevelkedtem. A fiatalabb papi nemzedék zömét a teológián tanítottam. Később, mint püs­pöki titkár és irodaigazgató még többjükkel kötöttem isme­retséget. Az egyházmegye három községében több mint két évtizeden át voltam plébános: Balatonlellén, Zalaszentivánon és Badacsonytomajon. Áldott emlékű szüleim a lellei temető­ben nyugszanak. Dr. Rótt Nándor megyéspüspök pedig, aki felejthetetlen atyánk volt, itt, a palotával szemben, az ál­tala épített Szent Margit templomban alussza örök álmát. Mindezek a szálak különleges melegséggel fűznek engem Veszprémhez: nemcsak főpapi szolgálatom helyének, hanem kedves otthonomnak érzem az egyházmegyét. A veszprémi papságot pedig elsősorban nem alattvalóimnak tekintem, ha­nem édes testvéreimnek. Érthető tehát, ha fájó szívvel ha­gyom itt a szívemhez nőtt egyházmegyét. — Ha most visszatekint a veszprémi évekre, milyen ered­ménnyel zárja itt töltött idejét? — Nem annyira az eredményekről, mint inkább a kezde­ményezésekről számolhatok be. Örömmel gondolok vissza az elindított templom- és plébániaiak építésére, éppen Délso­­mogy szórványvidékén, a Dráva mentén: Darányban és Nagydobszán. Utóbbinak modern formája már félkészen is vonzza a látogatókat. A Balaton déli partján, Fenyvesen most indítjuk el a tájba beleülő templom építését. Régi szépségé­ben éledt újjá Sümegen a műemlék plébániatemplom. Maul­­bertsch Antal ragyogó színekben tündöklő freskósorozata a művész születésének 250. jubileumi évében, a nyár folyamán osztrák honfitársait is idevonzza. Mi pedig a páratlan értékű freskók védelmére légkondicionáló berendezést szerelünk fel. De hosszúra nyúlnak a helyreállított templomok, plébánia­lakok, műemlék épületek felsorolása. Nem maradhat el azon­ban a köszönetem a közreműködő híveknek, a támogatási nyújtó Országos Műemléki Felügyelőségnek, a megyék ve­zetőségének és az Europäischer Hilfsfonds-nak. Nagy eredménynek tartom, hogy Veszprém városával a megértés szellemében sikerült előrehaladunk a Vár egyházi és városi épületeinek jogi rendezésében. Ugyanilyen tárgya­lásokat kezdtünk a megyével is. Hálás vagyok papságomnak, hogy szívesen bekapcsolódik a papi továbbképzés programjába, törődik a templomi ének javításával, sok helyen megvalósította a liturgikus tér kikép­zését és szívügyének tartja a hitoktatást, a keresztény taní­tást és a jegyesoktatást. Felejthetetlenek maradnak találkozásaim a hívekkel az egyházmegye búcsújáróhelyein, ahová a mai közlekedési esz­közöknek megfelelően vonattal, autóbusszal, kocsival, motor­ral jött el a zarándokok zöme, Különösképpen vonzották a híveket a papszentelések, amelyeken — kérésemre — sokan színes népviseletben jelentek meg. Legszebb egyházi folklór­emlékeim közé tartozik a vörsi felnőttek táncoltató betle­­hemezése, melyet a francia tévé is megörökített. Ugyanígy ked­vesen emlékszem vissza Tihannyal szemben, a szántódi dom­bon az autók megáldására Szent Kristóf ünnepén. A Magyar Tenger, a Balaton egyházmegyénk szivében fek­szik. Turisták serege lepi el partjait. Számukra a legtöbb he­lyen a vasárnapi istentiszteleten kívül szombaton este is mi­sét tartunk. A több nyelvű miserendet közzé is tettük és kül­földre is megküldtük. Templomaink, községeink történetét már sok helyen a magyaron kívül németül és egy szláv nyel­ven is kiírtuk. Lehetőleg összefüggésbe hoztuk az illető nép múltjával, hogy érezzék a testvéri fogadtatást részünkről. Áthelyezésemmel e veszprémi munkám félbeszakad. De megnyugtat, hogy utódom, Kádár László püspökatya az egy-Dr. Lékai László, esztergomi apostoli kormányzó a beiktatáson. Esztergom, 1974. március 26. Novotta Ferenc felvétele ház és magyarságunk javára ezeket a kezdeményezéseket továbbfejleszti és újabb elgondolásokkal gyarapítja. — Milyen érzéssel és milyen elképzelésekkel veszi át az esztergomi főegyházmegye irányítását? — Elsősorban a küldetés érzésével: ezt a feladatot, a fő­egyházmegye vezetését a Szentséges Atya kívánja tőlem. Te­hát az engedelmesség szellemében az én életem értelme, hogy a rám bízott híveket szolgáljam ezen az új poszton. Kineve­zésemhez hozzájárulását adta a magyar állam, mert bizalmát előlegezi ahhoz, hogy az egyház és az állam kölcsönös jóvi­szonyának további fejlődésében tevőlegesen közreműködöm. Ezt is küldetésemnek érzem. Testvéri érzéssel megyek új helyemre: papjaimnak első­sorban nem hivatalfőnöke akarok lenni, hanem megértő szí­vű, idősebb testvére. Atyai érzéssel közeledem új híveim felé. Bár nem szűkölködnek a technika vívmányaiban, az emberi lélek mégis többre éhezik: a szeretetre. Ezért kívánom a plé­bániai közösségeket végiglátogatni: Isten szavával vigasztal­ni, Krisztus jelenlétével megörvendeztetni őket. Ezekből az alapgondolatokból folynak elképzeléseim. Köz­vetlen elődöm, Kisberk Imre székesfehérvári megyéspüspök sok üdvös kezdeményezését hálásan megtartom. Ugyancsak gondosan megőrzőm a főegyházmegye jól bevált ősi hagyo­mányait: ezek patinás kincsei egy-egy egyházmegyének. Amit Veszprémben eredményesnek láttam, azt itt is iparkodom tü­relemmel meghonosítani. Főképpen a liturgikus élet elmélyítésére törekszem mind a papság, mind a hívek lelkében. Esztergomban és Pesten vi­rágzik az egyházi énekkultúra. Ennek a ritmusát szeretném minden templomba bevinni. A II. vatikáni zsinat tárgyilago­san iparkodott megvizsgálni a mai élet vérkeringését és ebbe belekapcsolni az egyház melegszívű segítségét. Ezért fontos­nak tartom a zsinati okmányok alapos megtárgyalását a papi továbbképzéseken és népszerű ismertetésüket híveink számá­ra. A felnövekvő nemzedék szempontjából lényegbe vágó küldetésünknek látom a lelkiismeretes hitoktatást az isko­lákban, a keresztény oktatást a templomokban. A jövendő családi otthonok hivő szellemű kialakításához pedig modern, meleg tónusú jegyesoktatást, amely a házasság előtti orvosi tanácsadást lelki vonalon mélyíti el. — Esztergom mindig a katolikus egyház szíve volt hazánk­ban. Az ismert problémák nemrég történt rendezése milyen hatással lesz a magyar egyház és a magyar állam további kapcsolataira, valamint a hivő rétegekre? — Esztergom különleges jelentőségét, hogy a magyar egyház lüktető szíve, éppen az adja, hogy érsek-főpásztora egyúttal a katolikus egyház prímása is. Amint kifejtettem, Esztergom­nak jelenleg nincs érseke. A jelen helyzetben a széküresedés alatt a főegyházmegye tulajdonképpeni főpásztora maga a pápa. Tőle nem az érseki szék betöltésére kaptam megbíza­tást, hanem arra, hogy a pápa helyett mint apostoli kor­mányzó vezessem a főegyházmegyét. Ugyanolyan jogokkal és kötelességekkel, mint hivatali elődeim az elmúlt időkben, amikor még be volt töltve az érseki szék, és ugyanolyan mérvű megbízatással, mint jelenleg apostoli kormányzó püs­pök testvéreim több egyházmegyében. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az esztergomi apostoli kormányzóság semmiféle liturgikus vagy jogi elsőbbséget nem nyújt a többi püspökség apostoli kormányzóival szemben. Sőt, a megyés érsekeket, megyés püspököket és a régebben kinevezett apos­toli kormányzó püspököket illeti meg az elsőbbség a jelenle­gi esztergomi apostoli kormányzóval szemben. Az érseki szék megüresedése azonban az első, döntően jelentős lépés ahhoz, hogy a magyar egyház és a magyar állam további kapcso­latai még jobban konszolidálódjanak és tovább fejlődjenek. Mert a széküresedés következtében véget ért az a rendkí­vüli, egyedülálló helyzet, hogy a magyar egyház feje állan­dóan távol volt székhelyétől, helyette apostoli kormányzónak kellett vezetnie a főegyházmegyét, éspedig „sede plena” a széket birtokban tartó érsek esetében, aki azonban érseki, prímási jogkörét nem gyakorolta. A széküresedés most már pozitív lehetőséget nyújt arra, hogy megfelelő szintű tárgyalások nyomán a főegyházmegye a székhelyén tartózkodó érseket és a magyar egyház Magyar­­országon élő prímást kapjon. Így a magyar katolikus egyház hierarchiájának teljes kiépülésével, alapvetően rendeződnek majd az egyház és az állam közötti kapcsolatok és jogszerű, valamint méltányossági lehetőségek nyílnak a két fél kö­zötti további gyümölcsöző tárgyalásokra. Az éveken át tartó megoldatlan helyzet természetesen a gondolkodó hívekben problémákat okozott. Ügy vélem azonban, hogy a múlt kínos adottságának a rendezése megnyugtató hatással lesz a hivő rétegekre, az egyház és az állam közti normalizált viszony a hivő embernek is belső békességet nyújt. — Tudjuk, hogy a kinevezés általános megnyugvást kel­tett, de bizonyos nyugtalanságot is okozott a nemzetközi köz­vélemény egy vékony rétegében. — Régi tapasztalat, hogy nagyon nehéz tárgyilagos kriti­kát gyakorolni, mert ehhez sok szempontot kell higgadtan, összeegyeztetni. Annál gyorsabban lehet egy-egy beidegző­­dött, szubjektív vonást kiemelni, és ezt akár az ellenszenv, akár a rokonszenv szemüvegén, sőt nagyító lencséjén keresz­tül nézni. Gondolom, hogy Nyugaton mind az előbbi, mind az utóbbi értékelések napvilágot látnak. Akik gyanakvó szemmel néznének működésem elé, azok éppen arról feled­keznek meg, hogy az érseki szék tulajdonképpen üresen áll, vezetését a Szentatya vette át. Ilyen esetben pedig különösen szükség van arra, hogy a pápa apostoli kormányzót nevez­zen ki, akár átmeneti megbízatással — mert a főegyházme­gye nem maradhat a területén élő vezető nélkül. Ez az át­meneti vezetés tulajdonképpen az én küldetésem. — Mi a jelmondata? Vajon ennek jegyében kíván dolgozni Esztergomban is? — Eddigi püspöki jelmondatomat megtartom továbbra is. Egy megnyesett fa alatt olvasható: „Succisa virescit. — Meg­nyesve kizöldül”. Ennek a jelmondatnak több jelentését fej­tettem ki a veszprémi apostoli kormányzói székfoglalóm al­kalmával. Most főképpen egyik alapvető jelentését emelném ki: a magyar egyház elszáradt ágait lesöpörte az idők vihara, elevenjébe is belenyesett a körülötte kibontakozó új világ­rend. De most látjuk, hogy mindez új életkeringést indított el az egyházban, amely nem gubózik be sértődötten önmagá­ba, hanem ágait, leveleit új frisseségében bontakoztatja ki a mai talajon. Ezt a magatartást vési hívei szívébe a II. vatikáni zsinat is. (Az Egyház a mai világban 76.) „Az Egyház feladata, hogy támogasson és nemesítsen mindent, ami igaz, jó és szép csak található az emberi közösségben. A politikai közösség és ai egyház annál eredményesebb szolgálatot tesz mindenki javá­ra, minél jobban ápolják az egymás közti együttműködést.’' Mi, mai magyar katolikusok a szocialista magyar államban élünk. Jelenlegi küldetésünk, hogy ápoljuk vele az egészséges együttműködést, tgv hegednek be kölcsönösen az egykori se­bek. és közös munkánk nyomán erősödik mindnyájunk érdeke: az egyéni boldogulás, a közjó és a béke. — Mit tart a magyar katolikus legfontosabb tennivalóinak a szocialista hazában? — Szeresse hazáját a közösség hűséges szolgálatával, mert a magyar hazának a polgára. Egyházának kezébe kapaszkod­va őszintén keresse a találkozást Krisztussal, mert a mennyei Atya gyermeke is, aki az emberi személy felülmúlhatatlan méltóságával tüntette ki. És mint legdrágább kincsét, úgy becsülje meg családi otthonát, mert ebben találkozik és ebből gyarapszik a földi és az égi haza. Hegyi Béla Műszeripari Müvek: csomagolás előtt mégegyszer ellenőrzik az autoklávokat A FEJLŐDŐ ESZTERGOM KÉPEI Részlet az új lakótelepről MTI felv.

Next

/
Thumbnails
Contents