Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-13 / 8. szám
szociális helyzet Emberségből példát Négynapos útra negyvennégyen indultak el Ceglédről Erdélybe, hogy Nagyvárad, Kolozsvár s az ottani környék nevezetességeit megismerjék, hogy a szomszédság mindennapjaiba betekinthessenek. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz legjobb munkásainak nem a tapasztalatszerzés volt a céljuk, inkább pihenni, kikapcsolódni vágyott egy sereg ember, akik munkájuk révén 1973-ban többet tettek, kiváltak a többiek közül. Személyenként 1150,— forintba került a szövetkezetnek az út, de a közösség számára jóval többet kamatozott, az emberi megbecsülést, amely a legeredményesebb, legpéldamutatóbb és legönzetlenebb tagok jutalma. Mögöttük a jól végzett esztendő, előttük az új, amelyre ismét érdemes többet fordítani a maguk erejéből. Csala István történelmet mérő és történelmet élő bölcs szavai csengenek gondolataim közepébe. — Valamikor a szövetkezés hajnalán huszonnyolc-harminc forintról ötven forintos munkaegység elérésére törekedtünk. Abban az időben holdanként ötven mázsás kukoricatermésről ábrándoztunk, mert körülbelül negyven mázsa körül megragadtunk. De akkor még a szövetkezés alapfokú iskoláit végeztük. Hetvenöt esztendőt ért meg a tanyán élő, köztiszteletben álló, ma már nyugdíjas Csala István, aki az új történelem pirkadatén országgyűlési képviselő és földművelésügyi miniszter volt. — A növényházunkkal szemben azt a nagy darab földet Cigánysziknek nevezzük, mi öreg ceglédiek. A régi időkben akárhogy kikalapálta a parasztember a kaszáját, füvet is alig tudott vágni ott, annyira silány, vizes, lapos rét volt. Most szemben vele az örökké virágzó kert! — A ceglédi jobbágyutódok földjeit első osztályúnak minősítették a földmérő császári inzsellérek, mert itt a mi elődeink se ételt, se italt, se leányt nem szolgáltak föl nekik, mint az uradalmi birtokokon. Ezért küzdött, ezért kínlódott annyit a ceglédi paraszt. Édesanyám késő este leszedte a gyümölcsöt, éjjel fölvitte a ceglédi piacra, ahol ott tolongtak a felvásárlók, megvették s délelőtt mér árulták Budapesten a ceglédi föld termését. Embertelenül nehéz élet volt. Kicsit elborong a múltak idézésén, aztán a csodálatos időt emlegeti, amely ritka tavaszt hozott, a füvek gyors zöldülését, a favirág hirtelen kipattanását. A jobbágy-unokák városa a régi tanyarészen, a Budai úton, valóságos kis faluval gyarapodott, szebbnél szebb lakások, kertek, utcák váltják egymást, hiszen a ceglédi tanyavilágnak fele bekerült a városba, s hogy errefelé tanya volt valamikor, csak a föld furcsa színeváltozása mutatja szántás után. Az új faluban csinos óvoda épült, ennek születéséhez szintén a szövetkezet adott nagy segítséget. — Eljöttek hozzám az asszonyok, neked is van kisgyereked. Segítsen valamit a szövetkezet, hisz ezen a részen csaknem minden második házban a ti tagjaitok laknak. .Kérvényt írtunk a tanácshoz, óvodaügyben Anyagiak nélkül tehetetlenek vagyunk. Akkor a szövetkezet megszavazott ötvenezer forintot, a kerületben lakók legalább annyi értékű társadalmi munkát, aztán föntről is kaptunk támogatást, és ötven kisgyerekünk azóta későbben kel, jobban tölti a napokat, vidámabb. Mester Béláné szavait rögzítem, akinek hároméves gyereke szintén az óvoda lakója. — Tizennégy évig jártam Pestre, bérelszámoló voltam. Minden reggel öt órakor keltem, már ébresztőóra sem kellett, annyira megszoktam. Most 1971 óta érzem, mit jelent több időt tölteni itthon a családom körében. Két gyerekem van. Anyagilag sem jártam rosszabbul, sőt, ha mindent összeszámolok 6100 forint az egy hold háztáji föld pénzben kifizetett értéke. Az is havi ötszáz forint. Számok sorakoznak szemem elé a fehér papírlapokról. 1974-re 480 ezer forintot fordít a szövetkezet a szociális alapra. 160 ezret a kulturális alapra és mintegy 120—140 ezer forinttal (szállítási költségekkel) segíti az új lakást építőket. Mester Béláné, a Nőbizottság elnöke az öregek napja, anyák napja, nőnap, karácsonyi ajándékosztás ünnepeiről beszél. Ezek is olyan új színfoltok, amelyek belülről gazdagítják az embereket. Augusztus végén minden iskolába induló gyerek 150—200 forint értékű iskolafelszerelést kap. A nyugdíjba vonuló idős emberek öt-hatszáz forint értékű ajándékkal mennek nyugalomba, s azzal a jó emlékkel, hogy nem feledkeznek meg róluk később sem. Telefonon keresem Müller Sándort, az ifjúsági szövetség titkárát. Üzemegység, műhely, másik üzemrész, szorgalmasan felel a telefon mellett ülő: „Itt volt. tovább ment. Ifjúsági napot tart.” Aztán kibővítik magyarázattal is, a hónap egy napján végigjárja a szövetkezet fiataljait, megkérdezi, hogy érzik magukat, mi a kívánságuk, mit várnak, mit szeretnének. Szalisznyó Ferenc, régi termelőszövetkezeti tag ad magyarázatot az új változásokra. , — 1970-ig anyagiak híján — meg nem is volt ez szokás itt — nem törődtünk ilyesmivel. 1973 júniusa óta már szabad szombat is van nálunk. Karácsony, húsvét, május elseje, április negyediké fizetett ünnepnap lett nálunk is. Hogyan is lehetne összefoglalni a sok apró emberi gondoskodást? Heti két alkalommal vásárolhatnak friss húst közvetlenül vágóhídunkról. Minden délben hét forintért mindenki megebédelhet. A növényházunknál s a Pesti út mellett a tanyák között két üzletet nyitottunk, hogy tagjaink vásárolhassanak sütőüzemünk friss kenyeréből. Elmondhatom a legnagyobb eredményt? Lassan korlátozni kell a személyek felvételét a szövetkezetbe, annyi a jelentkező! Még egy pillantás a papírlapokra. A háztáji föld oly sok vitára adott egykor alkalmat. Ki kapja, mennyit kapjon? Négy változatot dolgoztak ki és a tagok bármelyiket kérhetik. Az első: húsz mázsa májusi morzsolt kukorica és három mázsa búza; a második: harminchárom mázsa csöves kukorica és három mázsa búza; a harmadik 6100,— forint készpénz, és ha valaki kéri az egy hold földet, azt is megkapja! Talán tízen, ha ragaszkodnak hozzá! Legtöbben a készpénzt választják, a tanyán élők inkább a terményt, ezt a szövetkezet betakarítás után hazaszállítja nekik. Tallózgatok a jelentésekben, mit kellene még megírni, hogy az emberekről való gondoskodás szép és az egész országban követhető példáit ideillesszem. Találkozom az elnökkel, aki megkérdezi. — Az üdülőnkről szó esett már? Kérdően pillantok rá. — Szövetkezeti tagságunk elhatározta, ebben az esztendőben üdülőt vásárolunk magunknak. Valahol fönn a Blikkben, ahová télen vagy tavasszal, de ősszel is lemehetnek az emberek, nemcsak nyári forróságban, esetleg a legnagyobb dologidőben. Minden szövetkezeti tag három napot ajánlott fel: három napi munkabérét az üdülő megvásárlásáfa fordíthatjuk. Most keressük a helyet, a jó ajánlatot, természetesen azt, amit meg tudunk fizetni. A legfontosabb törvény számukra, hogy oly sok nehézség, nélkülözés után az emberség legyen a példaadó, ami ideköti a régieket és az újonnan érkezőket egyaránt. Emberségből akarnak példát adni maguknak és másoknak. A körülöttük levőknek is, hiszen a szövetkezés lassan új arcot ölt, szövetkezeti társulások jönnek majd létre, hogy az elkövetkező idők nagy termelési feladatait megoldhassák. Ehhez szakemberek szükségesek, fiatalok, akiknek házasságkötését két-kétezer forinttal támogatják, de szükség van az idősekre is, akik fel tudják tárni, honnan indult a szövetkezet, milyen kezdetleges formákból lett a ceglédi határban valóban nagyüzemi gazdaság. Fábián Gyula etenként kétszer friss húst vásárolhat a gság a vágóhídon Az Alföld-tej társulás termékeit itt mérik Egy a harminc üzlet közül .4 szövetkezet húsboltjában Készül az ebéd a szövetkezet tagjainak. Lent: Nyugdíjban — Csala István a szövetkezet történetének őrizője Novotta Ferenc felvételei
