Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-13 / 8. szám

Örkény István

MAGNÓ

— Most este van, már megvacsoráztunk, úgy kilenc felé járhat az idő...

— Még csak fél 'kilenc.

— Anyádat, ahogy az orvos meghagyta, egy kis időre karasszékbe ültettük. így aztán most mind a hárman együtt ülünk a livingben ...

— Living, az nappali.

— És megbeszéltük, hogy a szokásos karácsonyi levél helyett magnóra vesszük a jókívánságainkat, így legalább hallhatod édesanyád hangját...

— És a húgodét, meg a sógorodét.

— Vagyis mindnyájunkét, de elsősorban anyádét, akinek ágyban fekve nehezére esik az írás,

— Nem az a baj, hogy nehezemre esik, hanem, hogy a papíron szétfutnak a betűk.

— Amitől nem kell megijedni, mert ha a mama egy kicsit megerősödik, ez is rendbe fog jönni... Pillerék, akik holnap repülnek Európába, magukkal viszik a magnószalagot, és Pesten, még karácsony előtt átadják neked. Reméljük, örülni fogsz neki.

— Ez az a Pillér, aki egyszer megevett egy szöcskét.

— Mari, ne szólj mindig közbe, ő úgyse tudja, kiről van szó.

— De tudja, mert megírtam neki az egész szalonnasütést, töviről hegyire.

— Akkor se fontos. Es még megbántjuk Pilleréket, ha esetleg eszükbe jut meghallgatni ezt a magnószalagot.

— Dehogyis bántjuk, hiszen ők maguk mesélik mindenkinek azt a szöcskeevést... És máskülönben is. nagyon jó humoruk van.

— Ez se tartozik ide. Azért vagyunk itt, hogy anyád szóhoz jusson, elmondja a fiának, mit állapított meg az orvos, hogy van, mint van, és mit üzen haza... Tessék, mama. Ide a mikrofonba.

— Még a hangomat se fogja megismerni.

— A mama egy kicsit gyönge, de a hangja nem változott semmit a világon.

— Csak rekedt.

— Esküszöm, anyu, nem rekedt a hangja, ezt csak bebeszéli magának, mint annyi mást... Ugye, Miki?

— A mama hangja teljesen a régi. És most tessék elmondani, mit mondott az orvos, mert annak örülni fog a fia.

— Hogy ennem kell. De nem bírok, és nem is akarok enni, mert úgyis kiadom.

— Nöhát ez nem igaz, mert délben is jó étvággyal megevett egy tányér húslevest.

— És ahogy javul az állapota, úgy jön meg az étvágya is.

— De az állapotom nem javul.

— És ezt épp ma mondja, mama, kérem, ahelyett, hogy az örömhírt tudatná a fiával? Hát mit mondott az orvos?

— Hogy a vizeletemben nem találtak cukrot.

— Hallod? Anyád Vizelete teljesen normális!

— Lesz most öröm Pesten!

— Miért lenne? Sose volt semmi baj a vizeletemmel, de már felülni sincs erőm az ágyban, ha a gyerekek nem segítenének.

— Minek erről beszélni, mama kérem. A mama jobban lesz, a mama ülni meg járni is fog tudni, és pont, amikor jön a karácsony, és

nincs cukor a mama vizeletében, ahelyett, hogy a jó hímek örülne, még megszomorítja a fiát.

— Fiam, én nem akarlak téged szomorítani.

— Hát akkor á karácsonyról tessék beszélni néki.

— Mit beszéljek róla?

— Például, hogy Miki már megvette a fát.

— Tényleg fiam, Miki már megvette a fát... Ö mindenre gondol, az is néki jutott eszébe, hogy élőszóban üzenhessek neked, és máskülönben is aranyosak a gyerekek. Amit csak lehet, megtesznek értem,

ezért hát ne csinálj gondot magadnak, hogy így el vagyok távolodva tőled...

— De ha jön az ünnep, gondolatban együtt leszünk vele.

— Csak azt nehéz megszokni, hogy itt nyáron van karácsony, a legnagyobb hőségben, és gyertyagyújtáskor besüt a nap. Meg hogy azt a szép fát a pánoébe kellett levinni, mert az erkélyen egy nap alatt elszáradna.

— Ez így van. De azért szépek a karácsonyaink.

— Csak nincsen hó.

— Néha otthon sincs hó.

— De itt sosincs hó.

— Ezt úgy mondja, mintha valaha is szerette volna a havat az anyu, és Pesten, ahol szintén nem szeretik a havat, azt fogják hinni, hogy panaszkodik.

— Ilyet ne is mondjatok, Mari. Én hálát adok az Istennek, hogy ilyen nagyszerű vöm van, és a lányomról is csak azt tudom mondani, hogy a szívét is kitenné értem ...

— Most ne minket tessék dicsérni, mama.

— De igenis dicsérlek, mert minden dicséretet megérdemeltek, te is, Mari is, szinte versenyeztek érte, hogy mindenem meglegyen. Ki tehet róla, hogy már nem kell semmi? De a napom úgy kezdődik, fiam, hogy Mari megmosdat, és aztán megkérdezi, hogy mit szeretnék ebédelni, és akkor azt mondom, hogy őt megnyugtassam, ami éppen eszembe jut. Múlt szerdán például borjúpörköltet nokedlivél.

— És csütörtökön grenadírmarsot.

— Egyszer halászlét is tetszett kér2