Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-05 / 1. szám
NÉMETH A SZÉLÉN BEHAJTVA ANDOR válogatott írások EGY KÖNYVBEN -MÚLT ÉS JELEN Nagyszerű, izgalmas könyvet jelentetett meg a Magvető Könyvkiadó. Izgalmas, bár a kötet műfaját tekintve, e jelző különösnek tűnhet, „A Szélén behajtva" ugyanis nem „krimi”, mégcsak nem is regény. Mégis, az emberi sorsokat feltáró, leglebilincselőbb regény és a legszellemesebb okozati összefüggésekre épülő krimi izgalmával tarthatja kézben az olvasó Németh Andor tanulmánykötetét, mely egész korszakot tár fel. s közben álirodalmat, hazugságokat leplez le, s kinyomozza és felismeri a valódi értékeket egy olyan történelmi periódusban, amidőn ez több. mint szakértelem s finom érzékenység dolga: merészség és tisztánlátás kivételes kombinációja volt. Jóllehet, ő maga sohasem a merészség, a vagdalkozás szándékával ragadott tollat. Inkább szelíd, álmatag embernek ismerték, valami „csendes titokzatosság” lengte körül (Komlós Aladár jellemezte így), Déry Tibor pedig azt mondta róla: „Képe, ha fel akartam idézni, egy, az égbolton révetegen vonuló nyári felhő... nem, két egymással vitatkozó nyári felhő alakjában jelent meg előttem” ... A magyar irodalom életeleme volt, de a talaj, ahonnét a szigorral és gyöngédséggel figyelt termés kihajtott, ez a talaj, a 10-es, 20-as évek Magyarországa, égette a talpát. 1914-ben ment Párizsba, ahol a Franciaországban rekedt többi magyarral együtt internálták. Hogy e négy esztendeig tartó fogság mit jelentett, tudjuk a Fekete kolostorból, ahol Németh Andor Kuncz Aladár sorstársa volt. „... Kényszertartózkodásom éveiben Ady Endre volt a vigasztalóm. Könyvem nem volt. Emlékezetből mormoltam verseit"... Ez a megindító vallomás rávilágít Németh Andor lényére: a vers, az irodalmi alkotás — imádság, menedék, létfenntartó erő volt számára. De nemcsak imádságként mormolta önmagának: felmutatta másoknak is. Felcsillantotta, mint igazságot és szépséget, vagy leleplezte, mint hazugságot — egyaránt fanatikus szenvedéllyel. 1919-ben tér haza, majd Bécsbe emigrál, úgy tűnik, odatelepül át a magyar kultúra, ott él Uitz Béla, Ferenczy Béni, Hatvány Lajos, Komjáth Aladár, Kassák, Déry és mások. Németh Andor a Bécsi Magyar Űjság munkatársaként dolgozik. 1926-ban tér haza. Németh Andor nemcsak a kortársa volt, hanem szellemi-lelki élettársa a magyar irodalom legnagyobbjainak, Karinthynak, Kosztolányinak, Nagy Lajosnak, József Attilának. S éppen ez a körülmény teheti a külföldön élő és irodalmunkat a távolban is magáénak érző magyarság számára e könyvet rendkívül vonzóvá, hogy tudniillik Németh Andor tanulmányai emberismeretből, testközelből születtek. De — s ez avatja érdekességükön tú) maradandó értékűvé az írásokat — a baráti kötelékektől függetlenül ítél s hatol be a művek lényegébe. Es talán ez az a másik vonás, amely a távolélő irodalomszerető magyar olvasót megragadhatja: gondolják csak el, ötven esztendő előtt olyan tisztán és pontosan látta és láttatta akkor még meg nem értett (és talán még ki sem bontakozott) írók géniuszát, ahogyan ma látjuk őket és fordítva: félelmes iróniával és szellemes leleplező erővel mutatja be akkor ünnepelt „nagyságok” kisszerűségét, tehetségtelenségét, sovinizmusát — olyannak, amilyennek ma látjuk őket. Felismerte Kassák új hangját, teljességre törekvését: „A teljesen biztos, öntudatos és felkészült ember egyenes szava embertársaihoz." „Hogyan írjam le az új embert? — kérdi s így válaszol rá: — ... egy nagyon fejlett, öntudatosan európai munkás." Kassák ehhez a szabad szellemű, öntudatos, új emberhez szól — így véli 1922-ben Németh Andor és ugyanebben az évben Déry verseskötetének elemzésében megállapítja, megsejti íz epikus alkatot, kis túlzással azt mondhatnánk: megsejti a Felelet, a Befejezetlen mondat nagyepikájának költőjét; azt a Déryt, aki ötven év múltán igazán költővé az epikában vált. Móricz Zsigmondban például nemcsak az egyik legnagyobb magyar írót üdvözli, hanem a harcost, aki síkra száll a történelmi-társadalmi igazságért. Tündérkert című regényében Móricz az 1919-es ellenforradalom első napjaiban dolgozott. Amikor molesztálták, úgy nyilatkozott, hogy a magyar nemzet fénykoráról ír — erre békén hagyták. De vajon véletlen-e, hogy az igazságos Bethlen Gábor helyett a zsarnok Báthory Gábort festette meg? — kérdi Németh Andor. És mindjárt válaszol: Nem véletlen. „Megírta, ami körülötte lezajlott. Elvégezte a mai magyar író első kötelességét: megmutatta korát." Illyés Gyula első verseskötetéről írja — miután a fiatalember Franciaországból „hazajön magyar költőnek”... — várja, hogy megszólítsák a göröngyök, a dombok”... És ki tudná megindultság nélkül olvasni József Attila életrajzát? Talán a korszak nagyjai közül hozzá fűzte a legmelegebb baráti viszony. Közel nyolcszáz oldalas kordokumentumok, tanulmányok, jóslásszerű életpálya-megrajzolások közt ez a százhetven oldalas József Attila tanulmány, mely épp oly közvetlenséggel szól a költő mindennapjairól, mint egy-egy mű születéséről — lenyűgöző olvasmány. Mert úgy élte át ezt az egyedülálló barátságot, hogy részesévé tud tenni minket is. És akkor, 1929-ben mert elégtelen osztályzatot adni Pintér Jenő tankerületi főigazgató úrnak, a rettegett irodalmi főúrnak. A második világháborút ismét franciaországi emigrációban töltötte, majd 1947-ben végleg hazatért. Emlékirataiban feljegyzi itthonléte első napjairól: „Megtanultam az új utcaneveket, de még mindig megilletődöm, ha autóbuszban elkiáltja a kalauz: „József Attila utca, van leszálló?” Úgy tűnik, ő nem szállt le soha arról az autóbuszról, amelyen vele utazott a magyar irodalom. És vele utazunk mi is, kezünkben tanulmánykötetével, melyet halála huszadik évfordulójára adott ki, a Magvető Könyvkiadó. Soós Magda Kedves gondolat, hogy a fiatal képzőművészek kiállítá- Ezúttal is sok és szép kisplasztikái alkotást láthatnak a Stúdió sának megnyitásán fiatal, de már érett zongoraművész kiállításán — Schiff András — adott ízelítőt a zeneművészetből A FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK STŰDIÓJANAK KIÁLLÍTÁSA • Évek óta eseményszámba megy a Stúdió egy-egy kiállítása. Áttekintést kapunk rajta a pályakezdő, s a kezdeti lépéseken már túljutott alkotók munkájáról. Ezen az évről-évre ismétlődő kiállításon a fiatal művészek megismerhetik egymás törekvéseit, az idősebb pályatársak bíráló szemmel nézhetik végig a bemutatkozást, s tájékozódhat a nagyközönség. A Stúdió ’73 kiállítás ezúttal is méltó helyére, az Ernst Múzeumba került. Vajon a katalógusban is megtaláljuk?... Lévai András felvételei ,0>.0.m0*0*0r0 * 0 0 * m 0 t rMjwk öltőit tjő c4h öő fbatt Alsóőrben, vagyis a burgenlandi Unterwart községben Tóthék vendégszerető házában beszélgetünk újév előestéjén a díszes karácsonyfa mellett. Rokonok, ismerősök lépnek a szobába — és látván a társaságunkat — se szó, se beszéd, rázendítenek az újévet köszöntő régi-régi magyar évekre: Ö szép Jézus, ez új esztendőben... Másnap az öreg falu több százéves templomában teljes erővel hangzik fel ugyanez az ének, öregek és gyermekek csengő- és harangszava zeng együtt benne. Szivünket melengeti az ősi ének szövege és dallama! Hiszen ez az újévi ének legalább olyan régi. mint a legöregebb falusi templomaink: éppen olyan értékes műemlék! Dalia ma először megjelent a Cantus Caiholici-ben, 1651-ben. Mégpedig ezzel a figyelmeztetéssel: „Régi ének)). Első szövege karácsonyi ének: Szűz Mária, e világra nékünk. Az 1675. évi bővített kiadás hozza az újévre való szöveget. 3 szép versszakot. A Nagy-Alföldön és a Dunántúl sok-sok falujában ezzel az énekkel köszöntötték régtől fogva az újévet. Házról-házra jártak a kisebb-nagyobb csapatok, külön az apróságok, külön az idősebbek. Beszóltak a parasztház ablakán, vagy bekopogtattak a konyhába és megkérdezte a vezető, hogy „Szabad-e újévet köszönteni?” — és azzal máris kezdték a kántálást. Kezükben bot volt a kutyák távoltartására, vállukon tarisznya, a köszöntésért járó ajándékok összegyűjtésére. A sok száz éves magyar népszokás emléke él Alsóőrben, és több burgenlandi faluban, néhol még családi szokásként, néhol pedig az ünnepi gyermekjátékok sorában felújítva. Mindenképpen nyelvünk ápolója az újév köszöntő, mely egyben népköltészetünk egyik legrégibb írásos emléke is — élőben! Ödön zengésű szavai, gyakori rím nélküli verssorai talán a középkorra, de mindenképpen a balladaköltészetünk idejére utalnak. A kántálók így szoktak elköszönni: Boldog újévet mindnyájunknak! Bort, búzát, békességet!... Volly István zue.ez új esztend'ken légy híveiddel, könyörögj érettünk,édes reménylink! Hogy ez új esztendőkén , minden ügyeinkké*, lehessünk Jézus drága kedvé-ke*. Érdeklődés Kő Pál Boronás című alkotasa
