Magyar Hírek, 1974 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-05 / 1. szám

HOGY VAGY, MAGYARORSZÁG?

Különösen időszerű ez a kérdés november, december tájt, az idei, szokatlahul gyorsan beköszöntött, szeszélyes, korai télben, sok millió tonna hóval a hátunk mögött, prüszkölve, köhögve.

Noha ezek a szokásos, Időjárás okozta meghűlések — a' fővárosi és a vidéki KÖJÄL-okon, a közegészségügyi és járványügyi állomásokon mór októbertől működik az influenza figyelő szolgálat. Rendszeresen gyűjtik az adatokat, ellenőrzik a táppénzes helyzet alakulását, figyelik az iskolai hiányzásokat, összegezik a körzeti orvosok kötelezővé tett rendszeres bejelentéseit a meghűléses betegségek alakulásáról. Orvosok, járványügyi szakemberek nap mint nap jelentkeznek a rádióban, a sajtóban, a televízió képernyőjén, intenek a fokozott óvatosságra, a higiénére, az időjáráshoz alkalmazkodó öltözködésre, a vitaminok és fehérjedús ételek fogyasztására és arra, hogy akinél a meghűlés lázzal párosul, feküdjön ágyba, és hívjon orvost.

Persze a 120—130-féle — ki tudja most, a világ mely táján lappangó — valamelyik vírus okozta influenzát nyilván hazánk lakossága sem kerülheti el, a védőoltások is néhány hónapra szólnak és csak 50—60 százalékos védettséget nyújtanak. Hiszen a vírus állandóan változtatja szerkezetét, tulajdonságát, úgynevezett variánsok alakulnak ki, s egy adott periódusra nem lehet elegendő oltóanyaggal felkészülni. Éppen ezért elsősorban azokat a dolgozó csoportokat oltják be, melyek a lakosság nagy tömegeivel érintkeznek: az egészségügyi és a közlekedési dolgozókat, továbbá az idős embereket.

1973-ban tízmllliárd forint — 893 millió forinttal több mint az előző évben — szerepelt az egészségügyi tárca költségvetésében és ebből sok milliót költöttek egészségügyi szerveink a fertőző betegségek elleni kötelező védőoltásokra is.

A himlőoltás 1876 óta kötelező, a diftériaoltós a harmincas évek Végétől, és 1960-tól tették kötelezővé a gyermekbénulás elleni élő vakcina alkalmazását. Kanyaró elleni védőoltás is van már néhány éve.

Minden újszülöttet hathetes korától pontos oltási menetrend alapján védenek a különböző fertőző betegségektől (BCG-oltás, diftéria, szamárköhögés, tetanusz stb.), a gyermekbénulás elleni Sabin-cseppeket háromhónapos kortól kezdve három éves korig kapják.

Míg járványos esztendőkben ezer és kétezerháromszáz között mozgott a gyermekbénulásban megbetegedettek száma, 1960 óta a Sabin-cseppek hatására évenként legfeljebb hét megbetegedést észleltek. S míg a diftéria a húszas évek végén ezerszám szedte áldozatait, ma ez a betegség is már teljesen leküzdhető.

A legfenyegetőbb fertőző népbetegség, a tuberkulózis, mely hihetetlen pusztításokat végzett a nemzet soraiban — egy 1929-es adat szerint évente 20 ezer ember, 6—8 falu lakossága pusztult el — ma a tüdőszűréssel időben észlelhető, megelőzhető, s persze gyógyítható.

A tüdőszűrés kötelező minden 14 éven felüli számára. Évente 7,5 millióan vesznek részt ezeken a vizsgálatokon, és az Egészségügyi Minisztérium gyógyító-megelőző főosztályán nyilvántartott adatok szerint a lakosság kötelezettségéhek 95—98 százalékban eleget is tesz. Ha a kötelező tüdőszűrésre a behívott személy többszöri felszólításra sem jelenik meg, pénzbírsággal sújtják.

Évente húszmillió szűrővizsgálatot végeznek az- ország egészségügyi intézményeiben. Ez a hatalmas szám jelzi: gyakorlatilag minden állampolgár — a csecsemőtől az aggastyánig — ha nincs is panasza, legalább kétszer orvos elé kerül. Kötelező az orvosi vizsgálat a bölcsődei, óvodai felvételkor, a beiskolázáskor, a munkába lépés előtt, a gépkocsivezetői jogosítvány megszerzésénél. (Nem kötelező, de rendszeres a rákszűrés is, évente félmillió vizsgálat folyik és az érintett lakosság 35 százaléka jelentkezik onkológiai vizsgálatra. Újabban, időszakos szűréssel a cukorbajosokat és a magas vérnyomásban szenvedőket is felkutatják.)

A régi fertőző betegségeket gyakorlatilag leküzdöttük, a hatásos oltóanyagok vagy szűrések tervszerű, szigorú alkalmazásával. De vannak olyan betegségek, amelyekre ma még nincs. megfelelő védőoltás, ilyen a fertőző májgyulladás, a hepatitisz, a dizentéria.

A külföldön fellépő járványok behurcolásának veszélye is bármikor fennállhat. Ilyen esetekben az Egészségügyi Világszervezet közreműködése ma már nélkülözhetetlen. Példa rá a nyáron észlelt olaszországi kolera. A Világszervezet naponta telexen tájékoztatta a magyar egészségügyi szerveket a betegség mozgásáról, útjáról, terjedéséről. Volt lehetőség a felkészülésre, az utazni szándékozókat védőoltással látták el itthon, illetve járványterületről a hazatérőket — amennyiben nem voltak beoltva — a betegség lappangásának idejére karanténban helyezték el. Hazánkban az első világháború óta nem fordult elő kolerás megbetegedés, és a megfelelő védőintézkedések következtében a múlt év nyarán a hazatért turisták és az átutazó külföldiek között sem fordult elő megbetegedés.

Noha az orvostudomány fejlődése lényegesen megkönnyítette a nemi betegségek gyógyítását, a friss fertőzések újraterjedésének sehol a világon nem tudott gátat vetni. így van ez nálunk is, annak ellenére, hogy a hazai nemibeteg gondozó intézetekben is ingyenes a szakorvosi ellátás. Az eddiginél céltudatosabb, határozottabb egészségügyi felvilágosító, nevelő munkát kell kifejteni — állapították meg a szakorvosok egy nemrég megtartott tanácskozáson —, és fokozni az ellenőrzést, szűrést különösen azok körében, akik a nemi fertőzések hordozói és terjesztői.

H. M.

Űj közegészségügyi és Járványügyi Állomás Nyíréqyházán

Pécs új egészségügyi állomásán a beérkezett vizsgálati anyagokat osztályozzák

(MTI felv.)

A nyíregyházi KÖJÁL vízkémiai laboratóriumában

November 7-én avatták fel Pécsett a KÖJÁ L új székhazát

Már jó esztendeje egy levél jeíent meg a Magyar Nemzet, a Hazafias Népfront iápjábán. Zuglói írója elkeseredett szavakkal kelt ki a fanyűvők eliert, öfciknek egy-egy építkezés megindulásánál első: kiirtani a fákat, amelyek, úgymond, útban vannak. A levél írója majdhogynem azt követelte, kövezzék meg az ilyen gaztettek elkövetőit, hiszen a fák kiirtásával valójában o füstös nagyváros lakóinak életére törnek. De hd el is tekintünk áz ókori büntetésmód alkalmazásától, arra bizonyára mód van, írta, hogy olyan gazdasági szankciókat léptessenek életbe, amely drága mulatsággá változtatja az oktalan fairtást. Példának okáért, javasolta a levélíró, minden kiirtott fáért tizet-ötvenet kelljen ültetni és felnevelni.

A zuglói levelet a levelek valóságos áradata követte. Valahogy úgy tűnt, csak a jelzést kellett megadni, hogy feltörjön az elkeseredés hulláma, hogy vulkánként forrjon a harag azok ellen, akik a természetrombolással egészségünk ellen törnek. Kiáltás levegőért — ezt a címet is adhatjuk a levél- és vitaáradatnak, amely betöltötte a Magyar Nemzet hasábjait, majd jószerint úrrá lett az egész magyar sajtóban. Dr. Pápa Miklós, a vita egyik legaktívabb résztvevője azt Javasolta, hogy mielőbb tettekké kell változtatni a közvéleménynek a sajtóvitában is megnyilvánuló erejét. A fanyűvőkkel szemben sorakozzanak fel minden kerületben, városrészben, minden új lakótelepen a favédők, a faültetők, és azok legyenek kezdeményezői a munkának, akik legtöbb hasznát veszik majd a szárba szökkenő fáknak, a fiatalok — fűzte tovább Pápa Miklós gondolatát M. J, levéliró. Jóléti erdők karéja övezze minden nagyvárost, s létrejöttüket ne várjuk egyedül állami szervektől, segítsen mindenki — Így egy másik vitázó.

Kettős értelemben figyelmeztető a máig is tartó sajtóvita. Egyrészt megmutatta a veszedelem nagyságát és azt, hogy a főváros lakói jól ismerik a veszélyeztetettség fokát, mértékét. Másrészt, s ez nagyon örvendetes jelenség, a felelősségérzet, a tettrekészseg, hogy úgy mondjuk, a demokratizmus erejét is bizonyítja. Nem lehet büntetlenül megúszni a rablógazdálkodást, gazda nélkül csinálni számadást: figyelő szemek kereszttüzében dolgozik minden hivatalos személy, a tettekről el kell számolni — ezek a következtetések is eredtek a kiterjedt sajtópolémiából.

Nem sokkal a vita kiteljesedése után — mintegy igazolásul a társadalmi összelogás nélkülözhetetlenségének, erejének —, a Hazafias Népfront ankétot hívott össze Visegrádra, hogy kidolgozza a környezetvédelem társadalmi programját, hogy népi segítséget adjon a védelmet megteremtő állami intézkedésekhez.

A környezetvédelem természetesen sokkal több. mint iák ültetése, erdők telepítése. A levegő megmérgezése füsttel, gázzal, a talaj telítettsége szennyel, a termőtalaj rombolása, a vizek biológiai életének, az ember természetes létfel- Iételeinek tönkretétele világjelenség, világprobléma, a védekezés nemzetközi összefogást igényel és a feladat sokrétű. Mégis — miként az országos sajtóvita, a visegrádi tanácskozás is jelzi — a feladattömeg élén a köztudat megváltoztatása áll. Természetesen — anélkül, hogy lebecsülnénk a világ már eddigi erőfeszítéseit az ember létének, környezetének védelmében — senki sem veheti tőlünk rossznéven, hogy a szemléletváltozásra, a közvélemény növekvő erejére, mint elsőrendű tényezőre hivatkozunk, s mert hiszen a szocialista állam ökológiai intézkedéseinek mór a létrejöttében is elsőrendű szerepe van a népi kezdeményező készségnek, valóraváltásuk pedig el sem képzelhető társadalmi segítség nélkül.

ökológiai fontossága, elsőrendűsége mellett társadalmi jelentősége, tudat- és szemléletváltoztató szerepe lépteti tehát a környezetvédelem első sorába a ták. az erdők nemzeti védelmét. Van mit védelmeznünk már ma is. Az ország erdőterülete a felszabadulása óta 390 ezer hektárral gyarapodott. A távlati népgazdasági tervezés keretében készült távlati erdőállomány-fejlesztési tervben pedig 1990-ig újabb 320 ezer erdő telepítését irányozták elő. Már az erdőtelepítések létrejötte is magán viseli a társadalmi összefogás jegyét, mert hiszen sok szervezet vesz benne részt, így legnagyobb mértékben a termelőszövetkezetek. De az erdőterületeken kívül mintegy 37 ezer hektár fásítást is nyilvántartanak, és ennek jelentősége jóval nagyobb, mint amit a számokból kiolvashatunk, mert hiszen ezek a fák a parkokat, a lukott területeket díszítik, e fatömeg valóságos tüdeje a városok körengetegének. Védelmében, létrejöttében van talán legnagyobb szerepe a közvéleménynek. E fák, a lakóházakat körítő zöld védelmére pattant ki tulajdonképpen az említett sajtópolémia is, és vált élesztőjévé, tettre serkentőjévé az országos környezetvédelemnek. Hogy a szavak miként formálódnak cselekedetté, arra a legutóbbi fásítási hónap adta a jó példát, amikor ezer és ezer fát ültettek egyedül csak a pesti fiatalok, és sorra megalakultak az ifjúsági szövetség favédelmi brigádjai. De a szavak tettekké válására sok példa van, ezen kívül is. Ilyen az is, hogy mára minden megyében megalakultak a Hazafias Népfront környezetvédelmi bizottságai, amelyek sokrétű teendőik sorába iktatták fásítási és parképítési tervek kidolgozását, és azt is, hogy társadalmi erőket állítanak munkába a tervek valóraváltása érdekében.

Az erdőgazdálkodás szakembereinek tudását, készségét nem akarjuk lebecsülni, mégis meg kell állapítanunk, hogy az embert legközvetlenebbül szolgáló, úgynevezett jóléti erdők elterjedésében is nagy szerepe van a közvélemény erejének. Olvasóink emlékezhetnek ró, nemrég adtuk hírül, hogy a Baselben székelő Goethe-alapítvány elnöke, Lannert Bernadotte gróf a Tájfejleszlés Európa-díjót nyújtotta át dr. Mo das Lászlónak, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság igazgatójának. A jóléti erdő létrehozásában egy új szemlélet jut kifejezésre, amely az erdő szerepét elsősorban nem a fatermelésben látja, hanem a lakosság életkörülményeinek javításában, egészségének védelmében. A harmincezer hektáros „berendezett”, gondozott pilisi erdő a főváros környezetvédelmét, Budapest lakosságának felüdülését, pihenését szolgálja. A Goethe-alapítvány a nemzetközi tájvédelem példamutató tetteként értékelve a pilisi erdőt, jutalmazta dr. Madas Lászlót.

Nos. a sajtóvitában, amelyről említést tettünk, nem kis helyet foglalt el az embervédő erdők létrehozásának követelése. A polémia egyik súlyponti része volt például az a vissza-vlsszatérő kívánság, hogy az egész budai hegyvidéken hagyjanak fel a tájrombolással — gyógyítsák meg például a nemrég még működő remeteszurdoki kőbánya sebeit —, s a fővárost körülölelő erdőrengeteg egyértelműen környezetvédelmet, embervédelmet szolgáljon. A polémia ereiét bizonyítja, hogy az illetékes hatóságok a kérdés megoldására már többször összehívták az érdekelteket, remélni lehet, hogy minden rendbejön.

A Goethe-díjjal hazánk első jóléti erdejének létrehozását jutalmazták. De a pilisi erdő azóta mór nem az egyetlen. Kaposvár környékén, Borsodban is létrehoztak egyet-egyet, és kialakításában munkálkodnak több helyütt is. Arra persze ismét sok példát említhetnénk, milyen erőket mozgat meg a tájvédelem. a természetátalakítás, a haza arculatának formálása. Egyetlen esetet talán. Nagykanizsa városa — amely különben is elöljár a környezetvédelem munkájában — a városközponttól három kilométerre nemrég egy 400 ezer négyzetméter felületű csónakázótó létesítését kezdte meg. Csupán a töltés elkészítéséhez mintegy 14 ezer köbméter földet kell megmozgatni. A tó körül új kiránduló- és üdülőterület is létesül. Miből, honnan a pénz? A tizenhat millió forintos beruházás legnagyobb részét társadalmi munkában valósítják meg. Már az elmúlt nyáron is öt-hatszáz kanizsai dolgozott egy-egy vasárnap a parkerdő, az erdei játszóterek, tornapályák és az arborétum kialakításán.

Nemrég a Hazafias Népfront „Ember, vigyázz a környezetedre!’’ címmel tizenötezer példányban adta ki a már említett tavaszi visegrádi tanácskozás anyagát, A cél: új társadalmi aktivistákat toborozni a fanyűvők. a parkrongálók, a szennyezők ellen. A mostani tízezrek helyett százezreket, az egész társadalmat felsorakoztatni a fák, a parkok, az erdők, a vizek, levegőnk védelmére. A társadalom hatalmas önvédelmi harca ez, amelyben — s a sajtópolémia tettekre serkentői már jól tudják ezt — egyetlen ember szavát, kezemunkájál sem nélkülözhetjük.

Csatár Imre

8