Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-01-20 / 2. szám
jfá0fvjTÍz Petőfi Sándor költeménye és a Pannónia Filmstúdióban készülő rajzfilm nyomán. A figuraterveket készítette és a filmet rendezte Jankovics Marcell. A filmkockákat Marsovszky Emőke, Petőfi költeményének részleteit Garami László válogatta. t «t t* t * t í *f t tt i t ti t t f< SS — Te derék legény vagy, azt a bátor szented/ Téged az isten is zsivdnynak teremtett. Éltedet megveted, a halált nem féled . . . Te kellesz minekünk .. . kezet csapunk véled! 2# Furcsa dolgok jártak Jancsi elméjében, S tettetett jókedvvel szólt ilyeténképen: — Cimborátok vagyok, itt a kezem rája! Rút életemnek ez a legszebb órája. *A felvétel szünetében (Komáromi Gábor felvétele) A két világhírű vendég — Glna Lollobrigtda és Svéd Sándor — a televíziós 80 — No, hogy még szebb legyen, — felelt a kapitány, — Lássunk, embereim, az áldomás után; Papok pincéjéből van jó borunk elég, Nézzük meg a kancsók mélységes fenekétl 82 Mikor a zsiványok jobbra, balra dőltek. Jancsi a beszédet llyformán kezdé meg: — Jó éjszakát!. . . nem kelt föl titeket sem más, Majd csak az ítéletnapi trombitálás. 84 — Házat építtetek a falu közepén, Ékes menyecskének odavezetlek én; Ottan éldegélünk mi ketten boldogan, Mint Ad dm és Éva a paradicsomban ... 8# Mikor elvégezte Jancsi a beszédet, Az égő gyertyával a házból kilépett, Meggyujtá födelét mind a négy szögleten, Elharapózott a mérges láng sebesen. 81 S a kancsók mélységes fenekére néztek, S lett eltemetése fejőkben az észnek; Maga volt csak Jancsi, ki mértéket tartott, Kinálgatták, de 0 aprókat kortyantott. 88 — Most a kincses kádhoz1 Megtöltöm tarisznyám, Hazaviszem neked, szerelmes Iluskáml Cudar mostohádnak nem lész többé rabja, Feleségül veszlek . . . isten is akarja. 85 — Istenem teremtőmI mit beszélek én itt? Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit? Tán minden darabhoz vérfoltok ragadtak, S én ilyen kincsekkel legyek boldog, gazdag? 87 Egy láng lett a födél szempillantás alatt, A láng piros nyelve az ég felé szaladt, Feketévé vált o tisztakék égi bolt, Elhaloványodott a teljes fényű hold. INTERJÜ A TÉVÉ SZILVESZTERI QALAESTJÉNEK VENDÉQEIVEL A SZILVESZTERI MŰSOR LEQNAQYOBB SZENZÁCIÓJA ^inxi Jl&lLölu^ig.ixLa, — Milyen elengedhetetlen feltételei vannak az ön boldogságának? — Akkor vagyok boldog, hogyha önmagam lehetek. Ha nem vagyok az érdeklődés középpontjában, mintegy megfigyelés tárgya. Állandóan a közönséggel szemben állni igen kellemetlen érzés. Hosszú távon ez a megfigyeltségi állapot fárasztóvá válik. Nagyszerű dolog, boldogság, ha én figyelhetek meg másokat. — Talán legnagyobb passziója, a fotózás is ennek tulajdonítható? — Igen. Valamikor hobbim volt, a paszszióm, de már szinte a betege vagyok. Gina jószemű riporter. Fotóalbumában feltárja az olasz valóságot; rongyos vénember megdühödött kecskével húzakodik, éhes szemű gyerekek nagy kondér előtt sorakoznak, az olasz bank elnökét pedig üres páncélszekrény előtt fényképezte le. Subiaco, szülőfaluja focipályáján összegyűjtött minden lakost, együtt fotózta le őket, mintegy szimbolizálva szülőföldjéhez kapcsolódó szeretetét. — Vannak meg nem valósult álmai? — Természetesen. Sok is. Időnként újakat kreálok. — Kreál, vagy pedig igazán vannak? — Én lelkesedő típus vagyok. Mindig vannak megvalósítandó álmaim. Hogyha nem lesznek, akkor már én sem leszek.,, a világhírű operaénekes a Magyar Televízió meghívására ismét hazalátogatott. A hagyományos szilveszteri műsor gálaestjét nyitotta meg. Tokió, Róma, Rio de Janeiró; a Metropolitan, a Scala, a Carnegie Hall ünnepelt baritonja megőrizte hangja csodálatos fiatalságát. Töretlen és tiszta, mint évtizedekkel ezelőtt. — Művész úr, ön, aki szinte a megvalósítható teljességet élhette, vajon mit tart legfontosabbnak az életben? — Mindenekelőtt az egészséget. A lélek harmóniáját. S a pénz megteremtésének lehetőségét ahhoz, hogy az ember művészi igényeit kielégíthesse. — Az ön személyében tehát a tökéletes boldogságot köszönthetjük? — Nézze, azért ez sem egészen tökéletes; legföljebb csak azért vagyok boldogtalan, mert nincs családom. A világjárás volt helyette... — Maradandó nagy élményei? — A felejthetetlen nagy énekesek. Én csak úgy tudom mondani; az éneklés fejedelmei— Mikor egy év véget ér, összegezi az eredményeket? — Soha, soha nem nézek hátra. — Jó. Ha csak a jövőbe néz, akkor mit vár az 1973-as évtől? — Nem gondolkozom annyira előre sem. Mindig csak a következő nap foglalkoztat. — Szóval, egyáltalán nem gondol a jövőre? — Dehogynem. De nem gyártok távlati terveket. Számomra a legfontosabb nap a ma. Nem tetszenek a hosszú lejáratú álmok. Gina Lollobrigida első útja a belvárosi népművészeti boltokba vezetett. A kalocsai hímzésekbe pillanatok alatt beleszeretett. Rengeteget vásárolt; térítőkét, blúzokat, mellényeket. Utolsó este, a coctail partyn, mindenki nagy ámulatára magyaros népviseletben jelent meg. — Gyönyörű ez a város! S az emberek! A magyarok kedvességére, őszinte, meleg fogadtatásukra mindig emlékezni fogok. — Kedves művésznő, árulja el nekünk, nőknek, hogyan lehet a fiatalságot, a szépséget sokáig megőrizni? — Azt hiszem, az élet iránti nagy lelkesedéssel. Ez a legfontosabb. Szeretni az életet. És nagy nekikészülődéssel elmondja egyetlen magyar mondatát: „Boldog újévet!” vei váló együttlét. Hát lehet elfelejteni Benjamino Giglit, vagy Tito Schipát?? — Mi a legkedvesebb szórakozása? — A képek. Sokat járok múzeumokba, árverésekre. Elmondhatom, hogy minden darabom múzeális érték. Svájci lakásomban csak külhoni nagyságokat tartok, Bécsben pedig csak magyarokat. Mednyáiszkytól Glatz Oszkárig (vele egyszerre kaptam a Kossuth-díjat), minden jelentős magyar festőtől vanegyegy darabom. — S a legkedvesebb? — Talán Munkácsytól a Mosóasszonyok. Ezt, úgy tudom, három példányban is megfestette. — Milyen tervekkel indul az új évnek? — Annak ellenére, hogy a gépzene egyre inkább eluralja a világot, még nagyon szeretnék sok örömet adni az emberéknek az élő énekléssel. — Az örök vendégművésznek rendkívül nagy az összehasonlítási alapja; elmondaná-e őszintén, hol a legkellemesebb élni? — Nagyon őszinte leszek; New York elképzelhetetlenül érdekes, monumentális... London gyönyörű ... én azonban még mindig az ITTHONT írom csupa nagybetűvel,.. önody Éva
