Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-03-17 / 6. szám
Tanácsválasztások előtt /Á prilis 15-en ismét az urnák elé járul az ország népe. Országos tanácsválasztás lesz, mert az 1970-ben elfogadott új törvény szétválasztja a parlamenti és a tanácsi választásokat. Korábban egy időben rendezték a választásokat, ami azonban bizonyos nehézségeket okozott a választóknak, mert három szavazólapot is kaptak, az egyiken az országgyűlési, a másikon a fővárosi vagy a megyei, a harmadikon pedig a kerületi, illetve községi jelölt neve szerepelt. A jelölőgyűlések is meglehetősen egymásba folytak, a választók töprenghettek, hogy milyen követelmények szerint jelöljék ki az országgyűlési képviselő, illetve a tanácstagok személyét. Emellett az országos politika a választási kampány során érthetően elnyomta a helyi politikai, gazdasági kérdéseket, más esetben pedig, főleg vidéken, a parlamenti képviselőjelölttől is a lokális községi vagy járási ügyek képviseletét várták elsősorban s nem azt, hogy átfogóan, országos méretekben politizáljon az országgyűlésben. Így született meg a választások időbeni elkülönítésének gondolata. A választójogi törvény, az új tanácstörvény és az alkotmánymódosítás sok tekintetben új helyzetet teremtett a tanácsok számára. E három törvény nemcsak a szocialista demokratizmus további szélesítésének jelentős állomása volt, hanem pontosabban körvonalazta a választott testületek és az igazgatási apparátusok addig meglehetősen elmosódó viszonyát is. A tanácsoknak korábban hármas feladata volt: államigazgatási, hatósági és tömegszervezeti. Az élet azonban új szabályozást igényelt. S ez meg is történt olyan formában, hogy a tanácsok elsősorban államigazgatási feladatokat látnak el, de messzemenő önkormányzati hatáskörrel. A tömegszervezeti munkát pedig a népfrontbizottságok vették át. A választások előkészítésében és lebonyolításában különösen előtérbe került a népfront szerepe. Ennek egyik megnyilvánulása az, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa intézett levelet a választókhoz, amely a többi között hangsúlyozza: „A Magyar Népköztársaság Alkotmánya eddigi eredményeink alapján biztosítja további előrehaladásunkat a szocializmus útján. Az országépítő munka újabb kedvező feltételei jöttek létre. A tanácsok, a törvény által biztosított önállóságukkal élve, egyre inkább betöltik népképviseleti és önkormányzati szerepüket. Odaadással dolgozó állampolgáraink — a tanácsok és az üzemi szervek, a tömegs^prvezetek és mozgalmak keretében — minden eddiginél nagyobb számban kapcsolódnak be a társadalmi munkába, a közügyek intézésébe, a helyi feladatok megvalósításába. Sikereink forrása: népünk alkotó munkája. Közös céljainkért dolgozva erősödik a szocialista nemzeti egység." A választás népfront jellege következik abból is, hogy a szocializmus építése a különböző társadalmi osztályok és rétegek politikai szövetsége, a Hazafias Népfront keretében valósul meg. A népfront egyezteti saját bizottságainak, a tanácsoknak és á különféle társadalmi, valamint tömegszervezeteknek a tevékenységét a választást megelőző időszakban. A politikai előkészítés lényeges eleme a kapcsolatok további szélesítése a lakossággal, ami azt is jelenti, hogy a közfigyelmet — a központi és a helyi feladatok ismertetésével — a lakóhely fejlesztésére, a kisebb közösségek gondjaira, problémáira s ezek megoldási lehetőségeire kell irányítani. Az a tapasztalatunk, hogy a lakosság öntevékenysége, építő akarata szinte kimeríthetetlen energiák forrása, ha az emberek meggyőződtek a feladat ésszerűségéről és a munka hasznosságáról. Csupán a múlt esztendőben az önként, ellenszolgáltatás nélkül, a lakóhely érdekében vállalt társadalmi munka értéke 900 millió forint volt. Április 15-én kereken 70 000 tanácstagot választ az ország. Ez lesz az idén belpolitikai életünk legjelentősebb eseménye. Az új tanácstörvény eddigi tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a törvény jó keretet biztosít a tanácsi munka eredményes ellátásához s jól szolgálja az állampolgárok érdekeit. A helyi parlamentek jól képviselik a lakosságot. A tanácsok az elmúlt két esztendőben megfelelően éltek a megnövekedett önállóság adta lehetőségekkel. A megnövekedett önállóság egyik kézzelfogható eszköze, hogy mind erőteljesebb az a gazdasági szektor, pénzügyi alap, amely fölött a döntési jogkör a helyi tanácsot illeti meg. Növekedett a testületek, elsősorban a tanácsok szerepe a város- és községpolitika alakításában, a területfejlesztés összehangolásában, irányításában. A tanácsok mindinkább gazdaként képviselik a lakosság érdekeit, miközben eredményesen érvényesítik a központi állami célkitűzéseket is. Erősödött a lakosság és a tanácsok kapcsolata. A szocialista demokrácia gyakorlati érvényesítésének szélesítésével, az egészséges lokálpatriotizmus erősítésével a lakosság mind szélesebb tömegei kapcsolódtak be az állami, közéleti munkába. Tervszerűbbé és folyamatosabbá vált a tanácsok és a népfrontbizottságok együttműködése, erősödött a lakosság egysége, összefogása is, és számos városban, községben a fejlődés egyik fontos forrásává vált. A megyei tanácsokban konkrétabb és tartalmasabb a települések érdekeinek képviselete, növekedett a megyei tanácsok összehangoló szerepe a községi és a városi érdekek között. Talán kevéssé ismeretes, mégis országos jelentőségű, milyen nagy a szerepe egy-egy megyei tanácsnak a regionális tervek kidolgozásában, milyen erővel harcolnak azért, hogy formálják a településföldrajzot, ipart, és új mezőgazdasági kultúrát honosítsanak meg, avagy a kultúra új vonzáscentrumait — főiskolát, egyetemet, művésztelepet — teremtsék meg. A választások előkészítése során szóba kerülnek természetesen az országos eredmények is. Az 1972. évi gazdasági tevékenységet mind az iparban, mind a mezőgazdaságban összességében pozitívan értékelhetjük. A nemzeti jövedelem növekedése 5 százalékkal volt több, mint 1971-ben. A nemzeti jövedelem mérlege kiviteli többlettel zárult. A beruházások növekedésének visszafogására hozott intézkedések eredményesnek bizonyultak. Az ipar 5,6 százalékkal termelt többet, mint 1971-ben. A mezőgazdaság többlettermelése lehetővé tette a belső ellátás javítását és az export növelését. A mezőgazdaság az 1972. évi tervben számított 2—3 százalékos növekedéssel szemben 4 százalékkal növelte termelését. Az országos eredmények tükrözik a nyugodt, kiegyensúlyozott, biza-. kodó politikai légkört. Az eredmények egyben a hazaszeretet, a hazafiság bizonyítékai is. Amint a népfront levele mondja: „Az alkotó szocialista hazafiság egyik fontos mércéje politikai, gazdasági, kulturális feladataink vállalása és megvalósítása. A szocialista haza olyan alapokon nyugszik, mint a család, az iskola, a munkahely. A jó családi légkör, a tanulás és az önművelés, a fegyelmezett munka, napról napra közelebb visz bennünket céljaink megvalósulásához. Az eredményes munka fontos feltétele és serkentője a szocialista közszellem, valamint a munkásság, a parasztság, az értelmiség, a különböző világnézetű emberek között kialakult bizalom. Ennek erősítése nemzeti ügy!” P. T. Aláírták a magyar-amerikai vagyonjogi egyezményt Vályi Péter és William Rogers méltatta a vagyonjogi egyezmény jelentőségéi A washingtoni külügyminisztérium épületében március 6-án aláírták a magyar—amerikai vagyonjogi egyezményt. Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese az aláírás előtt William Rogers külügyminiszterrel egyórás kötetlen beszélgetést folytatott, amelyen jelen volt Nagy János külügyminiszter-helyettes és dr. Szabó Károly washingtoni magyar nagykövet, illetve Dent amerikai kereskedelemügyi miniszter. Az amerikai és a nemzetközi sajtó nagyszámú tudósítója, fotó- és televízióriportere előtt Rogers külügyminiszter méltatta a megállapodást. Kiemelte: annak tényleges tartalmán is túlmenő jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy „az egyezmény gyakorlatilag lezárja a két ország között a második világháború utáni időszakban fennállott problémákat és bizonyos értelemben új viszony kezdetét jelzi az Egyesült Államok és Magyarország között”. Az amerikai külügyminiszter Nixon elnök és a maga nevében örömét fejezte ki, hogy Vályi Péter személyében hosszú évek óta a legmagasabb rangú magyar kormányképviselő tett látogatást az Egyesült Államokban, majd befejezésül Nixon elnök jókívánságait tolmácsolta a magyar kormány vezetőinek. Vályi Péter válaszbeszédében megállapította, hogy az aláírt egyezmény jelképes jelentőségű a két ország gazdasági kapcsolataiban: „A stagnáló gazdasági kapcsolatok szakaszának befejezése és a mindkét fél részére hasznos gazdasági együttműködés kezdete.” Megjegyezte, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlődése nyomán lehetőségek nyílnak a műszaki, a tudományos és a kulturális kapcsolatok ápolására is. Elismeréssel emlékezett meg az amerikai tárgyalófelek részéről megnyilvánult együttműködési készségről és hangsúlyozta, hogy a magyar küldöttség hasznos és érdekes tapasztalatokat szerzett az Egyesült Államokban. A magyar kormányküldöttség Kanadába utazott A magyar miniszterelnök-helyettes vezette kormányküldöttség New Yorkból Ottawába repült, hogy eleget tegyen “Sharp kanadai külügyminiszter meghívásának. Az ötnapos kanadai hivatalos látogatás során a magyar kormányférfiak megbeszéléseket folytattak a kanadai kormány vezetőivel a két ország gazdasági és kereskedelmi kapcsolatairól, vezető üzletemberekkel találkoztak és a fővároson kívül látogatást tettek Torontóban és Montreálban is. Vályi Péter nyilatkozata amerikai megbeszéléseiről Az amerikai fővárosból való elutazása előtt Vályi Péter miniszterelnök-helyettes nyilatkozott a magyar sajtó washingtoni tudósítóinak. Hangoztatta, hogy a megbeszélések — látogatása céljának megfelelően — elsősorban a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére összpontosultak, de érintették a műszaki-tudományos és a kulturális kapcsolatok témakörét is. Vályi Péter elégedett volt látogatása eredményeivel. A Minisztertanács elnökhelyettese a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok problémáit fejtegetve elmondta, hogy a megbeszélések előterében két alapvető, konkrét kérdés állott: egyfelől a két ország közti kereskedelmi szerződés megkötésének előkészítése, másrészt régi keletű, a háború előttről és utánról származó kölcsönös követelések ügyének rendezése — ez utóbbit érinti a vagyonjogi egyezmény. A kapcsolatfejlesztést érthetően hátráltatja, hogy az Egyesült Államok és Magyarország között több mint két évtizede nincs kereskedelmi egyezmény, amely a normális, megkülönböztetésmentes forgalmat biztosíthatná. Vályi Péter elmondta, hogy a témáról tárgyalássorozat kezdődik Budapest és Washington között, remélhetőleg még az idén. Az egyezmény hiányában, az amerikai eredetű, de természetesen kölcsönös vám-megkülönböztetések folytán mindkét ország exportja hátrányban van másokhoz képest egymás piacán. Ennek következtében jelenleg nagyon alacsony volumenű az USA és a Magyar Népköztársaság kereskedelmi forgalma, évi 45—50 millió dollár értékű csupán. A kereskedelmi egyezménnyel, a vámdiszkrimináció megszüntetésével ez a forgalom feltétlenül lényegesen növekedhet, a nagy földrajzi távolság ellenére is. A helyzet anakronisztikus voltának illusztrálására Vályi Péter megemlítette, hogy jelenleg az Egyesült Államok részaránya hazánk külkereskedelmi forgalmában egy százalék alatt van. Hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes, hogy mindez része az Egyesült Államoknak a szocialista országokkal szemben ma még általánosan diszkriminációs kereskedelem-politikájának, amelynek módosítása éppen most van napirenden Washingtonban. Vályi Péter hangoztatta, hogy a vagyonjogi kérdések rendezésének ezzel összefüggésben van jelentősége, a hasonló problémákat a többi fejlett tőkés országgal már rendeztük. Vályi Péter hangsúlyozta, hogy Amerikába irányuló exportunk jelentősebb növeléséhez természetesen több éves gondos „piaci munkára” van szükség. Elmondta, hogy az amerikai üzleti körök vezető képviselőivel, köztük például David Rockefellerrel folytatott eszmecseréin meggyőződhetett róla: az USA-ban nagy érdeklődés tapasztalható a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok fejlesztése, s jelen esetben konkrétan a magyar—amerikai kapcsolatfejlesztés lehetőségei iránt. Hasonló érdeklődést tapasztalt a magyar miniszterelnök-helyettes a szenátus kereskedelmi bizottságának tagjaival folytatott beszélgetésén is. Az eszmecsere nyilván hamarosan Budapesten folytatódhat, hiszen a bizottság több tagja nemsokára körutat tesz a Szovjetunióban és a szocialista országokban. Vályi Péter magyar miniszterelnök-helyettes (balról) és William Rogers amerikai külügyminiszter aláírják a vagyonjogi egyezményt (MTI felv.) 11 m I ■■■ ( KmHI | Nif III Efnlílivl 1 i O t Ajft MmPl ifi ■ 1 P * }M JHP* Jt i f | i.i IJHk3\ J 3
