Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-03-17 / 6. szám

A Tertmpex Külkereskedelmi Vállalat a magyar lovasszövetséggel t együttesen lovasfogatot indított Veronába, ahol márciusban rendezték meg a 75. nemzetközi mezőgazdasági és állattenyésztési vásárt. Kossuth Lajos híres hintáját — amely annak idején a Debrecen és Pest közötti útvonalon közlekedett — harsonások búcsúztatták a budai Várban. Képünkön: a fogat a Mátyás-templom előtt (Gábor Viktor felvétele)

KüttátttáHtás

Friss Antal érdemes művész, a Zeneművészeti Főiskola gordonkatanára 76 éves korában elhunyt.

*

Megalakult a Magyar Kereskedelmi Kamara NSZK-tagozata. A szekció tagjai olyan magyar vállalatok, amelyek különösen érdekeltek a Német Szövetségi Köztársasággal fennálló gazdasági kapcsolatokban. A tagozat elnöke dr. Virágb Miklós, az Intercooperatlon Kereskedelemfejlesztési Rt. vezérigazgatója.

*

A több mint négy és fél évtizedes múltra visszatekintő Debreceni Nyári Egyetem július 23 és augusztus- 21 között fogadja a magyar nyelv és kultúra iránt érdeklődő külföldi vendégeket. Részvételi díj 30 napra 182 dollár, 15 napra 91 dollár. (További felvilágosítást nyújt a Nyári Egyetem titkársága: H—4010. Debrecen Pf. 38. Magyarország — Hongrie.)

hajtását idős korára és kiemelkedő feltalálói tevékenységére tekintettel próbaidőre felfüggesztették.

*

Két érdekes film készül: az egyik tévéfilm lesz Honthy Hanna pályafutásáról, a másik a 15 évvel ezelőtt elindított folytatásos rádiósriportjáték, a Szabó család alkotóiról és főszereplőiről készülő egyórás film. Az alkotók Baráti Géza, Forgács István és I.iska Dénes a 750-ik folytatás megírásához közelednek,

*

A Magyar Nők Országos Tanácsa ankétot rendezett a nők közéleti tevékenységének helyzetéről. Bejelentették, hogy ebben az esztendőben átfogó, országos felmérést készítenek arról, miként alakult az elmúlt két évben városon és falun a nők közéleti tevékenysége.

*

Köpeczi Béla francia kitüntetése

A Francia Köztársaság kormánya — a magyarfrancia kulturális kapcsolatok fejlesztése érdekében kifejtett tevékenysége elismeréséül — az Akadémiai Pálmák kitüntetés parancsnoki fokozatát adományozta Köpeczi Béla akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának.

A kitüntetést Gerard Amanrich, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete március 9-én ez alkalomból rezidenciáján tartott fogadáson nyújtotta át.

Részt vett a fogadáson Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes, a Külügyminisztérium képviselői, valamint a kulturális, a tudományos és a társadalmi élet számos ismert személyisége.

*

Az Egyesült Államok hírneves egyetemén, Berkeleyben február 18-tól március 4-ig magyar filmbemutatókat tartottak. A magyar filmművészeket Rényi Tamás rendező és Biró Yvette filmkritikus képviselte.

Pethő Tibort, a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagját és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagját — lapunk régi, népszerű publicistáját — kinevezték a Magyar Nemzet főszerkesztőjévé.

*

Wiegner Jenőről, a világhírű, Nobel-díjas magyar fizikusról készített Triesztben kétrészes portréfilmet a Magyar Televízió forgatócsoportja. A filmet március elején vetítették.

*

Dr. Stefan László, az ausztriai Eisenstadt püspöke február 25-én töltötte be 60. életévét. Születésnapjára magyarországi tisztelői is elküldték jókívánságaikat.

*

A világ legdrágább bora az 1811-es évjáratú tokaji aszú, derítette ki Pap Miklós, a Tokaji Helytörténeti Múzeum igazgatója, aki figyelemmel kíséri, hogy Tokaj borai milyen árfolyamon cseréltek és cserélnek ma is gazdát szerte a világon. Nemrég egy londoni árverésen egy palack 1811-es évjáratú tokaji aszú 220 fontért kelt el.

*

ötvenéves a Szerencsi Csokoládégyár. Az elmúlt 25 év alatt 25-szörösére növekedett a termelés. 1962-ben új fiókgyár is nyílt Diósgyőrött. A két gyárban jelenleg 160- féle finomságot készítenek. A bonbonos díszdobozokat öt világrészben ismerik.

*

Tizenöt évi börtönbüntetésre ítélték azt a fiatalembert, aki a közelmúltban fegyveres terrorcselekményben vett részt Balassagyarmaton: bátyjával behatolt egy leánykollégiumba, s a túszok ellenében nagy összegű valutát és repülőgépet követelt. Bátyját a rendőrség lelőtte, őt ártalmatlanná tette.

*

Nagy összegű devizaügyben ítélkezett a fővárosi bíróság. Benedikt Mór Marcell 80 éves budapesti nyugdíjas mérnök csaknem ötmillió forint találmányi és munkadíjából a devizajogszabályok megsértésével mintegy 940 ezer forintot Amerikában élő nevelt fiának juttatott ki. A bíróság helybenhagyta az első fokon eljárt bíróság ítéletét, a mérnököt kétévi szabadságvesztésre és 50 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, s csaknem 940 ezer forint elkobzást pótló egyenérték megfizetésére kötelezte. A szabadságvesztés végre-Kiállitásaink a határainkon túl. A bécsi Collegium Hungaricumban tavasszal herendi porcelán-kiállítás lesz. Belgiumban Schaár Erzsébet alkotásait mutatják be. Chile, Peru magyar hetet rendez s az angliai Manchesterben ugyancsak magyar kulturális héten láthat a közönség gyermekrajzokat, textilművészeti tárgyakat és magyar filmplakátokat. A párizsi Magyar Intézet Kodály-fotókból nyit dokumentációs kiállítást, míg Ausztriában a Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményéből lesz bemutató „Rómaiak a Dunánál” címmel. A távoli Japánban fotókiállítást, Indiában bélyegkiállítást rendeznek.

*

A Székely István rendezte Lila ákác című új magyar film bemutatási jogát megvásárolta a Német Demokratikus Köztársaság, Bulgária, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia.

*

Kulturális életünk kitüntetettjei: Sebestyén Mihály színművészt 80 éves, Becsky Andor Irodalomtörténészt 75 éves, Szandai Sándor szobrászművészt 70 éves születésnapján, Bródy Tamást, a Fővárosi Operettszínház karmesterét nyugalomba vonulásakor tüntette ki az Elnöki Tanács.

Boldizsár Iván:

Kevés nagyobb élvezete van az embernek, mint megírni, vagy újra felfedezni szülőföldjét. Milyen igaza volt Petőfinek, amikor honszerelemnek nevezte a hazaszeretetei, mert ez az érzés abban is hasonlít a szerelemhez, hogy az ember boldogan és izgatottan, kíváncsian és újra megújuló szenvedéllyel fedezi fel azt akit és azt amit szeret. Szülőföld az egész ország, de mindenkinek van kiválasztott szülőhelye is. Budapesten születtem és azért tulajdonképpen szülőfalum, még majdnem faluhely volt a század tízes és húszas éveiben. A Margit-hídtól északra, éppen a Duna partján vége szakadt a városnak, egy sor új épület, a Palatinus-házak és mögötte az angyalföldi és újpesti gyárak, mezők, rétek, még legelők is, bokrok, cserjék, ligetek. Kétszáz méterrel keletre a Pozsonyi út, majd a Váci út már a születő nagyvárost jelezte, de a mi zöld gyepünkre még a villamos csilingelése sem hallatszott el. Ma ezt a helyet Szent István parknak nevezik, és a budapesti urbanizmus egyik legjobban sikerült részlete.

De van három másik választott szülőhelyem is. Gyermekkorom nyarait és két teljes esztendőt Baján töltöttem. A Duna és a Sugovica között, amelyet csak a térképen neveznek Kamarás- Dunának, olyasféle kalandos mesevilágot alakítottunk ki, kis lapos fenekű csónakokon, pákászbotokkal és kapás csáklyákkal, nem is minden alap nélkül képzeltük magunkat hol Huckleberry Finn-nek, hol a labancok elől a nádasba, zsombékba elbújó és onnan kicsapó kuruc vitézeknek. Bajára nem úgy zarándokolok vissza évente, kétévente, mint a gyermekkorba, hanem mint a mesevilágba, amely ily módon számomra egyszerre képzelet is. Voltak éveim, a háború előtt, a fronton, a háború után, amikor nem jutottam el Bajára, de álmaimban újra meg újra azokon a nyolcszögletes utcaköveken jártam, amelyekkel csak a bajai járdákat kövezték ki a múlt század végén. Almaimban óriásira nőttek, valóságos nyolcszögletű malomkövek voltak, éppenhogy egy lépéssel átértem egyikből a másikba. Amikor már férflfóvel és mint mindjárt kiderül, férfi lábbal visszajutottam, a kövek összezsugorodtak. 44-es cipőm másfelet is eltakar

belőlük, de álmaimban és a gyermekkor valóságában a nyolcszögletű kövek hatalmasak voltak, mert kis cipőmet kétszer is egymás elé tudtam tenni, hogy egy nyolcszöget betakarjak.

A második választott szülőhelyem az ifjúságé. Szinte röstellem kimondani, mintha azt árulnám el, hogy titkos szerelmem városszerte ismert kurtizán — annyian szeretik Magyarországnak éppen ezt a helyét. Tihanyról van szó. Mentségemül Csokonait, a falukutatást és a vitorlázást tudom felhozni. Csokonai verse ébresztette fel a kisdiákban a vágyat, hogy megismerkedjék azzal a tájjal, amelynek riadó lányai, visszhangja és az ősi Pannon-tengert idéző kecskeköröm-kagylói vannak. Amikor a falukutató-mozgalom megkezdődött a harmincas évek elején, kis hármas csoportom, Hegedűs Gézával és Szabó Zoltánnal azért választotta első komoly kutatási területül Tihanyt, mert Csokonai csábított oda bennünket, és mert én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy máshova nem megyek. Akkoriban még ugyan nem volt mindenki, minden vasárnapi szerelme a falu és a félsziget. Fürödni, strandolni, nyaralni Balatonfüredre és Almádiba jártak az emberek, már akik jártak. Tihany szegény halászfalu volt, még apátsági templomát is alig keresték fel nyári látogatók. A kecskeköröm legendáját Garai János kedves, gyengécske verséből sokan tudták, de senki sem ismert egy valóságos legendát, Stulhof Sebestyénét. Az apátság asztalosa volt és a magyar barokk legnagyobb művésze. A templom minden fafaragványa az ő kezemunkája. Harmincnyolc éven át faragta a szobrokat, megalkotott egy barokk világot, és megörökítette szentekben és angyalfejekben korán elhunyt kedvesének arcát és emlékét.

Ugyanezt az arcot sokszor megtaláltuk negyven esztendővel ezelőtt a faluban, amikor házról házra jártunk és megismerkedtünk a lávakőből épített oszlopos, tornácos szép parasztházak mögött a szikár és szótlan nyomorral. Annak a kornak a fintorai közé tartozott, hogy a Tihanyról szóló első szociográfiát megírtam ugyan, de álarcot kellett ráakasztanom; ezzel a címmel jelent meg: Vallás és erkölcs egy apátsági faluban. Azok a velünk egykorú legények és leányok, akiknek vallását és erkölcsét kutattam, hogy étrendjükről, koplalásaikról, hamvában holt terveikről, egypár csizmájukról, kétszál rokolyájukról és ronthatatlan derűjükről írjak, ma nagyapák és nagyanyák, mint mi magunk, az egykori falukutatók. Milyen jókat nevetünk együtt, ha végignézzük egy vasárnap a rövidnadrágos, bikinis, shortos felvonulást a megnőtt és mégis szűknek bizonyuló falu egyetlen utcáján.

Azért is lett Tihany választott szülőhelyem, mert ott kaptam rá a falukutató évek során a vitorlázásra. Ma százával rajzanak ki a kalózhajók, a finndingik, az olimpiai jolly-k a Balaton-parti klubokból, és a kormányrudat diákok, munkásfiúk, lányok tartják a kezükben, mintha öröktől fogva ez volna a legtermészetesebb dolog a világon. Akkoriban csak nagyon zártkörű és drága klubokban vitorláztak az urak és nagy újítás volt, amikor mi, akkor érettségizett diákok, fiatal egyetemisták, a magunk kezével klubházat építettünk Tihanyban, a mostani szálló mögött egy kis öbölben és az Urániában rendezett műsoros matinékkal összeénekeltük, szavaltuk, táncoltuk a pénzt az első kis vitorlásokra.

Harmadik választott szülőhelyem édestestvére Tihanynak. Ez a férfikoré, az öregedésé: Balatonfüred. Itt ülök most is a Szívkórház első emeletén, szobám erkélyén, elgondolkozom, írok néhány sort és nézem a Balaton megunhatatlan színjátékát, az idei februárvégi napos télutóban. A pesti Dunaparton naponta végigmegyek, Bajára kétévenként jutok, Tihanyt, bevallom nyaranta már inkább kerülöm, mert félelmetes a zsúfoltsága. De Balatonfüred aranyló színeiben, vért pezsdítő, balzsamos vizével és okos, megértő és szigorú orvosaival az igazi „szülőhely”, és a három választott között ma már a legkedvesebb.

Díj magyar zeneművek külföldi előadásáért

A Szerzői Jogvédő Hivatal hagyományos jutalma — amelyet évente egyszer az új magyar zene külföldi megismertetésében sikereket elért előadóművészeknek nyújtanak át — az idén először nemcsak hazai muzsikusainknak jutott.

A díjazottak sorában van a többi közt Kulka János, a wuppertáli opera főigazgatója, Szokolay Sándor Vérnászát és Petrovics Emil Bűn és bűnhődés című művét vitte színre saját társulatával, egy milánói vendégszereplése alkalmából pedig Lendvay Kamilló Concerto da camera című kompozícióját tűzte műsorára. A másik, magyar származású kitüntetett Vető Tamás, a koppenhágai királyi opera karmestere személyesen vette át a Vörösmarty téri Művészetek Házában a neki ítélt díjat.

— A koppenhágai opera karmestere vagyok, de nem kötődöm csak a színház zeneéletéhez — mondja Vető Tamás. — Sokat játszom a Rádiózenekarral és saját együttest is szerveztem Ensemble Prizma néven, elsősorban kortárs művek bemutatására. Tíz éve dolgozunk együtt, s természetesen számos kitűnő magyar darabot is előadtunk már, így Láng István Kamarakantátáját, öt epigrammáját, Kókai Verbunkos szvitjét, Szőnyi B'irenzei tragédiáját. Szőllősy András IV. Concertójának rádiófelvételét éppen most hoztam el a szerzőnek, s elutazásom előtt sikerült befejeznünk Balassa Legendájának stúdiómunkáit. A dán rádió énekkara örömmel tanulta meg a gyönyörű művet. K. M.

Anyanyelvűnk védelmében

Megjelent a Tájékoztató 10. füzete

A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának Tájékoztatóit ismertetni mindig hálás feladat. Ezúttal tizedik alkalommal jelentkezik a külsejében szerény, tartalmában a magyar nyelvművelők számára mindig hasznos és érdekes kiadvány.

Elsőnek a 70 éves Illyés Gyulát köszöntő cikket említjük, a szerző, Lörincze Lajos, a költőnek a nyelvről, a stílusról, a nyelv és az ember kapcsolatáról, a nép életében betöltött szerepéről írt vallomásaiból idéz. Dr. Imre Samu két írásával szerepel az általa szerkesztett Tájékoztatóban, az egyikben az ausztriai magyaroknál a múlt év őszén tett előadói kőrútjának tapasztalatairól számol be, másik írásában a magyar nyelvészek múlt nyári, szegedi, második nemzetközi kongresszusának jelentőségét méltatja. Mint ismeretes, e kongresszus munkájában részt vett a Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának több külföldi tagja is.

A hagyománytisztelettel, az anyanyelv ápolásával foglalkozik Graf Dezső írása is annak kapcsán, hogy a jugoszláviai Magyar Nyelvművelő Egyesületek a Magyar Nyelvőr megjelenésének századik évfordulóját a lap első szerkesztője, Szarvas Gábor szülőhelyén, a jugoszláviai Adán ünnepelték.

Dr. Szilágyi Ferenc Körösi Csorna Sándor életútját eleveníti fel a Tájékoztató hasábjain, s arra a kérdésre, ki volt tulajdonképpen ez a legendás székely-magyar, a többi közt Széchenyi István fogalmazását is olvashatjuk a „szegény árva magyarról” aki „pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó hazafiasságtól lelkesítve, bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol hazájától alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében...”

Dr. Bánhidi Zoltán A magyar megszólítás nehézségeiről című tanulmányában — az „úr” szót alapul véve és sokoldalúan elemezve — megállapítja, hogy bár „a megszólítások nem tartoznak a szorosan vett nyelvtan körébe, mégis, minthogy nyelvismeretünknek, nyelvhasználatunknak a legközvetlenebb kifejezői... nagyon fontosak a nyelvoktatásban is.”

A magyar nyelvvel már megbarátkozott gyermekeknek szánta P. Vitális Ilona „Szobai gyermekjátékok” című tanácsadóját, Zala József pedig fejtörőkkel, nyelvi játékokkal serkenti őket a sorsolásos alapon történő jutalomkönyvek elnyerésére.

A következőkben valóságos kis ünnepi antológiát állított össze Debreczeni Tibor a magyar irodalom gyöngyszemeiből, azzal a céllal, hogy akár az évzárókat, akár az évközi tanár— diák találkozókat méltóképpen ünnepelhessék. Petőfi, Ady, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Hajnal Anna, Jobbágy Károly költeményei, s Karinthy Frigyes örökszép „Tanítom a kisfiámat” című írása nyújtanak ehhez segítséget.

Érdekes véleményeket olvashatunk a többi közt a külföldi magyar gyermekek számára készítendő tankönyvek próbafüzeteivel kapcsolatban, az észrevételeket a külföldön élő pedagógusok, szülők küldték és küldik folyamatosan az Anyanyelvi Konferencia védnökségéhez.

A Tájékoztató 10. számának gazdag hírrovatát végül az Egyesült Államokban működő magyar iskolák újabb címjegyzéke zárja. — h —

„Lepje meg magyarországi ismerőseit!

Megbízásait teljesíti, ajándék- és virágküldeményclt ön helyett megvásárolja és a kért címre szállítja a BOY SZOLGALAT!

CÍM: BUDAPEST V., BAJCSY-ZSILINSZKY ÜT 20. TELEFON: 123—523, 290—290

2