Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-03-03 / 5. szám

A MAGYAR KÖNYVEK BARÁTAINAK AJÁNLJUK

Székely János: AZ ÁRNYÉK — — — _ — 16,— Ft

MAGYAR BÉLYEGEK ÁRJEGYZÉKE 1973 — — — — — — — — 32,— Ft

PEST-BUDA, ANNO 1838 — — — — — — —— — — — — 80,— Ft

Jókai Anna: NAPOK — — — — — — — — — — — — — 51,— Ft

Gábor György: INGRES HEGEDŰJE — — — — — — — — — 220,— Ft

Zoltai Dénes: AZ ESZTÉTIKA RÖVID TÖRTÉNETE — — — — — — 43,— Ft

Lugossy Gyula: A LÉZENGŐ — — — — — — — — — — — 26,50 Ft

A MAGYAR NYELV ÉRTELMEZŐ KÉZISZÓTÁRA — — — — — — 260,— Ft

Szil vasi Lajos: SZÜLETÉSNAP JÚNIUSBAN — — — — — — — 38,— Ft

Lengyel Dénes: RÉGI MAGYAR MONDÄK — — — — — — — — 37,— Ft

Lipták Gábor: AMIRŐL A KÖVEK BESZÉLNEK — — — — — — 26,— Ft

Körössényi János: SZERELEM AZ OLAJFÄK ALATT — — — — — 23,50 Ft

Somlyó Zoltán: BORÍTSD SZEMEMRE SZOKNYÁD — — — — — — 19,50 Ft

Pilinszky János: SZÁLKÁK — — — — — — — — — — — — lg,— Ft

LÁNYOK ÉVKÖNYVE 1973 — — — — — — — — — — — 32,— Ft

Bor Ambrus: ŰTLEVÉLKÉP HÁTTÉRREL — — — — — — — — 24,— Ft

Karinthy Ferenc: PESTEN ÉS BUDÁN — — — — — — — — — 26,— Ft

Dienes István: A HONFOGLALÓ MAGYAROK — — — — — — — 28,— Ft

Csontos Gábor: A KŐFARAGÓ — — — — — — — — — _ _ 16,— Ft

Petőfi Sándor TIZENKÉT VERS (Reich Károly illusztrációival) — — — 88,— Ft

Vidor Miklós: SZÖKŐÁR — — — — — —— — — — — — 28,— Ft

Szilvás! Lajos: VÍZVÁLASZTÓ — — — — — — — — — — — 42,— Ft

Fekete Sándor: PETŐFI ROMANTIKÁJÁNAK FORRÁSAI — — — — 16,— Ft Fekete Sándor: ÍGY ÉLT A SZABADSÁGHARC KÖLTŐJE — — — — 15,— Ft Várkonyi Nándor: SZÍRIÁT OSZLOPAI — — — — — — — — 50,— Ft

Illyés Gyula: HAZA A MAGASBAN — — — — — — — — — 45,— Ft

Moldova György: A VÁLTOZÁSOK ŐREI — — — — — — — — 17,50 Ft

Dallos Sándor: AZ EMBER NYOMÁBAN — — — — — — — — 30,— Ft

Déry Tibor: ALKONYODIK, A BARANYOK ELVÉREZNEK — — — — 26,— Ft

HÉT ÉVSZAZAD MAGYAR VERSEI I—III. — — — — — — — 310,— Ft

Vas István: HÉT TENGER ÉNEKE — — — — — — — — — — 61,— Ft

a százéves Budapest szobrai — — — — — — — — — go,— Ft

500 ÉVES A MAGYAR KÖNYVKIADÁS!

A könyveket megrendelheti a Kultúra terjesztőinél vagy közvetlenül az alábbi címen:

KULTÚRA

Könyv- és Hírlapkülkereskedelmi Váll. H—1389 BUDAPEST P. O. B. 149.

Két héttel ezelőtt elindultam a téli országúton, kezemben Magyarország új autóatlaszával, amely több mint térkép és több mint útikalauz. Polgárdiig jutottunk el, innen már valóban csak egy ugrás a Balaton, még a hoszszabbik, a régi, a 70-es számú országúton is. Az atlasz kísértésbe hozott, hogy még ezt a járt utat is hagyjam el egy járatlanért, és nézzem meg már egyszer azt a falut, amelynek furcsa névtáblájánál mindig örömmel felkiáltottak tizenöt-húsz évvel ezelőtt gyermekeim és most unokáim. Füle a falu neve. Van-e itt valami látnivaló? Felel az atlasz: rk. templom, barokk, XVIII. század, Jakobey oltárképével. Barokk templom ugyan van elég az országban, de Jakobey Károly egyik-másik oltárképét érdemes megnézni. Nem sokkal többet tudok róla, mint hogy Széchenyiről halála évében ő festette az egyik fennmaradt legjobb portrét.

Füle csak nyolc kilométer Polgárditól, néhány perc alatt ott vagyunk. A templom az átlagosnál finomabb mívű, de az oltárképet nem sikerült meglátnom. A templom zárva volt, a sekrestyés a földeken, hiszen ez a februári nap már elbűvölően tavaszias. A térképen egész közel vagyunk Csajághoz, amely egykori testvér-községével, Röcsögével együtt sok-sok évtizeden át kénytelen volt elviselni, hogy a nem létező Mucsa élő megfelelőjeként kezeljék, de nevezetes látnivaló nincs benne, nem jelzi az atlasz. Innen levágunk a 71-es útra, amely a Balaton északi partja felé vezet és az első falu Balatonákarattya, a híres Rákóczi-szil fa kiszáradt, hatalmas törzsével.

Balatonkenese már többet ígér. Lám, azt sem tudtam eddig, hogy a Táncsics utca 25. alatt barokk eredetű, klasszicistává Átalakított lakóház van. És milyen finomak, milyen kedvesek az arányai. Aki itt nyáron ráér, megnézheti a „magaspartot’’ és benne a Tatárlyiknak nevezett régi barlanglakásokat. De ehhez most csúszós és nedves a talaj, nézzük meg, mit tud kalauzunk Balatonfűzfőről mondani. Nem is kell nagyon letérni az útról, hogy megtaláljuk a márnái román stílusú templom szép romjait, biztosan ez is sorra kerül egyszer, hogyha nem is állítják helyre, de látványossá teszik.

Most tulajdonképpen a Balaton partja mellett tovább kellene mennünk Almádi felé, de amikor az atlaszt böngésztem, megakadt a szemem Litéren. Legalább százszor átmentem már ezen a falun, valahányszor Veszprém felől jöttem volt a Balatonra. De csak most tudom, hogy református temploma 1472-ben épült. Ám ami legjobban megkapta a figyelmemet az, hogy tíz évvel ezelőtt kibontották déli, román stílusú kapuját. Három kilométer az egész, le az országúiról, be a faluba, itt a kis csúcsíves templom még a gótika hazájában, Franciaországban és Németországban is megérdemelne egy bédekker-csillagot, a kibontott déli román kapu is külön egyet. És itt a meglepetés. A kapu előtt román stílusú kőoroszlán, testvéreiből száz meg száz van Velencében és a toscánai falvakban, de Magyarországon bizony egyedi darab. Jákon, Pécsett talán van belőle egy-egy, de egyik sem ilyen m.egindítóan együgyű, ilyen házőrző ebszerűen a földre kushadó.

Litérről most már egy kis vargabetűt csinálok és bekukkantok az egyik legregényesebben történelmi nevű magyar faluba, Szentkirályszabadjára. A faluhoz egy személyes és egy irodalmi fiatalkori emlékem fűz. Hadd mondom el előbb az irodalmit, ez a fontosabb és

a keservesebb is. Itt hajtották végig a szerbiai Borból jövet Radnóti Miklósék munkászászlóalját észak felé. Itt pihent meg és itt írta szépséges Hetedik Eclógáját. Tavaly nyáron erre jártam Éry István barátommal, a Veszprém megyei múzeumok igazgatójával. Az a terve, hogy az országút egy árnyas helyén kiállítja Tót Imre — Amerigo Tot — szép Radnótiemlékművét. Szentkirály szabadjában Pannónia és Hungária egész művészettörténetét tanulmányozni lehet. A romkúti tanyánál római település romjait ásták ki. A templom szentélye román, tornya gótikus, hajója barokk. A kövekből ki lehet olvasni „nyolc századoknak vérzivatarait”.

A faluból szép, lejtős út vezet a déli Bakony nyúlványai között a Balatonig. Ellenállok a kísértésnek és nem kanyarodom be Felsőőrsre, már sokszor láttam a XIII. századi prépostsági templomot, a román kori magyar építőművészet egyik legjelentékenyebb remekét, hiszen nincs olyan francia vendégem, akinek el ne büszkélkednék vele. De itt van Vörösberény és Balatonalmádi, amely Almádi néven már egyesített nagyközség, és itt két, ritka szép templomot érdemes közelebbről szemügyre venni. Az egyik a református templom. Ez csúcsíves stílusú, 1290 előttről, és a kerítés falában két olyan gótikus kapu, hogy Chartres-ban is megfordulnának utána. A másik az országúiról is látható, nemrégen restaurált, híres vöröstemplom 1777-ből, az egyik legképzeletdúsabb magyar barokk műemlék, és benne nem kisebb festőnek, mint Dorffmeisternek a freskói. Egy nyár végi délután is csak úgy beugrottam ide, szundikálás után háromkor, hogy négyre majd lemegyek fürdeni. Hét órakor még itt kerülgettük a feleségemmel a templomot kívülről, néztük belülről és távlatból — bizonyára vannak ezeknél szebb épületek szerte Európában, de itt az építőművészetet segíti a kecsesen hullámzó pannon táj és a fényt megsokszorozza, áttetszőén veri vissza a falakra a Balaton tükre.

Alsóörsről mond legközelebb érdekeset az atlasz: itt van a „török ház”, amely nem templom és nem középület, és nem is török, lakóház a XV. század vége óta. Tehát a török hódoltság előtt épült. Erre vall későgótikus, érett és kissé fáradt csúcsíves kapuja és ablakkeretei is. A református templom még régebbi, átmeneti stílus a román és a gótikus között, a XIII. századból, és noha az 1700-as évek végén egy kicsit agyon-barokkizálták, eredeti szépségét nem vesztette el.

Legalább Balatonfüredig szerettem volna eljutni a héten, de megrekedtem Paloznakon. Ennek a falunak a nevét a legtöbb utas sohasem hallotta, de mindenki látja és megcsodálja, aki Balatonfüred felől elindul Budapestre és Csopaknál egyszerre elébe tárul egy lankás, szinte mediterrán domboldal, szőlők és mandulafák között egy olyan kicsi, meghitt falu, mint a mesében. Nincs itt sok látnivaló, csak egy icipici templom, kívülről barokk ugyan, de méretei is mutatják, hogy eredetileg Árpád-kori teremtemplom volt. Méretei is, mert keleti falán nemrégen kibontottak három lőrésnyi ablakot. Keskenyek, talán valóban védelemre szolgáltak, de csúcsíves mind a három. Érdemes megkeresni egy kétszáz éves vincellérházat, a falu közepén, egy kis utcában, amelyet Ady Endréről neveztek el. Nem hinném, hogy járt valaha itt, de ha igen, biztosan jól érezte volna magát ebben a présházban.

6