Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-03-03 / 5. szám

r;-,-~T^WÉ

pohárköszöntőjében így vélekedett. „Kétségtelen, hogy a termelőszövetkezeteket a magyar parasztság eleinte nem kívánta, mint ahogy Árpád lovasai sem kívánták Szent István vármegyéit. A formát a kor világa adta. A kérdés az volt, hogy szokik össze ezzel a formával, mennyire tudja az

„Ló-hotel” — vagyis csikóistálló

eredményeit kibontani benne. A mezőszilasi termelőszövetkezet példája reményt nyújtott, hogy ez jobban sikerült, mint remélhettük.”

És még egy idézet, Zrínyi Miklós elnökhelyettes szavai: „Ahogy múlik fölöttem az

(Gábor Viktor felvételei)

idő, mindig nehezebben, türelmetlenebbül várom a tavaszt, mikor a szép idők, meg a jó szelek szárítják a határt.” így várnak minden újabb esztendőt egy-egy számadás után Mezőszilason a Mezőföldben. Fábián Gyula

Holnap még annyian sem lesznek. A gép korszaka ez.”

Toldi Miklós képe „lobog föl nékem”, Arany János nyomán az öreg Bence szavai elevenednek: „Párjával malomba ki emelne zsákot?” Termő, gondokat emésztő, okos, új parasztok hozzáértő gyülekezete ez a mai falu. Példáik a tegnapokba mélyítik az új elgondolások gyökereit, elképzeléseik jövendőt tervező, holnapot teremtő világ fundamentumát alapozzák a fiatalabbak számára. Nem kaszára és nem zsákolásra erősödnek.

„Nagyon hiányzik a jó meleg fürdő, különösen az öregeknek.” „Bizony többet kellene látogatni a betegeinket is!”

A hozzászólások summája ez. Ennyi? Mindössze ez volna? Hol vannak a maron józsefek, akik az első igazán jó esztendő után, a kezdet kezdetén nem akarták felvenni a több tízezer forintot, mert az csak tréfa. Nincs annyi pénz a világon, nem hogy az övéké volna. Mi történt Mezőszilason, a Mezőföldben, ahol hajnalokig folyt a vita, ki. melyik földre menjen dolgozni. A valóságban rég nem volt mesgye már, de a gondolatok alján még meghúzódott az enyém tisztelete. „Gazdasági csoda” — idézte a nemrég múlt időkben valaki. A gazdasági „csoda” a magyar

falvakban itt-ott észrevehetően végbemegy, még mindig nehezebb életkörülmények között, mint a városban. Igaz, hogy 1973-tól már ötnapos az asszonyok munkahete, de az az öt nap, napi tízórás kemény embert próbáló mezőgazdasági munka.

„Meglesz a meleg fürdő!”

„És épül új művelődési otthon is!”

Ezek nem szélbe kiáltott ígéretek. Mert az egykor szétszórt majorok, éhet-termő földek, a tegnapi puszták népe megalapozott, erős gazdaságot teremtett, és ez már minden induló év elején komolyabb biztosíték a következő esztendőre. Ahogyan az évszakok köszöntének, úgy jelenik meg saját újságjuk, hogy hírt adjon a legfontosabb változásokról és emlékeket őrizzen azokról, akik napok haladtával elköszönnek.

— 1938-ban hat újság járt a falunkba. Viharlámpással a kézben hordoztuk haza, vagy vittük egy rokonházzal tovább a kiolvasottat...

A Mezőföld szövetkezet minden tanyaközpontjában villanyfény gyúlt az emberekért. Valamikor 50—60 növényféle díszlett a határban — sajnos, csak díszlett, kevés eredményt hozott. Ma maguk terveznek.

Németh László látogatásakor