Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-03-03 / 5. szám
UIMPIST rület VWWyWWWWWWWVWWWS/VWWWVWSAA/ k városa A régi Kőbánya a Zalka Máté tér felől p- ■ -• : i •! k. • ........- -t_ ..-«35 1 ' i Erjesztő kád a sörgyárban macher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak részvénytársaságot, ugyanebben az évben a Hazai Bank a Fővárosi Serfőző Rt.-ot. 1851-ben 773 serfőzőház 380 ezer hektoliter sert főzött, alig háromnegyed évszázaddal később 71 gyár 2 millió 800 ezer hektolitert, 1933-ban a seripar három „nagyja” — a Dreher, a Haggenmacher és a Részvény Ser egyesült. A második világháború alatt a németek Messerschmidt repülőgépeket gyártották a sergyár területén s a hadiüzemben dolgozó francia hadifoglyok közül Haggenmacher igazgatónak sikerült százötvenet megmenteni. 1971-ben a kőbányai sergyárak már majdnem három és fél millió hektoliter sert gyártottak. Erről azonban már a főmérnök tud többet mondani. A főmérnök tehát átveszi a szót. — A Kőbányai Sörgyár az 1971. január elsején megalakult Söripari Vállalatok Trösztje egyik önálló vállalata. A vállalat termelése az elmúlt tizenöt évben a kétszeresére emelkedett s ma 3 millió 600 ezer hektóliter sört gyártunk. 1957-ben 5 féle, ma 9 féle sör kerül ki Kőbányáról, napjainkban 60—65 százalékos arányban palackozva. Fz világjelenség, a hordós, úgynevezett csapolt sör mindinkább kimegy a divatból. 1974-ben fejeződik be a tíz évre tervezett nagy rekonstrukció, amely világviszonylatban is a legmodernebb sörgyárak közé emeli a kőbányai vállalatot. A rekonstrukció keretében az energiatermelés 70—75 százalékát már szénhidrogénekkel biztosítjuk. A söripar igen gőzigényes művelet, a gőztermelést tehát a háromszorosára emeljük, míg a hűtőkapacitást a két és félszeresére. 1975-ben, amikor a rekonstrukció után teljes üzemre áll a gyártás, négymillió hektoliter sört főzünk Kőbányán s annak 70 százalékát palackozva hozzuk forgalomba. A palackozó kapacitásunk, a fogyasztóközönség igényei szerint, 150 százalékkal emelkedett, óránként 15—24 ezer palack töltésére alkalmas angol, francia és nyugatnémet automata gépsorokat szereltünk fel. Néhány évtizeddel ezelőtt még hozzátartozott a budapesti utcaképhez a hatalmas, hidegvérű lovaktól vont, vasalt kerekű sereskocsi, amelyet a tavaszi serek kiszállítása alkalmából felpántlikáztak, zöld lombbal díszítettek. A mai sörmennyiség kiszállítását már aligha végezhetnék el a dübörgő sereskocsik, különben is Budapest belső területéről már régen kitiltották a lovakat. — Negyven vidéki kirendeltségünk van, ahová 36 nagyteljesítményű sörszállító tankautó viszi az árut. A palackozás ezekben a vidéki üzemekben óránként 3—6 ezer palack töltöképességű kisebb automatákon történik, így megtakarítjuk a sörösüvegek vidékről Budapestre és Budapestről vidékre való szállítását. A tankautók általában napi 4—6 ezer hektóliter sört szállítanak ki. A söripar híres arról, hogy a serfőző kádak mellett, az ászokoló pincékben valóságos munkásdinasztiák dolgoznak, amelyek apáról fiúra adják tovább a serfőzés titkos fogásait. — Munkásgondjaink nekünk is vannak, elég jelentőssé vált a fluktuáció, a munkások vándorlása. De azért ez a szakmai és gyári hűség is létezik. Mintegy 3 és fél ezer olyan törzsgárdatag dolgozik a kőbányai sörgyárakban, aki 10—35 éve nem mozdult el innen Vannak jellegzetes kőbányai „seres” családok, amelyekből már a dédapa is itt dolgozott s itt van a dédunoka is, legfeljebb már nem munkás, hanem mérnök. A műszaki értelmiség létszáma 120 százalékkal emelkedett, napjainkban 110 mérnök, 2Ö0 technikus és 500 főnyi szakképzett munkás dolgozik a kőbányai sörgyárakban. A legnehezebb munkát végző kétkezi munkások heti munkaidejét csökkentettük. Magyarországon milliók isszák a híres kőbányai sereket. Milyen tehát a magyar sör? — kérdezem búcsúzóul a főmérnököt. — Jó közepes. 1975-re azonban, amikor a rekonstrukció befejeződik, elérjük a világszínvonalat, akárhol álljon is. Baróti Géza Hogy a munka ne mérgezzen Adatok Kőbányáról: az ország ipari termelésének 14 százaléka ide összpontosul. A kerületnek 75 ezer lakosa van, ugyanakkor 75 ezer fizikai dolgozója, a kisebb-nagyobb üzemek, gyárak egymást érik, összesen 110 ezer embernek adnak kenyeret. Ki ne tudná, hogy a modern kor alapja az ipar, a technika nem csupán áldást rejt, hanem olyan veszélyeket is, amelyek szinte észrevétlenül, folyamatosan rágcsálva veszik körül az embert; a füst, a por, a zaj, a munka monoton ritmusa, különböző vegyi hatások, szenynyezések, koptatják a testet és idegrendszert. A szervezet alkalmazkodó képessége nem mindig elég a baj elhárítására, kívülről jövő segítség is szükségeltetik; így az ipari körzetek egyik leglényegesebb kérdése a munkaegészségügy, az ártalmak csökkentése, másrészt az ellenük való sikeres védekezés. A X. kerületben, : zoros kapcsolatban a központi rendelőintézettel, hatalmas üzemi egészségügyi apparátus működik, ötvenhat üzemi orvos munkálkodik abban a körben, amelyet preventív gyógyításnak, megelőző egészségvédelemnek nevezhetnénk. A rendelőintézet igazgatóhelyettese dr. Joó Lajos betölti a kerületi üzemi főorvosi állást is. Nemrégiben olyan üzemi egészségügyi módszer kísérletei kezdődtek el Kőbányán, amelyeknek valódi értékét szinte lehetetlen felbecsülni. Dr. Joó Lajos tizenhat esztendeig egy kőbányai nagyüzem, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár üzemorvosa volt. Az a tizenhat esztendő, természetesen nem múlt el tapasztalatok nélkül, nem csupán megismerte, megszerette az üzemi orvos hivatását, hanem magának a tevékenységnek, a célok, lehetőségek összehangolásának, e speciális munkaterületnek egyik legkitűnőbb szakértője lett. Az üzemorvosnak elsősorban nem a gyógyítás, különösképpen pedig nem a gyógyszerezés a feladata. Tevékenysége tulajdonképpen abban nyert értelmét, ha elejét veszi a gyógyítás kényszerének, megelőzi a betegséget, kiszűri az ártalmakat, ha mindent elkövet, hogy a lehető legkisebbre zsugorítsa a környezet veszélyeit. Akkor látja el megfelelőképpen hivatását, ha olyan munkás érdekvédelmi tevékenységet végez az egészségügy terén, amelynek eredménye később gazdasági téren is jelentkezik. Feladata a munkahely és a környezet vizsgálata, tevékenységi tere maga az üzem, nem elsősorban a rendelő. Üzemlátogatásai során fel kell fednie a hiányosságokat, a foglalkozási ártalmakat, szorgalmaznia kell a higiéniai és étkezési normák betartását, foglalkoznia kell a csökkent munkaképességűekkel, a betegség után visszatértekkel, munkaerőfelvételkor el kell végeznie az alkalmassági vizsgálatokat, törődnie kell a fiatalokkal és az öregekkel, s nem csupán a betegekkel, hanem az egészségesekkel is, hogy ez az egészség el ne enyésszen. Ez a munka a legnemesebb értelemben orvosi munka, s tágasabb, szerteágazóbb, mint az, ha valaki vérnyomást mér, vagy felírja a szükségesnek vélt gyógyszereket. Szoros kapcsolatot tételez fel ez a tevékenység az üzem vezetőivel. Az ő segítségük* közreműködésük, egyetértésük nélkül a megelőző gyógyítás elképzelhetetlen. így fonódik össze a munkásérdekek védelme, társadalmi, politikai és égészségügyi vonatkozásban. Nem követelések kielégítéséről van itt szó, hanem természetes együttműködésről. Gondolom, semmi csodálnivaló sincs azon, ha egy orvos szívvel-lélekkel a hivatásának él, hiszen ennél humánusan elkötelezettebb tevékenység aligha létezik. Ha azt mondjuk, Joó Lajos megszállottja hivatásának, tulajdonképpen nem mondtunk sokat, minden jó orvosra jellemző ez; inkább az a kérdés, hogy ez a megszállottság akadályokba ütközik, harcra kényszerül-e, vagy egyetértéssel találkozik? — Nagyon jó a kapcsolatunk az üzemekkel — mondja erről a főorvos. — Ha szükségünk van valamire, gyakorlatilag nem tudunk olyat kérni, egy-egy üzem vezetőitől, vagy a kerületi tanácstól, amit meg ne tennének. Általában nagyon jók, szépek, tiszták, korszerűen felszereltek az üzemi rendelők. A munkánk megbecsüléssel találkozik. Milyen is a kőbányai egészségügy vezetőinek szemlélete? Véleményük szerint értékesek a nagyszerű sebész bravúrok, a szervátültetések, de ha nem is olyan látványos, de legalább annyira hasznos az a tevékenység, amely céljául azt tűzi ki, hogy minél ritkábban legyen szükség ilyen radikális beavatkozásra, ilyen bravúrra, ne küzdeni kelljen a kórral, hanem, ha lehet, azt megelőzni. Ezért kezdték el azt ä vizsgálatsorozatot, amelyhez hasonlóra példa Magyarországon eddig nemigen volt. — Mit azt tartjuk — mondja Joó Lajos —, nem szabad megvárni, amíg a beteg keres fel bennünket, sokkal inkább nekünk kell megkeresni a betegséget, zsenge stádiumában: egyszóval az emberek között kutatni kell. A mi kerületünkben valósult meg az országban legelőször az általános cukorbetegszűrő vizsgálat. Egy ilyen nagy tömegekre kiterjedő speciális vizsgálat hatalmas apparátust, erőfeszítést igényel, őszintén szólva sok esetben megtörténik, hogy az emberek nem is akarnak kötélnek állni: egészséges vagyok, mondják, hagyjanak békén. Sok gátló oka van annak, hogy egy minden irányban kiterjedő általános kivizsgálás a kerület valamennyi lakosára vonatkoztatva végbemehessen. Ezért a nem speciális, hanem az egész szervezetre kiterjedő, az egész embert feltérképező, minden rendellenességet kikutató szűrővizsgálatainkat egy üzemben kezdtük el, a Kőbányai Sörgyárban. Négyezer emberről volt szó, elég nehéz, speciális körülmények között dolgozó emberekről. A szűrést, amelyet elvégeztünk, komplex jellegűnek nevezhetnénk: röntgen, belgyógyászati, laboratóriumi, szem- és fülvizsgálatok követték egymást. Három hónapig tartott ez a munka. Rengeteg szervezési tapasztalatot szereztünk. Az anyag számítógépes feldolgozása most folyik. Az ilyen komplex vizsgálat meghatározó célja: egy-egy foglalkozási ártalom feltérképezése. A sörgyárban az alkoholizmus kifejezetten foglalkozási ártalom. Ebben az üzemben nagy a munkásvándorlás, a munkahely-változtatás és lényeges vonzóerő a bizonyos mértékig engedélyezett, nehezen szabályozható munkahelyi sörfogyasztás. A számítógép feladata, hogy a vizsgálat adataiból következtetéseket vonja le. A legközelebbi komplex szűrővizsgálatot a Kőbányai Gyógyszerárugyárban szándékozunk elvégezni, itt elsődleges szempont lesz a vegyi ártalmak felmérése. Szükséges-e megjegyeznünk, hogy ezek vizsgálatok, majd az esetleges felfedezett betegségek gyógyítása a megvizsgált embereknek egyetlen fillérjébe sem kerül? E téren úgy vélem, nincs ok hivalkodásra, hiszen a megelőzés és a gyógyítás nem csupán egyéni érdekeket szolgál, így hát nem ajándék, hanem társadalmi, üzemi érdek is. A korszerű rendelő, az üzemorvosi rendszer egyre tökéletesedő hálózata nemcsak humánus, hanem gazdaságos befektetés is. Végső soron azonban nem tagadhatjuk, hogy mindez száztízezer ember teljesebb életéért, egészségéért, védelméért létezik. De ezt — rendünkben — nem jótéteménynek tartjuk, hanem magától értetődő kötelességnek. — A munkások és a gyárak, a nagyvállalatok vezetői többségükben átérzik ennek a tevékenységnek súlyát, jelentőségét, hasznát — mondja Joó Lajos. — Tudják, hogy a betegségek mellőzése, a munkafolyamatok káros hatásának megfigyelése, a munkavédelmi berendezések ellenőrzése, a felvilágosító, irányító, befolyásoló üzemorvosi tevékenység társadalmi érdeket szolgál. Említettem: a gyárakkal, vállalatokkal kitűnő a kapcsolatunk. Néhány üzemmel a központi rendelőintézet „szocialista szerződést” kötött. Ez azt jelenti, hogy ők soron kívül végzik el nálunk a javításokat, a műszerek karbantartását, felszerelését, mi pedig — ha erre szükség van — soron kívül adunk szakorvosi ellátást a vállalatnál dolgozó embereknek. Mindkét fél számára rendkívül hasznos ez a kapcsolat. Néhány üzemben hozzákezdtünk a „legmodernebb” ártalmak felméréséhez, s a védekezés előkészítéséhez. Ilyen „korszerűnek” nevezhető ártalmak a rezgés, a vibráció, a zaj, egyik is, másik is komoly fizikai, idegpanaszokat okozhat. Az üzemorvos feladata ez is, felmérni a veszélyt és megtalálni a védekezés módját, megvédeni az embert, hogy a munka valóban az maradjon, az lehessen, ami eredendően volt: felemelkedés, az élet alapja, az egészség egyik záloga. Ez a szemléletmód jellemző általában a Kőbányán dolgozó orvosokra, egészségügyi szakemberekre, s ez részben biztosítéka is annak, hogy a modern kor ne mérgezzen, az ipar, a technika ölelése ne fojtsa meg az embert. Kristóf Attila A körzeti orvosi rendelő az új lakótepen (Lévai András (elv.) 13
