Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-03-03 / 5. szám
IÍ7tAj3rv~QltAoro TANULMÁNYOK A NŐK HELYZETÉRŐL A nemek közötti munkamegosztás A társadalmi munkamegosztás több nézőpontról is vizsgálható: kinek van magántulajdona és kinek nincs, szellemi vagy fizikai munkát végez-e, mi a szakmája. Egyik vetülete a nemek közötti munkamegosztás is, amelyről többen azt állítják, hogy nem a társadalom határozza meg, hanem a természet rendjén alapszik. Mármint örök és változtathatatlan. A természetnek azonban csupán annyi köze van hozzá, hogy az ősidőkben — amikor még nem volt társadalom sem — számításba kellett venni, hogy az asszony szüli és táplálja a gyereket, és az egy időre helyhez köti s ilyenkor kevésbé mogásképes. Továbbá, hogy kevesebb az ereje, mint a férfinak. Később — az ókorban még egy harmadik „tulajdonsággal” ruházták fel. Azt mondták, hogy szellemi képességei is kisebbek. Azokat valóban visszafejlesztették, elzárva a nőt a társadalomtól. Az első ipari forradalom idején a nők egy negyedik „tulajdonságra” is „szert tettek”, nevezetesen, hogy nincs technikai érzékük. így akarták a kevésbé termelékeny és rosszul fizetett kézzel végzendő munka határain belül tartani őket. Következetlenségek A nemek közötti munkamegosztás kialakulásától kezdve ellentmondásos, következetlen volt. Még az időszámítás előtti III. és II. évezredben az egyiptomi nő vezető beosztásokat foglalhatott el. Közhivatalt viselt, bíráskodott és írnok! munkát végzett. Athénban azonban az időszámítás előtti I. évezred közepén megalkották azokat a jogi és létrehozták azokat az erkölcsi normákat, amelyek az asszonyokat a házhoz kötik. A monogám házasság intézménye feltehetően azért jött létre, hogy a nő hűségének a megkövetelésével az apa vér szerinti utódjára szálljon a vagyon. Az otthon akkoriban munkahely volt, a család pedig termelési közösség. Az asszony nemcsak megőrizte, hanem munkájával gyarapította is a vagyont. Ha elismerjük, az idő tájt az otthonban hasznos és a termelőerők fejlettségének megfelelő munka folyt, akkor a klasszikus Athén „fő bűnének” azt tekinthetjük, hogy a nőket, akár a rabszolgákat, kizárta az állampolgári jogok gyakorlásából. Csak a fiúkat taníttatták. Egy másik görög városállamban, Spártában, viszont a lányokat is. Már itt is bebizonyosodik a nemek közötti munkamegosztás mesterkélt volta. Ám soroljuk tovább a következetlenségeket. Athénban a kizárólagos házi szolgálat alól a rabszolganőket, a parasztasszonyokat és a hetérákat felmentették, míg a szabad és jómódú athéni polgár a feleségétől takarékosságot és engedelmességet kívánt, a kifinomult hetéráktól elvárta a társalgás művészetét és a vitakészséget is. A női munka természetrajza Először: amikor a fizikai munkának csökkent a becsülete, kisebb testi erejük ellenére a nők csak azt végezhették. Házon belül és kívül. Másodszor: a női szakmák, munkaterületek jobbára a sokágú otthoni, háztartási teendőkből nőttek ki. Még azoknak a szellemi foglalkozásoknak is, amelyeket később meghódítottak, mint a gyógyítás, a nevelés és az irodai munka, a családtagok ápolásában, a gyermekek gondozásában, a háztartáskönyv vezetésében Volt az eredete. Harmadszor: a nők kezdettől fogva ki akartak törni e szűk körből. Evelyn Sullerot szerint keresték a munkaerőpiacon a réseket, ahol benyomulhattak. Rendszerint olyan munkát kaptak, amelyet a. férfiak nem tartottak magukhoz méltónak. Volt idő, hogy ők voltak az utcaseprők és a csatornatisztítók. Később pedig azokat a munkaterületeket engedték át, amelyek nem voltak elég jövedelmezőek, illetőleg csökkent a priesztizsük. Negyedszer: a prekapitalista korszakban minden iparágból, ahol a technika fejlődött, kiűzték a nőket. így a szövőgépet is férfiak kezelték. Csak a kapitalizmusban engedték vissza a gépekhez, mert a női munkaerőnek kisebb volt az ára. Minthogy azonban nem voltak iskolázottak, a bonyolult gépeket vagy munkafolyamatokat nem bízták rájuk s a munkaerőpiacon folyó verseny a szakmunkától is távol tartotta és tartja ma is őket. Ötödször: ha azok a mesterségek, amelyek a háztartásból nőttek ki, fejlődtek és jövedelmezővé váltak, oda menten benyomultak a férfiak. Így történt ez a vendéglátóiparban, sőt Franciaországban a női divatot is egy ideig férfiak diktálták. A 'nemek közötti munkamegosztás mesterkéltségét bizonyítja, hogy az ország gazdasági fejlettségének, a munkaerőpiac összetételének, illetve a profit követelményeinek megfelelően ma is önkényesen határozzák meg, hogy egyegy szakma férfinak vagy nőnek való-e. Ha például Észak-Olaszországból Délre utazunk, észrevesszük, hogy a szállodákban a szobaaszszonyok és a takarítónők helyét férfiak foglalják el. Indiában a háztartási alkalmazottak között sok a férfi. Nemcsak inasok, szakácsok, de „mindenesek” is. A fejlett ipari országokban viszont anakronizmus — s nem is kifizetődő — az asszonyt egyedül a háztartással megbízni, amikor az ottani teendők nagy részét a termelő-szolgáltató ipar vállalja magéra. A nemek közötti munkamegosztás, amely a magántulajdon megjelenéséhez kötődött és máig is fennmaradt, javarészt a társadalmi egyenlőtlenség egyik megnyilvánulása. Régi és új vonások A felszabadulás utáni Magyarországon igyekeztek megreformálni a nemek közötti munkamegosztást. Eleinte azt bizonygatták, hogy a nők ugyanarra a munkára, fizikai erőkifejtésre képesek, mint a férfiak. Ez egyrészt a feminizmus hatására történt, másrészt a háborús kényszerhelyzet is azt bizonyította, amikor a hátországban ők végezték a férfimunkákat. A nehézipar elsődleges és kiemelt fejlesztése is oka volt annak, hogy a nők a nagy fizikai erőkifejtést megkívánó szakmákban helyezkedtek el. Minthogy több munkahelyen nem fogadták be a vállalkozó szellemű lányokat, asszonyokat és ők sem érezték jól magukat, ismét feltették a kérdést: nem volt-e helyesebb a nemek közötti hagyományos munkamegosztás? A kormányzat úgy döntött, hogy a női szakmák legyenek kizárólag a nőké, továbbá mindenfajta könnyebb munkát felszabadítottak a számukra, egyidejűleg eltiltották őket az egészségükre káros szakmáktól, munkahelyektől. Az átcsoportosítás eredményének tekinthetjük, hogy számos új munkaalkalmat teremtett, tekintetbe vette a nők gyengébb fizikumát és védte az egészségüket, mint leendő anyákét is. A hátránya az volt, hogy körülhatárolta a nők mozgásterületét, jószerint olyan szakmákat, munkaköröket szabadítva fel számukra, amelyeknek kicsi a presztízse, szakképzettséget nem igényelnek, s ahol kevesebbet fizetnek. A nemek közötti megosztás újabb jellegzetessége, hogy jobbára a fiúk lesznek szakmunkásokká, a lányok pedig jórészt szakképzetlen fizikai, irodai dolgozókká. A lányok beáramlása a kvalifikálatlan szellemi munkakörökbe a múlthoz képest előrelépés és nyilván egy részüknek a képességeiből sem telik többre. E helyzet veszélye akkor mutatkozik, ha ezt törvényszerűnek fogadjuk el, s ha többre becsüljük a gépies szellemi, mint az intellektust is igénybe vevő fizikai munkát. Feminizálódás Magyarországon a nemek közötti munkamegosztásban új egyenlőtlenségek is létrejöttek. Számos foglalkozás feminizálódott. így például a pedagógiai pálya, a bírósági fogalmazói kar. A gyógyszerészek, egyes szakorvosok és a könyvtárosok túlnyomó többsége nő. Evelyn Sullerot szellemes felosztása szerint a női munka bent folyik, míg a férfi kint dolgozik. Ez a mi körüményeink között is érvényes. A tudatban még ott rejlik, hogy a nő „a falak oltalmára szorul”. Ezért az építésznő tervez, az építészmérnök a kivitelező vállalatnál dolgozik. A vegyésznő helye a laboratóriumban, a férfi kollégájáé pedig az üzemben van. A „bent és kint”, a nemek közötti „földrajzi” munkamegosztás lehet pozitív indítékú is: a nő családi kötelezettségeinek elismerése, de lehet beidegződés és kereseti differenciálás is. A külkereskedelmi vállalat levelezője kevesebbet keres, mint a külföldet járó üzletkötő. A „bent és kint” a „fent és lenttel” kapcsolódik. A női karrierekre az jellemző, hogy jobbára a középszintű vezető beosztásig jutnak el, minthogy igen nagy a családi, otthoni igénybevételük. A háztartásban óriási mértékű élő munkát pazarolnak el az ő terhűkre, gépeket, szolgáltatásokat takarítanak meg általuk. A szocializmusban megnövekedtek a családi nevelés követelményei, ami ugyan az apa részvételét is igényli, de a régi szokások jobbára az anyára hárítják ezt a feladatot. A családi munkamegosztás tehát nem igazodik eléggé a társadalmi munkamegosztás változásaihoz. A női egyenjogúság megköveteli, hogy ne növeljük a kizárólagos női szakmákat és gátoljuk meg a feminizálódást. Ezért ismét újra értékelik a szakmákat, a foglalkozásokat abból a szempontból, hogy a műszaki fejlődés és a munkakörülmények javulása következményében nem alkalmasak-e nők számára. Egyidejűleg igyekezni kell, hogy több legyen a férfi pedagógus, gyógyszerész stb. Az iskolában a lányok műszaki képességeinek fejlesztésével és az eddiginél differenciáltabb, szakszerűbb pályairányítással igyekeznek több nőt eljuttatni a műszaki foglalkozásokhoz. A technikaitudományos forradalom korában a diszkriminációval egyértelmű, ha a korszerű, dinamikusan fejlődő iparágakban mint szakmunkások és műszakiak nincsenek kellő számban képviselve a nők. A nemek közötti egyenletesebb munkamegosztást a bérarányok helyes kialakításával a népgazdasági ágazatok, az TAVASZI DIVATBEMUTATÓ Az időjárástól függetlenül a divatban már tavasz van. Az OK1SZ Tervező Laboratóriuma rideg téli napon mutatta be 1973 tavaszi-nyári belkereskedelmi kollekcióját. Négyszáz modellt láttunk: egytől egyig hazai anyagokból készültek. A Labor tervezői konfekcionálásra alkalmas, új szabászati megoldásokat kísérleteztek ki, és modelljeiket a legdivatosabb formák szerint tervezték. A tervezők szerint a kabát az idei tavaszon már nem lesz olyan bő, mint az őszi divatban volt. Az első képen egy szép tavaszi összeállítást mutatunk be egyenes vonalú, piros-kék nagykockás szövet tavaszi kabátot, két nagy zsebbel, két zsebhajtással díszítve. Érdekes a kabát ujjának ingkézelős megoldása is. A kabát anyagából, szembehajtással bővülő szoknyát is terveztek, amelyen a derék karcsúságát bújtatott öv hangsúlyozza. Szép modell, a második képünkön látható, új vonalú, lefelé bővülő, ragián szabású, könnyű átmeneti kabát, levendulalila, puha szövetből. A kiegészítők: nagymintás, élénklila sál, halványrózsaszínű sapka. A blézer 1973 tavaszán, sőt nyarán is divatos marad, akárcsak a redingot, vagy a sportos fiúkabát. A tavaszi kosztüm rendkívül változatos, s a legtöbbször rakott, vagy hajtásokkal bővülő szoknyával készül. De az OKISZ tervezői gondoltak a teltkarcsú nőkre is. Nekik enyhén trapéz vonalú a kosztüm szoknyájuk. Természetesen divatos marad a nadrágkosztüm egyre jobban bővülő nadrággal, sokféle blúzkabát és tunika vonalú felsőrésszel. Divatos marad a kötényruha és az ingruha is. Amint mondottuk, ez a kollekció a belkereskedelem, a konfekció számára készült: bővíti a tavaszi konfekció választékot. (f. b.) c4nyám tipúk^a PETŐFI SÁNDOR VERSE Ej mi a kö! tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád, Hogy fölvitte a kend dolgátI Itt szaladgál föl és alá, Még a ládára is fölszáll, Eszébe jut, kotkodácsol, S nem verik ki a szobából. Dehogy verik, dehogy verik 1 Mint a galambot etetik, Válogat a kendermagban, A kiskirály sem él jobban. Ezért aztán, tyúkanyó, hát Jól megbecsülje kend magát. Iparkodjék, ne legyen ám Tojás szűkében az anyám! Morzsa kutyánk, hegyezd füled. Hadd beszélek mostan veled. Régi cseléd vagy a háznál, Mindig emberül szolgáltál. Ezután is jó légy, Morzsa, Kedvet ne kapj a tyúkhúsra. Élj a tyúkkal barátságba'. . . Anyám egyetlen jószága. iparágak, a szakképzett és a szakképzetlen munka között is igyekeznek elősegíteni. A nemek közötti munkamegosztás fejlesztésének erőszakoltság nélkül kell végbemennie. Annak, hogy új területeket nyissanak meg a nők előtt, feltétele a pályák feltérképezése, a műszaki feltételek, a munkaintenzitás, a munkakörülmények, a szociális normák és ellátottság, valamint a munkarend szempontjából és a pályaalkalmasság tudományos elemzése. A nemek közötti egyenletesebb munkamegosztás bizonyos egyenlőtlenséget kíván meg. A nőknek a munkahelyen nagyobb segítséget kell kapniuk az új szakmák elsajátításához, a továbbképzéshez és az előléptetéshez. A családban pedig, ahol a munkamegosztás történetileg megkezdődött, a férfi és a nő között nagyobb egyenlőségre van szükség, s arra, hogy a háztartás hozzáigazodjon a termelési módhoz. Kovács Judit Tavaszi kötöttruha Hozzávalók: 65 deka középvastag műszálfonal 2'/2-es kötőtűk, 3-as horgolótű. A szabásrajz közepes méretre készült. Harisnya-kötéssel készítjük (= színén sima, visszáján fordított szemek), a derékvonaltól felfelé pedig azsúrmintával kötjük. Azsúrminta: 1. sor: a színén végig sima szemek. 2. és minden páros sor: a szegőszem után 2 fordított, 1 sima, 2 szemet fordítottan összekötünk, de a szemek a bal tűn maradnak, majd az első szemet ismét lekötjük fordítottan, és csak ezután engedjük le a tűről. 1 sima, 2 fordított, 1 sima, 2 szemet fordítottan összekötünk, stb. A 3. és minden páratlan sor végig sima szemekből áll. A szabásminta szerint elkészítjük a darabokat, majd összeállítják őket. Az ujja és az alja szegélyét visszahajtjuk és apró öltésekkel felvarrjuk. A nyak vonalában rövidpálcákból szegősort készítünk. Elölről öltünk a szembe, a szálat áthúzzuk, és a tűn levő 2 hurkot egyszerre lehorgoljuk. Komlós Lili felvételei
