Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)

1973-12-22 / 26. szám

/itAoro - QtíÁOro Wépesedéjpolitiliáuk néhány, kérdése KÖZÉPPONTBAN: A CSALÁD Népességünk utánpótlásához, megfiatalítá­sához — korösszetételének megváltoztatásá­hoz — 16, 17 ezrelékes évi születési arányt kell elérni.^ Azt szeretnénk, ha mind több házas­pár három gyereket vállalna, s azok egészsé­gesen jönnének a világra. Mindent elköve­tünk, hogy ez a célkitűzés a családok egyet­értésével találkozzék. Népesedéspolitikai el­gondolásaink e rövid megfogalmazásában, az utolsó mondaton van a hangsúly. E feladat teljesítése kívánja a legnagyobb erőfeszítést. Mert a mai műveltségi és gazdasági szinten kevesen gondolkoznak így. Megszülöm a gye­reket aztán csak lesz valahogy... Mielőtt a házaspár eldönti, hogy vállal-e gyereket, mi­kor és hányat, számos kérdésre keres választ: képes-e arra, hogy felnevelje, összeegyeztet­hető-e létezése a szülők életcéljaival, nem túl kicsi, vagy nagy a korkülönbség a testvérek között, képesek-e nagyobb lakást szerezni, s nem kell-e oly mértékben összehúzni magu­kat, hogy az már alig elviselhető? A szülők ilyenkor, mintha egy expedícióra indulnának, megnézik, hogy minden biztonsági intézkedést megtettek-e. Ha a kérdésekre adott válaszok és a biztonsági ellenőrzés megnyugtató, ám jöhet a gyerek. Az elmondottakból következik, hogy o né­pesedéspolitikának családpolitikává kell növe­kednie, ha el akarja érni a célját, tehát csakis a családok érdekeinek figyelembevételével, biztonságérzetének a növelésével valósítható meg. Gyermekszülésre ösztönözni csupán, és nem törődni azzal, hogy van-e elég gyerekci­pő a boltokban, vagy tanterem az iskolában, súlyos félreértés volna, és családi, valamint társadalmi konfliktusokat váltana ki. Egy­részt a gyermek felnevelésének a gondját kell mind jobban megosztani a szülőkkel, másrészt minden családtagot támogatni, hogy személyes programját teljesíthesse, s minden időben és körülmények között ott állni a család, mint közösség mellett, amely a kapcsolatok és füg­gések bonyolult rendszere. TÖRLESZTÉS QYEREKKEL Ha számba vesszük mindazokat a hatáso­kat, amelyek az elmúlt években a gyermek­­vállalást akadályozták, az ellenhatások kifej­tésekor az egész család egyensúlyát kívánjuk helyreállítani, megőrizni. Sőt: elkövetkező népgazdasági terveinket, reformjainkat, tör­vényeinket döntés előtt abból a szempontból mérlegeljük, hogy összhangban vannak-e a családpolitika követelményeivel. Manapság a születéseket leginkább a lakás­­helyzet korlátozza. Ezért a lakásépítés ütemé­nek gyorsításán kívül rendelet írja elő, hogy az újonnan épülő és megürülő lakások 20 szá­zalékát fiatalok kapják. 1972-ben 30 eszten­dősnél fiatalabb volt a városokban az otthont alapítók egyharmada. (Falun nincs lakás­hiány). A tanácsok és a lakásépítő szövetkeze­tek, minthogy állami ártámogatásban része­sülnek, igen olcsón adják az öröklakást. A be­költözőnek csak az eladási ár 15 százalékát kell letennie, a többit 35 esztendő alatt kis részletekben fizetik ki, évi egy százalékos ka­mattal. A munkahely kamatmentes kölcsön­nel és technikai segítséggel járulhat hozzá a költségekhez. Kedvezményes telekvásárláslés bérleti akciók is vannak a fiatalok számára. A legnépszerűbb állami segítség az, hogy az építési kölcsönt gyerekkel lehet törleszteni, ugyanígy az állami bérlakások lelépési díját is. A gyermektelen fiatal pároknak előlegezik a bizalmat — hat esztendőre —, s úgy tekintik őket, mintha két gyermekük már volna. En­nek fejében 60 ezer forintot, más eltartott csa­ládtagért pedig 20 ezer forintot engednek el nekik. Állami bérlakás esetében pedig a léte­ző, vagy remélt két gyerekért a lelépési díj 45 százalékát törlik. E szociálpolitikai kedvez­mény két esztendő alatt 1 milliárd forintot tett ki. A fiatalok között ez a legnépszerűbb népesedéspolitikai intézkedés. FURCSA TAKARÉKOSSÁQ Magyarországon a közfelfogás azt diktálja, hogy a gyereknek mindent meg kell adni. (S nem egyszer, mert csak adnak neki, de nem kérnek tőle, a szülők súlyos nevelési hibát vé­tenek.) A gyereken tehát nem takarékoskod­nak, a gyerekkel viszont igen; minthogy így növelhető az egy főre jutó jövedelem. Ma­napság a keresők és eltartottak aránya tehát a gyerekek száma is igen nagy mértékben meghatározza a család életszínvonalát. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal egyik vizsgálata sze­rint 1972-ben a munkás és szellemi foglalko­zású háztartásokban az egy gyerekesek 12 szá­zalékkal, a két gyerekesek 20 százalékkal, a három és több gyerekesek 32 százalékkal ma­radnak el a gyermektelenek egy főre jutó jö­vedelmétől. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nagycsaládosok ennyivel kevesebbet költe­nek gyerekeikre. Egy másik statisztikai vizs­gálat kimutatta, hogy a szülők a saját élet­­színvonaluk rovására igyekeznek csökkenteni az egyke és a nagy családok gyerekei közötti ellátási különbséget. Nos, a családpolitika nem követelhet ilyen nagy önfeláldozást. A gyer­mektelenek, egykések és több gyermekesek életkörülményei közötti távolság közelítésére a családi pótlék alkalmas. Tavaly a három gyermekesek családi pótlékát növelték, 1974 januárjától pedig a két gyermekesek kerül­nek sorra. Akiknek két gyereke van, 600 fo­rintot, akinek három, 960 forintot kap. (Azon túl minden gyerekért 320 forint jár). A sta­tisztikai átlag: a 12 éven aluli gyerekre 1230 forintot költenek havonta a szülők; a kicsire jóval kevesebbet, a nagyobbra valamivel töb­bet. A társadalmi juttatások kétharmadát azonban természetben kapják a családok. Ez pénzben kifejezve gyerekenként átlag 400 fo­rintot tesz ki. Természetbeni juttatásban ré­szesül például, akinek gyereke óvodába jár, minthogy a költségekhez a szülők csak igen kis mértékben járulnak hozzá. A csecsemők 10 százalékának jut a bölcsődében, a 3—6 éves korú gyerekek 62 százalékának jut az óvodá­ban hely. A népesedéspolitikai határozat a gyermekintézmények gyorsabb fejlesztéséről is intézkedett. A bölcsődei és óvodai ellátás közötti különbséget bizonyos mértékig csök­kenti az anya gyermekgondozási szabadsága, amely gyermeke három esztendős koráig tart­hat. E három év munkában töltött időnek szá­mít, nyugdíj és munkajogi szempontból tehát nem hátrányos. Ha szabadsága letelt, az anyát ugyanarra a munkaterületre kell visszavenni, ahol addig dolgozott, így szól a rendelet. A meghonosodott szokás szerint azonkívül a visszatérő anya megkapja a bér- vagy fizetés­­emelést, amiben munkatársai időközben ré­szesültek. Ezt a kollektív szerződések rögzítik. 1968-ban, amikor a segélyt bevezették és havi 600 forintban állapították meg, a születé­sek száma emelkedett. Közben azonban von­zása valamelyest csökkent. Ha nem is keve­sebben, de rövidebb ideig élnek vele, mert a fizetések emelkedtek, így a családok úgy ér­zik: „sokba kerül nekik”, ha az anya „kitölti” a három esztendőt. Ezért az idézett népese­déspolitikai határozat az egyszeri szülési se­gélyt gyerekenként 2500 forintra növelte. Az öthónapos szülési szabadság idején az anya változatlanul teljes fizetést kap, majd gyer­meke három esztendős koráig felemelt gyer­mekgondozási segélyt. Az első gyermek eseté­ben 750, ha a másodikkal marad otthon, 850, s a harmadikért pedig 950 forint jár. Aki két kisgyerekét gondozza, a családi pótlékkal együtt 2200 forintot kap, tehát többet, mint egy fizikai, vagy szellemi dolgozó kezdő fize­tése. Föltehetően a gyermekgondozási segély ily módon visszanyeri ösztönző hatását. A pénzben kifizetett családpolitikai juttatások­ból minden család egyenlően részesül. KIK SZÜLNEK MA A múltban bőségesebb volt a gyerekáldás azért is, mert jóval többen dolgoztak a mező­­gazdaságban, vagy a háztartásban, mint most. Közismert, hogy a falusi és a háztartásbeli asszony termékenysége nagyobb az átlagosnál. Ma a munkaképes nők 70 százaléka dolgozik, a 20—29 éveseknek pedig 80 százaléka keres. A gyerekek nagy részét tehát a dolgozó nők hozzák a világra. A családpolitikai intézkedé­seknek ezért arra kell ügyelniük, hogy a nők mindkét szerepüket a lehető legjobban ellás­sák, s a kettő között mind teljesebb legyen az összhang. Ez leginkább a gyermekintézmé­nyek fejlesztésével érhető el (bár a gyermek­­gondozási szabadság is számos konfliktustól megkíméli, mind a munkatársakat, mind az anyát). Ám, tételezzük fel, hogy a gyermek bölcsődében van, nehezen szokik hozzá, mind­untalan náthás, vagy elrontja a gyomrát. Ilyenkor otthon kell tartani. Az anya eddig a társadalombiztosítás terhére ápolhatta, egy esztendős koráig korlátlan ideig, a következő esztendőben pedig 30 napig. Az új népesedés­­politikai határozat felemelte a 30 napos ápolá­si időt 60 napra és kiterjesztette a kicsi 3 éves koráig; sőt azon túl is, a 3—6 éves gyerek be­tegágya mellett 30 napig ülhet az édesanyja. (Az egyedülálló apa vagy anya a gyerek 1—6 éves koráig két hónapig jogosult a „fizetett” ápolásra.) > Mostanáig az anyák és a gyereküket egyedül nevelő apák havi 1 fizetés nélküli szabadnapot vehettek ki. 1974. január 1-től ezen kívül egy 14 éven aluli gyerek esetében 2, ha két isko­láskorú gyerekük van, 5, s ha három, 9 nap fi­zetett pótszabadságot kapnak. Kovács Judit ÁjjL a MAQYAR NÉPI MONDÓKA „Ég a gyertya, ha meggyújtják" — ezt a lányok szépen fújják. Fújjad, fújjad, kis katona, hadd vigadjon ez az utcai Rejtvény — gyermekeknek SZÜLŐFÖLDEMEN A fehér ábrákból rakjatok össze egy kört úgy, hogy a betűk folyamatosan olvasva Petőfi Sándor Szülőföldemen című versének első két sorát adják eredményül. •uo8?sbu9j ASeu d?zs ipjojiB zy ‘uo(9i e uaza u? uiauainzs m Hímzett papírkosár és párna EGY ÉVVEL ELŐBB... A budapesti Divattervező Vállalat, hagyo­mányaihoz híven — ez év utolsó hónapjában — sajtótájékoztatót tartott a jövőre, azaz 1974—75 öszére-telére tervezett divatról. A bemutatóterem bársony függönyeit, falait a legújabb divatkreációk vidám rajzaival il­lusztrálták (Jól látható képeinken). puha, több részből szabott fekete műbőr szok­nyát visel, színes rátét virág díszítéssel. A ki­egészítő a fekete justaucorps-trikó, s a külön­leges divatékszer. Amint már mondottuk, a szoknya-blúz-kis­­kabát számtalan változatban jelenik meg a divatban. Csinos és fiatalos megoldás, a má­izgalmas divatváltozás 74—75-re nem várható. De annál szebb, egyszerűbb, elegánsabb a di­vat (f. b.) Komlós Lili felvételei * A műanyaglapból vagy dupla kartonpapír­ból hengert készítünk — mely felső részén nyitva marad —, s ehhez mérten szabunk ki kongré anyagot. Tetszés szerint két-három színből négyzeteket varrunk ki gobelin- vagy keresztöltésekkel. Ha elkészült, ráborítjuk a hengerre, s a felső peremén sűrűn bevarrjuk szegőöltéssel. A párnát 45X35 cm kongréra azonos színnel és mintával hímezzük. A szélére zsinórt sod­runk abból a színből, mellyel a kosarat körül­szegtük. Színajánlatunk: zöld, citrom- és na­rancssárga, vagy fekete, barna és drapp. Receptek vendégváráshoz Nádor Vera, a művészeti vezető ismertette elképzeléseiket a jövő év divatjáról. Azután felvonultak a modellek, kabáttól az estélyi ruháig mintegy 140 újdonság. Az eljövendő divat rendkívül változatos és engedékeny. Nem zárja ki a miniruhát, s nem tiltakozik a midi, sőt a maxi ellen sem. Minden divatos. De legfőképpen a többrészes összeállítások. A szoknya-blúz-kiskabát megoldások. Nagy di­vat lesz a justaucorps, ez a Párizsból indult, nadrággal egybeszabott trikó vagy ingblúz, amely nemcsak csinos, hanem előnyös is, mert nem bújik ki a szoknyából, vagy a nadrág­ból. Kényelmes és mégis szépen feszül a tes­ten. Ezt illusztrálja első képünk is: a manöken sodik képen látható, piros-szürke-fekete koc­kás, körben rakott szoknya, piros ingblúzzal, kétsorosán gombolt szürke flanell kabáttal. A derék karcsúságát finom, fekete bőröv emeli ki. Az alkalmi ruha klasszikus nőies vagy spor­tos. A felnőttek a klasszikus nőies stílust, a fiatalok inkább a könnyed, sportos stílust kö­vetik. A nőies modellek közül kiemelkedően szép a fekete gyapjúzsorzsettből készült ujjatlan ruha, körben plisszírozott szoknyával. A ru­hához paszpoldíszes, fekete bársony blézert mutattak be, amelyet két ragyogó ékszergomb díszít. Harmadik képünk mutatja. A Divattervező Vállalat előrejelzése szerint TÖLTÖTT TOJÁS MELEGEN. Hozzávalók 4 személynek: 6 egész tojás, 3 zsemlye, 6 deka vaj, 2 deci tejföl, só. — A tojásokat keményre főzzük, ketté vágjuk hosszában, a sárgákat ki­szedjük és szitán áttörjük. A zsemlyéket tej­ben megáztatjuk, kicsavarjuk és az áttört to­jássárgával elkeverjük, megsózzuk. Hozzá­adunk 2 deci tejfölt, egy bezsírozott tűzálló tálba lerakunk egy ujjnyi réteget a töltelék­ből, a többivel a fél tojásokat felpúpozva meg­töltjük és a tálba helyezzük. Forró sütőben 10—15 percig sütjük, amíg pirulni kezd. A sü­tőből kivéve, mindegyik tetejére egy mogyo­rónyi vajat teszünk, zöldpetrezselyemmel dí­szítjük. VEGYES HAL BORMÁRTÁSSAL. Hozzá­valók 6 személynek: 1 kiló vegyes hal, 8 deka zsír, 5 deka liszt, 1 deci vörösbor, zöldpetre­zselyem, Va citrom, hagyma, só. — A besózott halszeleteket lisztbe mártjuk, forró zsírban ki­sütjük és lapos, tűzálló tálba helyezzük. A visszamaradt zsírban a hagymát rózsaszínűre pirítjuk, 2 deka liszttel lehintjük, keveset pi­rítjuk vele, és előbb hideg vízzel, majd a vö­rös borral felengedve, 10—15 percig forraljuk. Sóval, citromlével, egy szál babérlevéllel íze­sítjük, rászűrjük a halszeletekre, és azzal is még 10 percig nagyon csendesen, sütőben abáljuk. Tetejét zöldpetrezselyemmel szórjuk meg. Sós vízben főtt burgonyát adhatunk hoz­zá. GYÜMÖLCS SZENDVICS. A szendvicseket megfelelő összeállításban nyers vagy főtt gyü­mölcsökkel is megrakhatjuk. Sajtos szendvics­re tehetünk vékonyra vágott alma- vagy kör­teszeleteket. A májas szendvicsre főtt meggy­vagy cseresznyeszemeket, mazsolát. Főtt kol­bászszeletekhez pár szem áfonyabefőttet, mál­nát, főtt aszalt szilvát rakhatunk. Megkenhe­tünk kenyérszeleteket csipkebogyó lekvárral, ha valamiféle vadhússzeleteket rakunk rá. Málna- vagy eperdzsemmel megkent kenyér­szeletekre tejszínhabos díszítést nyomunk. BORSOS VAJ. Négy zsemlyéhez 10 deka vajat elkeverünk 2 kávéskanál őrölt fekete­borssal, 1 kávéskanál ételízesítővel (por alak­ban), 1 kávéskanál mustárral és néhány csepp borral. Ha szendvicskenyér szeleteket kenünk, a fenti mennyiség kb. 10 szelethez elég. SONKÁS SZENDVICSEK. Négy személy­nek: 20 deka darált sonka, 4 deka vaj, 5 evő­kanál tejföl, bors. — Az anyagokat jól elke­verjük, a kenyereket megkenjük, de a szélek­re ne halmozzunk a keverékből, mert lefolyik. Ha gazdagabban akarjuk megkenni, akkor kissé kivájt kifliket töltsünk meg. Sütőben át­sütjük és tálaláskor reszelt tormával meg­szórjuk. SÓS RUDACSKÁK. Hozzávalók: 30 deka liszt, 22 deka margarin, 2 deka élesztő, 1 egész tojás, V2 deka cukor, só és kevés tej. Az élesz­tőt Vt deci langyos tejben V* deka cukorral felfuttatjuk. A lisztet a margarinnal elmor­zsoljuk, hozzáadjuk az élesztőt, tojássárgát, sót, és kevés tejjel összegyúrjuk. Nem szabad lágynak lennie. Ceruza vastagra sodorjuk és 8—10 cm-es rudakra vágjuk. Felvert egész tojással megkenjük és sós köménymaggal meg­szórjuk. A sütőlemezen 2—3 cm távolságra rakjuk egymástól, és középmeleg sütőben vilá­gos rózsaszínűre sütjük.

Next

/
Thumbnails
Contents