Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-03-03 / 5. szám
NEKÜNK AZ ÉRTÖK TÁBORA KELL Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában különösen fontossá váltak a szocialista tudat formálásának, a szocialista közgondolkodás elterjesztésének, a közös cselekvéshez szükséges politikai egység megszilárdításának feladatai. A tavaszi tanácsválasztásokat megelőzően, a közelmúltban, ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, két kongresszus között a mozgalom vezető szerve, és áttekintette az V. kongresszus óta megtett utat, kijelölte természetesen a tanácsválasztások előkészítésének legfontosabb tennivalóit is. Ebből egyenesen következik, hogy a tanácskozáson szóba kerültek az embereket a jelen szakaszban leginkább foglalkoztató társadalmi-politikai kérdések. Az első és legfontosabb ilyen kérdés az egyes osztályok és rétegek helye, szerepe a társadalmi struktúrában. Az MSZMP Központi Bizottsága múlt év novemberi tanácskozásával összefüggésben Kádár János azt fejtegette, hogy miért került most előtérbe a munkásosztály, és elsősorban a szocialista nagyiparban dolgozó nagyüzemi munkások, problémája. Hangsúlyozottan felhívta a népfrontmozgalom figyelmét arra, hogy a munkásosztálynak minden tekintetben, tehát politikailag, morálisan és anyagilag is biztosított helyzetben kell lennie, amihez az is hozzátartozik, hogy a jövőben tovább növekedjék a munkások szavának súlya. Mert hát a néphatalom jellegéből következően minden változás, ami a társadalmi osztályok, rétegek helyzetében vagy az állam és az egyház viszonyában bekövetkezett, a munkásosztály pártja és a munkásosztály tömegeinek tudatos elhatározásán és következetes cselekvésén alapszik. így: a fejlődés egyes szakaszaiban előtérbe kerültek más osztályok és rétegek kérdései, például a parasztság életszínvonalának javítása vagy az értelmiségi alkotó munka problémái, a tudományos kutatás, az oktatás, a művészi tevékenység szabadsága. Most viszont szükségszerű és indokolt középpontba állítani a munkásosztály sorsát, mert végső soron a munkásosztály pártja és a munkásosztály volt az, amely — Kádár János szavaival — „jobb életet tudott adni a parasztságnak, jobbat tudott adni az értelmiségnek, megfelelő feltételeket biztosított a városi kispolgárságnak, az egyházak működésének”. Társadalmi igazságtevés, a továbblépés előfeltétele tehát a munkásság politikai súlyának növelése, helyzetének javítása. A második kérdés egyenesen következik az elsőből, ez pedig a népi-nemzeti egység további szilárdítása, az osztályok és rétegek összefogásán alapuló szövetségi politika kiszélesítése és egyben elmélyítése. Ebben a munkában különösen jelentős a népfront szerepe, mivel a társadalom minden aktív ereje a népfronthoz tartozik. A népfront a különböző társadalmi erők, az egyes emberek összefogását szervezi, tehát olyan sajátos keret és cselekvési forma, amelyben különböző helyzetű, világnézetű emberek működnek együtt a közös hazafias érdek, a szocializmus felépítésének tudatos vállalása alapján. Szükséges-e ehhez világnézeti egység? Nyilvánvalóan nem, hiszen a népfrontban, a szövetségi politika keretein belül például hívők és nem hivők működnek együtt, senki sem kívánja, nem is kívánhatja, hogy az egyházak tagjai magukévá tegyék a marxista világnézetet. Kádár János ezzel összefüggésben az eszmecsere jelentőségéről beszélt. Az „eszmét cserélni” — mondotta derűsen és derűt keltőén — félreértésekre adhat módot. Ha ő történetesen eszmét cserél valamelyik egyház püspökével, akkor ez nem azt jelenti, hogy „elcserélték eszméiket”, hiszen a püspök nem vette át a marxista—leninista eszméket, szintúgy ő sem a vallásos eszméket. Hanem eszmecserét folytattak a politikai, cselekvési egység alapján. Az osztályok, rétegek és különböző világnézetű emberek szövetsége tehát a politikai egység talaján valósul meg, így jön létre a szocialista nemzeti öszszefogás. „Tiszta eszmékkel dolgozunk” — mondotta —, s ehhez „az értők serege és tábora kell”. Akik megértik és egyetértenek a közös céllal: épüljön fel az új, szebb, szocialista Magyarország. Ezen a bázison fejlődik az állam és az egyház kapcsolata is. „A népi Magyarországon a hitélet szabad — hangoztatta —, és vallásszabadság van abban az értelemben is, hogy biztosítottak a vallási élet minden megnyilvánulásának törvényes és egyéb feltételei; biztosítva van az emberek lelkiismereti szabadsága, és vallási meggyőződése miatt senkit semminemű hátrány sem érhet.” A harmadik kérdés, a szocialista demokrácia szélesedése, ugyancsak szoros kapcsolatban áll az előző kettővel, hiszen a munkásosztály vezetése alatt, a szövetségi politika keretei között megvalósuló politikai egység talaján teljesedik ki a szocialista demokratizmus. A szocialista demokrácia fejlesztése három területen követel előrelépést. Ezek: a'képviseleti demokrácia fejlesztése; az államélet demokratizmusának további kibontakoztatása, valamint a szabadság és a fegyelem egységének helyes értelmezése. Hogyan egyeztethető össze a képviseleti demokrácia a közvetlen demokratikus formákkal? — kérdezhetnék sokan. Nos, a most sorra kerülő tanácsválasztások bizonyos magyarázatot adnak erre is. A tanácstagi jelölőgyűléseken a választók a közvetlen demokrácia szellemének megfelelően döntik el, ki kerüljön fel a jelöltek listájára. A tanácsválasztás ugyanakkor teljes mértékben összefügg az államélet demokratizmusával, hiszen mind a tanácstörvény, mind a választási törvény, legnagyobb mértékben pedig az alkotmány módosítása egyaránt az államélet demokratizmusának fejlesztése alapján született meg. A tanácstörvény bevezetése óta nőtt a tanácsúk aktivitása, erősödött népképviseleti jellege, s jelentős fejlődés tapasztalható a tanácsok testületi munkájában. De a tanácsok önkormányzata az önállóság növekedése ellenére sem eléggé erőteljes még. Ez ugyanis függvénye a gazdálkodásnak, a rendelkezésre álló gazdasági erőforrásoknak, hiszen az önkormányzat feltételezi az önálló gazdasági döntéseket is. S habár sok történt a pénzügyi, gazdasági Önállóság érdekében, van még teendő. Végül a szocialista demokráciában egyenlő szerepe van a szabadságnak és a fegyelemnek. A demokrácia, rend a szabadságban és szabadság a rendben. Jelenti a nézetek korlátozás nélküli kifejtésének lehetőségét, a közéletben való tevékeny részvételt, de egyben a szolgálatot is, szolgálatot a nép boldogulásáért. És a szocialista demokráciához tartozik az is, hogy a viták, eszmecserék után, amikor határozat születik: szocialista fegyelemmel kell végrehajtani a döntést. A tanácsválasztásokat megelőző élénk politikai tevékenység minden bizonnyal fokozza majd a közéleti érdeklődést, új és új rétegeket von be a közösségi munkába, és hozzájárul majd a szocialista országépítő munka lendületének erősítéséhez. Pethő Tibor ROZMARING VIRÁGGYÁR Ez a kép légifelvétel a budapest-pesthídegkútl Rozmaring Termelőszövetkezet üveghdz-városáról. Egyben szemléletesen mutatja azt is, miként alakítja, formálja a tdj arculatát a fejlődés. A modern „virdggydr" néhány éve épült, s azóta állandóan bővülőben van. A Rozmaring Magyarország egyik legismertebb virágtermesztő szövetkezete, lakdsszépítő növényeit sok országba exportálja is. A legmodernebb technikával felszerelt üvegházaiban virágok, palánták tízezrei nevelkednek az év minden szakában. A szegfű, a Mikulás-virág, a szarvaspáfrány, a gerbera, az ibolya, a krizantém, a dália és a rózsa nemcsak új színt, új arculatot adott az addig kies fennsíknak, hanem megváltoztatta az ott lakók életkörülményeit is: lakótelep, sportpálya, munkásszálló, áruház, játszótér épült és épül a Rozmaring Termelőszövetkezet tagjai, alkalmazottai számára (MTI fotó) Márciusban: béremelés INTERJÜ BUDA ISTVÄN MUNKAÜQYI MINISZTERHELYETTESSEL Mint már lapunkban hírül adtuk, a kormány március 1-1 hatállyal — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1972. novemberi határozatának megfelelően — átlagosan 8, illetve 6 százalékkal felemelte az állami iparban és a kivitelező építőiparban dolgozó munkások és művezetők bérét. A nagyarányú béremelés gyakorlati megvalósításáról Buda István, munkaügyi miniszterhelyettes tájékoztatta munkatársunkat. — Kérjük, ismertesse a Magyar Hírek olvasóival, kikre vonatkozik, és milyen mértékben, az elrendelt béremelés? — Az állami ipar és a kivitelező építőipar munkásainak bére növekszik 1973. március 1-től 8, illetve 6 százalékkal. Ide értjük a termelés közvetlen irányítóit, a művezetőket is. A rendelet körülbelül 1 350 000 emberre vonatkozik. A béremelés teljes évi költsége mintegy 2,8 milliárd forint lesz. A központi béremelésen kívül az egyes vállalatok saját erőből is emelik — lehetőségeiktől függően — dolgozóik bérét, a tervek szerint átlagosan 4—5 százalékkal. így a munkások teljes jövedelememelkedése átlagosan elérheti a 10—12 százalékot. — Kik kapnak magasabb bért? — Minden ipari szakmunkás és művezető legalább 8 százalék béremelésben részesül. Az ipari segéd- és betanított munkások béremelése legalább 4 százalék. Az építőipar szakmunkásai és művezetői legalább 6,5 százalékkal, segéd- és betanított munkásai legalább 3 százalékkal több bért kapnak, mint eddig. Ez a minimum: ezt mindenkinek, személyi megkülönböztetés nélkül, kötelezően meg kell kapnia. A szétosztható összegeket azonban úgy állapították meg, hogy bizonyos rétegek többet is kaphassanak a határozatban előírt minimumnál. így nagyobb emelésre számíthatnak a nehéz fizikai munkát végzők, a több műszakban dolgozók. Azok az üzemek, ahol túlnyomórészt nők dolgoznak, szintén több pénzt oszthatnak ki. A kötelező minimumon felüli összegek elosztását — a fenti elvek érvényesítésével — a kormány a vállalatok vezetőségére és a helyi szakszervezetekre bízta. — A vállalatok alkalmazottai, a tisztviselők, irodai dolgozók, szellemi dolgozók, vezetők is kapnak béremelést? — Kaphatnak, de nem a kormányrendelet alapján. Ha az illető vállalat nyereségesen gazdálkodik, természetesen — a nyereségből — emelheti alkalmazottai fizetését. Előírtuk azonban, hogy a fizikai munkásoknak is éppen olyan mértékben kell részesülniük a vállalat saját pénzéből, mint a szellemi dolgozóknak. — Nem csökkenti a központi béremelés majd a vállalati nyereségei? — A béremelés terheit a kormány és a vállalatok közösen viselik. A kormány az állami költségvetésből fedezi a nagyobb részt, a teljes összeg mintegy 60 százalékát, a fennmaradó összeget pedig a vállalatok viselik. A rendelkezések szerint azonban ez nem csökkentheti számottevő mértékben az év végén kiosztott nyereségrészesedést, sőt, jobb gazdálkodás esetén még növelheti is. Minden gyár érdeke tehát, hogy nyereségesen gazdálkodjék, mert a kormány által előírt béremelésen felül ettől függ a dolgozók további jövedelememelkedésének mértéke. Ezt viszont már a termelékenység határozza meg, amihez a központi béremelés jó feltételeket és hatékonyabb ösztönzési lehetőséget biztosít. — Mint ismeretes, január 1-én több termék árát felemelték. Hogyan érinti az áremelkedés a béremelkedések hatását? — A tej, a tejtermékek árának emelkedését a kormány mintegy négymillió állampolgárnál túlnyomórészt ellensúlyozta azzal, hogy egységesen, havi 50 forinttal emelte a nyugdíjakat, a gyermekgondozási segélyt, a családi pótlékot, az ösztöndíjakat, a vakok személyi járadékát stb. A nyugdíjak ezenkívül évente 2 százalékkal automatikusan nőnek. A havi 50 forintos többletjuttatás a költségvetésben 2,4 milliárd forint kiadást jelent. A központi bérintézkedésben részesülők reálbére — figyelemmel a bérek és az árak emelkedésére — 5,5—6 százalékkal növekszik. Az árak szolid keretek között tartott emelkedése — az év eleji áremelésekkel együtt — 1973-ban előreláthatólag 3,6 százalék lesz. A névleges jövedelmek emelkedése tehát többszörösen meghaladja a fogyasztói árak növekedését. — A béremelés egyben nagyobb vásárlóerőt is jelent. Figyelembe vették ezt a rendelet meghozatalánál? — Igen. Az '1973. évi népgazdasági terv a megfelelő árukészletet biztosította a várhatóan megnövekvő forgalomhoz. A kiskereskedelem és a vendéglátóipar az idén 9—10 százalékkal több árut ad el, mint tavaly. A termelés és a szolgáltatás fejlődése lehetővé teszi, hogy a lakosság összes fogyasztása mintegy 5,5 százalékkal haladja meg a múlt évit. Nyugodtan mondhatom, hogy a megnövekedett vásárlóerő árufedezete mennyiségileg és minőségileg rendelkezésre áll a jövőben is — fejezte be az interjút a munkaügyi miniszterhelyettes. Sós Péter • ^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VWSAAAA/WNAAAAAAAAz Kidolgozzák a tanyai településhálózat területrendezési koncepcióját A tanyavilág helyzetének vizsgálatára és elemzésére készül az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Országos Tervhivatal, a megyei és helyi tanácsok segítségével, a vidéki tervezővállalatok, az agráregyetemek tanári karának és hallgatóinak bevonásával. E vizsgálat során kell összegyűjteni azokat az adatokat, amelyek feldolgozásával elkészíthetik a tanyai településhálózat területrendezési koncepcióját. A hozzávetőleges adatok szerint jelenleg az országban 800 ezer ember lakik külterületen. Félmillióra tehető azoknak a száma, akik tanyákon élnek, s így nem részesülnek sok alapvető közszolgáltatásban. Néhány hét múlva megkezdődik az átfogó vizsgálat Szabolcs, Hajdú, Szolnok, Bács, Békés, Csongrád megyében, valamint részlegesen Pest és Heves megyében. 613 község és város tanyai területrendezési tervének kidolgozásához végeznek jól megalapozott adatfelmérést. A vizsgálatot gondos tudományos munkával készítették elő a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet szakemberei. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium ütemterve szerint valószínűleg még ez év végéig befejezik a felméréseket, jövőre már konkrét, a reális lehetőségeknek megfelelő javaslatokat tesznek a tanyai területek ellátását javító gazdaságos megoldásokra. 3
