Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-11-24 / 24. szám
•• A János vitéz bemutatása óta eltelt hetven esztendő, de Petőfi—Bakonyi—Heltai—Kacsok alkotása még ma is a legtöbbet játszott színpadi mű, mondhatjuk „örökzöld”. Ha rágondolunk, máris dúdoljuk: Egy rózsaszál szebben beszél, Kék tó tiszta tó... A dalköltő Budapesten született 1873. december 15-én, kereken száz éve. Gyermek- és ifjúkorát Erdélyben töltötte, lévén a család marossellyei eredetű. Kolozsvárott járt gimnáziumba és egyetemre. Már 15 éves korában kitűnt matematikából. Az elektromos rezgésekről, a konszonanciáról és disszonanciáról készített első írását az egyetem pályadíjjal jutalmazta. Aztán matematikatanári oklevelet és bölcsészdoktorátust szerzett. Közben zenét tanult Farkas Ödön erdélyi zenetanártól. Zenekritikával is foglalkozott, így ismerte meg Ferenczi Irént. A tizennyolc éves erdélyi lányt, később zongorakísérője lett Geyer Stefi hegedűművésznek: Bartók neki írta első hegedűdarabját. Kacsoh és Ferenczi Irén útjai szétváltak és csak Kacsoh utolsó éveiben hajlottak össze ismét Szatmárököritón. Kacsoh „tanár úr" Budapestre került a Tavaszmező utcai gimnáziumba, matematikát tanított. 1902- ben elvállalta a Zenevilág lapszerkesztői tisztét és 1903-ban ő írta az első, a felfedező kritikát a Zeneakadémiát végző ifjú Bartókról. Vasárnaponként a diákjai zenekarát vezényelte. Csipkerózsa címen zenés játékot írt diákjainak és a szomszédos leányiskolának. Ekkor figyeltek föl muzsikájára pesti fiatal író-muzsikus barátai, Heltai Jenő, Huszka Jenő, Poldini Ede és Buttykay Ákos. Huszka már országos sikert ért el operettjeivel, a Bob herceggel és Aranyvirággal, a primadonna szerepet Fedák Sári játszotta. 1904-ben új operettet keresett a Király Színház. Bakonyi Károly ötlete volt, hogy Petőfi: János vitéz-éből készít színpadi művet, és beleköltötte Bagó alakját is, a reménytelen szerelmes kísérőt. Heltai írta a dalszövegeket. Felhasználta Kriza erdélyi népdalgyűjtését. De ki írja a zenét? Az alig ismert számtantanárra esett a választás. Kacsoh elvonult májusban Keszthelyre, és a Balaton kék tükre mellett megszületett a Kék .tó tiszta tó... és a többbi gyönyörű dallam. Erdélyi dallamemlékeiből és találékonyságából gyönyörűen bomlottak ki a sosem hallott — mégis magyaros, népies műdalok. Merész színházigazgató volt Beöthy László, mert csupa húsz év körüli fiatalra osztotta ki a főszerepeket. Fedák Sári bőgatyában, majd huszárruhában játszotta a címszerepet, a tizenhét éves Medgyaszay Vilma Iluskát, Papp Miska a furulyás Bagót, és a tizenhat éves Csatai Janka — a százéves boszorkányt. Gyermekszinház-e ez, te „marha” — mondta szokott szavajárásával Üjházi Ede Beöthynek, amikor az ellátogatott a próbákra, hogy segítsen az új magyar daljáték szereplőinek. 1904. november 18-án volt a bemutató. Izgalmas történelmi esemény zajlott aznap az országházban. A bécsi császári udvarhoz húzó kormány csellel megszavaztatta a német katonai vezénylési nyelvet: Rechts um! Links um! — tanulták a magyar fiúk az akkori Osztrák—Magyar Monarchiában ... A becsapott magyar képviselők tehetetlen haragjukban széttörték az országház padjait. Az egyik képviselő elvitt egy székkarfát a János vitéz bemutatójára. Éppen az első felvonás végénél tartottak, a zászló-pántlikásos dala szólt a színpadon, amikor a képviselő felmutatta a közönségnek a székkarfát. Futótűzként terjedt a hír, és a színpadon ismételten megjelenő nemzeti zászlót ezután óriási tüntető tapsorkán fogadta, amely napról napra megismétlődött és elindította a sok százas sorozatot. Egy év múlva már Olaszországban, Finnországban és Amerikában is bemutatták a János vitéz-t: világszerte ismerik ma is, ahol magyar színjátszás van. Kacsoh azonban tanár maradt élete végéig. 1906-ban megírta Rákóczi című daljátékát. De ez csalódást hozott. Miért? Amikor Környei Béla elénekelte az első felvonás azóta is közkedvelt dalát: Fülembe csendül egy nóta még... és kitört a frenetikus taps meg a „Hogy volt!”, Gráci (így nevezték őt barátai), letörten jósolta, hogy ezt a sikert már nem lehet fokozni, tehát következő két felvonás „esik", a darab megbukik. Így is történt. Aztán Kecskemétre nevezték ki főigazgatónak és 1909-ben ott írt zenét Molnár Ferenc: Liliom-jához. Milyen érdekes dolog: fél évszázaddal később Amerikában is felfedezték, hogy zenésítésre termett a történet, és Carussel címen világhírű musical kerekedett belőle. 1912-től a haláláig Kacsoh töltötte be a fővárosi zeneiskolák főigazgatói tisztét. Megírta az ének- és karénektanítás könyvét. Budapest zenei műveltségének jó hírét az ő munkája alapozta meg. 1917-ben komponálta Dorottya című vígoperáját, de a bemutatót már nem érte meg. Dúlt az első világháború. A katonák ajkán felcsendült Kacsoh szomorú-szép dala: Vihar a levelet ide-oda fújja ... Megnősült, fia született. Aztán a házassága felbomlott, Jánoskát az apa egymaga nevelte. 1922-ben a fővárost még háborús ínség és élelemhiány gyötörte, amikor meghívás érkezett Szatmárököritóról, hogy a „tanár úr” és Jánoska jöjjenek el nyaralni. Két boldog nyarat töltöttek ott. Hajnali ötkor már az öreg diófa alatt komponált, a szerző, délelőtt pedig a házi kisasszonyt, Ferenczi Irén tizenkilenc éves lányát tanítgatta, aki anyjától örökölt remek tehetséggel zongorázott, énekelt, fütyölt és táncolt. Kacsoh neki írta hat utolsó dalát, köztük a „Dorottya” búcsúénekét: Tudom én, ha múlik a tavasz... E dal szépsége vetekedik az Egy rózsaszál-éval. „Múzsa” volt a viruló szépségű lány: Németh Lili később a tánctörténetünkbe írta be a nevét, ő komponálta világhírű népi táncunkat, a Fergetegest. A húszéves lány 1923-ban férjhez ment. a negyvenkilenc éves Kacsoh pedig elborult lélekkel szanatóriumba került, ahol 1923. december 17-én elhunyt... „Szemét lezárta a halál, De él szerelme, ez a rózsa, E rózsa-rózsa-rózsaszál...” Volly István Qfte. (felejtsük Kerek évforduló nélkül is felidézhetjük e hasábokon az amerikai magyarság legnagyobb szellemi képviselőjét: Reményi Józsefet, a kiváló írót, aki a clevelandi egyetem tanára volt s az Egyesült Államokban ma is megbecsülik, holott már csak az emléke él. Mint világítótorony őrizte Reményi Amerikában a magyar kultúra fényeit. Reményi Józsefet egy nagy magyar költő fogta készen, vezette be a magyar irodalomba: Juhász Gyula. 1912-ben Juhász Gyula, mint a szakolcai főgimnázium tanára, a hétvégeket Pozsonyban töltötte, összebarátkozott az ottani magyar írókkal, s így találkozott a húszéves Reményivel. Reményi József 1891-ben született Pozsonyban, egy magyar vasutas fiaként. Az érettségi után már egyforma könnyedséggel ír tárcát a pozsonyi magyar és német napilapba, rengeteget olvas, bátor és szabad szellem, szerepel a Toldy Kör irodalmi estéin, akárcsak Juhász Gyula. „Éjféli emberek” a címe második elbeszélés-kötetének. „Reményi az az író, akinek mondanivalója van és szava lészen. Egyszerűen nagyon talentumos novellista. Arra született, hogy különös lelkek mindig érdekes sorsát egészen eredeti hanghordozással elmesélje” — írta a kötet forró hangú bevezetőjében Juhász Gyula, aki már akkor észrevette azt, amit mi évtizedek múltán, egy gáncstalanul kibontakozó írói és tudósi életmű révén észleltünk. Reményi egészen élete végéig meghatottan emlegette Juhász Gyula lépéseit, amelyekkel bevezette a magyar irodalomba. Reményi József magába hasonította Pozsony régi literális légkörét és hagyományait. Ha megmarad Pozsonyban, nagy szerepe támadt volna a csehszlovákiai magyar irodalmi életben. Néhány hónappal a pozsonyi kötet megjelenése után elköltözött Amerikába. Egy ideig az USA osztrák—magyar konzulátusán dolgozott, jogi végzettségét ott kamatoztatta, hamarosan azonban magyar újságíróként kereste meg kenyerét. Ez az első világháború alatt történt: ezekben az években ért íróvá és tudóssá. A magyar lakosságáról nevezetes Clevelandban telepedett le, a Szabadság szerkesztője lett. A háború után ellá-ZSK.MOM) MÓRICZ. HUNGARIAN RKAI.1ST (1879*1942) l»V JOSKI'IIKKM KW! An Offprint írom T111. Ammutan Si.uk and Kast Khmm:an Rkvikw Augu-i IMS togatott Magyarországra, s a szegedi egyetemen, a bölcsészkaron doktorált. Azt olvastam róla, hogy Amerikába Walt Whitman költészete csábította ki. Ez rávall az írástudóra, akinek a sodró erejű lírai vallomás a mindennapi kenyere. Clevelandban tökéletesen elsajátította az amerikai irodalmi angolt, s angolul kezdett írni. De nem maradt hűtlen anyanyelvéhez és írói észjárásához sem. Sőt: roppant elhatározással mély meggyőződéssel kettős írástudói szerepet vállalt. Irt továbbra is magyarul, egyre mélyebb elégedetlenséggel, egyre nagyobb áhítattal, s közvetítette az angol nyelvű amerikai irodalmat Budapestnek és az egész magyar nyelvterületnek. Ugyanakkor a magyar irodalmat, főként kortársait, a Nyugat nagy Ady-nemzedékét tolmácsolta az angolszász világnak. Hamarosan a clevelandi egyetem tanára lett, az összehasonlító irodalomtörténet professzora, s más városokbn is sorra tartott előadásokat. Reményi József fogalommá vált a két világháború között. Méreteiben és humanista nemességében lenyűgöző nagyságú munkát végzett. Nem volt a magyar nyelv országaiban olyan folyóirat, elsősorban haladó irodalmi lap, amelyben ne jelent volna meg Reményiírásmű. Rendszeresen publikált Magyarország, Románia és Csehszlovákia magyar folyóirataiban, elsősorban a Nyugatban, aztán a kolozsvári Korunkban, a pozsonyi Magyar Minervában, szegedi lapokban, jugoszláviai folyóiratokban. Eredeti írói munkássága magyar nyelvű. Az amerikai magyarság életét, hányódását, gyötrődését ábrázolja regénytrilógiájában, amely „Jó hinni” (1922), „Emberek, JEGENYÉK NÉLKÜL (üzenet iniznonyi és > rsrl;njcéh i liiiiiihiimntil;) A sorban én is álltam, akár ti. előttem ment a Halál láthatlurt. Kapuban álltam, kerben sétálva könnyet ontottam mej;váltatlan. Én is kérdem a bölcstől mért buta, s az ostobától miként lelt okos. Ő.j is kergettem szerencsét, mint ti. s a vak ut várt, hol sáros, hol poros. Higyjétek zavart engem is a gond. és tenyeremből kinőtt az ökölf Pompázó hajnalt, pompás napnyugtát néztem, mint aki csodát örökölt. S bennem is, bennem fegyenc volt a hit, fanyar pribékként kezeltem olykor. Hennem is, bennem, elkalandozott a tündér emlék, kék szem. ifjúkor. S ha tudnátok, ö honi cimborák, hogy féltettem a csirát, i/.lésem, ha tudnátok a. rul viharában miként féltettem s/*;u f.'ötiode.-rm, megértenétek — igv is »rtitek — hogy mért hú a í.zin a távol lombján, s hogy gyász-időkben, jegenyek nélkül, mér/ áll őri versem a sors tébolyán. REMÉNYI -TÖ7SEF ne sírjatok!” (1926) s „Élni kell!” (1931) címmel jelent meg. Azokat a magyarokat írta meg. akik kenyeret kapnak Amerikában, de elveszítik az élet értelmét. „Szerelmesek voltak” című regényében, amely 1936-ban jelent meg, már az amerikai társadalomba beilleszkedő, vagyis az élet értelmét is meglelő magyar nemzedéket ábrázolja. Három novelláskötete s egy tanulmánykötete után — meglepetésszerűen — verskötettel jelentkezett, „Idegenben” címmel, s utána is számos költeménye jelent meg. Az akkor Amerikában élő Ignotus, a Nyugat egykori főszerkesztője kitűnő tanulmányt írt Reményi lírájáról, teljes elismeréssel. És ha valaki összeszedné félszázad alatt magyar folyóiratokban közölt cikkeit, esszéit, naplóját, jegyzeteit — köteteket tölthetne meg velük. Magyar írói munkásságával párhuzamosan publikálta angol nyelvű írásait, s ezek mind gondos, világos stílusú tanulmányok, írások, kritikák a kortársi magyar irodalomról, de a régi nagyokról is. Nem akadt Amerikának és Angliának olyan számottevő irodalomtudományi és kritikai folyóirata, amelyben ne ismertette volna a magyar irodalmat. Nagyszerűen fogalmazott: hiteles és érzékletes képet adott a XX. század nagy magyar íróiról és költőiről. Senkit sem felejtett el, s angol írásműveibe belefoglalta a magyar irodalomtudomány hiteles eredményeit. Az igazmondás gáncstalan költője volt, az maradt tudományos munkásságában is. Irt egy kis, világos, szép összefoglalót a magyar irodalomról, „Hungarian literature” címen. De kiválóak a Columbia Dictionary of Modern European Literature című irodalmi lexikon 1947-ben megjelent címszavai 20 magyar íróról, s a magyar irodalom 1870-től napjainkig tartó korszakáról megrajzolt tanulmánya. Magyar írókról szóló írásműveit halála után, 1964-ben adták ki „Hungarian Writers and Literature” címen A Rutgers állami egyetem volt e nagyterjedelmű mű kiadója, ennek az amerikai egyetemnek a magyar tanszékére került ugyanis Reményi József nagyszerű magyar könyvtára. Nem hagyhatom említetlen „Mai amerikai dekameron" című kötetét, amelyet a Nyugat jelentetett meg; tíz amerikai írót mutat be itt Reményi szellemes, ragyogó bevezető tanulmánnyal s portrékkal. Érzékeny, tiszta lélek volt, nyílt, őszinte tekintet. Levelezett az egész magyar írói világgal. Jellemzésként el kell mondanom: 1937-ben egy írásomban idéztem őt, azonnal felkeresett levélben, s attól fogva haláláig leveleztünk, Petőfi-könyvemet ismertette amerikai folyóiratban. összekapcsolt közös szülőföldünk is, ma is őrzöm azt a szép versét, amelyet nekünk írt, hajdani pozsonyi és érsekújvári barátainak. Joggal állapította meg róla munkásságának legjobb ismerője. Gál István, hogy Reményi „a klasszikus és modern magyar irodalom mindmáig legnagyobb külföldi ismertetője volt”. Váratlanul halt meg ez a szüntelenül lobogó lélek. 1956. szeptember 25-én Clevelandban. Szerepét azóta sem töltötte be senki. Hiánya átjárja a magyar irodalom gyümölcsösét, mint hideg szél. Szalatnai Rezső 7
