Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-01-20 / 2. szám
!»*'■ ‘f'-. . LA ^ rm: r v ■< pl £ , •« _ />; /n \ ^ r : -// f -v fel Losonczl Pál az ünnepi est elnökségében megnyitó beszédét mondja Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóját ország-, sőt világszerte megünnepelték. A Petőfi Emlékbizottság 1072. december 30-án a budapesti Operaházban dlszünnepséggel adózott a nagy költő emlékének. A megnyitót Losonczl Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Petőfi Emlékbizottság elnöke mondotta, majd Illyés Gyula háromszoros Kossuth-díjas költő és Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja emlékezett meg Petőfi Sándorról. Az alábbiakban részleteket közlünk az Ünnepi megemlékezésekből. LOSONCZI PÁL: JtLaqáhmk ixall/a az emtw'iiéq katadé t&lduéqe A magyar nép mélyen a szívébe zárta költőfiát. Költészete és forradalmár szabadságharcos élete egybeforrottá n él emlékezetünkben. Petőfi költészetünk forradalmi megújítója, átalakítója, a népiség világirodalmi rangú megszólaltatója. Költészet és hazafias tett őnála egy: a lírai kifejezés és a nemzeti függetlenségért, a forradalmi haladásért, a népek és nemzetek szabadságáért, a világszabadságért vívott harc — ugyanannak az egyéniségnek a megnyilatkozása. Történelmünk egyik legszebb, legtermékenyebb korszakában költőként, politikus szenvedéllyel és történelemalakító hatással ébresztette és tartotta ébren a nemzet lelkiismeretét. Korának leghaladóbb forradalmi teoretikusaival egybehangzóan vallotta, hogy a magyar nép függetlenségi és szabadságharca az Európát megrázó, nagy forradalmi megmozdulás szerves része: a mi nemzeti ügyünk oszthatatlanul egy a világszabadságéval. Ezért érzi és tudja mai szocialista társadalmunk népünk legbécsesebb örökségének Petőfi hagyatékát és ugyanezért vallja a magáénak nagy költőnket az emberiség haladó többsége messze túl a határainkon is. Petőfi műve és emléke az évfordulótól függetlenül is elevenen él népünk lelkében. A Petőfi Emlékbizottság felhívására megmozdult az ország. Ezernyi gondolat, megannyi terv született és öltött testet már eddig is, s fog kibontakozni és megvalósulni a közeljövőben. Nemcsak az ifjúság, az iskolák, üzemek fiataljai készültek és készülnék elmélyült gonddal és értő szeretettel az ünnepre, hanem a társadalmi és az állami szervek is. Megható odaadással gyűjtik, rendezik a Petőfi-emlékeket mindazok a falvak, városok, ahol a költő egykor megfordult, élt és alkotott. Petőfire gondol, Petőfi emlékezete előtt tiszteleg most az egész magyar nép. Petőfi örökségének folytatása, emlékének ápolása nemzeti üggyé lett. DiSZÜNNEPSÉQ ILLYÉS GYULA: Oijztazzanak üt Egy nagy író attól kezdve nagy író, amikortól fogva állandóan jelen van nemzete eszmevilágában; amikortól a müvei csaknem tárgyszerű részei a nép birtokának, akár egy híd vagy középület. Sőt még jobban azoknál. Pest hajdani szép városházát lebontották. Eltűnt az utcáról, el az emberek fejéből. A Szeptember végén-t nem lehet lebontani, téglánként kihordani a nemzet tudatából. Vannak szellemi művek, amelyek úgy hozzátartoznak egy országhoz és olyasféleképp működnek benne, akár egy vízesés, mely erőművet hajt. Petőfi Sándor művei ilyen módon részei a magyar nép életének. De nemcsak művei lettek örök kincseink. Még annál is többet hagyott ránk. Élete is kinccsé vált. Azt mondhatnánk, hogy magánéletének fordulatai is — műalkotások. Mert ő azokkal is hatni tudott, hatni akart. Kettős hát a koszorú, amelyet az országon belül és az országon kívül emlékműveihez helyezünk. Az egyiket a rendkívüli szellem, a másikat a rendkívüli jellem kapja. A fáklya, amelyet elődéitől Petőfi mint költői örökséget vesz át, nem koromtalan, nem biztató lobogású. A magyar közéleti — mondhatjuk úgy is: nemzeti — költészet baljóslatú, még a reformkor nagy virágbontása idején is. Hisz kezdettől fogva a nemzeti lét és nemlét kérdésével vívódik. Az aggodalom nemzedékenként fokozódó szava Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty hármasában tetőz. Petőfi e tekintetben a kiáltó ellentétük. Első megszólalásától fogva a bizakodást hirdeti, a nem csüggedést, a sors jobbrafordulását, illetve jobbrafordíthatóságát. Holott a valóságot ő is tisztán látja, a maga teljes zordságában. A hagyományosan keserű hangot azonban, noha újra és újra ajkára tolakszik, elharapja, visszafojtja. Ellentétben elődeivel, akik nemesi osztályhoz és nemesi osztályról szóltak, ö ahogy szóval is kimondta, alapállásában a „szűrös-gubás embereknek" beszél. Azoknak pedig, szívvel-lélekkel úgy érzi csak reménykeltőt, csak biztatót és buzditót mondhat. A történelem szemlélője számára alig van csüggesztöbb látvány, mint az a századokon át szüntelenül ismétlődő folyamat, amit a szenvedő, az alsó néprétegek szellemi kifosztásának nevezhetnénk. Tragikus, hány tehetség fojtódik el a társadalmi mélyben. Az egész emberiségre nézve épp-Illyés Gyula beszél VÁROSSÁ AVATTÁK KISKŐRÖST A tizennégyezer lakosú Kiskőrös, Petőfi Sándor szülőfaluja a költő születésének 150. évfordulójára megkapta a városi rangot. A kettős esemény, a várossá nyilvánítás és a Petőfi-jubileum alkalmából 1972. december 30-án egész napos ünnepi rendezvénysorozat színhelye volt Kiskőrös. Az Országos Petőfi Emlékbizottság és Kiskőrös tanácsa nyilvános ünnepi tanácsülést és Petőfl-jublleumi emlékülést tartott, amelyen megjelent Losonczl Pál, az Elnöki Tanács elnöke is, aki ünnepi beszédében elmondta, hogy Kiskőrösön megvannak a várossá fejlesztés törvényesen előírt feltételei, A népesedés és a foglalkoztatás szintjében és összetételében, az egészségügyi és a művelődési Intézmények, a kereskedelmi hálózat, közműellátottság és az általános rendezettség tekintetében már elérték a kitűzött városi szintet. Itt is bebizonyosodott, hogy a várossá fejlődés reménye, lehetősége és bizonyossága társadalmi értelemben szervező, mozgósító erő, a hazafiság tettekben kifejeződő megnyilvánulása. Az Elnöki Tanács elnöke végül átnyújtotta a várossá nyilvánító díszes oklevelet Oláh Pálnak, Kiskőrös város tanácselnökének. A kiskőrösi Petőfi-emlékünnep a költő szülőházánál folytatódott: a ház emléktáblájánál koszorút helyezett el Losonczl Pál és Ortutay Gyula is. Az ünnepi emlékezés a Petőfi-parkban ért véget. A kecskeméti Katona József Színház este a Kiskőrös Városi Művelődési Központban ősbemutatóként adta elő Fekete Sándor „Borostyán, a vándorszínész” című drámáját, amely Petőfi kecskeméti vándorszínészkedésének napjait idézi. Losonczl Pál, az Elnöki Tanács elnöke átadja Kiskörös tanácselnökének a várossá nyilvánításról szóló okiratot és a város Jelképes kulcsát Az ifjúsági nagygyűlésről a költő szülőháza elé vonult fáklyás kiskőrösi fiataloknak Kozák András színművész szaval
