Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-10-27 / 22. szám
Eg\j legendás név viselőjéről Afrikában, Pretoriában él — ■ 1928 óta — az egyik legidősebb magyar képzőművész, a 82 esztendős Kónya Sándor. Kállításait megtekintette már Budapest, Párizs, Bécs és más nagyvárosok közönsége is. A legutóbbi évek terméséből ebben az évben a pretoriai Dél-afrikai Művészeti Társaság galériájában rendezett kiállítást. Művei — rézkarcok, litográfiák, fametszetek — nagy sikert arattak, az újságok lelkesedéssel írtak a tárlatról. Mi csupán egy képet mutatunk be a kiállítás anyagából. A pretoriai zárás után Kónya Sándor művei Párizsban és New Yorkban is láthatók lesznek. * Elismeréssel köszöntötte a sajtó Aigner László fotóművész New York-i kiállítását. A New York Times a képtörténet mesterének nevezte a művészt. Az egyetemi központ Modern Művészetek Galériájában rendezett tárlat bemutatja Aigner László szinte teljes életművét. Fél évszázad nagyjai kelnek életre a falakon, „elkapva” legjellemzőbb gesztusaikban, személyiségük néhol furcsa, néhol közismert jegyeiben. * Egy vendéglő vagy szálloda megnyitása alkalmasint nagy társadalmi esemény lehet — ezt bizonyította Ausztráliában a Glenwiew Motel első napja. Julie és Stephen Lowy neve Kónya Sándor Hogy Svájcból hány telefonkapcsolást intéz naponta a magyar posta, nem tudom. Én csak egyetlen hívásra lettem volna kíváncsi. Szerettem volna hallani annak az érdekes asszonynak a hangját, aki egy-két hónapja folytatott beszélgetést itthon élő testvérével, egy idős, nyugdíjas zenésszel. A zenész, Farkas Gyula, feleségével és unokájával a nyolcadik kerületi Gyulai Pál utcában Iákik. (Olaszországban élő honfitársnőnk hívta fel rá a figyelmünket.) A lehető legrosszabb időpontban kopogtattunk be Farkasékhoz — lakásfestés idején. De amint kiejtettük a bűvös nevet — Mária! —:, a házi gondok szinte szertefoszlottak, hiszen a csalód büszkesége, a távol élő testvér került szóba. — Apánk szegény kántortanító volt, s mint zenész kereste a kenyerét — kezdte Farkas Gyula. — Négy gyereket nevelt, két lányt, két fiút. Én zongorázni tanultam, zongoráztam egész életemben. Az egykori Bristol bárban, a Gellért sörözőben, éjjeli mulatókban... 12 éve vagyok nyugdíjban. Mária már tízéves korában balettozni tanult, a legelső táncpedagógusok oktatták. Akkor még Antóniának hívták. Jól emlékszem a vizsgaelőadására, a Rákóczi úti Urániában tartották. Ezután a Magyar Színház szubrettje lett. — Egy szép napon egy fiatal újságíró Farkas Gyula feleségével és unokájával, a Béke Szállóban megrendezett zeuészbálon kereste fel az öltözőjében. így mutatkozott be: Korda Sándor vagyok. — A többit már tudják. Korda feleségül vette, és a némafilmek idején Mária volt a sztár. Én csak Jókai Fehér rózsájára emlékszem, de az 1971-es Filmlexikon egy csomó filmjét felsorolja. Az itthoniakat és a külföldieket. Mert 1919-ben menniük kellett. Bécsben, Berlinben, később Amerikában filmeztek. Mária tündöklő karrierjére azonban pontot tett a hangosfilm. Az idegen akcentus az első filmben még elment, de a következőkben már tökéletes angolságot követeltek tőle. A férje kérte, hagyja a filmezést, maradjon mellette mint feleség, mint háziasszony. De Mária ezt nem akarta. Útjaik szétváltak. Teljesen visszavonult. Később írni kezdett. Könyvet írt volt férjéről, Sir Alexander Kordáról és a nagy olasz tragikáról, Dúséról. Hosszú ideig élt Olaszországban, testvérünkkel, Vilmával, aki 1962-ben meghalt. Most Mária egyedül van Svájcban, fia, Péter Angliában. Nagyon jó, figyelmes testvér. Nemcsak velem, hanem Antal bátyámmal s még egy idős tantinkkal is tartja a kapcsolatot. Nagyon irigyeltem a fiam, — egy nyugatnémet városban dzsesszorgonista —, ő találkozhatott vele Párizsban. Én a rossz lábaimmal sajnos nem utazhatok. Pedig nagyon szeretném látni Máriát. . . — Talán majd egyszer — Pesten erre is sor kerül. (h. m.) Egy régi filmszerep: Korda Mária, Modern Dubarry (1926) Jelenet Erkel: Hunyadi László című operájából. A címszerepekben Szigeti József és Forgács Júlia Nürnbergi mesterdalnokok. Jelenet Wagner zeneámájából (MTI felv.) nem ismeretlen a sidney-iek előtt, hiszen nagy forgalmú és méltán népszerű éttermet vezettek a városban; így nagyon sokan jöttek az első napokban megtekinteni az új motelt. A megnyitó ünnepségen több százan jelentek meg, újságírók, a rádió és a televízió riporterei, konzulátusok, légitársaságok képviselői. A sajtó nagyon dicséri a motelt, kényelméért, figyelmes kiszolgálásáért, mérsékelt áraiért. Mi is sok sikert kívánunk a motel vezetőinek, dolgozóinak egyaránt. Nádasdy Kálmán. Jobbra: Lehotay Árpád Kónya Sándor egyik szép aktja Kép A fából faragott királyfi cimű Bartók-műből. A főszerepben Metzger Márta és Markó Iván A Glenview Motel megnyitóján: Stephen Lowy, Csendes Sándor, magyar konzul-helyettes és Julié Lowy Az új színházi szezont ilyenkor ősszel mindig nagy várakozás előzi meg. Az újdonságok, bemutatók mellett az idei évadot néhány érdekes jubileum is jelentőssé teszi. Az évfordulókban Operaházunk viszi el a pálmát. Októberben volt a Hunyadi László című Erkelopera 500., A fából faragott királyfi című Bartók-táncjáték 250. és Wagner zenedrámája, a Nürnbergi mesterdalnokok 250. előadása. Ugyancsak Operaházunk ünnepli volt igazgató-főrendezőjét, Nádasdy Kálmánt, akit művészeti pályafutásának 40. s tanári, majd főigazgatói munkássága 25. évfordulója alkalmából a Színház és Filmművészeti Főiskola évadnyitó tanácsülésén aranygyűrűvel tüntettek ki. A Nemzeti Színház két nagy színészegyéniségéről is meg kell emlékeznünk: októberben volt Rózsahegyi Kálmán születésének 100., Lehotay Árpád halálának 20. évfordulója. Az alábbiakban bemutatjuk a művészi-tanári pályája jubileumát ünneplő Nádasdy Kálmánt, felidézzük egy-egy portréval felejthetetlen színművészeinket, s felvillantunk egy-egy jelenetet a sok száz előadást megért operaelőadásokból. Rózsahegyi Kálmán otthonában 1905 Budapest 62. 292. postafiók Kiállítás Pretoriában és New York-ban Szálfám JUBILEUMOK
