Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-10-13 / 21. szám
A fcA Ü ttnI pAftjÁH A Magyarok Világszövetsége már három éve szervez magyar nyelvi táborokat a Balaton partján, ahol távoli országokban élő honfitársaink gyermekei üdüléssel, nyaralással, pihenéssel egybekötött rendszeres napi foglalkozások keretében gyakorolhatják, tanulhatják a magyar nyelvet. Jómagam, mint a „Tarka lepke” című képes magyar nyelvkönyv szerkesztője, VÁRTAM AZT A NAPOT, amikor megkezdhetem az izgalmas, sok élményt adó Balaton-parti tanítást. Már napokkal az indulás előtt mindent öszszekészítettem, vigyázva arra, hogy semmi ki ne maradjon a listáról. Könyvek, színes képek, vázlatok, rajzok sorakoztak egy külön táskában. Hogy miért volt ez a nagy előkészület? Mert éreztem a vállalt munka fontosságát, a felelősséget, és éppen ezért számtalanszor megfogalmazódott bennem a kérdés: elég-e tízéves pedagógiai gyakorlatom ehhez a munkához? Július 18-án, a Keleti pályaudvaron gyülekezett a magyar gyermekek népes tábora, s hozzájuk csatlakoztak azok a gyermekek is, akik határunkon kívülről jöttek hozzánk — haza. Az USA-ból, Kanadából, Svédországból, a Német Szövetségi Köztársaságból, Ausztriából, Belgiumból. Az ismerkedés első pillanataiban már kiderült. hogy néhányan egyáltalán nem értik, mit mondok, s talán ezért is történt, hogy amikor felszálltunk a vonatra, s búcsút intettünk a kísérőknek, még egy kicsit idegenül néztek rám, de nem sokáig. Rövidesen BARÁTKOZNI KEZDTÜNK egymással. A gyermek megérzi a felnőtt szándékát, és ő kezdeményez, mert bátrabb, nyíltabb, őszintébb. Amikor leültem közéjük, rámmosolyogtak, majd rövidesen elhangzott az első kérdés: — Te fogsz lenhi velünk? Mit fogunk csinálni? Fogunk játszani sokat? Lehet fürödni? Előkerültek a táskából a cukros zacskók, a rágógumik, s egymást kínálgatva kezdődött a barátkozás. — Please! — hangzott a kínálás. — Tessék! — mondtam én, és, íme, máris tanítottam. Figyelő szemmel és füllel raktároztam el emlékezetembe észrevételeimet, amelyek a keknek a színes, sok játékot, verset, dalt tartalmazó „Tarka lepke”, de a jobban beszélők szívesebben forgatták a „Magyar szavak világa” című tankönyvet. Reggeli után kezdtük a munkát. Soha NEM KELLETT BIZTATNI senkit, könyvvel a kezükben jöttek már a reggelihez is. S ez nemcsak az én csoportomban volt így, ugyanerről meséltek a kollégák is. Lassan, fokozatosan azok is érteni kezdték az egyszerű szavakat, akiknek kezdetben csak értelmetlen hangsort jelentett egy-egy szókép. Munkánkat segítették a magyar gyermekek is, akik elhalmozták figyelmességükkel külföldön élő társaikat, s gyakorolták velük a magyar nyelvet, bevonták őket a játékokba. foglalkozásokba, s közben beszéltek hozzájuk. így tanultak meg sok magyar játékot, éneket, verset. A „Tarka lepke” című képeskönyvből ismerkedtünk meg a kép és szókép alapján a szavak jelentésével. S nagy volt az öröm, amikor egy-két foglalkozás után a füzetbe rajzolt képek mellé odaírták annak nevét és én ráírhattam: „Ügyes voltál! Megdicsérlek !” A második héten MERÉSZ DOLOQRA VÁLLALKOZTUNK „Felültünk” a képzeletbeli vonatra és gondolatban visszatértünk Budapestre. Amikor bemutattam a főváros térképét és a képeket, megmondták, mit ábrázol a kép. A lurkók ismerték a Dunát, a rajta átívelő hidakat, nevezetesebb épületeit. Meg is született egy térkép, amit közösen alakítottunk ki. Én a táblára, ők a füzetbe rajzolták, s megfogalmaztunk egy szép, összefüggő szöveget is, amit értettek azok is, akik csak itt kezdték tanulni a magyar nyelvet. Az idén 230 gyermek nyaralt a Balaton partján, s úgy vélem, a munka, amit körükben mi, tanárok végeztünk, szép és eredményes volt. Sikerült megszerettetni velük az óhazát, a magyar nyelvet. Amikor Fonyódligeten együtt sétáltam a 16 gyermekkel, ugyancsak gyakoroltuk a magyar nyelvet. — Mi ez? — mutattak a kirakatban látható dolgokra. — Mi van a kirakatban? S elkezdtük sorolni, mi mindent látunk az üveg mögött. A sétákat máskor és máshol is fel lehet használni nyelvtanulásra. New ffanrosa 'BurÍA-iéL líiiiÁJQo.L JL____ \füLL. : t pgsh Büdnpp.qf a Duna .-it p. I: I _^cm. fekszik... A-Duna j H0M feleik fet, a. johfrprhíkiiuC .D- ShEjná-l 'festeti Budai hidu '; ly/HVc össze.: EszakLVíisútr.^ : Árpáéi-W\d., foro^fhicL Ltachi d, • ’FrzséherhicL SmhaaDiCvhvi, | fe 0-Dé.li- VoDitrhícLL D.Budái', cck fco,'] \o,.: _VürhLay, Dát as'hcciAi • fé_T síledo.JOA___ m 41-Jsk: ;Nüv4zlFc5 sí Illeted Ojl, [' ■k.._ : '.,Vf ■../.L.tltjjü, Plil csirái? . &V?.i£ád : telákreoL_____vM.a?ráztk. _ telked ;________±iÁf±:éC úxciokszik . o\\pzik ....... .. f£.O.OLilzlk .....b arja Sylvia Csűrös New York-1 vendégklslány csillagos 5-ös (a legjobb osztályzat) érdemjegyet nyert fogalmazása Budapestről munka, a tanítás elindításához nélkülözhetetlenek. Felmértem, ki milyen készségszinten beszéli a magyar nyelvet, ki az, aki egyáltalán nem tud magyarul. Erre a differenciálásra az eredményesebb tanítás érdekében volt nagy szükség, mert hiába akarok történelmünkről, költőóriásainkról, Magyarországról beszélni annak, aki nem ért egy szót sem. Velük másképpen kell elkezdeni, és másképpen azokkal is, akik jól vagy kevésbé jól beszélik nyelvünket. A kislányok Fonyódligeten, a fiúk Balatonlellén és Zamárdiban nyaraltak, tanultak. Megérkezésünk után kis vendégeinket a magyar pajtások csoportjaiba osztottuk be. Már az első délután megkezdődött az ismerkedés. — Hogy hívnak? Mi a neved? — tettem fel a kérdést. Néhányan tisztán, szépen, alig érződő akcentussal mondták meg nevüket, de voltak, akik csak néztek csodálkozó szemekkel, nem értették a kérdést. Segítségül hívtuk az angol nyelvet. — What’s your name? — Mi a neved? Hogy hívnak? — ismételtem meg magyarul. A kérdezett most már értette, s máris mondta: — Torok Andrea. — Megismételtem: — Török Andrea? <3 is és társai is próbálgatták tisztán kiejteni a számukra oly idegen és nehéz „ö” hangot. Ezt követően minden nap délelőtt és délután nyelvtanulás folyt a kísérleti tankönyvek segítségével. Nagyon tetszett a gyerme-Yorkban, Torontóban, Sidneyben, mindenütt. Javasoljuk, használják is fel, mert ez az utánzó nyelvgyakorlás a tanulás egyik legjobb módja. Az otthon meghitt melegét, bizalmas hangulatát felhasználhatják arra, hogy felkeltsék gyermekeikben az érdeklődést Magyarország, a magyar nép és A MAQYAR NYELV IRÁNT A tankönyveket lapozgatva mondják el, mit látnak, mit ábrázol egy-egy kép. Ha kezükbe akad egy Magyarországról szóló útikönyv vagy képeslap, meséljék el, mit ábrázol. Beszéljenek nagyjainkról, költőinkről, íróinkról, művészeinkről, történelmünkről. Először talán angolul vagy németül mondják el a szöveget, azután fordítsák le magyarra, ismételjék el magyarul is. S ha kell, újra meg újra mondják, meséljék el. Talán így: This is the Balaton. This is the „Hungarian sea”. There are nice week-end places: Siófok, Badacsony, Balatonfüred, Tihany. S máris fordíthatjuk magyarra: Ez a Balaton. Ez a „magyar tenger”. Szép nyaralóhelyei vannak: Siófok, Badacsony, Balatonfüred, Tihany. S ehhez kapcsolva elmondhatjuk Csokonai csodálatos versét: „Óh, Tihanynak rijjadó leánya! Szállj ki szent hegyed közűi...” S beszélhetünk Csokonairól, költészetéről. Az így felkeltett érdeklődés egyre erősödik, és arra ösztönzi majd a gyermeket, hogy tanulja nyelvünket. Gosztonyi Jánosné A nyári hónapokban világszerte némák az iskolák, kollégiumok termei és folyosói. A sárospataki Erdélyi János Kollégiumban azonban ezen a nyáron másodszor törte meg diákok hangja a hagyományos csendet: a város másodszor hívta falai közé, a Sárospataki Nyári Kollégiumba azokat a külföldön élő magyar származású fiatalokat, akik az óhaza földjén, az itteni tanárok szájából akarják hallani a magyar szót, itt akarják fejleszteni magyar nyelvi tudásukat, vagy éppen kezdőként tanulni szüleik, nagyszüleik nyelvét. Az idén a kollégium 43 tizenkét-húsz éves fiatalt fogadott, akik részben az amerikai földrészről, részben Nyugat-Európából érkeztek hazánkba. Életkoruk, nyelvtudásuk is különböző volt. Tanáraik, akik már Budapesten várták őket, három — kezdő, középfokú és haladó — csoportot szerveztek belőlük. Három nyelvóra, egy magyarságismereti előadás és félórai népdaltanulás töltötte ki délelőttjeiket. A nyelvórákon kipróbálták az új magyar nyelvkönyvek közül a Magyar szavak világát és a Hogy mondjuk helyesent. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy mindkettő hasznos tanítási segédeszköznek bizonyult, méghozzá nemcsak abban a korosztályban, amelynek szánták őket a szerzők, hanem,fiatalabbak, illetve idősebbek között is: a haladók tanulmányaik közben szívesen oldották meg a Magyar szavak világa feladatait, és a kisebbek jó hasznát vették a Hogy mondjuk helyesen egyegy olvasmányának. (A kecskekörmök regéjét még a Balaton partján üdülő legkisebbek is a „nagyoknak” írt könyv alapján ismerték meg.) Négy nyári hét munkája után természetesen nem lehetett csodákat várni: a kezdők nem tanulhatták meg a teljes magyar nyelvet (vajon ismeri-e egyetlen ember is az egész magyar nyelvet?), a többiek ismereteiben is maradtak hiányok. De az intenzív tanfolyam, a magyar nyelvű környezet elérte a legfontosabbat: mindegyik diák részére eleven valósággá vált ez a nyelv, közösségalkotó erővé. Az első napokban talán furcsa volt a diákoknak, hogy itt mindenki magyarul beszél; a tanfolyam során a magyar beszéd természetessé vált, „ráállt a szájuk” a magyar szóra. A magyar nyelv szolgálatát hivatásuknak tekintő tanárok módszereit figyelemmel kísérhették a tanfolyam külföldi és hazai látogatói, és képet kapott róluk a szombathelyi II. anyanyelvi konferencia is, ahová éppen a módszerek bemutatására ment el tanárával a középső csoport. A legjobb mesterfogásnak a közvetlen, baráti hang bizonyult. Ez a stílus hagyta kibontakozni a gyermekek gondolatvilágát, s élményeikről, tapasztalataikról annyi mondanivalót ébresztett bennük, hogy még a bemutató tanítás izgalma sem tudta bennükrekeszteni a szót. A népdalt tanító énektanárnak igazán nem volt nehéz dolga: alig akadt olyan népdal, amelyet — hála a messze földön élő közösségek magyarságot ápoló munkájának — egyik vagy másik gyermek ne ismert volna, ne tudott volna a tanárral együtt énekelni. A magyarságismereti előadások a kezdőknek angolul, a haladóknak magyarul hangzottak el. Többször beszélgetéssé is válhattak ezek az előadások: a tanárnak csak rendszereznie, kiegészítenie kellett a gyermekek ismereteit, a magyar népről, földről, irodalmunk egy-egy fejezetéről. Persze, nemcsak a tudnivalókat vitték a tanterembe képek, térképek, diapozitívok segítségével, hanem sokszor magát az előadást is a tanteremből kilépve ott tartották, ahol a kép helyett a valóság volt a szemléltetés. Mert lehet beszélni a gótikáról a tanterem falai között, de menynyire másképp hangzik a szó a pataki Vártemplom csúcsívei alatt! Lehet szépen szólni a magyar könyvnyomtatásról bárhol, de mi pótolja azt az élményt, hogy a gyermek az ősi kollégium Nagykönyvtárában — dr. Űjszászy Kálmán igazgató jóvoltából — kezébe veheti, lapozgathatja, betűzgetheti az első magyarul nyomtatott Bibliát? Hol elevenednének fel jobban Rákóczi szabadságharcának napjai, mint a Várban, a szabadságharc zászlói, fegyverei, iratai között? S nyelvünk megújításának. Kazinczy Ferencnek az alakja is közelebb lép hozzánk a széphalmi mauzóleum lépcsőjénél, mint az iskola előadótermében! Ez elvezet minket tájékoztatónk következő témájához, a szabad idő felhasználásához. A gyermekek nyári pihenőjük egy hónapját töltötték Sárospatakon, ezért a nyári kollégium irányítói úgy szervezték meg az időbeosztást, hogy jusson idő játékra, szórakozásra is. Bőven volt lehetőség délután labdajátékokra a kollégium sportpályáján, fürdésre az uszodában, csónakázásra a Bodrogon, sétára, fagylaltozásra a városban vagy a folyó partján, a Vármúzeum vagy az Egyháztörténeti Gyűjtemény alapos megtekintésére. A rendszeres hétvégi kirándulások nem kizárólag a szórakozást szolgálták. A tanfolyam vezetői olyan útvonalakat jelöltek ki, amelyeknek látnivalói szórakoztatók voltak, és ki is egészítették azokat az ismereteket, amelyekkel a magyarságismereti előadásokon találkoztak a gyermekek. Megnézték a Hortobágyot, bementek híres csárdájába, a kilenclyukú híd mellett, látták a pusztai gulyát, ménest (sőt, egyikük-másikuk fel is ült a lóra), végigjárták a hatszázéves Debrecen nevezetességeit; más alkalommal a zempléni vidék hegyeibe mentek Kazinczy nyomában vagy a hollóházi porcelán készítését figyelték meg. A tanfolyamot befejező háromnapos kirándulás pedig végigvezette a gyermekeket Észak-Magyarország nevezetes vidékein és városain: Miskolc—Eger—Vác—Esztergom—Budapest volt a túra útvonala. Szinte az egész magyar történelmet, irodalmat, művészetet átfogó képet kaptak a részvevők. A Sárospataki Nyári Kollégium új kezdeményezés. Célja a magyar nyelv és a magyarságtudat fenntartásának erősítése a világon szétszóródott magyar családok gyermekeiben. Nagyszerű cél ez; ezért kísérte figyelemmel a tanfolyamot a II. anyanyelvi konferencia, a magyar nyelv ügyének sok hazai támogatója, számos külföldi barátunk. Megismerte és figyelte ezt a magyarságmegtartó munkát az egész ország: az újságokból, a rádióból, a televízióból szerzett róla tudomást. Reméljük, hogy elértük célunkat: negyvenhárom gyermekben megerősítettük a magyarsághoz is tartozás tudatát, gazdagítottuk őket szellemileg és érzelmileg egyaránt. Köszönjük lelkes külföldi segítőinknek, az ügy hazai támogatóinak, Sárospatak városának közreműködését; nélkülük nem tudtuk volna létrehozni a nyári kollégiumot. Kérjük támogatásukat továbbra is, hogy a kétéves ifjú intézmény fennmaradjon és erősödjék. Glnter Károly Játék a Balaton mellett feflSSp» | jr Jr
