Magyar Hírek, 1973 (26. évfolyam, 2-26. szám)
1973-02-03 / 3. szám
Gézával a pagodában (Szalay Zoltán felv. aoda A főszerkesztőnő szén a Magyar Híreket ugyanaz a cél vezeti, mint a Szülőföldünket, helyénvaló tehát a kérdés, miképpen ítéli meg saját munkaterületének eredményeit a főszerkesztő? — A múlt év őszén bevezetett műsorszerkezet beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Külföldön, főleg a tengeren túl élő hallgatóink leveleiből kitűnik, hogy általában elégedettek a sugárzott műsorokkal. Különösen a Levelesláda, a különböző zenei és szórakoztató műsorok, és Szepesi Gyurka sportkommentárjai népszerűek. Megható, hogy a külföldön élő magyarok milyen élénken érdeklődnek a magyar sportesemények és eredmények iránt, milyen féltékeny figyelemmel kísérik a magyar sportélet alakulását. — Ez a műsorszerkezet tehát bevált és tartósnak ígérkezik? — Igen, mindaddig, amíg az adókapacitás bővülése lehetővé nem teszi a műsoridő kiterjesztését. Ez 1974-re várható, amikor, terveink szerint naponta hatszor félórás műsort sugárzunk, tehát naponta három teljes órát, s természetesen megmarad a vasárnapi kétórás műsoridő. Így tehát 1974-től kezdve heti húszórás műsort adunk s ezen belül tervezzük, hogy naponta kétszer tizenöt perces angol és spanyol nyelvű adást sugárzunk azoknak a magyar származású hallgatóknak, akik már nem jól, vagy egyáltalán nem beszélik az anyanyelvet, de változatlanul érdeklődnek Magyarország iránt. A rádió vidám műsorainak két atyamestere Szilágyi György szerkesztő és Marton Frigyes rendező állandó beltagja a pagodának, saját bevallásuk szerint itt születnek a legjobb ötletek, ebben az érzékeny és friss közegben. A dramaturgia, a rádiószínház gazdája, a Pollack Mihály téri új főépületben helyezkedik el, a dramaturgok tehát inkább a másik büfébe járnak, de szerencsénk van, mert a stúdióba menet feltűnik Lékai Ottó, a dramaturgia vezetője, akit egy rövid nyilatkozat erejéig sikerül a pagodában marasztalni. — Az egész világon reneszánszát éli a rádiójáték, a legjobb írók alkotnak rádiódrámákat s ebből a nagy megújhodásból a magyar rádió sem maradhat ki. Figyelemmel kísérjük, lefordíttatjuk és műsorra tűzzük a termés legjavát, s természetesen a magyar írókat is arra ösztönözzük, hogy írjanak eredeti rádiós darabokat. A déli órákban lép a pagodába egy „amerikás magyar”, aki Ráday Imre, a közismert magyar jellemszínész arcvonásait viseli. Ráday immár hosszú évek óta alakítja a 700-ik adásán is túljutott folytatásos rádiójáték, a „Szabó család” című családregény egyik népszerű alakját, Freddy bácsit, az Amerikából hazatért öreget, aki a tengeren túl eltöltött negyven év alatt egy kicsit elfelejtette az anyanyelvét. Mit mond Ráday Imre erről a kedves nyelvbotlásokkal küszködő, derűs figuráról: — Csak annyit, hogy néha már akkor is angolos akcentussal beszélek, amikor nem is vagyok Freddy bácsi... Baráti Géza Nagy halottaink panteonja A Keleti pályaudvarhoz közel, az Ugetőpálya mögött a Józsefvárosban, a nyolcadik kerület közepe táján, ligetes földön, Budapest legnagyobb zöldterületén, a Mező Imre útra nyíló kapukkal, kőkerítésekkel határolva áll legnagyobb temetőnk. Az azóta megváltozott utcanevet őrző Kerepesi. A temető 1849-ben magánvállalkozásként nyílt meg; a főváros csak 1801-ben vette házi kezelésébe. Ez a százhuszonegy esztendős sírkert nagyjaink legnagyobb emlékhelye: itt pihen Vörösmarty és Arany, Ady és József Attila, Jókai és Mikszáth, itt pihen Kossuth és Petőfi családja, itt pihennek nagy tudósaink, képzőművészeink, s itt leltek végső nyughelyét Károlyi Mihály hazaszállított hamvai. Néhány éve, az egyesítésének centenáriumára készülő főváros, a Hazafias Népfront, a legnagyobb magyar tömegszervezet, számos történész, építész és a Hazafias Népfront honismereti bizottsága mozgalmat indított. E mozgalom két tényből indult ki: 1. nemzeti nagyjaink sírjai szétterülnek az egész nagyvilágra, s 2. a Kerepesi, ahol a legtöbb nagy halottunk pihen, „az elhanyagoltság szomorú képét mutatja”. E„t az állapotot akarta megszüntetni a főváros és a népfront közös mozgalma azzal hogy életre hív egy Nemzeti Sírkert-bizottságot és egy Nemzeti Sírkert-szervezetet. A Nemzeti Sírkert létesítésének a gondolata már 1871- ben fölmerült ugyan, de akkor nem valósították meg. 1928-ban a kiürített parcellák neves halottait két sírtáblába, művészparcellákba temették át, de a Kerepesi köztemető jellege még nem szűnt meg. A későbbi évek során a bezárt tabáni, vízivárosi, Németvölgyi úti temetők neves halottait és síremlékeit a Kerepesibe vitték át, ezzel azonban még nem valósult meg egy későbbi Nemzeti Panteon kialakítása. Az első jelentős lépések 1952-ben és 1956-ban történtek: 52-ben a főváros a Kerepesiben a temetkezéseket leálíttatta. 56-ban pedig az egész területet Nemzeti Panteonná nyilvánította. A Nemzeti Sírkert-bizottság feladata a Kerepesi elhanyagolt sírjainak gyors megszüntetése, és a temetőben építőművészek által kialakított, nagy halottaink emlékéhez méltó ápolt és rendezett Magyar Nemzeti Sírkert, nemzeti panteon kialakítása. A mozgalom elindítói felhívták a figyelmünket arra, hogy „fontos lenne felkutatni és figvelemmel kísérni az országhatáron túl eltemetett neves magyar személyiségek sírjait és szükség szerint, kezdeményezni megfelelő színvonalú fenntartásukat.” Ez lenne majd később a Nemzeti Sírkert Szervezet feladata. Balassi Bálint, az „első magyar költő” kis szlovákiai falu templomának falában pihen, Rákóczi Kassán, Körösi Csorna Sándor a félig már elpusztult darzsilingi sírban, a vértanú 48-as tábornokok az aradi sáncok alatt, a szabadságharc Asbóth Sándora Buenos Airesban, Bartók Béla New Yorkban. A nagyvilágba szerteszórt sírok felkutatása, ápolása, vagy nagy magyarok hamvainak hazaszállítása későbbi feladat lesz. Az első a budapesti Magyar Nemzeti Sírkert méltó kialakítása. A centenáriumára készülő Budapest egymillió forintot ajánlott fel erre a célra. A fővárosi tanács és a Hazafias Népfront elnökségének honismereti bizottsága e jelentős összeg birtokában „Magyar Nemzeti Sírkert tervpályázat”-ot hirdetett meg 1972 tavaszán. A kiírt pályázat szerint, a Mező Imre úti temetőben olyan emlékparkot kell kialakítani, „mely méltóan képviseli hazánk politikai, tudományos, irodalmi, művészeti, történeti nagyjainak emlékét, magába foglalva azoknak sírját vagy emlékművét”. A tervpályázat bírálóbizottságának elnöke Skoda Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyettese lett, tagjai között pedig ott voltak a hazai műemlékvédelem, a magyar építőművészet legjelesebb képviselői. A Magyar Tudományos Akadémia különbizottsága fölmérte a Kerepesiben elhantoltak nemzeti érdemeit és megvizsgáltatta a művészi síremlékeket. E fölmérés alapján alakult ki az a vélemény, hogy eljövendő nemzeti panteonunknak ezerszáz halottja lesz és a Nemzeti Sírkertet hatszáz, művészi értékű síremlék díszíti majd. A pályázaton kiemelkedő építőművészek, tervezők vettek részt. Terveiket a bíráló bizottság három csoportba osztotta: voltak tervek, melyek túl mereven ragaszkodtak a meglevő térformákhoz, a tervek egy másik csoportja túl merészen mellőzte ezeket a térformákat, egészen új megoldásokat javasolva, végül a harmadik csoport e két szélsőséges álláspont közt kereste a megoldást. Meg kell jegyeznünk — s a pályázatot kiírók is figyelmeztettek erre —, hogy az immár házaktól körülölelt temető a rekonstrukció után nemcsak a kegyelet emlékhelye lesz, hanem dús lombú fákkal, virággal, a kertművészet remekeivel teli hatalmas park is, amely, mintegy összekötve a Városligetet a Népligettel, széles zöld sávként töri át a kőrengeteget, esztétikai élményt, friss levegőt és pihenést is nyújtva a nagyváros lakóinak. A pályázaton olyan megoldások merültek fel, amelyek közelebb vittek a Magyar A munkásmozgalmi panteon részlete Nemzeti Sírkert méltó, fölemelő környezetének a kialakításához. Ezért a bíráló bizottság azt javasolta, hogy a zárt körű pályázat után a főváros és a Hazafias Népfront a díjazott és a megvásárolt tervek szerzői számára hirdessen meg egy másik, meghívásos pályázatot. Nagyon sok élő munkálkodott, s munkálkodik azon, hogy eljövendő Nemzeti Sírkertünk síri csendességében is fölemelő, művészileg kialakított és rendezett, egy Kossuth Lajoshoz, egy Móricz Zsigmondhoz méltó legyen. Ezen az elnémult, fakó földön, Budapest legnagyobb zöldterületén nagyon is élő történelemkönyvet, nagyon is tanító irodalmat szeretnék kialakítani. Ahova majd nemzedékek zarándokolnak el, a múltakból, a nagyjaink küzdelmeiből, tanításából meríteni. Nagyon sok élő munkálkodott, munkálkodik azon, hogy a népek, fővárosok történetében eléggé egyedülálló nagy Nemzeti Panteonunkat rendezzük, kialakítsuk, felépíthessük. A Hazafias Népfront tudósokból, történészekből, közéleti emberekből, írókból álló különbizottságot hívott életre, hogy tanácsaikkal segítsenek. A Tudományos Akadémia különbizottságot nevezett ki, tagjainak feladata volt a Kerepesi nagy halottjainak életútját, pályáját fölmérni. A Hazafias Népfront megíratta a Kerepesi történetét, amelyet akár történelemnek is nevezhetnénk, annyira összefonódott nemzeti múltunkkal. A pályázatok bíráló bizottságában olyan művészek vettek részt, mint az Országos Műemlék Felügyelőséget képviselő Gerö László, vagy Eszterháza, a fertődi kastély újjáépítője, a Magyar Építőművészek Szövetségét képviselő Rados Jenő. A pályázaton kiemelkedő sikereket elért hazai építészmérnökök, tervezők indultak. A Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában van egy dolgozószoba, ahol Töltési Imre, a honismereti bizottság titkára munkálkodik. Ide fut be minden jelentés, megjegyzés, javaslat. Megszámlálhatatlanul sok azoknak az egyszerű embereknek a száma is, akik a fővárost. a népfrontot, a különböző szerkesztőségeket keresték fel személyesen vagy levélben, hogy a nemzeti kegyelet hangját hallassák, egy-egy javaslatot, észrevételt téve a Nemzeti Sírkert kialakítására. Nagyon sok levél futott be arról is, hogy a nagyvilágban szerteszórtan hol pihennek még nagy magvar halottak, akiknek emlékét, sírját ápolni, fölkutatni kellene. Ruffy Péter A Kossuth-mauzóleum Károlyi Mihály síremléke (Novotta Ferenc felv.)
